Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)
1889-01-06 / 1. szám
tetts...keres iyébe a ... szellemi és évi előfeltételek megszerzendők. A munkaeszközöknek átmenetele a dolgozó nép összeségének birtokába nemcsak a munkásosztály felszabadítását jelenti,„nem egyúttal a történelmileg szűréges fejlődésnek megvalósítása. ..' fejlődés előmozdítói csak az öntudatos és politikai pártként szervezett proletariátus lehet. A proletariátust politikailag szervezni, megtölteni helyzetének és faaratának tudatával, szellemileg és fizikailag hítelképessé tenni és fentartani, ez az ausztriai szocziáldemokrata munkáspárt tulajdonképeni program melynek keresztülvitelére a czélszer. .wp természetes jogérzetének megfelelő eszközöket fogja használni. Egyébiránt a pártnak a maga eljárásában mindenkor a körülményekhez, főleg az ellenfelek m.iga.artásához kell alkalmazkodnia. Felállítjuk azonban a következő főelveket: 1. A szocziáldemokrata munkáspárt Ausz-Vhau nemzetközi párt, "elítéli a nemzeti, valamint a születés, a birtok és a származás előjogait és kijelenti, hogy a kizsákmányolás elleni harcznak nemzetközinek kell lennie, mint magának a kizsákmányolásnak. 2. A szoczialista eszmék terjesztésére szolgálnak a nyilvánosság minden eszközei, sajtó egyletek, gyűlések, miket a párt ki fog használni, valamint ellene lesz a szabad véleménynyilvánítás minden korlátjának. 3. Anélkül, hogy megcsalatná magát a miodern osztályuralomként jelentkező parlamentarizmus értéke által, követelni fogja az általános, egyenlő és közvetlen választójogot mindenkinek, pártolja a napidíjak rendszerét. 4. Szükségesnek tartja a hézag nélküli, becsületes munkás-védtörvényeket (a munkaidő lehető legnagyobb megszorítása, a gyermekmunka eltörlése), miknek ellenőrzését a munkások is eszközöljék, szükségesnek tartja az akadálytalan társulhatást. 5. A munkásosztály jövőjének érdekében követeli a kötelező, ingus és felekezet nélküli elemi oktatást és -kutatást, valamint 1 Nyílt levél Imán miniszterelnök a riános szavazatjog tárgyában. Magyarország összes munkásai sok közül e czim alatt bocsátot világgá. Hangsúlyozzuk, hogy mert nem hisszük, nem birjuk magyar munkások i 1 y n y i 11 e megbizunk volna valakit. Az 1887-ki iikas -kongresszus igenis megbízta a igi ált. munkáspárt vezetőségét, hogy . e.zári jog tárgyában kérvényezzen az «•gyűlésnél (csakis az ország nél!), a párt vezetősége lett megbízva, . munkások e nagyfontosságú kérésepropagandát csináljon. De mint értesültünk, a magy ált. munkásvezetősége e röpirattól távol áll, annak másába be nem folyt, sőt kijelenthetjük egész zottan azt is, hogy e röpiratot nemcsak, nem írta ,a munkáspárt tagja, de amunkás nem is irhatta. Mit jó , ez tehát valaki megbízás nélkül az ősz,munkások nevében beszélni, azt fel nemtjük, de tudjuk, hogy tisztességes magyar sás ily arrogancziára nem képes. Ha végig olvassuk e nyilt levelet, korgymegtalálhatjuk tulajdonképeni tendenczá-Arra akarja e röpirat ugyanis buzdítani halk munkásait, hogy ne térjenek le ezután a megszokott útról, hogy maradjanak tobbra is leyális alattvalók; hogy maradjanak továbbra is barmok, kiket igába fogni és mindenre felhasználni lehet, de kiknek a Erélyebb jogot sem kell minden sok kötelesükkel szemben nyújtani, mert hisz »pfuj, arra gondolni is«, hogy a magyar munkás az eddiginél erélyesebb hangon is fogja követelhetni igaz jusszt!Mert ne feledje el, miniszterelnök úr, hogy mi magyar munkások vagyunk!« »A magyar munkás pedig oly kiváltságos faja (!) a többi munkásoknak, hogy undorodik az ilyen eszközöktől!« Hát biztls, igaza van a nyilt levél névtelen írójának, hogy a magyar munkások kiváltságos egy fajt képeznek, különösen az olyanok, melyek közé a röpiratozó úr is tartozik, ha ugyan egyáltalán munkások közé tartozik, men e föld kerekségén sehol sem található oly birkaselmü, oly tehetetlen munkásosztály, mint hazánkban. Mert másutt a murják jogaik érvényesülését feje niszterelnökök kegyétől, nus' csinálnák oly közvéleg ,i érvényre juttatja, nem törődve egyének ezáltal kéne a bársonyszékben. k nem var, vagy mia munkások mely jogaikat hogy bizonyos vetlenü ezik-e magukat Másutt a munkásosztály nem olyan túlságosan szerény, mint nálunk és joggal, mert a domináló, a szerepvivő osztályok sem szerények a munkásokkal szemben támasztott követeléseikkel! Másutt a munkások nem kérnek, de követelnek, még pedig oly hangon, mely felhallatszik a fejedelmi trónig, nálunk a munkások alázatosan kopogtatnak és ép azért kapnak csupán alamizsnát. Ha még ezt is kapnának ?! . . . Igenis, másutt is vallják a munkások az elvet, hogy a haza közös hogy az mindnyájunké, de másutt le is vonják ez elvből a "következtetéseket, még pedig nem oly bárdolatlanul, mint a röpirat névtelen írója teszi. Másutt is számot vetnek a munkások a helyi viszonyokkal, de a küzdelmet jogukért nem adják fel, hanem elszántan folytatják az utolsó emberig, az utolsó csepp vérig, de nem küzdenek egy ember ellen, még ha ez az ember miniszterelnök is! Oh, a munkások másut tudják, hogy a miniszterek lehetnek még oly hatalmasok, de a közvélemény nyomása előtt meg kell nekik is hajolniok, azért nem is igyekeznek másutt a munkások a minisztereket kapacitálni, kik udvaronczok lévén elvégre is úgy takaródznak, ahogy udvari szél fúj. Ez a túlságos lojalitást eltekintve, mond a néptelen iró olyan dolgokat is, miket lehetetlen-Tnegjegyzés nélkül hagyni Azt akarja bebizonyítani ugyan, hogy a miniszterelnök a magyar munkásokat élő halottá tette. »Igen, élő halottá tette az által, hogy az iparos tanonczokat, — kikbttl munkások lettek — kötelezte az iskolafertivaló járásra, hol aztán annyira kiképezítette őket, hogy most már szerencsétlenek egész, életökre ?« ... Mi legyen ez ? Tán azt akarja a névteletti munkás, hogy térjünk vissza az elmúlt korbajt,amidőn a jobbágyot, a parasztot, a munkást még írni-olvasni se tanították?! Tán a reakció szolgálatába szegődött a figy elme ? Vagy tán azok közé tartozik ő is, kiknek fáj az a tudat, hogy minden munkás újságot olvas, s így ha csendesen bár, de ellenőrzi az államügyek folyását? Ha igen, úgy miért tör lándzsát az általános szavazati jog mellett ? Mi, igazi munkások, igenis akarunk tanulni akarunk művelődni, s követeljük is ép ezért, hogy a népoktatás általánossá s kötelezővé s díjtalanná tétessék; követeljük azt, hogy az iparos-oktatás kérdése szabályoztassék, de oly értelemben, hogy az iparos-tanonczoknak tágabb tere nyíljék a művelődésre és önképzésre. Nem nehéz ezek után levonni a következtetést a névtelen szóra vonatkozólag, de fenntartjuk ezt olvasóink számára. A szoczialismushoz is hozzászól a röpítőkap, természetes is, ha munkásokról írunk a szoczialismust kihagyni csak nem lehet! Csakhogy a nyílt levelezőnek kissé furcsák a fogalmai e térért is. Ön először ráfogja a miniszterelnökre, hogy a magyar munkásokat szoczialistákká, kommunistákká stb. teszi, azután pedig veri a mellét, hogy mi magyar mukások nem vagyunk az eusz listák. Nem akaruk a miniszter-relnököt,védi, csak azt a kis tévedést akarjuk helyreigazítani, hogy a munkások nem a miniszterekben, de a jelenlegi köz- és nemzetgazdasági viszonyokban találják bajaik kütforrását. A miniszterek mindig csak eszközök. Az eszköz természetesen lehet rossz is, lehet jó is, de eszköz marad. Azt mondja a röpirat, hogyha valakitől valamit elves,zmi! de nem adunk érte semmit, ez szocziális elv! — No erre nem is felelünk, mert minden értelmes ember tudja mily nagy abszurdum rejlik e mondásban . . . Mindezektől eltekintve nem lehet tagadni, röpirat ügyesen van összeállítva, bár • Ihatjuk, a mi jó benne az nem uj, neg uj, az nem jó. Nagyon kevés érvet hitlel az ált. szavazati jog mellett; a munkásőr névénye sokkal eszmegazdagabb s sokkal sn ü • "i érvel. Mutatványul közöljük a kövrezeket: ".Ha egy javaslat kerül a ház asztalbra, mely a tőkepénzes osztályt érinti, akkor se vége, se hossza a tulaló szónokoknak mir az általános tárgyalás alapjául . Igadiskor. Ha az állam, tehát a kormány, valamit meg akar kaparitani, vagy a szegény r et ujabb adóval, teherrel akarja sújtani, akkor moz"..Ha ha a valamennyi orgánumait és napokig, hetet. « foly a viu, meghányják-vetik alaposan az ügyet és csak azután kiáltják : »szavazzunk, szavazzunk !* Aminek stereotyp eredménye a sok »igen, igen« következtében: »változatlanul lfogadtatik«. De ha Magyarország népe, mely lakosságának egyharmad részét (öt millió) képezi, — egy oly kérvényt tesz a képviselőház asztalára, mely Isten és ember előtt jogos, melyet Európa minden műveit állama kivétel nélkül magáévá tett, melynek benyújtói a legjogosabb emberi törvények alapján teszik, a ki vér- és pénzadóját ép oly áldozatkészen teljesíti, mint bárki más, sőt nagyobb áldozatok árán, mert míg sokan a fekvő tőke után összezsugorított, — ki tudja hány áldozat keserves könyhul-tatása árán — fizeti meg, addig mi, munkások, a saját méhszorgalmunk által gyűjtött mézből, melyet, mire megkapunk, ugyancsak keserűvé válik a véres verejték és a kimerülés bágyadtságitól — rójuk le adóinkat. Mit tapasztalunk akkor ? Határt nem ismerő közönyt. Szégyen-pir borítja el tisztességes munkától verejtékező homlokunkat! Alig akadt hat szónok, a ki érdemesnek tartotta őt millió ember kérvényéhez hozzászólni. És a hat szónok közöl is csak egy akadt, a ki jogos, méltányos és kiérdemelt kérésünket támogatni merte. Lapunk mai számával XVII. évfolyamába lép, melylyel új negyedévi előfizetés kezdődik. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy idejekorán nyitsák előfizetésüket hogy a megküldésben félbeszakítás ne következzék be. hetőséget a magasabb tanintéz és állam különválasztásánaknak kijelentését, hogy a vallásdemokrata párt az állandó ha inkább növekedő terhet lát. Henna az általános népfegyverben fontos politikai és gazdasági emben állást foglal, a proletárt fogja képviselni és erélyesen az ellen, hogy a munkásokat ők az uralkodó pártok javára.