Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)

1889-10-20 / 42. szám

–2. oldal. Pozsony munkásaihoz! Míg e sorok nap­világot látnak, a helybeli munkás önképző-egylet 20-dik alapító-ünnepélyére az összes előkészületek meg lesz­ek téve a rendezés műve be lesz fejezve. Mindenku m­arkodo­tt a reá ruházott feladatnak eleget tenni, azt legsjobban igazolhatja a helybeli rendőrkapitányság, melyhez elvtársaink több ízben voltak kénytelenek hiába­való utakat tenni. A munkások ezúttal is megmutatták, íggy a törvénynek engedelmeskednek, noha türelmüket igen nehéz próba tárgyává tették ezen alkalommal is. Vajha sikerülne ez ünnepély és koronázná az egyetértést közöttünk! E munkás­ünnepély épugy mint minden munkás­ünnepély külső fényt nem fog ölteni; valódi értéke annak belsejében rejlik. Húsz évi történelmét fejezi ki az itteni munkásmozgalomnak ; emlékünnep lesz, mely alkalmat szolgáltat az átélt 20 évre való visszaemlékezésre Pozsony munkásai! Örvendjünk az elért sikernek, de teszünk fogadalmat egyszersmind arra, hogy az itteni munkásmozgalomnak újból kell hatható­sabb lendületet venni. A budapesti és bécsi elv­társaink megjelenése ez ünnepélyre, erősítse bennünk azt a meggyőződést, hogy az egyetértés, mely ünnepé­lyünket koronázni van hivatva, nem légből kapott szó g­yanánt van itt felemlítve. Az egyetértés szüksége egye­nes kifolyása a létért való keserves küzdelemnek és kell, hogy mindnyájunkat egyesitsen.Egyletünk czime » Előre«, egész elvet foglal magában. »Előre« legyen jelszavunk, »Egyetértés« a zászlónk, az igazság legyen védeszközünk és a tudomány fegyverünk a proletárság emanczipálására folyó küzdelemben. Előre, előre ! A pozsonyiak. Még alig voltak kiszedve a fentebbi sorok és már egy második levél is,­jött Pozsonyból,mely ugyancsak meg­lepett bennünket; az ottani rendőrségnek magatartását a munkásünnepélyivel szemben festi le e levél, és való­ban hihetlennek látszik, de való tény, mert a tudósító szavahihetőségéhez nem fér kétség A levél így hangzik: Éppen most­ értesülök arról, hogy az itteni rendőr­kapitányság maga elé hivatta az ünnepélyt rendező egy­let elnökét és tudatta vele a feltételeket, melyek alatt hajlandó az ünnepély megtartását megengedni. A feltéte­lek ime ezek: 1. A bemutatott műsor szigorú betartása. 2. Bécsi vendégek szigorú bün­tetés terhe alatt az ünnepélyen nem jelen­hetnek meg. Hogy milyen jogc­ímen tiltja meg a kapitányság a bécsi vendégek részvételét, azt nem sikerült hamarjában megtudni, de a kapitányságtól már most kérdezhetjük, hogy miért nem mondta ezt már jóval előbb a rendező­ségnek, hiszen annyiszor czitáltatta azt maga elé apró­cseprő dolgok miatt ? Mért okozott a kapitányság annyi költséget a rendezőségnek és mért követelte a közre­működésre meghívott bécsi dalárda dalszövegeinek be­mutatását ? Ennyi okoskodás mellett az ünnepély előtt néhány nappal tudta csak kieszelni az említett tilalmat? Hiszen módjában volt a kapitányságnak azt már előbb kimondani és nem várni addig, míg az idő rövidsége miatt jogorvoslattal sem élhetünk indokolatlan eljá­rása ellen. Talán fél a kapitányság a bécsi munkásoktól? Intelligens, műveit munkásoktól nem kell félnie, épenúgy mint ő mondja, hogy műveit munkások nem tarthatnak attól semmit sem, ha egyletük választmányi ülésein rendőrbiztos vesz részt. De mire valók ezen kér­dések ? Ott, hol a hatalom beszél, elnémul a jog. Azon munkásokat, kik a törvény előtti egyenlőségben még hit­tek valamit, e hitben nagyon megingatták, mert látják, hogy velük szemben miként alkalmazzák a törvényt. Mindazáltal a munkások nem hagyják magukat provolkáltatni, akár­mennyire igyekszik a rendőrkapi­tányság türelmüket próbára tenni. Nem hozza ki őket a negmából, ezt a szívességet nem teszik neki a munká­sok és miattuk nem szükséges a rendőrséget nagyobb erővel kirendelni. Munkások ! Vonjuk ki ebből a tanulságot és jelen­jünk meg annál tömegesebben az ünnepélyen. 6. A helybeli napilapok is kaptak tudósításo­kat a pozsonyi basáskodásról és ha az »Egyetértés« kö­vetkező újdonsága valóságon alapszik, akkor nyilvánvaló, hogy az egész dolog elmérgesítése a belügyminisztérium­tól ered és a pozsonyi kapitányság csak felsőbb megha­gyás folytán járt el oly indokolatlanul. Különben majd kiderül az egész és aztán meglátjuk, hogy ki lesz a felelős és felelősségre fogják-e vonni az illetőket Az »Egyetértés« tudósítása így szól: A »Vorwärts« munkásegylet a ka­pitányi határozat ellen, mely bécsi munkásokat az októ­ber huszadiki ünnepről kirekeszt, mint pozsonyi tudósí­tónk távírja,fűhöz-fához futkos. A polgármester kitérőleg válaszolta, hogy fölebbezzenek a miniszterhez. Frigyes főherczeg magához hivatta a főkapitányt s kijelentette, hogy egy szál katonát sem ad, tartsa fönn majd a rendet rendőreivel. A kapitány Jekelfalusy taná­csára járván el, nyugodtan várja a következendőket A bécsi munkások azzal fenyegetődznek, hogy ezerkét­százan jönnek huszadikán, külön helyiségben gyűlésez­nek. Zavargásokra van kilátás.« szereti, szemtükörrel még kevésbbé olvashat belőle, sőt a szem belseje a legügyesebb szemorvosnak sem árul el a lélek érzelmeiből semmit. De térjünk vissza az ólomra. Ólommal foglalkoz­nak a betűszedők, fémmunkások, fazekasok, festők, kár­pitosok, sőt a szíjgyártókra is hat az ólom a lakkos bőr­ből, a szabókra a szövetekből. Az ólmot részint a műhe­helyek tisztátalan levegőjéből szívják maguk a munká­sok részint a kezükön, testükön, ruhájukon tapad s evéskor szedik magukba. Az ólmos mérgezés elhárítá­sára a műhelyek piszkos levegőjének jó szellőztetéséről kelll gondoskodni, a munkás pedig ne egyék ott a mű­helyben, hanem tiszta levegőjű más helyiségben vagy otthon, de mielőtt az evéshez látna, mossa tisztára a kezét s ha a munkából kiáll, váltson ruhát. A többi mérgek másféleképen hatnak, a látást nem szokták rontani. A zöld és barna festékek arzénja, a gyújtó foszforja még az ólomnál is mérgezőbb hatásúak, a szemen legföljebb a szem fehérének elsárgulását zár, a látást épen hagyják. A mérgekkel lehet összehasonlítani a lépfene mér­­­antrakszot. A­kik állati bőröket vagy szőrt , föl, mint a tímárok, szűcsök és kefekö­r­­pfenés által baja átragadhat rájuk, nagy be­támadhat testük bármely részén, elég gyakran­­ a szemük héján. Az igy megfertőzött szemhéjak­­ sen megdagadnak, megfeketednek s elhalnak. Az el­ült szemhéjak csúnyán összevissza forradnak, zsuga­,a sz­emgolyó örökösen nyitva marad A védő készülékétől egy megfosztott szem a reá hulló portól s a levegő behatásától elzavarodik, sőt átlátszó szaruhát­yája elegenyedhet, a szem magvakul. A szemorvos­zonban nem mond le olyan könnyen a szem megmen­tetől. Mikor a gyuladás szünőben van, de a zSUgoró­s még nem indult meg, összevarja a két szemhéjat Munkástársak! Jóakaró kísérletet tettünk már 1­2 évvel azelőtt arra nézve, hogy a különböző szak­mákban dolgozó munkástársak bér- és munkaidő-viszonyait megtudhassuk; ezt pedig azért kívántuk megtudni, hogy a munkásosztály helyze­tét, melyben életét tengeti, számadatokkal tárhassuk fel a közvélemény előtt és rámutathassunk a száraz és rideg tényekre, melyek el­ég okot képeznek a munkásosztály hogy gyógyulás közben ne zsugorodjék, ki nem fordul­jon. Igaz egy fél évig, vagy akár egy egész évig is az összezavart szemével nem lát az ember, de aztán bizto­tosítva lesz, hogy ha szétvágják összevarrt szemhéjait, többé nem hagyják födetlenül a szemét. Ha az ily össze­varrást elmulasztották, csúnyául kifordulnak az elpusz­tult szemhéjak s pótlásukról kell gondoskodni. A szem környékéről vett ép bőrből új szemhéjat készít a szem­orvos, mely nem olyan szép ugyan, mint a régi volt, de legalább védi, takarja szemét. A­ki így járt, annak már a hibátlan szépségről le kell mondania, szem­e látásának a megvédése a főczél. A földolgozott tárgyak pora, a­mint a levegőbe száll, gyuladásra ingerli a szemet. Kéményseprőknek a korom, molnároknak a liszt lepi el nemcsak a ruháju­kat, hanem arczukat a szemüket is. De általában mind­azok az iparágak, melyek port vernek vagy füstöt tá­masztanak, tisztátlanná teszik a műhely levegőjét. A tisztátalan, poros, füstös levegő pedig ingerli, gyula­dásba ejti a szemet. Megvörösödik a" vékony hártya, mely a szemhéjak belső színét és a szem faláét takarja, az úgynevezett kötőhártya, ennek gyuladását szemhurut­nak szokás nevezni. Nem annyira veszélyes baj, mint inkább alkalmatlan, hogy az ember szeme mindig köny­nyezik s e miatt látása is el-elborul Nagyobb baj, ha a szaruhártyán támad gyuladás, kifekélyesedés vagy tá­lyog, mely a látást is megrontja, s­őt ha a szaruhártya egészen elgenged, örökre megvakul a szem. Ugyanis, ha az átlátszó szaruhártya elpusztul, nem lehet helyette mást csinálni, mint a­hogy a kitörött ablak helyett újat metszetünk. Próbálták, hogy házi nyúl szeméből levá­gott szaruhártyát illesztettek az em­er szemének elpusz­tult szaruhártyája helyébe, de még edég nem igen sike­rült a kísérlet. (Folyt, kov.) elégedetlenségére, de elég okot arra is, hogy helyzetének javítására minden megengedett eszközt felhasználjon. Nem rajtunk múlt, hogy tervünk nem sikerült azon mérvben és arányban, a­melyben azt kívántuk Az ada­tok csekély mérvben jutottak hozzánk. Pedig a munkás­osztály jól felfogott érdekében kívántuk az adatokat és ugyancsak ezen érdekekben akartuk felhasználni az egybegyűjtött anyagot. Azóta lefolyt 1—2 év. Újból te­szünk kísérletet,újból intézünk felhívást munkástársaink­hoz. Szolgáltassanak módot arra, hogy helyzetük tart­hatatlanságát azon számokkal igazolhassuk, melyek keresményt képeznek és mely keresmény oly csekély, hogy a meghalásra untig elég, de a megélhetésre kevés. L­apunk, a munkásosztály lapja, a mun­kásosztály ügyét szolgálja hivatásánál rendeltetésénél fogva; szószólója a é­s munkásosztálynak, fegyvere a munkás­osztálynak, ennek a jogfosztott és min­denből kitagadott osztálynak, nyújtsatok tehát segédkezet a részletes dolgodban, hogy érdekeite­ket megóvhassuk, hogy szemükbe vághassuk az igazsá­got és az elvitázhatatlan tényeket azoknak, a­kik azt híresztelik a húsos fazék mellől, hogy Magyarországon tejben-vajban úszik a munkás — ez az ujabbkori kér­szolga. Munkástársak! Ha hozzátok szólunk ugy tekint­sétek, hogy testvér szól testvéréhez, az őszinte barát, barátjához. Nem nagyságos urakkal van közös ügyetek, hanem testvéreitekkel. Le­gyetek bizalmasak és őszinték, amint mi vagyunk hoz­zátok. Komoly az idő, nehéz a küzdelem; súlyosak a viszonyok, a ti viszonyaitok; ezeket javítani— kevés az egyesek ereje, jóakarata. Mindnyájatok kötelesek vagy­tok segédkezet nyújtani; mindnyájan kénytelenek vagy­tok síkra szállni, hogy sorsotok javuljon, hogy mint leghasznosabb tényezői a társadalomnak, mint leghasz­nosabb polgárai az államnak, emberhez, polgárhoz méltóan megélhessetek, gyermekeiteket ebben az érte­lemben nevelhessétek, feleségteket ne sülyeszszétek ma­gatokkal együtt a kizsákmányolásnak mintegy kiszolgált és vele szabadon rendelkező, kiszipolyozható és érték­telen tárgygyá Munkástársak! Különböző szakmák munkásai! Elégedetlenek vagytok sorsotokkal. Sokszor fojtjátok el magatokban a felzúduló vihart, mely kitörni készül sor­sotok mostohasága miatt. Elfojtjátok és tovább hordoz­zátok az élet keresztfáját azon reményben, hogy majd csak jobbra fordul. De ha tétlenek maradtok, sorsotok nemcsak, hogy nem javul, hanem súlyosabbá válik na­ponta. No lógyétek tétlenek, iparkodjatok a bajo­kat f fel­d­­n­­­ten­i; itt van lapotok, amely felszólalás­toknak nyílt tért bocsát rendelkezéstekre, használjátok; hadd kerüljenek keserveitek nyilvánosságra, hadd tudják meg, hogy emberek vagytok, kik jobb sorsot érdemeltek, mint a­milyennek elviselésére benneteket kényszeríteni akarnak. Munkástársaki Tudni kívánjuk, hogy milyen munkabéretek van és hány órán keresztül vagy­tok kénytelenek e bérért dolgozni, hogy milye­nek a lakviszonyotok, hol­­­aktok, földszinten, emeleten vagy pinczében és mennyi lakbért fizettek; vannak-e laktársaitok, hány személy, hány család lakik együtt. Ebből megismerik a munkások kölcsönösen a különböző szakmákban fenn­álló munkafeltételeket és általán a munkaviszonyokat. Felkérjük tehát a különböző szakmák munkásait, hogy tudassák a szerkesztőséggel munkadíjuk magassá­gát, a munkaidő tartamát és az évben mennyi időn keresztül kénytelenek szünetelni munka­hiány miatt Az adatokat nemcsak az iparos- és gyári­munkásoktól, hanem a földmíveléssel foglalkozóktól is kérjük beszerezni. Leghelyesebben tehetnék ezt a munkás- szak- és betegsegélyző­ egyletek, a munkáskörök és egyéb munkás organizácziók. Elvárjuk, hogy munkástársaink az egybegyűjtendő anyag fontosságát elismerve, azon lesznek, hogy mielőbb megkaphassuk a pontos adatokat. A »Népszava« szerkesztősége. NÉPSZAVA, 43. sz. A gyárfelügyelő. A fővárosi és vidéki munkásokhoz! A rövid idővel ezelőtt életbe léptetett gyárfel­ügyelői­ intézmény, legjobb akarata mellett sem képes a törvényszabta feladatának eleget tenni A gyárfelügye­lők száma sokkal csekélyebb, semhogy képesek volná­nak a gyárakat és ipartelepeket akár csak egyszer is évenként felülvizsgálni és egyszersmind ellenőrzés alatt tartani, hogy váljon a munkások élete­ és egészségük megóvására s biztonságára elrendelt intézkedések meg­tétettek-e vagy sem. E ténynyel szemben elhatározta a magyarországi ált.munkáspárt vezetősége, hogy a munkásosztály jólété­nek előmozdítása tekintetéből a pártlapokban »A Gyár­felügyelő« czím alatt rovatot nyit, és azt minden munkásnak rendelkezésére bocsátja. E rovatban közöl­tetnek a munkások részéről beérkező minden panaszok és felszólalások, melyek a gyárakban és egyéb iparte­lepeken fennálló viszás állapotokra, előforduló vissza­élé­skre vonatkoznak, s igy a gyárfelügyelők és a nagy­kö­zönség tudomására jutván, azok megszüntetésére erélye­sen hozzájárulhassunk Csak ilyen módon válik lehetővé, a gyárfelügyelők működését sikerrel támogatni és ren­dezett állapotokat teremteni. Az egyedüli feltétel, melytől a be­küldendő panaszok s felszólalások köz­lése függ, abból áll, hogy azoknak a t­i­s­z­t­a­ igazságot kell magukban foglalniok és a beküldő névaláírását kell tartalmazniok. A beküldő nevét a szerkesztőség feltétle­nül titokban tartja. Aláírás nélküli közle­mények nem vétetnek figyelembe. Minden munkás bátran és tartózkodás nélkü ír­hatja le a való tényt, az igazságot. Ennek folytán buda­pesti és vidéki munkások vegyétek igénybe »A gyár­felügyelő« rovatot, mert ezzel saját jól felfogott érdekei­teket karoljátok fel. Komoly szavak munkástársainkhoz! Néhány szó a szakegyletekről. A magyarországi általános munkás­párt kebelében legközelebb tartott értekezleten Engelmann Pál elvtársunk a szakegyletek szervezéséről igen sikerült előadást tartott. Több elvtárs kívánsága folytán közöl­jük a lényegesebb részeit ezen előadásnak. Előadása elején az agitáczió eddigi módját czéltalannak jelezte, mert — úgyistond — a munkások­kal nem volt közvetlen érintkezés és ennek hiányában állíttattak fel politikai és közgazdasági követelések, me­lyek azonban hiányos iskolai képzettséggel biró népnél — mit nálunk — nem vezethetnek czélra. A munkás, ki csupán véletlenségből jelenik meg egyszer­ máskor egy gyűlésen, nem képes felfogni, hogy a választási jog, sajtó­szabadság, gyárfelügyelet stb. milyen mérvben hozhatnak neki közvetlen és személyes hasznot. Eredményre vezető agitáczió indítandó meg a szakegyletek szervezésével. Erre az elvtársak legélén­kebb tevékenysége szükséges. Kötelessége minden elv­társnak, hogy ismerősei közt a legintelligensebb mun­kásokat szemelje ki és iparkodjék azokat a czélnak meg­nyerni, első­sorban a fennálló szakegyletek és azok elöljárói, — a­mennyiben a mozgalomra nézve használhatok, — bevonatn­i a mozga­lomba. Az előadó azután kifejti a szakelv­­ek czélját, u. m. törekvés jobb munkafeltételek ut. rövidebb munkaidő, jobb munkadijak stb kivívása; m.szünte­tése a gyárakban és műhelyekben előforduló d­iszt­­ál­állapotoknak ; díjtalan munkaközvetítés; munkanékü­liek segélyezése és az önképzés. Nagyon fontos ait ta-

Next