Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)

1896-01-04 / 1. szám

Előfizetési árak: Havonként frt­­.40 Negyedévre „ 1.20 Félévre „. „ 2.40 Egész évre „ 4.8© Szerkesztőség: Dalszínház-utcza 10. sz. ahova minden a lap részére vonatkozó le­velek és küldemények intézendők. Kiadóhivatal: Dalszínház-utcza 10. sz. ahol hirdetések és elő­fizetések elvállaltatnak. Kéziratok nem adat­nak vissza. Egyes szám 5 kr. Főszerkesztő : ILBERBESS Chefredakteur. (£­*lfeftimme) Társadalmi és közgazdasági lap. A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Sopalcé u. tootfSimt'tljfdjaftliíljcS Sjatt. parttioroöu hrr nttíjrtrlünbirdicií SDjid­hemokrstir. Iljoin­wutnntsprfifí­­gRortotík­ö — fi. — .40 SHevteíjc^rig „ 1.2© Önlbjaíjvig ... „ 2.40 éttnijgfrvi'g ... „ 4.8© Dalszinház-utcza ír. 10, rooíjtn oBe auf bie fit eb al­tion bejugljabenten 53riefe «nb fonftigen Senbungen jti ridjten ftnb. Jtbminifteiítiois: "• Dalszinház-utcza Hr. iö, TCO Síbormementé u. 3nfe» rate aufgenommentDerben. !ttan»fviptc wevbeu nlcfyt jurücfgegcbetí Felelős szerkesztő : CSERRENYÁK JÓZSEF veruntwortlieher Redakteur. dtitjefnummer 5 fr. Munkások! Elvtársak! Több "mint" 25 év óta a magyarországi mun­kások egy része harczot visel egymással, a­mely harczban az erők szétforgácsolódnak és a­mely a munkásmozgalmat egészséges fejlő­désében hátráltatja. Míg más országokban a munkásmozgalom hatalmi tényezővé nőtte ki magát, mivel a hatalmi polc­on állóknak szá­molniok kell, addig a magyarországi munkás­mozgalom, noha a talaj édes hazánkban is nagyon termékeny, a visszonyok felette ked­vezőek a modern munkásmozgalomra, még mindig kezdetileges stádiumban van és félő, hogy terebélyes fává mindaddig nem is növi ki magát, míg a gyeplőt a munkások nagy tömege nem fogja kezébe venni. Eddig a magyarországi munkásmozgalom élén állók között az érdekcsoport rendszere vert gyökeret. Az egyik érdekcsoport ked­vezményeket tett a másiknak mindaddig, a­míg észre nem vette, hogy előnyben fölül­múlta a másikat, a­mikor is aztán kezdetét vette a harcz, a testvérharcz, az erők szétfor­gácsolása, a munkásmozgalom hátráltatása, mi elleneink előtt nevetséges színben tüntette föl az egész munkásmozgalmat. A­ki kezdettől fogva figyelemmel kisérte a magyarországi munkásmozgalmat, tudni fogja, azt fedezhette föl, hogy a pártviszályok mindig egy és ugyanazon forrásból indultak ki, mindig lát­hattuk, hogy a viszályt az önzés, az érdek­hajhászás és a csúnya hiúság idézte elő. A munkásmozgalom élén állók egy ügyes sakk­húzással, reklámmal mindig értették tehetet­lenségüket eltakarni és a munkások bizalmát megnyerni, hogy e bizalommal a legközelebbi alkalommal a legpiszkosabb módon visszaél­jenek. Ez az önzés és a korrupczió rendszere volt. Azok az egyének, kik a társadalmi kor­rupc­ió ellen küzdöttek, vagy legalább kellett volna küzdeniök, a legnagyobb mértékben korrumpálva voltak, dédelgették a korrup­cziót. Oly elemek kerültek be a pártba, melyek szerepet akartak játszani a pártban — de csak a kuliszák mögött, csak titokban, nehogy va­lahogy a polgári körök — ahol szintén szere­pet játszottak — megvetését kiérdemelték­ — a szocziáldemokrata pártban, „tevékenységük" szép mellékkeresetet biztosított nektek. Az eddigi pártvezetőségek a Paprika Jancsik, a bohóczok szerepet játszottak. Alig hogy a pártvezetőség meg lett választva, az egyik rész kizárta a másikat a pártból , mert az egyik érdekcsoport nem bízott a másikban. Alig hogy a párt vezetésével megbízott egyé­nek működésüket megkezdték volna, mielőtt hivatásukat felfoghatták volna s mielőtt még a praktikus munkát megkezdhették volna a munkásosztály érdekében, mások által lettek felváltva, kik hivatásukat ép úgy nem tudták felfogni, mint nem tudták az előbbiek. S ép ennek tudható be, hogy a magyarországi szo­cziáldemokratikus mozgalom még mindig nem nőtt ki gyermekczipőiből, mert ottan, a­hol ajtót, kaput nyitnak az önzésnek, az érdek­hajhászásnak, ott egészséges és alapos munkát végezni nem lehet; ott, hol az egyik irigyli a másik dicsőségét, komolyságról szó sem lehet és ottan, a­hol a munkásmozgalomból a megkívántató komolyság hiányzik, ott mun­kásmozgalomról szó sem lehet. Egyszóval: a modern munkásmozgalom élére komoly és tehetséges emberek kellenek, nem pedig szí­nészek. És a magyarországi munkások egy része több mint huszonöt év óta nézi ezt a bohócz­kodást, míg végre közömbösségéből fölébredt. A karácsonyi ünnepek alkalmával megtar­tott rendkívüli pártkongresszus, a­melyen majdnem az összes fővárosi szervezkedett mun­kások, valamint a jelentékenyebb vidéki vá­rosok munkássága is képviseltette magát, a régi reakc­ionárius rendszerrel végre szakított és mint egy ember kijelentette, hogy nem en­gedi többé magát álbarátok által vezettetni és hogy­ tőlük őrizkedni fog. A kongresszus kimondta, hogy elvárja azoktól az emberek­től, kikre a párt ügyeinek vezetését bízta, hogy az álbarátoktól védjék meg a munká­sokat, a pártot tisztítsa ki a nem oda való elemektől és vesse meg végre valahára az alapját az egészséges munkásmozgalomnak. Alulírt végrehajtó­ bizottság nehéz feladatá­nak teljes tudatában van, de a kongresszus által ráruházott kötelességnek eleget fog tenni minden körülmények közt és ép azért, mert tudja, hogy a rája várakozó munka nehéz, egész erejéből oda fog törekedni, hogy a ma­gyarországi munkásmozgalmat helyes irányba és mederbe terelje. Dicsőséges múlttal nem igen dicsekedhetünk, még csak harczot sem nyertünk, sőt még csak alig ismernek bennün­ket. Nyíltan kimondjuk, hogy nehéz állásunkba vasakaratnál és ügyszeretetnél egyebet nem hoztunk, hanem ígérjük az elvtársaknak, hogy a kizsákmányolt munkásosztály érdekében ön­zetlenül és becsülettel fogunk közreműködni. Programmunk a nemzetközi szocziáldemo­kráczia programmja: „Az emberiség fel­szabadítása a politikai és gaz­dasági függőségből." Küzdeni fogunk a személyi kultusz ellen, mert a személyekhez magunkat nem kötjük; a munkásmozgalom­ban a hasznos erőket egyesíteni, nem pedig szétforgácsolni akarjuk. A munkásokat sza­kilag és politikailag szervezni fogjuk, mert számbavehető munkásmozgalmat terem­teni csak e kétféle módon lehet. A munkások vezetőjükben ne imádjanak Istent, sem bál­ványt, hanem törekedjenek oda, hogy magu­kat maguk vezethessék. Erre azonban csak akkor lesznek képesek, ha a munkások meg­tanulnak önnállóan gondolkodni és cselekedni. A szervezkedés azonban még fegyelemre is tanít; csak jól fegyelmezett had­sereggel lehet szépet, jót és egészségeset vé­gezni és teremteni, melynek tagjai a fegyel­met valami sérthetetlenek tekintik. Felette szükséges tehát, hogy a szakszervezkedések, nemkülönben a szaktanács is a külföldi szak­szervezkedések mintájára — a­mennyiben már ezt viszonyaink megengedik — szervezkedje­nek és hogy tevékenységüket a vidékre is kiterjeszszék. Ehhez a legelső lépés a szak­egyleti titkárság megalapítása és a bizalmi­férfi rendszer életbeléptetése kell hogy legyen. A bizalmi férfiak­­utasításokat fognak kapni, a­mi bennünket egyöntetű működéshez fog vezetni. .­­ A kerületi silki vezetőket felkérjük, hogy haladéktalannu­l tevékeny agitácziót indítsanak, hogy a kebeletekhez tartozó egyének és na­gyobb műh­elyek­ munkásai minden alkalom­mal és mindenütt képviselve legyenek. Múl­hatlan szükséges továbbá, hogy oly kerületek­ben, a­hol szervezetek még nincsenek, ott haladéktalanul ily­eket teremteni, életbe léptetni. Ugyanaz szól a vidéki munkásoknak is; nektek is csatlakozni kell a szak és politikai szer­vezkedésekhez. Felhívjuk tehát a vidéki mun­kásokat, hogy a viszonyoknak megfelelőleg szervezkedéseket alakítsanak és az általuk vá­lasztott bizalmi férfiak nevét és teljes c­ímét adják a végrehajtó­ bizottság tudomására. A szervezkedett munkások harmonikus köz­reműködésének a végrehajtó­ bizottság első és legfőbb kötelességének fogja tartani, hogy a törvényes nyolcz órai munkaidő, az ált­alános választási­ jog a sza­bad egyesülési és gyülekezési­ jog érdekében hathatós agitácziót fejthessen ki, hogy ausztria elvtársainknak a választási­ jog érdekében kifejtett harczukban segítségére legyünk. Időnk nagyon kevés. A burzsoázia lázas sietséggel a millenium-kiállítás megünneplésére készül; ez alkalommal a munkásoknak is ébren kell lenniök, hogy az ezredéves ünnepély al­kalmával legalább egy csipetnyi kedvezmé­nyeket vívjanak ki az uralkodó hatalmaktól. A­ végrehajtó-bizottság különös gondot fog fordítani a földmivelő-munkások szervezkedé­sére ; itt az ideje, hogy a földmivelő-munkások felébredjenek nehéz álmukból. Daczára az alföldi kivételes törvénynek, utat és módott kell találni arra nézve, hogy a földmívelő­ munkások egy kalap alá kerüljenek. A végrehajtó-bizottság a hiszemben van, hogy e kérdés megoldása az öntudatos munkások együttes közreműködésé­vel sikerülni is fog. A végrehajtó-bizottság a rendkívüli párt­kongresszus határozata értelmében nemcsak arra fog törekedni, hogy az á­lt­a­l­á­n­o­s m­un­k­ás b­e­t­eg segély­z­ő­p­é­nz­t­ár­t ha­talmába kerítse, hanem arra fog töre­kedni, hogy a kerületi betegsegélyzőpénztárt is a munkások kezeire játszsza, nemcsak Bu­dapesten, hanem a vidéken is. A végrehajtó­bizottság jelszavává tette. Ahol csak egy munkásintézmény létezik, azt ma­guk a munkások vezessék. Röviden ez a mi programmunk. Egyelőre többet nem ígérhetünk, mint azt, hogy a fönt elmondottak keresztülvitelére minden tőlünk telhető eszközt és alkalmat meg fogunk ragadni. Magától értetődik, hogy mi ezt egyedül keresztülvinni nem tudjuk; a nagy munka megvalósítására szükségünk van az összes m­a­g­yarországi munkásokra. És el­várjuk minden egyes munkástól, kinek a ma­gyarországi munkásmozgalom igazán szívén fekszik, hogy e nagy és magasztos munkánk­ban segítségünkre lesz, munkásokhoz! ced

Next