Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)
1892-01-01 / 1. szám
fSttf'B». "«S* 20. évfolyam. McsAJi Budapest, 1892. január 1. 1. szám. A munkásnép érdekeit képviselő közlöny. Löfizetési dij: Magyarország és Ausztria számára: Egész : MAjriploník minden nAnipben évre 2.40 kr. — Félévre 1.20 kr. — Negyedévre 60 kr. — Egy hóra 20 kr. ! iTiegjelenik UUsinen pénteken, postai megküldéssel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. k., Kemnitzer-utcza 6. Németország számára : Negyedévre 1.30 kr. A posta-szerződéshez tar- feréz-körut sarkantozó országok részére : Negyedévre 2 franc. A szerkesztővel értekezni lehet: Hétköznapokkon 6—8 óráig este, ünnep- és va-Egyes m /. ám ára 5 fa vasárnapokon délelőtt 8—10 óráig. Munkások! Elvtársak! Terjesszétek lapjaitokat! Felhívás előfizetésre! A Népszava mai számával huszadik évfolyamát kezdi meg. Hogy mit tesz a munkások kezében egy minden tekintetben független, az igaz és szabad szót mindig bátran kimondó lap, azt némileg megbírálhatja mindenki, ki a húsz évvel ezelőtti munkásviszonyokat a maikkal hasonlítja össze. A Népszava mindenkor hű szószólója volt a munkásosztálynak, hű tükre a népéletnek és tántoríthatlan fegyvere a jogaitól megfosztott, az elnyomott és kizsákmányolt munkásságnak. A párt szempontjából tekintve, mindig a szocziáldemokráczia alapján állott és ilyen lesz a jövőben is! A Népszava a munkásosztály, a munkálkodó nép közlönye és ezért haragszanak rá. De mi nem törődhetünk ellenfeleink haragjával; mi az egyenes úton haladunk; nyíltan és bátran hirdetjük a nép jogos követeléseit és tartózkodás nélkül mondjuk ki az igaz szót! Elvtársak! Terjesszétek lapjaitokat! Ez képezi állandó szózatunkat hozzátok, mert tudjuk, hogy szükséges lapunkat a legszélesebb néprétegekben terjeszteni; mert tudjuk, hogy a felvilágosításra nagy szüksége van az elnyomatás által földig sújtott nagy néptömegnek. Elvtársak! Munkások! Egy gyárból, egy műhelyből, egy munkásnak lakásából se hiányozzék a Népszava vagy az Arbeiterpresse! Minden vendéglőben és kávéházban, melyben megfordultok, követeljétek, hogy a Népszava és az Arbeiterpresse tartassák. Gyűjtsetek folyton előfizetőket lapjaitoknak; gondoskodjatok, hogy mindig beszélhessünk új tömegekhez, hogy szavaink minél szélesebb körökbe hatoljanak el s gondoskodjatok végre arról, hogy lapjaitok a mezőgazdasági proletárok, a földmives munkások közt is elterjedjenek! Elvtársak! Kötelességteknek tekintsétek a pártlapok terjesztését ; ez alól ne vonja ki magát senki, akinek szívén fekszik az igazság terjesztése. Bizonyítsátok be, hogy méltó bajtársai vagytok más országok öntudatos munkásainak! Mi pedig a pártlapokat lehetőleg fejleszteni és tökélepíteni fogjuk továbbra is. Ezentúl is törekedni fogunk, hogy népszerűen itt vezérczikkeinkben a közgazdaság minden ágából oktatást s felvilágosítást nyújtsunk, s a napi kérdéseket elveink és érdekeink szempontjából megvilágítsuk. A társadalmi szemlében a bel-és külföld érdekes eseményeit, fogjuk közölni, a tőke és munka rovatban ismertetni fogjuk a bárhol felmerülő bérmozgalmakat; az egyleti tudósítások hírt fognak adni a szakegyesületek működéséről; a gyárak és műhelyek s a gyár felügyelő rovatának tartalmassá tételére pedig elvtársainkat kérjük fel, hogy az igazságnak meg felelős, aláírással ellátott tudósításokat küldjenek be. Fel tehát elvtársak! Mindenki teljesítse kötelességét! Üdvözlettel a szerkesztőség. * * * Előfizetési feltételek: Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre 1 frt 20 kr. Negyed évre 00 kr. Egy hóra 20 kr. Felkérjük ezúttal mindazon előfizetőinket, kik hátralékukat mind ez ideig nem egyenlítették ki, hogy szíveskedjenek mielőbb tartozásaikat lefizetni. Kérjük továbbá az előfizetések mielőbbi megújítását, hogy a lapok szétküldésében akadály ne merüljön fel. A Népszava és Arbeiterpresse kiadóhivatala, VI., Kemnitzer utcza 6. sz. Pártczélokra a következő adományok folytak be: M. L. Orosháza 60 kr. — B. R. 20 kr. — Képfaragó 1 frr. — Grosz 25 kr. — Vörös vasutas 4 frt 40 kr. — Pitzger 24 kr. — Schwarz J. ur kedélyes születésnapi ünnepélyén a paszományosok 1 frt 10 kr. — Balázs fiam keresztelőjén 80 kr. — Vörös képfaragó 2 frt 50 kr. — B. P. 15 kr. — Appelt 50 kr. — Grosz 10 kr. — B. B. 20 kr. — „Azért mert István nap volt", Nagy-Szénás 15 kr. — Verseczi elvtársak 3 frt.. — Walther 90 kr. Összesen: 16 frt 09 kr. Kinek van igaza?! Az uralkodó osztályok együttvéve annyira rövidlátók a telhetetlen meggazdagodási ösztönükben, hogy saját fenállásuk további feltételeit sem látják már és ezeknek az osztályoknak a közigazgatási bizottsága, a kormány, abban találja hivatását, hogy elősegítse nekik a proletárság munkájából kisajtolt értéktöbbletnek zsebrerakását. Ha a kormány tevékenységét ebből a szempontból is szemügyre vesszük, úgy felfoghatóvá válik az, amit állítottunk. Határozottan erre vall az a tény, hogy azok az államintézők, kiknek „az isten hivatalt, de semmi egyebet nem adott, rendszeresen csökkentik a nép fogyasztási képességét és beszerzési erejét, Európában példátlanul álló nyomorúságot tenyésztenek és egy maroknyi nagybirtokos és iparmágnás előnyére fokozzák a népesség hanyatlását, mely nagyban veszélyezteti az egész közügyet. A mindnyájának mindnyája ellen viselt mindennapos harcznak vad tombolásában, a kapitalisták ama merev hajtóvadászatában, melylyel a nemzeti vagyont, azaz az össznépesség munkájának gyümölcseit saját kezeikben igyekeznek felhalmozni, — a pusztában elhangzott szózathoz hasonlítanak a mélyebben látó, a továbbra tekintő szemlélőnek a figyelmeztetései és intései. A néptáplálkozás nyomorúságos voltáról szóló statisztikai adatokra ki figyelne a kapitalista üzelmek boszorkány-táncza közt? És mit tesznek az államférfiak, kik a burzsoázia szive-lelke szerint vannak alkotva? Az ő felfogásuk szerint nem egyeztethető össze az ő „magas hivatásukkal", hogy még azzal is törődjenek vagyon van-e ennivalója annak a „csőcseléknek", vagy általábam kell-e ennie. Az uralkodó osztály, a burzsoázia azonban nemcsak a polgári statisztikusok feljegyzéseit nem veszi figyelembe, hanem még a katonai-statisztikai évkönyvek sem képesek az osztályállam intézőit akár csak egy perezre is gondolkodóba ejteni. Ez a statisztika pedig elég aggályos adatokat szolgáltat és a militarizmus éppen a mai társadalmi rendszernek hivatott sarkköve. Egy pillantás a mai statisztikai évkönyvekbe, elég intőleg figyelmeztetné őket kötelességükre és feladatukra. Ez a statisztika ugyanis évről-évre igazolja, hogy mennyire hanyatlik a nép ereje. A hanyatlás oly rohamos és oly irányú, hogy nemsokára meg kell szűnnie a militarizmusnak megfelelő anyag hiányában. Természetesen nem lehet feladatunk a militarizmus védelmezőjeként felszólalni és annak esetleges veszélyeit tragikusnak venni, de azért a katonai statisztika adatait igen szívesen vesszük tudomásul, mert azok segítségével is bebizonyíthatjuk, hogy nekünk van igazunk, ha azt mondjuk, hogy a mai hatalmasok valóságos rablást engednek meg az emberanyag, vagy helyesebben mondva: a nép erején. Ez a statisztika ugyanis kíméletlen nyíltsággal igazolja a mai rendszer kártékony kö-