Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)
1895-03-29 / 13. szám
13. szám. NÉPSZAVA 3. oldal valakit küldjön le hozzájuk. Minthogy pedig a gyönyörű eljárásáról nevezetes czeglédi elöljáróság fejeiről tudva van, hogy semmiféle törvényellenes cselekedettől sem riadnak vissza, azért a gyűlés bejelentésére vonatkozó beadványba a Budapestről lejönni szándékozó két elvtárs nevét is beleírták. A rettenetes kapitányocska ettől annyira megijedt, hogy szaladt rögtön az az önkénykedésben vele versenyező polgármester kollégájához, ki a bejelentő elvtársakat, mint valami rablógyilkosokat vallatóra fogta, a miközben Körösi, csavargóhoz és nem polgármesterhez illő módon, a két, előtte teljesen ismeretlen elvtársunkat nem átalotta és merészelte még csirkefogóknak is nevezni, mely titulus pedig teljes valóságában inkább illeti meg őt, ki műveletlenségének adta tanújelét. A keresztkérdésekkel faggató kihallgatás után pedig 4 napi rémületes és valószínü kétségbeesés közepette, neki vadulva, a törvényen alapuló polgári jog és szabadságot gyalázatos módon való tiprása és a legaljasabb hazugságokra valló hivatkozásával a czeglédi munkásokat az életük és váruk árán szerzett jogaitól megfosztotta a következő végzéssel: 3098. szám Bi 18951 Rab András és társai mezei munkások kérelme I. évi márczius hó 31-én Czegléden nyilvános munkás népgyűlés tarthatása iránt. VÉGZÉS: A kérvényt aláíró Rab András, Bricsik József és Farkas János jegyzőkönyvileg meghallgatott felek előadásából megállapítható azon tény, hogy ők a kérvényekben a népgyűlés szónokául megnevezett Silberberg Ignácz és Schreier Béla budapesti lakosokat nem ismerik, megállapíttatott, hogy a kérvénymintát is Budapestről a magát nemzetközi szociáldemokrata párt vezetőségének nevező irodából kapták, a hatóság kezei között levő egyéb adatok szerint ezen pártvezetőség a hódmezővásárhelyi, csorvási, mezőberényi, orosházi, makói, szentesi a több alföldi községben a múlt évben előfordult munkászavargások rendezőivel ugyanazonos, kiknek czéljuk nem a munkások helyzetének javitása, de a rosz termés s a szigorú tél által előidézett sanyarú helyzetük felhasználásával, a munkásosztálynak a fennálló rend s törvényes állapot ellen való izgatása, a hatósági intézkedések elleni ellenállás szitása. Hogy a czeglédi mezei munkások a tél folyamán N. N. nevü budapesti lakos által, ki magát a nemzetközi szocziáldemokrata párt mezei munkás osztályvezetőjének nevezi, folyton a fenti irányban izgattatnak a hatóság kezei között levő adatokkal beigazolt tény. Mindezeknél fogva folyamodók abbeli kérelmének, hogy márczius 31-én Czegléden Silberberg Ignácz és Schreier Béla budapesti lakosok közbejöttével nyilvános népgyűlést tarthassanak hely nem adatik. Miről előbbt folyamodó Rab András társai képviseletében is felvetni, valamint a rendőrség, ezen kérvény elutasításának tudomásul vétele végett értesíttetnek. Czegléd, 1895. évi márczius hó 21-én. Gubodi Ferencz, polgármester. Munkások ! Ha szétnéztek, láthatjátok, hogy a gazdagoknak mindenféle jött-mentet, kik velük a ti elnyomástok szövetségesei, bármikor szabad fogadni és ünnepelni, amire titekét is igyekeznek folyton rábeszélni, de nektek azt sem engedik meg, hogy munkás polgártársaitok hozzátok menjenek és hogy ügyetekben segítségetekre lehessenek. Jellemzi különben ez azt is, hogy nagyon jól tudják a jóindulatot színlelő uracskáitok, hogy az ő fölénységük ravasz, furfangos hazugságon alapul csak, és azért félnek attól, hogy felvilágosodott elvtársaitok majd az általuk szemfényvesztő művészet mesterségével űző elvre reá mutatnak és azután tisztán fogjátok látni a rül játéknak rugóit, amelyet most veletek oly komótosan űznek. Ha pedig a t tisztán felismeritek, azután annak a titkát is látni fogjátok, hogy az miért van, hogy aki sokat dolgozik, annak kevés van és jut mindenből, aki pedig majd semmit sem tesz, az a legnagyobb bőségben van és jut minden. És hogy lehet a 8 órai munkaidő helyes akkor, midőn ők a 6-ból is ellopnak kettőt. De azt is láthatjátok munkások ebből, hogy nektek mi szabad és hogy csak azt szabad akarnotok és mennetek még csak gondolatotokban is, ami az uraknak és elnyomóitoknak, tetszik és hasznos. De azt már nem, a mivel igazságos uton minden ravaszság nélkül magatoknak és családotoknak a boldogságát akarjátok ; arról, már ha csak beszélni is merészeltek, azt is bünül róják fel nektek. A szabadságotoknak pedig egyedül csak a következőknek szabad lenni : szabad akarni egész télen uratoknak és gazdáitoknak házánál egy pohár pálinkáért mindennap a havat elhányni egészen tisztára, ezt akárhányszor is; szabad egy kis maradék ételért egész nap fát vágnotok ; szabad mindennap a gazdához és urakhoz elmenni akárhányszor, megkérdezni azt, hogy van-e valami dolog, vagy nem parancsol-e valamit ? ; szabad vasárnap vagy ünnepnapokon is, szóval mikor egy kis pihenőlök lenne, uratokhoz és gazdátokhoz elmenni, őket kiszolgálni; hogy ha az elnyomástokra szövetkező urak és gazdák összejönnek dáridót csapni, akkor is őket egy kis maradékért kiszolgáluotok szintén szabad ; szabad uratok és gazdátok házához vizet hordani segíteni a mosáshoz ; szabad a csendőrök udvarán fát vágni, lovat puczolni ingyen; szabad a kapitánynak és a városbiztosnak minden dolgot elvégezni ingyen; szabad a papnak a párbéren s más egyéb rendes fizetéseken túl adni és fizetni, a mennyit csak akartok ; szabad a templomba mennetek és a papot hallgatnotok s a perselyébe adnotok, a mennyit akartok ; szabad a pápának péterfilléreket adni, a mennyit akartok ; szabad a papnak kezét megcsókolnotok ; szabad minden hülye gazda és uracskáitokhoz köszönni elmenni; szabad ha uratok és gazdátok valamit akar tenni vagy elvinni valahová, azt helyette teljesítenetek. Ha pedig még ezen szabadságokkal sem akarna valamelyikőök megelégedni, akkor szabad minden családostól együtt éhen is meghalnotok. És ha nektek valaki igazságról beszél és azt mondja, hogy benneteket mint embert mi illetne meg és hogy azt hogy lehetne elérnetek és szenvedő helyzeteteken segítenetek; ha uratok és gazdátok arra azt mondja, hogy az izgató és nem a jóvoltotokat akarja és nem a szegény emberek sorsán akar segíteni, akkor nektek is szabad azt mondanotok, hogy azok csakugyan izgatók és rosszakaratuak. Ez a czeglédi egyenlőség és szabadság, ennyi jutott nektek munkások az 1848-iki szabadságharczban való részvételért, a miért eddig is urak és gazdagokra hallgattatok és hallgattok, azoknak hisztek, nem gondolkodtok. Csendőrség szaporítás. A kormány elhatározta, hogy a csendőrség létszámát július 1-től 800 fővel emeli, most azonban tekintettel a békés- és csongrádmegyei viszonyokra, már április elsejétől szaporítja 169 fővel. Nesztek éhezők ujabb teher, nesztek éhezők szurony s golyó. A csendőrséget is elbírjátok, még nincs úgyis elég, ki elnyomjon. Ez azután igazán méltó a burzsoá kormányhoz. Egy főrendiházi beszéd. A törvényhozás egyik faktora a főrendiház, hogy mennyiben felel meg feladatának, azt semmi sem illusztrálja jobban, mintha egy ott tartott beszédet itt alább közlünk. A főrendiházban az izraelita vallás recepcziójáról szóló törvényjavaslat e hó 23-án volt napirenden, melyet le is szavaztak és ez alkalommal Csáky-Pallacicini Zsigmond őrgróf a következő beszédet mondotta és e beszéd még helyesléssel találkozott. Fogalmat alkothatunk magunknak e beszédből arról, hogy mit tartsunk arról, ki ilyet mond és azokról, kik e hallatlan badarságot helyeslik . Talán kissé soviniszta vagyok, ha azzal kezdem, hogy magyar ember vagyok, a szó teljes értelmében. Leszármazottja azoknak, akik párduczos kaczagányban jöttek be Magyarországba. És inspirál engem az az ember, aki e nemes faj közül megmondotta, hogy mi nem Tarnopolból jöttünk be egy nyúlbőrrel az országba. Ez a derék, valódi magyar ember Pongrácz Károly gróf, akit az Isten éltessen sokáig. Nem vagyok szónok méltóságos uraim, hanem recipiálni valakit, aki párduczkaczagány helyett nyúlbőrkaczagánnyal jött be ide, az — engedelmet kérek a tisztelt miniszter úrtól — nem akarom mondani, hogy tudatlanság, de sajátságos dolog, hogy az ember oly valakit reczipiáljon, akit nem is ismer. Mert én előttem világos, hogy az exczellencziás kultuszminiszter úrnak fogalma sincs arról, hogy mi a zsidó vallás, mert annyi zsidó vallás van, amennyi sakter, vagy nem tudom én, hogy hívják a papjukat. Mit reczipiál a miniszter úr? Mit hoz oly népet a nyakunkra, melyet az Isten büntetése mért ránk évszázadok óta , mely soha jót nekünk nem tett, csak a nép vérét szipolyozta ? Én kérem a tisztelt miniszter urat, hogy mint hazafi ne tegye meg azt és áldani fogja érte az utókor. Mit reczipiál ? Hiszen én sokat tartózkodom külföldön, a körülmények úgy hozzák magukkal , ha bejövök Magyarországra, érzem már itt is — hogy is hívják azt a plántát — a fokhagyma szagát a Kárpátoktól az Adriáig. Nem merek újságot a kezembe venni, mert az is fokhagymaszagú, még a miniszter úr ténykedése is. Hát már csak azokat kell pártfogolni, akik meg nem érdemlik ? Reczipiálva vannak már azok úgy is. Ez az Isten verése rajtunk. Szeretnék lenni az a reczipiáló seprő, amely kisepri őket az országból. Ennélfogva, mivel én e faj miatt a legnemesebb fajnak, a magyar fajnak a pusztulását látom, ellene vagyok a javaslatnak. Dixi et salvavi aitimam meam. (Kibeszéltem magam és megnyugtattam a lelkiismeretem). Az operai vásár. Megvolt az operai vásár első napja és még ma meglesz a második is. A mágnás hölgyek bebizonyították, hogy a néppel éreznek, hisz azért mulatnak, mert az Alföldön a munkásnép éhezik, mikor pedig valahol éhezik s nyomorog a nép, akkor mulatniok kell a nagy uraknak. A vásárból egy pár száz forint tiszta bevétel lesz, azt az éhezők kapják, hogy ők is tudják, hogy a nagy urak mulattak. Ez aztán a jószívűség ! Nyomor az ország déli részén. Mindenütt felhangzik a kiálltás, amely az »izgatók« megbüntetését követeli, a hódmezővásárhelyi perben az ügyész szava, az egész per ezt mondja, a miniszteri ankétok mondják ezt, és ezalatt mégis csak azok részére dől el az igazság, kik azt mondják, hogy nagy a nyomor és ez az izgató. A »Südung Post«, melyet bizonyára nem lehet szoczialisztikus tendencziáju lapnak mondani, ezeket írja márczius 1-én megjelent számában : »Daczára a főispáni és miniszteri ankétok azon kijelentéseinek, hogy magyarországon nyomor nem létezik, minden nap több és több a panasz az éhség, hideg és szükség miatt, melyek a szoczializmus leghathatósabb izgatásai. A természet hazánkat gazdag adományokkal látta el, van gabonánk, élelmiszerünk, állattenyésztésünk elég magas fokon áll, bányáink kitűnő szenet szolgáltatnak — és lakosságunk nagy része mégis éhezik és fázik. Mily kicsinyes evvel szemben azok eljárása, kik a szükség létezését egyszerűen mindaddig tagadják, mig a nép éhen nem hal, kik a csendőrök szuronyaival akarják az éhezők nyögéseit elhallgattatni. Magyarország északi részének szegény lakói a kivándorlásra adják magukat, mert a föld legszükségesebb életszükségleteik kielégítésére sem nyújt elegendő terményt, ezeket a rendőrség visszatartja az ország határán — de tulajdonképeni nyomor azért még sincs. Az alföldön, Magyarország éléstárában a szocziáldemokráczia hivei napról-napra szaporodnak — és mégsem akarják a nagy nyomort meglátni. Az alsó néposztály forrong és vagy a bűn, vagy az államellenes szocziáldemokráczia karjaiba veti magát, az éhségbérek arra kényszeritik az iparvállalatok munkásait, hogy sztrájkoljanak — de azért a kormány nem tud semmit a nyomorról és liberális egyházpolitikai javaslataival akarja a panaszokat elhallgattatni. Összetett kézzel nézi az általános elszegényedést, mely folytonosan terjed, összetett kézzel tűri, hogy a szocziáldemokráczia tévtanai terjedjenek. Ahelyett, hogy helyes gazdasági politikával arra törekednék, hogy az izgatást talajától megfossza, házkutatások, tolonczolás és rendőri önkénnyel akar valamit elérni. Annyi bizonyos, hogy az államnak megvan a joga, hogy ,a tömeges kivándorlásnak útját állja és az államellettes szocializmus ellen küzdjön, de be kell látnia azt is, hogy nem rendszabályokat kell itt alkalmaznia, hanem hogy kötelessége a nép anyagi és szellemi erejét emelni. Ezt azonban nem látja be Magyarország liberális kormánya. Ahelyett, hogy tenne, ankéteket hí egybe és tanácskozik és méghozzá főispánokkal, kik soha életükben nem törődtek a néppel és annak jólétével, kik a helyzetét egyáltalán nem is ismerik és minden gyógyszeréül a sajtószabadság megszorítását és a büntető jog szigorítását ajánlják. Azt hiszik azok az urak, hogy a szociáldemokrácziát erőszakos eszközökkel el lehet nyomni . Nem, ilyen kicsinyes eszközökkel még soha sem nyomtak el társadalmi mozgalmat. Itt csak egy kibúvó létezik és ez czélirányos gazdasági politika által a munkásság jogos követeléseinek teljesítése, a mezőgazdaság emelése. Az éhség és nyomor jótékonyság által pillanatra megszüntethetők, de alaposan csak úgy szüntethetők meg, ha helyes gazdasági politikát követnek, mely a munkásra nemcsak terhet ró, hanem jogot is ad neki. A főispánok tudósítása, mint azt a kormány jól tudja, sohasem megbízható, mindig felületes, a kormánynak a helyszínén kell tudósításait gyűjtenie. A nyomor és az általános elégedetlenség alapokai eléggé ismeretesek és azoknak megszüntetésére nem elegendő az alamizsna és a szurony, ahhoz a törvényhozás kell, mely az igazságos követeléseket teljesiti, a tulköveteléseket pedig visszautasítja. Kemény vád az, mely itt elhangzik a hatalom ellen, mikor az fegyverrel készül a nép felvilágosítói ellen fellépni, kiket izgatónak nevez Nem értünk ugyan egyet mindenben a fent nevezett lappal, de állításai egy részének igazságát mégis el kell ismerni. Mi már régen hangoztatjuk azokat, de eredménytelenül. A rendőrök hatlma most már folytonosan tovább terjed, nem csak a rendre és csendre ügyelnek, hanem már arra is, hogy az emberek mit olvasnak. A napokban egy elvtársunk az Akáczfa utczában a lakatos-ipartestület helyisége előtt a • Népszava«-t olvasta, egy rendőr hozzájött és kikapta kezéből a lapot s bár követelte tőle a lapot, mégsem adta vissza. Az arczátlanság netovábbja ilyes valamit tenni, az a nyomorult bizonyosan jól tudta, hogy ugy sem büntetik meg, sőt megdicsérik e hős tettéért. Ha feljebbvalóinál feltételezte volna, hogy teljesítik kötelességüket, bizonyosan nem mert volna ilyen arczátlanságot tenni. Párbaj Csúfság: Bartók Lajos képviselő legújabb stiklijéről szóltunk már molt számunkban, e stiklinek volt folytatása is. Bartók a »Pesti Napló« szerkesztőjét Vészit párbajra hívta, mivel azt az esetet lapjában leírta. Megczáfolni a képviselő úr nem tudta, de a helyett megverekedett avval aki közölte és most megint becsületes. Milyen könnyű becsületessé lenni, csak párbajozni kell, tehet az ember amit akar, csak aztán megverekedjék, visszanyeri becsületét. A felekezetnélküliség bukása. A főrendiház e hó 22-én tárgyalta a felekezetnélküliségről szóló törvényjavaslatot és azt elfogadhatónak nem tartotta. A főrendű uraknak vagyis jobban a pap uraknak nem megy a fejébe az, hogy valaki felekezetnélküli legyen, nem megy a fejükbe az, hogy valaki úgy gondolkozzék, mint a meggyőződése diktálja. Ők úgy tesznek mindent, amint az ő érdekük parancsolja vagy valamely társuké s nem képesek felfogni, hogy az embernek ahhoz, hogy emberi módra éljen, kell, hogy meggyőződése legyen. Avagy attól tartanak, hogy a felekezet nélküliek száma gyorsan elszaporodnék és az emberek nem tartanák többé a főrendű urak létezését sem szükségesnek és leszállítanák arról a magaslatról, melyen vannak. De csak rajta nagy urak, ne engedjetek ti semmiféle szabadabb eszmét feltámadni, hisz azért tartanak el titeket! A farm és faipargyár munkásainak sztrájkja a munkások győzelmével véget ért Bányaszerencsétlenség. Karwinban tudvalevőleg újra bányaszerencsétlenség történt a bányaigazgatóság hiányos intézkedései következtében, melynek 43 ember esett áldozatul ; a szerencsétlenség az osztrák képviselőházban is tárgyalás alá került Ó9 ez alkalommal Pernerstorfer képviselő a következőket mondotta: a mai társadalmi rendnek hű képét adván : Ausztria szerencsétlen ország, melyben csak akkor történik valami, ha előbb mérhetetlen szerencsétlenség keletkezett. Nemsokára évfordulója lesz a falkenaui ütközetnek, amelyben az osztrák csendőrség és a katonaság nagy babérokat szerzett. (Dr. Kronaketter: Még kitüntetést is kaptak érte.) A bányászat terén az a férfiú akadályoz meg minden üdvös tevékenységet, aki a közigazgatás élén áll, és ez maga a földművelésügyi miniszter. Gróf Falkenhavn, aki akkor, amidőn rendet akarnak csinálni, a legnagyobb ellentállást fejti ki. Ilyen embertől, bármennyire is híve legyen az evangéliumnak, semmi jót nem lehet várni. A miniszter úr szakember a kereszténységben, de ha arról van szó, hogy a közjó érdekében valami történjék, hogy az irgalmasság szelleme uralkodjék, akkor az állatiasság jut érvényre. A jóllakottság jóakaratával soha nem lesznek képesek az aUóbb osztályok nyomorán segíteni, ha először nem adják meg a szegény népnek az őt megillető jogokat. A parlament csak akkor volna képes ily nagy katasztrófákat megakadályozni, ha itt a valódi kereszténység szelleme és nem a nagy földbirtok, a nemesség és a pénz uralkodnék; de ameddig a haszonlesés istene uralkodik, aki maga mellett más istent nem tűr meg, addig ily szerencsétlenségek megakadályozására képesek nem leszünk. Mit törődnek önök száz vagy ezer proletár halálával ? (Zajos ellenmondás.) Hiába való a kifakadások, én nem hiszek érzelmeik őszinteségében. (Zajos ellenmondás.) Nézzék csak meg a morva-osztraui bányákat. Mérhetetlenek azok a kincsek, amelyeket onnan kiásnak, azok pedig, kik ezeket kiássák, testileg és szellemileg nyomorékok. Ennél az igazságnál nagyobb vád önök és társadalmuk ellen nem képzelhető. A zsarnokság statisztikája. A Szibériába deportáltak száma azokkal együtt, akik a száműzötteket önként követték, a múlt évben 12,580 volt, és pedig 7526 férfi, 1715 asszony és 2339 gyermek. Ezeket gőzhajókon és bárkákon szállították Tyumenből Tomszkba és Szibéria távolabbi részeibe. Tehát 12,580 ember esik évenként áldozatul a zsarnokságnak, mely az emberi szellemet örökké békában akarja látni. 12,580 ember csak Szibériában, s vájjon össze tudná-e valaki számítani mindazokat, kik még ezenfelül s másutt pusztulnak el a zsarnokság által? Hány sóhaj száll el e szerencsétlenek ajkairól, kik ide mind fiatalon kerülnek, hisz máskép nem használhatnák őket a munkára. És az emberiség a saját vérének ilyen gyalázatát eltűri. Bismark herczeg ünneplése. Április elsején üli meg Bismark herczeg 80-ik születésnapját, ez alkalomból a német Reichsrath elé egy javaslatot terjesztett az elnök, mely oda irányult, hogy Bismarkot üdvözölje ez alkalommal a Reichtrath, de ez indítvány, elvtársaink hathatós ellenműködése következtében megbukott. A szocziáldemokráczia leghevesebb ellenségét tehát nem üdvözli a Reichsrath. Ez elvtársainknak nagy erkölcsi diadala. Képesek me már a hatalmas Hismarkkal szemben is megvalósítani szándékukat. Crispi alkudozik a becsületért. Mindent meg lehet venni, így a becsületet is, Crispinek sok pénz állhat rendelkezésére, ő is akar becsületet. A napokban elküldötte egy ügynökét Giolittihez, hogy alkudjék meg vele, hogy mily feltételek mellett hajlandó elállani azon bizonyítékok felmutatásától, melyek kezei között vannak. Crispinek kényelmetlen dolog lehet az, hogy ő, a király legjobb barátja, maholnap leálczázott gazemberként fog a világ előtt állani. Olasz elvtársainknak nyújtott amnesztia — nesze nemmi, fogd meg jól. Crispi aljas tréfát űz az elitéllekkel ugy, mint azok családjaival, amnesztiáról beszél már hetek, sőt hónapok óta nagy garral és aljas játékká sülyed le az egész komédia. Ez ismét bemutatja ez ember lelki életének teljes feloszlását. A nép szemébe homokot hint, elengedtet egyes elítélteknek büntetésükből, mert úgy is nagyon jól tudja, hogy mindegy, akár 15 évig, akár rövidebb ideig maradnak benn , de nézzük meg a játékot egészében. Olasz ehtársainkat a szicziliai felkelés miatt elítélték jogtalanul, az egész Európa tiltakozása daczára, most Crispi — mint ő mondja — »keresztül viszi, hogy büntetésük egy része elengedtessék« . De Felice, ki már a sír szélén áll, 18 évi fegyházbüntetését 12 évre szállítja le Crisji indítványára a király' De Felice e leszállított büntetés harmadrészét sem fogja már kiálthatni, de váljon büntetés elengedése az, hogy Vend 16 év helyett 11 évig fog sínylődni, s Bosco Garibaldi 12 év helyett 8 évig, vagy a többiek 12 év helyett 10—8 évig. Mikor ezen büntetéselengedések híre elterjedt l'aterraóban, hol a börtönben sínylődő Bosco Garibaldit és Cataniában, hol De Felivel választottak meg képviselőkül. a néptömeg, mely több szerkesztőség előtt összeverődött, hangosan gyalázta Crspit és nem elégedett meg evvel sem, hanem oly kiáltásokat hallatott, melyeket az olasz lapok nem mernek leírni, csak kipontozzák. És az olasz király ezt a Crispit még nem rég megint legjobb barátjának nevezte ... Érdekesen világítja meg az amnesztiát maga Crispi, egy, nem a nyilvánosságra szánt levelében, melyben ezeket írja egy helyen: »Ennek a zsivány De Felicének a "gályán kell meghalnia és annak a kiállhatatlan Colajanninak az őrültek házában.« Ez ime Crispi jó szive kitárva. Ez a jószívűség legnagyobb gúnya és igy men valaki az emberiséget kigúnyolni óa nincs, ki ellene felemelkedjék. Spanyol állapotok. Spanyolország kezd teljesen modern állammá fejlődni. Nálunk már régen szabad a katonatiszteknek az embereket az utczán vagy a kávéházban összevagdalni, már régen szabad azt tenniök, ami épen nekik tetszik, Spanyolországban még csak most szabad A spanyol lapok a hadseregről olyan híreket közöltek, hogy a tisztek az eddigi harczokban nem voltak eléggé bárak , de ezt meg kellett keserülniük, a spanyol tisztek megmutatták, hogy ők bizony bátrak, elmentek több lap szerkesztőségébe vagy 400-an és a szerkesztőket eldöngették, a kormány közbe akart lépni, de nem bírt velük. Úgy, hogy most kénytelen volt lemondani, sz ui kormány még nem alakult meg, de máris megvan az írnova melyen haladni lesz kénytelen. Több hírlapírót ugyanis már" katonai törvényszék elé állítottak, amiért a katonatisztekről azt merték inti," hogy gyávák. A spanyol állapotok íme világosan bizonyítják, hogy mire tartják tulajdonképen a katonaságot, a hatalom fentartásának legjobb eszköze a katonaság, azért az ellen irni nem szabad, aki megpróbálja, az megkeserüli. A spanyol állapotokban az a jó, hogy a burzsoázia a szellemi proletárokat sújtja, legalább azoknak is hamarabb megnyilik az eszök és csatlakoznak a többi proletárhoz s megsemmisítik ezt az intézményt. Rajta, csak bizonyítsák be mindenütt, hogy a katonaságot azért tartják, hogy az állampolgárokat elnyomják. Spanyolország ezen eseményekkel egyszerre modern állammá nőtte ki magát, már más követelmény nem kell. Az egyenruhás megölheti a czivilt, ha neki úgy tetszik, ez már nálunk régen igy van, ha csak megsebesült a czivil, akkor meg bíró elé állítják, hogy hogyan mer még élni, ez így van nálunk, hiszen csak most ítélték el 25 elvtársunkat, mert az Amnesztia = bűnbocsánat. Itt büntetéselengedést jelent.