Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)
1889-10-20 / 42. szám
–2. oldal. Pozsony munkásaihoz! Míg e sorok napvilágot látnak, a helybeli munkás önképző-egylet 20-dik alapító-ünnepélyére az összes előkészületek meg leszek téve a rendezés műve be lesz fejezve. Mindenku markodott a reá ruházott feladatnak eleget tenni, azt legsjobban igazolhatja a helybeli rendőrkapitányság, melyhez elvtársaink több ízben voltak kénytelenek hiábavaló utakat tenni. A munkások ezúttal is megmutatták, íggy a törvénynek engedelmeskednek, noha türelmüket igen nehéz próba tárgyává tették ezen alkalommal is. Vajha sikerülne ez ünnepély és koronázná az egyetértést közöttünk! E munkásünnepély épugy mint minden munkásünnepély külső fényt nem fog ölteni; valódi értéke annak belsejében rejlik. Húsz évi történelmét fejezi ki az itteni munkásmozgalomnak ; emlékünnep lesz, mely alkalmat szolgáltat az átélt 20 évre való visszaemlékezésre Pozsony munkásai! Örvendjünk az elért sikernek, de teszünk fogadalmat egyszersmind arra, hogy az itteni munkásmozgalomnak újból kell hathatósabb lendületet venni. A budapesti és bécsi elvtársaink megjelenése ez ünnepélyre, erősítse bennünk azt a meggyőződést, hogy az egyetértés, mely ünnepélyünket koronázni van hivatva, nem légből kapott szó gyanánt van itt felemlítve. Az egyetértés szüksége egyenes kifolyása a létért való keserves küzdelemnek és kell, hogy mindnyájunkat egyesitsen.Egyletünk czime » Előre«, egész elvet foglal magában. »Előre« legyen jelszavunk, »Egyetértés« a zászlónk, az igazság legyen védeszközünk és a tudomány fegyverünk a proletárság emanczipálására folyó küzdelemben. Előre, előre ! A pozsonyiak. Még alig voltak kiszedve a fentebbi sorok és már egy második levél is,jött Pozsonyból,mely ugyancsak meglepett bennünket; az ottani rendőrségnek magatartását a munkásünnepélyivel szemben festi le e levél, és valóban hihetlennek látszik, de való tény, mert a tudósító szavahihetőségéhez nem fér kétség A levél így hangzik: Éppen most értesülök arról, hogy az itteni rendőrkapitányság maga elé hivatta az ünnepélyt rendező egylet elnökét és tudatta vele a feltételeket, melyek alatt hajlandó az ünnepély megtartását megengedni. A feltételek ime ezek: 1. A bemutatott műsor szigorú betartása. 2. Bécsi vendégek szigorú büntetés terhe alatt az ünnepélyen nem jelenhetnek meg. Hogy milyen jogcímen tiltja meg a kapitányság a bécsi vendégek részvételét, azt nem sikerült hamarjában megtudni, de a kapitányságtól már most kérdezhetjük, hogy miért nem mondta ezt már jóval előbb a rendezőségnek, hiszen annyiszor czitáltatta azt maga elé aprócseprő dolgok miatt ? Mért okozott a kapitányság annyi költséget a rendezőségnek és mért követelte a közreműködésre meghívott bécsi dalárda dalszövegeinek bemutatását ? Ennyi okoskodás mellett az ünnepély előtt néhány nappal tudta csak kieszelni az említett tilalmat? Hiszen módjában volt a kapitányságnak azt már előbb kimondani és nem várni addig, míg az idő rövidsége miatt jogorvoslattal sem élhetünk indokolatlan eljárása ellen. Talán fél a kapitányság a bécsi munkásoktól? Intelligens, műveit munkásoktól nem kell félnie, épenúgy mint ő mondja, hogy műveit munkások nem tarthatnak attól semmit sem, ha egyletük választmányi ülésein rendőrbiztos vesz részt. De mire valók ezen kérdések ? Ott, hol a hatalom beszél, elnémul a jog. Azon munkásokat, kik a törvény előtti egyenlőségben még hittek valamit, e hitben nagyon megingatták, mert látják, hogy velük szemben miként alkalmazzák a törvényt. Mindazáltal a munkások nem hagyják magukat provolkáltatni, akármennyire igyekszik a rendőrkapitányság türelmüket próbára tenni. Nem hozza ki őket a negmából, ezt a szívességet nem teszik neki a munkások és miattuk nem szükséges a rendőrséget nagyobb erővel kirendelni. Munkások ! Vonjuk ki ebből a tanulságot és jelenjünk meg annál tömegesebben az ünnepélyen. 6. A helybeli napilapok is kaptak tudósításokat a pozsonyi basáskodásról és ha az »Egyetértés« következő újdonsága valóságon alapszik, akkor nyilvánvaló, hogy az egész dolog elmérgesítése a belügyminisztériumtól ered és a pozsonyi kapitányság csak felsőbb meghagyás folytán járt el oly indokolatlanul. Különben majd kiderül az egész és aztán meglátjuk, hogy ki lesz a felelős és felelősségre fogják-e vonni az illetőket Az »Egyetértés« tudósítása így szól: A »Vorwärts« munkásegylet a kapitányi határozat ellen, mely bécsi munkásokat az október huszadiki ünnepről kirekeszt, mint pozsonyi tudósítónk távírja,fűhöz-fához futkos. A polgármester kitérőleg válaszolta, hogy fölebbezzenek a miniszterhez. Frigyes főherczeg magához hivatta a főkapitányt s kijelentette, hogy egy szál katonát sem ad, tartsa fönn majd a rendet rendőreivel. A kapitány Jekelfalusy tanácsára járván el, nyugodtan várja a következendőket A bécsi munkások azzal fenyegetődznek, hogy ezerkétszázan jönnek huszadikán, külön helyiségben gyűléseznek. Zavargásokra van kilátás.« szereti, szemtükörrel még kevésbbé olvashat belőle, sőt a szem belseje a legügyesebb szemorvosnak sem árul el a lélek érzelmeiből semmit. De térjünk vissza az ólomra. Ólommal foglalkoznak a betűszedők, fémmunkások, fazekasok, festők, kárpitosok, sőt a szíjgyártókra is hat az ólom a lakkos bőrből, a szabókra a szövetekből. Az ólmot részint a műhehelyek tisztátalan levegőjéből szívják maguk a munkások részint a kezükön, testükön, ruhájukon tapad s evéskor szedik magukba. Az ólmos mérgezés elhárítására a műhelyek piszkos levegőjének jó szellőztetéséről kelll gondoskodni, a munkás pedig ne egyék ott a műhelyben, hanem tiszta levegőjű más helyiségben vagy otthon, de mielőtt az evéshez látna, mossa tisztára a kezét s ha a munkából kiáll, váltson ruhát. A többi mérgek másféleképen hatnak, a látást nem szokták rontani. A zöld és barna festékek arzénja, a gyújtó foszforja még az ólomnál is mérgezőbb hatásúak, a szemen legföljebb a szem fehérének elsárgulását zár, a látást épen hagyják. A mérgekkel lehet összehasonlítani a lépfene mérantrakszot. Akik állati bőröket vagy szőrt , föl, mint a tímárok, szűcsök és kefekörpfenés által baja átragadhat rájuk, nagy betámadhat testük bármely részén, elég gyakran a szemük héján. Az igy megfertőzött szemhéjak sen megdagadnak, megfeketednek s elhalnak. Az elült szemhéjak csúnyán összevissza forradnak, zsuga,a szemgolyó örökösen nyitva marad A védő készülékétől egy megfosztott szem a reá hulló portól s a levegő behatásától elzavarodik, sőt átlátszó szaruhátyája elegenyedhet, a szem magvakul. A szemorvoszonban nem mond le olyan könnyen a szem megmentetől. Mikor a gyuladás szünőben van, de a zSUgorós még nem indult meg, összevarja a két szemhéjat Munkástársak! Jóakaró kísérletet tettünk már 12 évvel azelőtt arra nézve, hogy a különböző szakmákban dolgozó munkástársak bér- és munkaidő-viszonyait megtudhassuk; ezt pedig azért kívántuk megtudni, hogy a munkásosztály helyzetét, melyben életét tengeti, számadatokkal tárhassuk fel a közvélemény előtt és rámutathassunk a száraz és rideg tényekre, melyek elég okot képeznek a munkásosztály hogy gyógyulás közben ne zsugorodjék, ki nem forduljon. Igaz egy fél évig, vagy akár egy egész évig is az összezavart szemével nem lát az ember, de aztán biztotosítva lesz, hogy ha szétvágják összevarrt szemhéjait, többé nem hagyják födetlenül a szemét. Ha az ily összevarrást elmulasztották, csúnyául kifordulnak az elpusztult szemhéjak s pótlásukról kell gondoskodni. A szem környékéről vett ép bőrből új szemhéjat készít a szemorvos, mely nem olyan szép ugyan, mint a régi volt, de legalább védi, takarja szemét. Aki így járt, annak már a hibátlan szépségről le kell mondania, szeme látásának a megvédése a főczél. A földolgozott tárgyak pora, amint a levegőbe száll, gyuladásra ingerli a szemet. Kéményseprőknek a korom, molnároknak a liszt lepi el nemcsak a ruhájukat, hanem arczukat a szemüket is. De általában mindazok az iparágak, melyek port vernek vagy füstöt támasztanak, tisztátlanná teszik a műhely levegőjét. A tisztátalan, poros, füstös levegő pedig ingerli, gyuladásba ejti a szemet. Megvörösödik a" vékony hártya, mely a szemhéjak belső színét és a szem faláét takarja, az úgynevezett kötőhártya, ennek gyuladását szemhurutnak szokás nevezni. Nem annyira veszélyes baj, mint inkább alkalmatlan, hogy az ember szeme mindig könynyezik s e miatt látása is el-elborul Nagyobb baj, ha a szaruhártyán támad gyuladás, kifekélyesedés vagy tályog, mely a látást is megrontja, sőt ha a szaruhártya egészen elgenged, örökre megvakul a szem. Ugyanis, ha az átlátszó szaruhártya elpusztul, nem lehet helyette mást csinálni, mint ahogy a kitörött ablak helyett újat metszetünk. Próbálták, hogy házi nyúl szeméből levágott szaruhártyát illesztettek az emer szemének elpusztult szaruhártyája helyébe, de még edég nem igen sikerült a kísérlet. (Folyt, kov.) elégedetlenségére, de elég okot arra is, hogy helyzetének javítására minden megengedett eszközt felhasználjon. Nem rajtunk múlt, hogy tervünk nem sikerült azon mérvben és arányban, amelyben azt kívántuk Az adatok csekély mérvben jutottak hozzánk. Pedig a munkásosztály jól felfogott érdekében kívántuk az adatokat és ugyancsak ezen érdekekben akartuk felhasználni az egybegyűjtött anyagot. Azóta lefolyt 1—2 év. Újból teszünk kísérletet,újból intézünk felhívást munkástársainkhoz. Szolgáltassanak módot arra, hogy helyzetük tarthatatlanságát azon számokkal igazolhassuk, melyek keresményt képeznek és mely keresmény oly csekély, hogy a meghalásra untig elég, de a megélhetésre kevés. Lapunk, a munkásosztály lapja, a munkásosztály ügyét szolgálja hivatásánál rendeltetésénél fogva; szószólója a és munkásosztálynak, fegyvere a munkásosztálynak, ennek a jogfosztott és mindenből kitagadott osztálynak, nyújtsatok tehát segédkezet a részletes dolgodban, hogy érdekeiteket megóvhassuk, hogy szemükbe vághassuk az igazságot és az elvitázhatatlan tényeket azoknak, akik azt híresztelik a húsos fazék mellől, hogy Magyarországon tejben-vajban úszik a munkás — ez az ujabbkori kérszolga. Munkástársak! Ha hozzátok szólunk ugy tekintsétek, hogy testvér szól testvéréhez, az őszinte barát, barátjához. Nem nagyságos urakkal van közös ügyetek, hanem testvéreitekkel. Legyetek bizalmasak és őszinték, amint mi vagyunk hozzátok. Komoly az idő, nehéz a küzdelem; súlyosak a viszonyok, a ti viszonyaitok; ezeket javítani— kevés az egyesek ereje, jóakarata. Mindnyájatok kötelesek vagytok segédkezet nyújtani; mindnyájan kénytelenek vagytok síkra szállni, hogy sorsotok javuljon, hogy mint leghasznosabb tényezői a társadalomnak, mint leghasznosabb polgárai az államnak, emberhez, polgárhoz méltóan megélhessetek, gyermekeiteket ebben az értelemben nevelhessétek, feleségteket ne sülyeszszétek magatokkal együtt a kizsákmányolásnak mintegy kiszolgált és vele szabadon rendelkező, kiszipolyozható és értéktelen tárgygyá Munkástársak! Különböző szakmák munkásai! Elégedetlenek vagytok sorsotokkal. Sokszor fojtjátok el magatokban a felzúduló vihart, mely kitörni készül sorsotok mostohasága miatt. Elfojtjátok és tovább hordozzátok az élet keresztfáját azon reményben, hogy majd csak jobbra fordul. De ha tétlenek maradtok, sorsotok nemcsak, hogy nem javul, hanem súlyosabbá válik naponta. No lógyétek tétlenek, iparkodjatok a bajokat f feldnteni; itt van lapotok, amely felszólalástoknak nyílt tért bocsát rendelkezéstekre, használjátok; hadd kerüljenek keserveitek nyilvánosságra, hadd tudják meg, hogy emberek vagytok, kik jobb sorsot érdemeltek, mint amilyennek elviselésére benneteket kényszeríteni akarnak. Munkástársaki Tudni kívánjuk, hogy milyen munkabéretek van és hány órán keresztül vagytok kénytelenek e bérért dolgozni, hogy milyenek a lakviszonyotok, holaktok, földszinten, emeleten vagy pinczében és mennyi lakbért fizettek; vannak-e laktársaitok, hány személy, hány család lakik együtt. Ebből megismerik a munkások kölcsönösen a különböző szakmákban fennálló munkafeltételeket és általán a munkaviszonyokat. Felkérjük tehát a különböző szakmák munkásait, hogy tudassák a szerkesztőséggel munkadíjuk magasságát, a munkaidő tartamát és az évben mennyi időn keresztül kénytelenek szünetelni munkahiány miatt Az adatokat nemcsak az iparos- és gyárimunkásoktól, hanem a földmíveléssel foglalkozóktól is kérjük beszerezni. Leghelyesebben tehetnék ezt a munkás- szak- és betegsegélyző egyletek, a munkáskörök és egyéb munkás organizácziók. Elvárjuk, hogy munkástársaink az egybegyűjtendő anyag fontosságát elismerve, azon lesznek, hogy mielőbb megkaphassuk a pontos adatokat. A »Népszava« szerkesztősége. NÉPSZAVA, 43. sz. A gyárfelügyelő. A fővárosi és vidéki munkásokhoz! A rövid idővel ezelőtt életbe léptetett gyárfelügyelői intézmény, legjobb akarata mellett sem képes a törvényszabta feladatának eleget tenni A gyárfelügyelők száma sokkal csekélyebb, semhogy képesek volnának a gyárakat és ipartelepeket akár csak egyszer is évenként felülvizsgálni és egyszersmind ellenőrzés alatt tartani, hogy váljon a munkások élete és egészségük megóvására s biztonságára elrendelt intézkedések megtétettek-e vagy sem. E ténynyel szemben elhatározta a magyarországi ált.munkáspárt vezetősége, hogy a munkásosztály jólétének előmozdítása tekintetéből a pártlapokban »A Gyárfelügyelő« czím alatt rovatot nyit, és azt minden munkásnak rendelkezésére bocsátja. E rovatban közöltetnek a munkások részéről beérkező minden panaszok és felszólalások, melyek a gyárakban és egyéb ipartelepeken fennálló viszás állapotokra, előforduló visszaéléskre vonatkoznak, s igy a gyárfelügyelők és a nagyközönség tudomására jutván, azok megszüntetésére erélyesen hozzájárulhassunk Csak ilyen módon válik lehetővé, a gyárfelügyelők működését sikerrel támogatni és rendezett állapotokat teremteni. Az egyedüli feltétel, melytől a beküldendő panaszok s felszólalások közlése függ, abból áll, hogy azoknak a tiszta igazságot kell magukban foglalniok és a beküldő névaláírását kell tartalmazniok. A beküldő nevét a szerkesztőség feltétlenül titokban tartja. Aláírás nélküli közlemények nem vétetnek figyelembe. Minden munkás bátran és tartózkodás nélkü írhatja le a való tényt, az igazságot. Ennek folytán budapesti és vidéki munkások vegyétek igénybe »A gyárfelügyelő« rovatot, mert ezzel saját jól felfogott érdekeiteket karoljátok fel. Komoly szavak munkástársainkhoz! Néhány szó a szakegyletekről. A magyarországi általános munkáspárt kebelében legközelebb tartott értekezleten Engelmann Pál elvtársunk a szakegyletek szervezéséről igen sikerült előadást tartott. Több elvtárs kívánsága folytán közöljük a lényegesebb részeit ezen előadásnak. Előadása elején az agitáczió eddigi módját czéltalannak jelezte, mert — úgyistond — a munkásokkal nem volt közvetlen érintkezés és ennek hiányában állíttattak fel politikai és közgazdasági követelések, melyek azonban hiányos iskolai képzettséggel biró népnél — mit nálunk — nem vezethetnek czélra. A munkás, ki csupán véletlenségből jelenik meg egyszer máskor egy gyűlésen, nem képes felfogni, hogy a választási jog, sajtószabadság, gyárfelügyelet stb. milyen mérvben hozhatnak neki közvetlen és személyes hasznot. Eredményre vezető agitáczió indítandó meg a szakegyletek szervezésével. Erre az elvtársak legélénkebb tevékenysége szükséges. Kötelessége minden elvtársnak, hogy ismerősei közt a legintelligensebb munkásokat szemelje ki és iparkodjék azokat a czélnak megnyerni, elsősorban a fennálló szakegyletek és azok elöljárói, — amennyiben a mozgalomra nézve használhatok, — bevonatni a mozgalomba. Az előadó azután kifejti a szakelvek czélját, u. m. törekvés jobb munkafeltételek ut. rövidebb munkaidő, jobb munkadijak stb kivívása; m.szüntetése a gyárakban és műhelyekben előforduló disztálállapotoknak ; díjtalan munkaközvetítés; munkanéküliek segélyezése és az önképzés. Nagyon fontos ait ta-