Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)
1886-01-03 / 1. szám
'. etrfolyam_ l'Vfttutir/: !;... V* n MZ I X. szám. NEPSZ Társadalmi és közgazdasági'néplap* A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker. külső dobutera 33. Előfizetési dijak és koziratok ide küldendők. Budapest, 1886. január hó 3-án. E 14 fizetési dij : Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ára 5 kr. Előfizetési dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. tségben. A Népszava jelen számával tizennetedik évfolyamát kezdi meg. Tizenhárom fen keresztül mint hű szószólója, mint ezetlen barátja, mint független harczosa munkásosztálynak, a köznépnek, felelteg kötelességének, a maga elé tűzött czélak. Tizenhárom évvel ezelőtt, midőn ez megindittatott, alapítói ama czél felé rekedtek, hogy a munkásosztálynak lehen saját közlönye, mely mentten minden .•folyástól védje és képviselje a munkásztály érdekét. Megfelelt-e a Népszava eme magára utalt kötelességének ? Bátran mondhatjuk, úgy igen! Mint a munkáspártnak köznye, mint a hazai munkásosztály egyeik orgánuma, nem cselekedhet mást, mint hogy a szó teljes értelmében küzdjön s működjön a munkásosztály érdekéért. Kevés barátja van eme osztálynak a társadalom többi osztályai közt, noha a munkásosztály ad valamennyinek éltető erőt és saját keblén neveli a kigyót, mely marja, a hol csak teheti. Kellett őszinte barátrólondoskodni és ez — a lefoly 13 évi küldés tanúsága szerint — sikerült. » Nehéz volt küzdelme! Fölfelé szemet vúrt, lefele utat kellett törnie. Megküzdött nehézségekkel, szembe szállt az akadá okkal; eltökélt, határozott és igazságoscélja győzött. Küzdött lelkesülten a jogért, az igazságért; kíméletlenül ostorozta a munkások i zsákmányolóit és kérlelhetlen harczot irt az elnyomatás ellen. A felvilágosodás áklyatüzével törekedett a tudatlanság valló sötétségét eloszlatni és a munkásokat ilamint azok osztálytársaikat a gondolkodsra szoktatni, az önérzetet ébreszteni és a mnkások közügyének meggyőződött minket toborzani. Ez volt a Népszava czélja és elveddig, ez lesz czélja és elve ezután is! Munkások! Közügyünk, mindnyájunk ideje kívánja, hogy saját lapjaitokat, aárt közlönyeit szünet nélkül és mindenütt erjeszszétek, fáradhatlan buzgalommal sűjtsetek előfizetőket, mert ezáltal szerezk híveket és segítséget a megkezdett arcz folytatására és a győzelemre. Fel karjuk szabadítani a munkát a tőke jármaból. Jogegyenlőséget akarunk az egyenlőötelességért. Mindenki élvezze teljes mérvben saját munkája gyümölcsét Ne legyen munkás igavonója másnak, ki az ő verjtékén élősködve vagyont halmoz fel,mig munka embere családostól nyomorban engedik. Munkások! Egyesüljünk e czél eléréére, mert csak egyesülve érhetjük el ! Minél tömörebb a nép egyesülése, annál gyorsabban közeledik ama kikötőhöz, melyet a közjólét, a szabadság, testvériség s egyenlőség lobogói hiszitik. Mondjuk ki az új év küszöbén fogadalomként, hogy igenis egyesülni fogunk a kitűzött czél elérésére, mert a siker megérdemli a küzdelem áldozatát! Év vonul el év után s minden évforduló újabb és jogosultabb reményt ébreszt bennünk aziránt, hogy a közviszonyok ugya mint vannak csak ideig-óráig tarthatják még magukat, mert megszűnt létjoguk, düledeznek alapfalai, mert a szó kimarja belőlük az igazság ragaszát. Az évek során keresztül azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a vagyon s a vele járó befolyás a közügyekre mindinkább kevesebbek kezébe kerül, és e processzusnak természetes következménye szerint: szaporodik a proletárság serege, mely számarányánál fogva nálunk immár nagyhatalmat képez. Látjuk, miként a munkálkodó osztály egy csekély, alig száraz kenyérre elegendő bérért kénytelen dolgozni; munkaerejét, egészségét és igen gyakran életét is feláldozni, csak azért, hogy a természet adta életét egyik napról a másikra valamiképen tenghesse. Látjuk, hogy a gyeplőt kezében tartó uralkodó osztály annyira vitte a közviszonyok fejleményét, hogy sok ezer munkásembernek nincs munkája; a raktárak telvek, a nép nem képes fogyasztani. Annyira vitte, hogy egyrészt a gabnaárak oly minimumra csökkennek alá, miként általuk a csekélyebb vagyonú gazdaközönség tönkremegy; míg másrészt népünk ama rétege, mely csupán két keze munkája útján tartja fenn magát, elegendő kenyérre valót sem kereshet. Látjuk, hogy a családos munkás legjobb igyekezete mellett sem teremtheti meg azt, mi a család fenntartására szükséges; pedig dolgozik ő is, neje is, serdülő gyermekei is, de mindnyájuk keresete elégtelen. Bekövetkezik ezután a munkahiány. A kétségbeesés, a végtelen nyomor bekopogtat a nedves, gyilkoló léggel telt pinczelakásba. Midőn mindezt látjuk, s tudjuk is egyszersmind, hogy mindennek nem a munkás az oka és kulturális hivatásánál fogva jobb sorsot érdemel, jobb viszonyok közti megélhetést joggal követelhet, mert munkája által megszerzi másoknak az élet gyönyöreit. Munkások, ha a mai embertelen viszonyokat megváltoztatni akarjátok ugy a magatok mint családotok mint pedig munkálkodó embertársaitok javára, és ha nem akarjátok korai sírotokat önmagatok megásni, akkor ne maradjatok tétlenül, hanem sorakozzatok zászlónk alá, hogy egyesülten működhessünk kitűzött czélunk elérésére! Magunkon kívül nincs senki, aki sorsunkon segíteni akarna. Az uralkodó osztály a mai I viszonyok közt jól érzi magát, ő ezeken I változtatni nem akar, és csak addig érez-I heti magát jól, mig ti, munkások, e viszo-I nyok alatt tűrni, szenvedni akartak. Ébredjetek fel tehát munkások és mondjátok ki, hogy igenis változtatni akartok a mai viszonyokon, avagy siettetni akarjátok azok gyökeres átváltoztatását. Mi épen oly odaadással és elvhűséggel fogunk küzdeni mint eddig és csak fokozni fogja munkál-' kodási kedvünket, csak éltetni fogja tevékenységünk szilárdságát ha látni fogjuk,, hogy a munkásosztály tespedéséből kibontakozván, a felszabadulás nagy munkájához komoly elhatározással és férfias bátorság-' gal egyesülésével hozzájárul. Minden meghunyászkodás, minden hátrálás jogfeladást képez, és jogunkat nem óhajtjuk feladni; nem tehetjük, mert a jog képezi működésünk alapját. Munkatársaink, kik az igazságos ügy érdekében dolgozataikkal bennünket eddig támogattak, fogadják ez alkalommal köszönetünket s reméljük, hogy ők, mint értelmi proletárok, kik szintén tagjai a nagy munkáscsaládnak, továbbra is szeretettel és kitartással fognak a Népszava hasábjain felvilágosítólag hatni. Fel tehát újabb és folytatólagos közös működésre! Dolgozzunk, hassunk az újévben megújított erővel kitűzött tiszta czélunk elérésére, hogy mielőbb üdvözölhessük egymást egy valóságos boldogabb újévben ! A szoczializmus fejlődése és jelenlegi állása Angliában. — Eredeti közlemény Londonból, Molnár Árpádtól.— V. Szeptember 20-án már 11 és fél órakor több mint 1000 ember volt együtt Dodstreetben várva a különböző radikális egyletek megérkezését, melyek a hétnek folyamában részvétüket megígérték s 12 óra felé végre megérkeztek a Marseillaiset énekelve óriási lelkesüléssel fogadtattak. A tömeg most már 7000-re szaporodott. A jelen volt hat rendőr és egy rendőrfőnök ugyan nem igen tudták, hogy hát mit is jelentsen ez a Marseillaise elénekelése a templomi idő alatt. Erre Bateman lépett a szószékre s körülbelől 10 perczig beszélt, mikor egyszerre eszékbe jutott a hétnek, hogy meg kell a szónokot akadályozni , elkezdtek a tömegen keresztül a szónok felé nyomulni. A híres angol flegma most azonban cserbe hagyta a munkásokat, mert „stand firm" és „keep together" felszólításra a tömeg szorosabban tömörült a szónok körül és a hét állammentő oldalbordái szokatlan érintkezésbe jöttek a munkás öklökkel. Látva a hét, hogy hiába minden erőlködésök a tömegen keresztül nem juthatnak a szónokokhoz, megelégedtek kevésbé zsiros falatokkal, letartóztattak a ki éppen kezökbe jutott, gondolván jobb valami mint semmi így pl. egy alig 14 éves fiút fogtak el, mert egy szónok megjegyzését a rendőrségre vo-