Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)

1895-03-29 / 13. szám

13. szám. N­ÉPSZAVA 3. oldal­ valakit küldjön le hozzájuk. Minthogy pedig a gyönyörű eljá­rásáról nevezetes czeglédi elöljáróság fejeiről tudva van, hogy semmiféle törvényellenes cselekedettől sem riadnak vissza, azért a gyűlés bejelentésére vonatkozó beadványba a Budapestről lejönni szándékozó két elvtárs nevét is bele­írták. A­ rettenetes kapitányocska ettől annyira megijedt, hogy szaladt rögtön az az önkénykedésben vele versenyező polgármester kollégájához, ki a bejelentő elvtársakat, mint valami rablógyilkosokat valla­tóra fogta, a miközben Körösi, csavargóhoz és nem polgár­mesterhez illő módon, a két, előtte teljesen ismeretlen elvtár­sunkat nem átalotta és merészelte még csirkefogóknak is ne­vezni, mely titulus pedig teljes valóságában inkább illeti meg őt, ki műveletlenségének adta tanújelét. A keresztkérdésekkel faggató kihallgatás után pedig 4 napi rémületes és valószínü kétségbeesés közepette, neki vadulva, a törvényen alapuló polgári jog és szabadságot gya­lázatos módon való tiprása és a legaljasabb hazugságokra valló hivatkozásával a czeglédi munkásokat az életük és váruk árán szerzett jogaitól megfosztotta a következő végzéssel: 3098. szám Bi 18951 Rab András és társai mezei munkások kérelme I. évi márczius hó 31-én Czegléden nyilvános munkás népgyűlés tarthatása iránt. VÉGZÉS: A kérvényt aláíró Rab András, Bricsik József és Farkas János jegyzőkönyvileg meghallgatott felek előadásából meg­állapítható azon tény, hogy ők a kérvényekben a népgyűlés szónokául megnevezett Silberberg Ignácz és Schreier Béla budapesti lakosokat nem ismerik, megállapíttatott, hogy a kér­vénymintát is Budapestről a magát nemzetközi szoc­iáldemo­krata párt vezetőségének nevező irodából kapták, a hatóság kezei között levő egyéb adatok szerint ezen pártvezetőség a hódmező­vásárhelyi, csorvási, mezőberényi, orosházi, makói, szentesi a több alföldi községben a múlt évben előfordult munkászavar­gások rendezőivel ugyanazonos, kiknek czéljuk nem a munká­sok helyzetének javitása, de a rosz termés s a szigorú tél által előidézett sanyarú helyzetük felhasználásával, a munkásosztály­nak a fennálló rend s törvényes állapot ellen való izgatása, a hatósági intézkedések elleni ellenállás szitása. Hogy a czeglédi mezei munkások a tél folyamán N. N. nevü budapesti lakos által, ki magát a nemzetközi szocziáldemokrata párt mezei munkás osztályvezetőjének nevezi, folyton a fenti irányban izgattatnak a hatóság kezei között levő adatokkal beigazolt tény. Mindezeknél fogva folyamodók abbeli kérelmének, hogy márczius 31-én Czegléden Silberberg Ignácz és Schreier Béla budapesti lakosok közbejöttével nyilvános népgyűlést tarthas­sanak hely nem adatik. Miről előb­bt folyamodó Rab András társai képviseletében is felvetni, valamint a rendőrség, ezen kérvény elutasításának tudomásul vétele végett értesíttetnek. Czegléd, 1895. évi márczius hó 21-én. Gubodi Ferencz, polgármester. Munkások ! Ha szétnéztek, láthatjátok, hogy a gazda­goknak mindenféle jött-mentet, kik velük a ti elnyomástok szövetségesei, bármikor szabad fogadni és ünnepelni, a­m­ire titekét is igyekeznek folyton rábeszélni, de nektek azt sem engedik meg, hogy munkás polgártársaitok hozzátok menjenek és hogy ügyetekben segítségetekre lehessenek. Jellemzi kü­lönben ez azt is, hogy nagyon jól tudják a jóindulatot színlelő uracskáitok, hogy az ő fölénységük ravasz, furfangos hazug­ságon alapul csak, és azért félnek attól, hogy felvilágosodott elvtársaitok majd az általuk szemfényvesztő művészet mester­ségével űző elvre reá mutatnak és azután tisztán fogjátok látni a rül játéknak rugóit, a­melyet most veletek oly komótosan űznek. H­a pedig a­ t tisztán felismeritek, azután annak a titkát is látni fogjátok, hogy az miért van, hogy a­ki sokat dolgozik, annak kevés van és jut mindenből, a­ki pedig majd semmit sem tesz, az a legnagyobb bőségben van és jut minden. És hogy lehet a 8 órai munkaidő helyes akkor, midőn ők a 6-ból is ellopnak kettőt. De azt is láthatjátok munkások ebből, hogy nektek mi szabad és hogy csak azt szabad akarnotok és mennetek még csak gondolatotokban is, a­mi az uraknak és elnyomóitoknak, tetszik és hasznos. De azt már nem, a mivel igazságos uton minden ravaszság nélkül magatoknak és családotoknak a bol­dogságát akarjátok ; arról, már ha csak beszélni is merészel­tek, azt is bünül róják fel nektek. A szabadságotoknak pedig egyedül csak a következők­nek szabad lenni : szabad akarni egész télen uratoknak és gazdáitoknak házánál egy pohár pálinkáért mindennap a havat elhányni egészen tisztára, ezt akárhányszor is; szabad egy kis maradék ételért egész nap fát vágnotok ; szabad mindennap a gazdához és urakhoz elmenni akár­hányszor, megkérdezni azt, hogy van-e valami dolog, vagy nem parancsol-e valamit ? ; szabad vasárnap vagy ünnepnapokon is, szóval mikor egy kis pihenőlök lenne, uratokhoz és gazdátokhoz elmenni, őket kiszolgálni; hogy ha az elnyomástokra szövetkező urak és gazdák összejönnek dáridót csapni, akkor is őket egy kis maradékért kiszolgáluotok szintén szabad ; szabad uratok és gazdátok házához vizet hordani segíteni a mosáshoz ; szabad a csendőrök udvarán fát vágni, lovat puczolni ingyen; szabad a kapitánynak és a városbiztosnak minden dolgot elvégezni ingyen; szabad a papnak a párbéren s más egyéb rendes fize­téseken túl adni és fizetni, a mennyit csak akartok ; szabad a templomba mennetek és a papot hallgatnotok s a perselyébe adnotok, a mennyit akartok ; szabad a pápának péterfilléreket adni, a mennyit akartok ; szabad a papnak kezét megcsókolnotok ; szabad minden hülye gazda és uracskáitokhoz köszönni elmenni; szabad ha uratok és gazdátok valamit akar tenni vagy elvinni valahová, azt helyette teljesítenetek. Ha pedig még ezen szabadságokkal sem akarna vala­melyikő­ök megelégedni, akkor szabad minden családostól együtt éhen is meghalnotok. És ha nektek valaki igazságról beszél és azt mondja, hogy benneteket mint embert mi illetne meg és hogy azt hogy lehetne elérnetek és szenvedő helyze­teteken segítenetek; ha uratok és gazdátok arra azt mondja, hogy az izgató és nem a jóvoltotokat akarja és nem a szegény emberek sorsán akar segíteni, akkor nektek is szabad azt mondanotok, hogy azok csakugyan izgatók és rosszakaratuak. Ez a czeglédi egyenlőség és szabadság, ennyi jutott nektek munkások az 1848-iki szabadságharczban való rész­vételért, a miért eddig is urak és gazdagokra hallgattatok és hallgattok, azoknak hisztek, nem­ gondolkodtok. Csendőrség szaporítás. A kormány elhatározta, hogy a csendőrség létszámát július 1-től 800 fővel emeli, most azonban tekintettel a békés- és csongrádmegyei viszonyokra, már április elsejétől szaporítja 169 fővel. Nesztek éhezők ujabb teher, nesztek éhezők szurony s golyó. A csendőrséget is elbírjátok, még nincs úgyis elég, ki elnyomjon. Ez azután igazán méltó a burzsoá­ kormányhoz. Egy főrendiházi beszéd. A törvényhozás egyik faktora a főrendiház, hogy mennyiben felel meg feladatának, azt semmi sem illusztrálja jobban, mintha egy ott tartott beszédet itt alább közlünk. A főrendiházban az izraelita vallás rec­epcziójáról szóló törvényjavaslat e hó 23-án volt napirenden, melyet le is szavaztak és ez alkalommal Csáky-Pallacicini Zsigmond őrgróf a következő beszédet mondotta és e beszéd még helyesléssel találkozott. Fogalmat alkothatunk magunknak e beszédből arról, hogy mit tartsunk arról, ki ilyet mond és azokról, kik e hal­latlan badarságot helyeslik . Talán kissé soviniszta vagyok, ha azzal kezdem, hogy magyar ember vagyok, a szó teljes értelmében. Leszármazottja azoknak, a­kik párduczos kaczagányban jöttek be Magyar­országba. És inspirál engem az az ember, a­ki e nemes faj közül megmondotta, hogy mi nem Tarnopolból jöttünk be egy nyúlbőrrel az országba. Ez a derék, valódi magyar ember Pongrácz Károly gróf, a­kit az Isten éltessen sokáig. Nem vagyok szónok méltóságos uraim, hanem recipiálni valakit, a­ki párduczkaczagány helyett nyúlbőrkaczagán­nyal jött be ide, az — engedelmet kérek a tisztelt miniszter úrtól — nem akarom mondani, hogy tudatlanság, de sajátságos dolog, hogy az ember oly valakit reczipiáljon, a­kit nem is ismer. Mert én előttem világos, hogy az exczellencziás kultuszminiszter úrnak fogalma sincs arról, hogy mi a zsidó vallás, mert annyi zsidó vallás van, amennyi sakter, vagy nem tudom én, hogy hívják a papjukat. Mit reczipiál a miniszter úr? Mit hoz oly népet a nyakunkra, melyet az Isten büntetése mért ránk évszázadok óta , mely soha jót nekünk nem tett, csak a nép vérét szipo­lyozta ? Én kérem a tisztelt miniszter urat, hogy mint hazafi ne tegye meg azt és áldani fogja érte az utókor. Mit reczipiál ? Hiszen én sokat tartózkodom külföldön, a körülmények úgy hozzák magukkal , ha bejövök Magyarországra, érzem már itt is — hogy is hívják azt a plántát — a fokhagyma szagát a Kárpátoktól az Adriáig. Nem­ merek újságot a kezembe venni, mert az is fokhagymaszagú, még a miniszter úr tény­kedése is. Hát már csak azokat kell pártfogolni, a­kik meg nem érdemlik ? Reczipiálva vannak már azok úgy is. Ez az Isten verése rajtunk. Szeretnék lenni az a reczipiáló seprő, a­mely kisepri őket az országból. Ennélfogva, mivel én e faj miatt a legnemesebb fajnak, a magyar fajnak a pusztulását látom, ellene vagyok a javaslatnak. Dixi et salvavi aitimam meam. (Kibeszéltem magam és megnyugtattam a lelkiismeretem). Az operai vásár. Megvolt az operai vásár első napja és még ma meglesz a második is. A mágnás hölgyek bebizonyí­tották, hogy a néppel éreznek, hisz azért mulatnak, mert az Alföldön a munkásnép éhezik, mikor pedig valahol éhezik s nyomorog a nép, akkor mulatniok kell a nagy uraknak. A vásár­ból egy pár száz forint tiszta bevétel lesz, azt az éhezők kapják, hogy ők is tudják, hogy a nagy urak mulattak. Ez aztán a jószívűség ! Nyomor az ország déli részén. Mindenütt felhangzik a kiálltás, a­mely az »izgatók« megbüntetését követeli, a hód­mezővásárhelyi perben az ügyész szava, az egész per ezt mondja, a miniszteri ankétok mondják ezt, és ezalatt mégis csak azok részére dől el az igazság, kik azt mondják, hogy nagy a nyo­mor és ez az izgató. A »Südung­ Post«, melyet bizonyára nem lehet szoczialisztikus tendencziáju lapnak mondani, ezeket írja márczius 1-én megjelent számában : »Daczára a főispáni és miniszteri ankétok azon kijelenté­seinek, hogy magyarországon nyomor nem létezik, minden nap több és több a panasz az é­hsé­g, hideg és szükség miatt, melyek a szoczializmus leghathatósabb izgatásai. A természet hazánkat gaz­dag adományokkal látta el, van gabonánk, élelmiszerünk, állat­tenyésztésünk elég magas fokon áll, bányáink kitűnő szenet szolgáltatnak — és lakosságunk nagy része mégis éhezik és fázik. Mily kicsinyes evvel szemben azok eljárása, kik a szük­ség létezését egyszerűen mindaddig tagadják, mig a nép éhen nem hal, kik a csendőrök szuronyaival akarják az éhezők nyögéseit elhallgattatni. Magyarország északi részének szegény lakói a kivándor­lásra adják magukat, mert a föld legszükségesebb életszükség­leteik kielégítésére sem nyújt elegendő terményt, ezeket a rendőrség visszatartja az ország határán — de tulajdonképeni nyomor azért még sincs. Az alföldön, Magyarország éléstárában a szocziáldemokráczia hivei napról-napra szaporodnak — és még­sem akarják a nagy nyomort meglátni. Az alsó néposztály for­rong és vagy a bűn, vagy az államellenes szocziáldemokráczia karjaiba veti magát, az éhségbérek arra kényszeritik az ipar­vállalatok munkásait, hogy sztrájkoljanak — de azért a kor­mány nem tud semmit a nyomorról és liberális egyházpolitikai javaslataival akarja a panaszokat elhallgattatni. Összetett kéz­zel nézi az általános elszegényedést, mely folytonosan terjed, összetett kézzel tűri, hogy a szocziáldemokráczia tévtanai terjedje­nek. A­helyett, hogy helyes gazdasági politikával arra töreked­nék, hogy az izgatást talajától megfos­sza, házkutat­ások­, tolon­czolás és rendőri önkén­nyel akar valamit elérni. Annyi bizonyos, hogy az államnak megvan a joga, hogy ,a tömeges kivándorlásnak útját állja és az államellettes szoc­ia­lizmus ellen küzdjön, de be kell látnia azt is, hogy nem rend­szabályokat kell itt alkalmaznia, hanem hogy kötelessége a nép anyagi és szellemi erejét emelni. Ezt azonban nem látja be Magyarország liberális kormánya. A­helyett, hogy tenne, an­kéteket hí egybe és tanácskozik és még­hozzá főispánokkal, kik soha életükben nem törődtek a néppel és annak jólétével, kik a helyzetét egyáltalán nem is ismerik és minden gyógysze­réül a sajtószabadság megszorítását és a büntető jog szigorítá­sát ajánlják. Azt hiszik azok az urak, hogy a szoc­iáldemo­krácziát erőszakos eszközökkel el lehet nyom­ni . Nem, ilyen kicsinyes eszközökkel még soha sem­ nyom­tak el társadalmi mozgalmat. Itt csak egy kibúvó létezik és ez czélirányos gazdasági politika által a munkásság jogos követe­léseinek teljesítése, a mezőgazdaság emelése. Az éhség és nyo­mor jótékonyság által pillanatra megszüntethetők, de alaposan csak úgy szüntethetők meg, ha helyes gazdasági politikát kö­vetnek, mely a munkásra nemcsak terhet ró, hanem jogot is ad neki. A főispánok tudósítása, mint azt a kormány jól tudja, sohasem megbízható, mindig felületes, a kormánynak a hely­színén kell tudósításait gyűjtenie. A nyomor és az általános elégedetlenség alapokai eléggé ismeretesek és azoknak meg­szüntetésére nem elegendő az alamizsna és a szurony, ahhoz a törvényhozás kell, mely az igazságos követeléseket teljesiti, a tulköveteléseket pedig visszautasítja­. Kemény vád az, mely itt elhangzik a hatalom ellen, mi­kor az fegyverrel készül a nép felvilágosítói ellen fellépni, ki­ket izgatónak nevez Nem értünk ugyan egyet mindenben a fent nevezett lappal, de állításai egy részének igazságát mégis el kell ismerni. Mi már régen hangoztatjuk azokat, de ered­ménytelenül. A rendőrök hat­lma most már folytonosan tovább terjed, nem csak a rendre és csendre ügyelnek, hanem már arra is, hogy az emberek mit olvasnak. A napokban egy elvtársunk az Akáczfa­ utczában a lakatos-ipartestület helyisége előtt a • Népszava«-t olvasta, egy rendőr hozzájött és kikapta kezéből a lapot s bár követelte tőle a lapot, még­sem adta vissza. Az arczátlanság netovábbja ilyes valamit tenni, az a nyomorult bizonyosan jól tudta, hogy ugy sem büntetik meg, sőt meg­dicsérik e hős tettéért. Ha feljebbvalóinál feltételezte volna, hogy teljesítik kötelességüket, bizonyosan nem mert volna ilyen arczátlanságot tenni. Párbaj Csúfság: Bartók Lajos képviselő legújabb stikli­jéről szóltunk már molt számunkban, e stiklinek volt folytatása is. Bartók a »Pesti Napló« szerkesztőjét Vészit párbajra hívta, mivel azt az esetet lapjában leírta. Megczáfolni a képviselő úr nem tudta, de a helyett megverekedett avval a­ki közölte és most megint becsületes. Milyen könnyű becsületessé lenni, csak párbajozni kell, tehet az ember a­mit akar, csak aztán megverekedjék, visszanyeri becsületét. A felekezetnélküliség bukása. A főrendiház e hó 22-én tárgyalta a felekezetnélküliségről szóló törvényjavaslatot és azt elfogadhatónak nem tartotta. A főrendű uraknak vagyis jobban a pap uraknak nem megy a fejébe az, hogy valaki felekezet­nélküli legyen, nem megy a fejükbe az, hogy valaki úgy gondolkozzék, mint a meggyőződése diktálja. Ők úgy tesznek mindent, a­mint az ő érdekük parancsolja vagy valamely társuké s nem képesek felfogni, hogy az embernek ahhoz, hogy emberi módra éljen, kell, hogy meggyőző­dése legyen. Avagy attól tartanak, hogy a felekezet nélküliek száma gyorsan elszaporodnék és az emberek nem tartanák többé a főrendű urak létezését sem szükségesnek és leszállítanák arról a magaslatról, melyen vannak. De csak rajta nagy urak, ne engedjetek ti semmiféle szabadabb eszmét feltámadni, hisz azért tartanak el titeket! A farm­­ és faipargyár munkásainak sztrájkja a munkások győzelmével véget ért Bányaszerencsétlenség. Karwinban tudvalevőleg újra bánya­szerencsétlenség történt a bányaigazgatóság hiányos intézke­dései következtében, melynek 43 ember esett áldozatul ; a szerencsétlenség az osztrák képviselőházban is tárgyalás alá került Ó9 ez alkalommal Pernerstorfer képviselő a következőket mondotta: a mai társadalmi rendnek hű képét adván : Ausztria szerencsétlen ország, melyben csak akkor tör­ténik valami, ha előbb mérhetetlen szerencsétlenség keletkezett. Nemsokára évfordulója lesz a falkenaui ütközetnek, amelyben az osztrák csendőrség és a katonaság nagy babérokat szerzett. (Dr. Kronak­etter: Még kitüntetést is kaptak érte.) A bányászat terén az a férfiú akadályoz meg minden üdvös tevékenységet, aki a közigazgatás élén áll, és ez maga a földművelésügyi miniszter. Gróf Falkenhavn, aki akkor, amidőn rendet akarnak csinálni, a legnagyobb ellentállást fejti ki. Ilyen embertől, bár­mennyire is híve legyen az evangéliumnak­, semm­i jót nem lehet várni. A miniszter úr szakember a kereszténységben, de ha arról van szó, hogy a közjó érdekében valami történjék, hogy az irgalmasság szelleme uralkodjék, akkor az állatiasság jut érvényre. A jóllakottság jóakaratával soha nem lesznek képesek az aUóbb osztályok nyomorán segíteni, ha először nem adják meg a szegény népnek az őt megillető jogokat. A parlament csak akkor volna képes ily nagy katasztrófákat megakadályozni, ha itt a valódi kereszténység szelleme és nem­ a nagy földbirtok, a nemesség és a pénz uralkodnék; de ameddig a haszonlesés istene uralkodik, aki maga mellett más istent nem tűr meg, addig ily szerencsétlenségek megakadá­lyozására képesek nem leszünk. Mit törődnek önök száz vagy ezer proletár halálával ? (Zajos ellenmondás.) Hiába való a ki­fakadások, én nem hiszek érzelmeik őszinteségében. (Zajos ellenmondás.) Nézzék csak meg a morva-osztraui bányákat. Mérhetetlenek azok a kincsek, amelyeket onnan kiásnak, azok pedig, kik ezeket kiássák, testileg és szellemileg nyomorékok. Ennél az igazságnál nagyobb vád önök és társadalmuk ellen nem képzelhető. A zsarnokság statisztikája. A Szibériába deportáltak száma azokkal együtt, akik a száműzötteket önként követték, a múlt évben 12,580 volt, és pedig 7526 férfi, 1715 asszony és 2339 gyermek. Ezeket gőzhajókon és bárkákon szállították Tyumen­ből Tomszkba és Szibéria távolabbi részeibe. Tehát 12,580 ember esik évenként áldozatul a zsarnok­ságnak, mely az emberi szellemet örökké békában akarja látni. 12,580 ember csak Szibériában, s vájjon össze tudná-e valaki számítani mindazokat, kik még ezenfelül s másutt pusztulnak el a zsarnokság által? Hány sóhaj száll el e szerencsétlenek ajkairól, kik ide mind fiatalon kerülnek, hisz máskép nem használhatnák őket a munkára. És az emberiség a saját véré­nek ilyen gyalázatát eltűri. Bismark herczeg ünneplése. Április elsején üli meg Bis­mark herczeg 80-ik születésnapját, ez alkalomból a német Reichsrath elé egy javaslatot terjesztett az elnök, mely oda irányult, hogy Bismarkot üdvözölje ez alkalommal a Reicht­rath, de ez indítvány, elvtársaink hathatós ellenműködése kö­vetkeztében megbukott. A szocziáldemokráczia leghevesebb ellenségét tehát nem üdvözli a Reichsrath. Ez elvtársainknak nagy erkölcsi diadala. Képesek m­­e már a hatalmas Hismark­kal szemben is megvalósítani szándékukat. Crispi alkudozik a becsületért. Mindent meg lehet venni, így a becsületet is, Crispinek sok pénz állhat rendelkezésére, ő is akar becsületet. A napokban elküldötte egy ügynökét Gio­littihez, hogy alkudjék meg vele, hogy mily feltételek mellett hajlandó elállani azon bizonyítékok felmutatásától, melyek ke­zei között vannak. Crispinek kényelmetlen dolog lehet az, hogy ő, a király legjobb barátja, ma­holnap leálczázott gazemberként fog a világ előtt állani. Olasz elvtársainknak nyújtott amnesztia — nesze nemmi, fogd meg jól. Crispi aljas tréfát űz az elitéllekkel ugy, mint azok családjaival, amnesztiáról­ beszél már hetek, sőt hónapok óta nagy garral és aljas játékká sülyed le az egész komédia. Ez ismét bemutatja ez ember lelki életének teljes feloszlását. A nép szemébe homokot hint, elengedtet egyes elítélteknek büntetésükből, mert úgy is nagyon jól tudja, hogy mindegy, akár 15 évig, akár rövidebb ideig maradnak benn , de nézzük meg a játékot egészében. Olasz eh­társainkat a szicziliai fel­kelés miatt elítélték jogtalanul, az egész Európa tiltakozása daczára, most Crispi — mint ő mondja — »keresztül viszi, hogy büntetésük egy része elengedtessék« . De Felice, ki már a sír szélén áll, 18 évi fegyházbüntetését 12 évre szállítja le Crisji­ indítványára a király' De Felice e leszállított büntetés harmad­részét sem fogja már kiálthatni, de váljon büntetés elengedés­e az, hogy Vend 16 év helyett 11 évig fog sínylődni, s Bosco Garibaldi 12 év helyett 8 évig, vagy a többiek 12 év helyett 10—8 évig. Mikor ezen büntetéselengedések híre elterjedt l'a­terraóban, hol a börtönben sínylődő Bosco Garibaldit és Cata­niában, hol De Felivel választottak meg képviselőkül. a nép­tömeg, mely több szerkesztőség előtt összeverődött, hangosan­ gyalázta Crspit és nem elégedett meg evvel sem, hanem oly kiáltásokat hallatott, melyeket az olasz lapok nem mernek le­írni, csak kipontozzák. És az olasz király ezt a Crispit még nem rég megint legjobb barátjának nevezte ... Érdekesen vilá­gítja meg az amnesztiát maga Crispi, egy, nem a nyilvános­ságra szánt levelében, melyben ezeket írja egy helyen: »Ennek a zsivány De Felicének a "gályán kell meghalnia és annak a kiállhatatlan Colajanninak az őrültek házában.« Ez ime Crispi jó szive kitárva. Ez a jószívűség legnagyobb gúnya és igy men valaki az emberiséget kigúnyolni óa nincs, ki ellene fel­emelkedjék. Spanyol állapotok. Spanyolország kezd teljesen modern állammá fejlődni. Nálunk már régen szabad a katonatiszteknek az embereket az utczán vagy a kávéházban összevagdalni, már régen szabad azt tenniök, a­mi épen nekik tetszik, Spanyol­országban még csak most szabad A spanyol lapok a hadseregről olyan híreket közöltek, hogy a tisztek az eddigi harczokban nem­ voltak eléggé bá­rak , de ezt meg kellett ke­serülniük, a spanyol tisztek megmutatták, hogy ők bizony bátrak, elmentek több lap szerkesztőségébe vagy 400-an és a szerkesztőket eldöngették, a kormány közbe akart lépni, de nem bírt velük. Úgy, hogy most kénytelen volt lemondani, sz ui kormány még nem alakult meg, de már­is megvan az írnova me­lyen haladni lesz kénytelen. Több hírlapírót ugyanis már" katonai törvényszék elé állítottak, a­miért a katonatisztek­ről azt merték inti," hogy gyávák. A spanyol állapotok íme világosan bizonyítják, hogy mire tartják tulajdonképen a kato­naságot, a hatalom fentartásának legjobb eszköze a katonaság, azért az ellen irni nem szabad, a­ki megpróbálja, az meg­keserüli. A spanyol állapotokban az a jó, hogy a burzsoázia a szellemi proletárokat sújtja, legalább azoknak is hamarabb megnyilik az eszök és csatlakoznak a többi proletárhoz s meg­semmisítik ezt az intézményt. Rajta, csak bizonyítsák be mindenütt, hogy a katonaságot azért tartják, hogy az állam­polgárokat elnyomják. Spanyolország ezen eseményekkel egyszerre modern állammá nőtte ki magát, már más követelmény nem kell. Az egyenruhás megölheti a czivilt, ha neki úgy tetszik, ez már nálunk régen igy van, ha csak megsebesült a czivil, akkor meg bíró elé állítják, hogy hogyan mer még élni, ez így van nálunk, hiszen csak most ítélték el 25 elvtársunkat, mert a­z Amnesztia = bűnbocsánat. Itt bü­ntetéselengedést jelent.

Next