Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)
1895-01-04 / 1. szám
Kg.A F/2. 23. évfolyam. EIS fizetésl díj: Magyarország és Ausztria számára: Egész évre 2.40 kr. Félévre 1.20 kr. Negyedévre 1.60 kr. Egy hóra .20 kr. postai megküldéssel. Németország számára: •Negyedévre 1.30 márka. A posta szerződéshez tartozó országok részére: Negyedévre 2 frank. MÚZEUMKOHYVTAtA' KirinprínyvtSp Hevedékraplo NÉPSZAVA A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Budapest, 1895. január 4. , 1. szám. Szerkesztőség és kiadó hivatal: ?II. ker., Wesselényi-utcia 19/b. sl A szerkesztővel értekezni lehet Hétköznapon 6—8 óráig este, ünnep és vasárnapokon délelőtt 8—10 óráig. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőségi zárlat szerdán. Munkástársak! Gyűjtsetek a fogságban levő elvtársaink segélyezésére! Uj tettre fel! Napról-napra szélesebb kört hódit nálunk is a szocziáldemokráczia! És már azon körökben is talál hivekre, melyek eddig csak külföldi izgatók által előidézett betegségnek és múló szenvedélynek tartották Nagy számú tanult és jómódú férfi felismerve elveink igazságát, azok terjesztésére törekszik, ha nem is nyiltan, de annál hathatósabban, amennyire azt társadalmi állásánál fogva épen teheti. Ha a szocziáldemokráczia legnehezebben épen azon néprétegben terjed, melynek leginkább érdeke volna terjesztése, ugy az nem azért van, mintha az illető osztály helyzetével meg volna elégedve, hanem azért, mert a munkásoknak függő helyzetüknél fogva nagyon bajos, csak a maguk bajával is, nyíltan foglalkozni. A túl hosszú munkaidő, a rendkívül alacsony munkabérek, majdnem lehetetlenné teszik, hogy a munkás a szükséges összejöveteleken részt vegyen. Maguknak élnek, elzárva az eseményektől, nincs alkalmuk látkörük szélesítésére és önkénytelenül is közönyösekké válnak, minek következtében oly sokra sülyednek, hogy minden önkény, minden igazságtalansággal szemben érzéketlenek és csendes kétségbeesésükben nem gondolnak társadalmi állásuk javítására és emberhez illő életmód elérésére. Amit a kizsákmányoló tőke még épen hagy, azt elrontja a munkások kezébe akadt olvasmány, melyre a legtöbb esetben rá vannak utalva. A burzsoá napilapok, melyekre az olvasó közönség és igy a munkások is utalva vannak, a burzsoázia szolgálatában állanak, melynek érdeke a munkásságot félrevezetni, hogy helyzetét, hogy gazdasági alárendeltségét fel ne fedezze, minden eszközt felhasználnak arra, hogy a munkás helyzetét a legszebb színben tüntessék fel. Ezen folytonos és rendszeres hazugság végre annyira elkábítja a munkást, hogy a legrosszabb helyzetben is boldognak fogja magát érezni, mert hisz „szabad" magyar. E hazugságot, csalást, ámítást a munkásoknak megmutatni, a szociáldemokrata párt kötelessége. Amennyire ezt megteheti, mindig megteszi lapjaiban, melyek minden betűje sugározza az emberiség és igazság iránti szeretetet. De a hetilapokban rejlő erő sokkal gyengébb és sokkal kevesebb, semhogy eredménnyel küzdhetnénk. Minden igaz állítást a burzsoá sajtó öt-hatféleképen megváltoztatva mond el, mielőtt e gyalázatosságra rá lehetne utalni, így tehát a munkásság azon része, mely a felvilágosodást terjeszti, e sajtóban mindig ellenségre talál. A szociáldemokrata pártnak, mely a művelődés, a haladás, az emberiség megszabadítására egyedül küzd, kell, hogy olyan fegyvere legyen, mint ellenének, tehát politikai napilapot létesít, hogy a harczot ezen téren is folytathassa. Kell, hogy a szociáldemokrata párt abban a helyzetben legyen, hogy a munkásoknak minden eseményt úgy adjon tudtára, mint az az igazságnak megfelel és nem mint ez a kormány, az állam és a mai társadalom előnyére szolgál. Nincs párt sem bel, sem külföldön, mely meggyőződését követné, egyedül a nemzetközi szocziáldemokrata párt, melynek egyedül van bátorsága az igazat megmondani és igy a rabszolgaság megszüntetésére törekedni. Bizonyosan nincs elvtárs, nincs munkás, ki nem látná be egy szociáldemokrata napilap szükségét, és bizonyosan sokan készek volnának a szükséges pénzt ide adni, ha képesek volnának, de ez lehetetlen, azt az egyes nem teheti, hanem csak az összeség. A munkásság összesége csekély áldozattal megvalósíthatja a napilapot. Ha megvan a jó akarat, meg van az eredmény. Azért alulírt pártvezetőség Magyarország munkásságához fordul, hogy önmaga szerezze meg legjobb fegyverét. Mutassuk meg a burzsoáziának és a magyar sajtószabadságnak, hogy a magyar munkásság elég erős arra, hogy minden nehézséget leküzdjön, hogy nem ijedünk vissza semmiféle áldozattól a jogért folytatott küzdelemben. Munkások! Elvtársak! Hajtatok áll megmutatni vajjon belátjátok-e a napilap szükségességét. Igaz, hogy a szükséges összeg nagy, de ha minden munkás hozzájárul erejéhez képest, akkor az egyesre csekélyke kis rész esik. Alólírt pártvezetőség a legrövidebb idő alatt részjegyeket fog kibocsátani, melyek ára tíz forint és melyek 50 kros részletekben lesz fizethető, hogy minden munkás könnyű szerrel megtehesse kötelességét. Mindenkinek kötelessége e vállalatot minden erejével támogatni, mert a napilap által mozgalmunk oly mértékben haladhat előre, mint semmiféle más agitáczió által nem haladhatna. Ma mozgalmunkat rágalmazzák, és ha hitelt nem talál rágalmuk, agyonhallgatnak, ha napilapunk megjelenik, többé nem hallgathatnak agyon. . . Abban a pillanatban, midőn napilapunk megjelenik, számbavehető tényező leszünk az államban, mellyel számolni kell. Szavunk nem lesz többé a pusztában elhangzó szó, hanem kötelességére fogja a kormányt figyelmeztetni, hogy a népnek jogát végre megadja. Kövessük osztrák és román elvtársainkat, kiknek már megvan ezen leghatósabb fegyverük. Fel elvtársak e merész vállalat támogatására, fel a pénzeszközök megszerzésére, melyekkel a szocziáldemokrata napilapot létesítjük. Éljen a nemzetközi szocziáldemokráczia! Éljen a napilap ' 51 pártvezetőség. Kérjük a szaklapok !. szerkesztősége t lengye Fölhívást c. lapjukban közöljek.