Népszava, 1890 (18. évfolyam, 1–52. sz.)

1890-02-23 / 8. szám

XVIII. évfolyam. Budapest 1890. február 23. 1­­8. szám. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker. külső dob-utcza 33. Előfizetési­ dijak és kéziratok ide küldendők. Megjelen minden vasárnap. Egyes példány ára 5 kr. Előfizetési­ díj : Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. ElMietM­iHjak l«­cillaierttbl­en postautalványnyal holdatták be. Az összes fővárosi munkásokhoz! Vasárnap, i. é. márczius hó 2-án n­épgyűlés tartozik a vasárnapi munkaszü­netre vonat­­­­kozó törvényjavaslat megbeszélése végett. A gyűlés helyisége és megtartásának órája falragaszok útján fog közzététetni. Munkások szervezkedjetek, hogy tömegesen­­vehessetek részt a gyűlésen. A pártvezetőség. Munkások, elvtársak! Tartsátok figyelembe az 1890. évi másiks hó elsejét. Gondoljatok folyton a nyolcz órai munkaidő kivivására. Munkások szervezkedjetek! Legyetek tekintettel ama tízszeres előnyre, mely a munkaidő megrövidítése s különösen a nyolcz órai munkaidő behozatala által reátok vár. Nevezetesen: Nyolcz órai munkaidő mellett a test jobban kí­mélhető és a munkás élete ezáltal hosszabb tartamú lehet. Nyolcz órai munkaidő mellett több munkás talál alkalmazást és ezáltal a sok munkanélküli munkát és így keresetet találhat. Nyolcz órai munkaidő mellett emelkednek a munkabérek, mert a munkanélküliek, kik a munkabérek lenyomására felhasználtatnak, számarányukban csök­kennek. Nyolcz órai munkaidő mellett, nyolcz óra marad a pihenésre és nyolcz óra a tanulásra, gondolkodásra és szórakozásra. Nyolcz órai munkaidő mellett a szak- és önképző egyletek valamint a munkásgyűlések jobban lesznek látogatva. Nyolcz órai munkaidő mellett emelkedik a mun­­ ­­kások beszerzési képessége és ennek természetes követ-­ kezménye a nagyobb árufogyasztás és ez több munkás­nak alkalmazásával egyértelmű. Nyolcz órai munkaidő mellett emelkedik a munkás keresménye és ez lehetővé teszi, hogy a gyermekeket nem kell a kenyérkeresetre felhasználni, hanem az isko­lába lehet őket járatni. Nyolcz órai munkaidő mellett a munkástömegek politikailag érettebbek és függetlenebbek lesznek. Nyolcz órai munkaidő mellett a munkaidőnek további megrövidítése iránti szükség mindjobban fel­ismertetik. Nyolcz órai munkaidő mellett a munkás nem képez többé munka­eszközt, hanem elkezd ember lenni. A győzelem megérdemli a küzdelmet! Munkások szervezkedjetek! A németországi szocziáldemokrác­ia választási czéljaira nálunk a következő adakozások folytak be: J. R. 60 kr., K. H. 1.—, Szojka J. 1.—, Schubert J. 2.—. A ruttkai főműhely iparos munkásai 5.80, „Mert Krüger" 1.—, Ferenczy 1.— Weiss 1.—, F. Z. —.20, Baling —.40, Till (Erzsébeti.) —.30, K. J. —.20, H. János —.20, Novák József —.20. Összesen 14.90. Ehez adva a múlt héten kimutatott 51.—. Teljes összeg 65.90. A munkaidő megrövidítése nem eszköz, hanem czél. órai szünet, nyolcz órai pihenés és nyolcz márka bér ! A munkások ezen követelése csekélynek mondható, mert a munkaidő tartama nem állandó, hanem a szükséglet szerint változik. Ha a terme­léshez nyolcz órai munkanap szükséges, akkor a nyolcz órai munkaidő természetes is és a terme­lésre csak négy óra kell, mint ezt Franklin Benja­min már egy évszázaddal ezelőtt mondta, vagy csak két óra Owen Robert szerint, vagy csak i és V* óra Hoyle W. angol statisztikus szerint. Így alá­szállhat a nyolcz órai munkaidő négy, két­­ V* vagy tán még kevesebb órára. Ne felejtsük el azonban sohasem, hogy a létező nagy bajok okai a nyolcz órai munkaidő behozatala által sem fognak megszűnni. Nem tekinthető egyébnek mint oly eszköznek, mely a jelenleg földre sújtott és a kizsákmányolóival szem­ben alig védekezhető proletár-óriást talpra állít­hatja és neki lehetővé teheti, hogy saját erejét használhassa. Csak erre nézve bír részünkre érték­kel a nyolcz órai munkaidő, tehát nem mint czél, hanem mint eszköz. E követelés teljesülésével még nem volnánk megelégedve, mert csak eszközt látunk benne arra, hogy a munkások jobban felfegyverkezve vonul­hassanak a küzdtérre, a tulajdonképeni küzdelem még csak a nyolcz órai munkaidő kivívása után venné kezdetét. És ennélfogva nem szabad a nyolcz órai munkaidő jelentőségét túlbecsülni, de nem is kicsiny lem­. Egy lépést képez a he­ly­es irányban, de semmi szín alatt végezért. Czél volt, lesz és marad: a kapitalista termelési rend­szernek megszüntetése. Csak ha a tőke és munka egy és ugyanazon kezekbe lesz, — csak akkor szűnhet meg a viszály a kettő közt. Tőke a ter­melő kezében, — áldás, tőke azonban mindenki kezében, csak a termelőében nem, — átok. És a rabszolgaság kora nem is fog addig megszűnni, míg a termelő nem válik tulajdonosává a terme­lési eszközöknek. A marha. Soroznak. Fiatal legények Egymásután belépnek sorba, Bent várja néhány strázsa-mester, Katona-orvos, vén éberster, Hiúz szemű, puffadt, mogorva. S le kell vetkőzni meztelenre Akarva, nem akarva. Ime a vágóhídra most lép A marha, a marha. Megmérik, mint egy áru-czikket, A­mig ott áll remegve, pőrén, A mellét, c­om­bját tapogatják, Mikéntha font számra eladnák, Becsülik s alkudoznak bőrén. S az ifjú néz szorongva, szótlan. Mint a szabad mezőnek barma, Csodák csodája, hogy nem bőg itt A marha, a marha. Jó húsa van, a csontja is jó. Maguknak tartják hát a konczot, Egy piszkos, ódon, nagy kaszárnya S ordítozó kaplár-had várja, Püfölve, rúgva az ujonczot, Fegyelmezett rabszolga népség Taszítja, rántja, féken tartja, — Egy-kettő­ erre-arra lódul A marha, a marha. Ott lekopik minden szemérem, Az ifjú szivnek szűzi máza, Ott aljas szolgaság a törvény, Vak engedelmesség, vad önkény A büszke lelket leigázza, Kaszárnya-szellem megtenyészti Mindazt, mi hitvány, mocskos, durva, És káplárjánál aljasabb lesz A marha, a marha. „A társadalom reformálására irányuló to­vábbi lépések sikerére mindaddig nem lehet számítani, míg előzőleg a munkaidő meg nem rövidíttetik és a fenálló korlátja meg nem szüntettetik." Így szólt egykor Saunders, angol gyárfelügyelő és teljesen igazat kell neki adni. Ha a gyárfelügyelő így nyilatkozik, akkor hihető, hogy a munkaidő törvényes korlátozásának szüksége nem szorul többé bizonyításokra. És mennyire mérsé­keltek a munkások követelései, ha nyolcz órai munkanapot kívánnak! Ha a munkaadóknak, a törvényhozóknak egyszer naponta nyolcz óra hosz­szat kellene dolgozni, milyen lármát csapnának! Ehez képest kell, hogy az egész világ munkásai mindenek előtt azon zászló alatt vonuljanak fel, melyen irva van: Nyolcz órai munka és nyolc. Tanítják, hogy kell embert ölni, Rabolni és gyilkolni kéjjel, A hit szavát végkép feledni, Szűzön erős­zakot követni, Országot, népet dúlni széjjel, Anyját, testvéreit ledöfni, Ha a parancs azt úgy akarja, És mindezt megtanulja bambán A marha, marha Mi megmaradt sötét időkből, Erőszak, szolgaság, gyalázat, Mi embert állattá sülyesztett, Hogy vérbe fult minden szent kezdet, Mi ellen milli­ó szellem lázadt, Mi ellen hasztalan csengtek Hiába gyúltak bősz haragra : Most mint egy rendszert betanulja A marha, a marha. Oh marha, marha, ember-állat Te, csatasik halál-jelöltje, Vak czéltáblája az ellenségnek, Kit mások ágyú-tölteléknek Szántak örök, mindörökre. Ki nemtelen, bután, sötéten Parancsra lódulsz erre-arra, Valóban marha lesz hát mindég Te marha, te marha?! Párbeszéd a nyolczórai munkaidőről. (Egy amerikai munkáslap nyomán.) Fia: »De apám, miért vagy oly izgatott? Apa: »Fiam, ha tudnád ?« F : »Mit?« A.: »Oh, ezek a szemtelenek, ezek a lusták, ezek a rebellisek.« F.: Ugyan kik ? Kikről beszélsz ? A.: Munkásaimról, — Oh, a hálátlanok ! F.: Fájdalmat okoztak tán neked ? A.: Hallatlan, a­mit elkövettek! Figyelj csak. Ma reggel munkásaim küldöttsége jött hozzám és kijelentette, hogy a legközelebbi május 1-től kezdve csak 8 órát fognak naponként dolgozni. F.: És ugyanazon bért kívánják, mint a 10 órai munkaidő mellett ? A.: Nem, megnyugosznak a megfelelő bérleszállí­tásban. F.: Úgy ? Ezek a szerény emberek. Hisz ezzel meg lehetsz elégedve. A.: Én ? — Ejd mit, ehhez te nem értesz. Mert első­sorban az elv jő itt tekintetbe, másodszor pedig a munkaidő megrövidítése által anyagi károkat is szen­vedek. F.: Elv jő itt tekintetbe? A.: Igen, a tekintélynek az elve! Mi gyárosok csak nem tűrhetjük azt, hogy a munkások követeléseket tá­masszanak irányukban, vagy pláne, hogy üzletünkbe avatkozzanak bele. Mi vagyunk az urak s mi paran­csolunk ! F : Hát a munkások nem emberek ? A.: De igen. F.: És polgárai az egyes, államoknak ? A.: Bizonnyal, de minek e felesleges kérdések? F.: Nos én azt gondolom, hogy akkor nekik is van joguk arra, hogy akaratuk legyen, s hogy követeléseket támaszthassanak. A.: No hiszen még csak ez kellene! F.: Igaz az, hogy országunkban egy millió mun­kás van foglalkozás nélkül ? A.: Úgy mondják, s helyesen van, ha ez csakugyan így van. Nekünk kapitalistáknak hébe-korba­n szüksé­günk van ez emberekre, ha munkásaink rendeleteink­nek ellenszegülnek, vagy ha magasabb bért kívánnak. F.: Hogy-hogy ? A.: Mert mi akkor egy­szerűen addig foglalkoztat­juk az éhező munkanélkülieket, míg a sztrájkolók eléggé megpuhultak. F.: Az csakugyan igaz lehet, hogy egy millióra rúg a munkanélküliek száma, mert nem rég olvastam az újságban, hogy a szervezkedett munkások azért kiván.

Next