Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)
1896-10-10 / 23. szám
Szerkesztőségi zárlat szerdán este. Kéziratok nem adatnak vissza. Erschemt jeben damftgg. Megjelenik minden szombaton. 23. szám. Budapest, szombat, 1896. október 10. 24. évfolyam. Előfizetési árak: Havonnint frt —.20 Negyedévre „ —60 Félévre „ 1.20 Egész évre „ 2.40 Szerkesztőség: Felső erdősor 25, ahova minden a lap részére vonatkozó levelek és küldemények intézendők. Kiadóhivatal: Felső erdősor 25, ahol előfizetések és hirdetések felvétetnek. NÉPSZAVA (fBosfetizmttte) Társadalmi és közgazdasági lapo A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Soziales u. volkswirtschaftliches Blatt. Parteiorgan der nngarländischen Sozialdemokratie. Abonnementsprefie : Monatlich . . fl. —.20 Vierteljährig . „ —.60 Halbjährig. . „ 1.20 Sattjjäfjrig . „ 2.40 gteboftion : Felső erdősor 25, rooßin alle auf bie Kebal* tton bejughabenben »riefe unb fonftigen ©enbungen ju rieten finb. Abminiftration: Felső erdősor 25, roo Abonnements u. 3«Te* rate aufgenommen roerben. Egyes szám 5 kr. JtebaftionSfchlufs 2Rittroocß Abenbé. SBanuffripte merken nt$t |urü(fgege&en. cSmseínummer 5ßr. Figyelem, elvtársak ! Miután az ügyek rendeztettek, felkérjük az elvtársakat, az összes pénzküldeményeket kiadóhivatalunkba, Budapest, VI. kerület, Felső erdősor 25. szám alatt, és mindig Báron Ede elvtárs nevére czimezni. Az elvtársak felkéretnek küldeményeknél csakis a fenti czímet használni, hogy az átszolgáltatásnál fenakadás ne legyen. A „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala. JVVNNEÁSOK! ELVTÁRSAK! Vasárnap, f. é. október hó 11-én, délelőtt 9 órakor, a „Népkert"-ben (Dob utcza, a Kertész utczával szemben), tartotik a következő napirenddel: A választások. Munkások! Elvtársak! A napirend fontossága megkívánja a tömeges megjelenést, föl tehát az agitáczióra ! A végrehajtó bizottság. Előfizetési felhivás. Elvtársak! A majd negyedszázados „Népszavá"-ra nyitunk október 1-ével egy új előfizetést. Előfizetési árak: Egész évre 2 frt 40 kr. Fél évre 1 „ 20 „ Negyed évre — „ 60 „ Egy hóra — „ 20 „ Megjelenik hetenként egyszer. Tehát fel előfizetésre, elvtársak, legyen a „Népszava" mindig az összmunkásság rettegett fegyvere. A „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala. VI., Felső erdősor 25. A nemzetközi női kongresszus. Berlin, október 1. A nemzetközi női mozgalomnak egy érdekes epizódja játszódott le itt a múlt héten. Epizódja, mert daczára a nagy fontoskodásnak és lármának, melylyel rendezői elejétől fogva körülvették, a nemzetközi női kongreszszus, már természeténél fogva is, csak epizódját képezheti a nagy és igazi női mozgalomnak. A kongresszust polgári nők hívták egybe. Oly nők, akik nemük elnyomatását felismerték és többé-kevésbbé erélyesen igyekeznek, egyenjogosultságukat a férfival elérni. Aki ezen polgári női mozgalmat csak egy kevéssé is közelebbről ismerte, az már előre is nem sokat várt tőle. A női kérdésnek oly mélyrenyúló, egész társadalmi szervezetünkkel szorosan összefüggő okai vannak, hogy egyoldalú osztályálláspontról tekintve a kérdés megoldhatatlan. A polgári nők kik mozgalmuk élén állanak, felismerték ugyan a nő nemi elnyomatását, de nem ismerték fel, hogy ezen nemi rabszolgaság tulajdonképpeni egyedüli oka az egész mai társadalmi rendszer. Azonkívül ezen nők igen kevés érintkezésben vannak az alsóbb osztályokkal, a munkásnőkkel s igy ezek bajait, nyomorát nem ismerhetik. Igy aztán ezen nőknek egész törekvése csak oda irányul, hogy a férfi igája alól kiszabadítsák magukat, hogy a női nemet egyenjogúvá tegyék a férfi nemmel. Erre törekszenek az egyetemeken, az orvosi, ügyvédi pályákon, egyszóval saját lábára akarják állítani a nőt, hogy ne a házasságban bármily áron, kelljen életczélját találnia. Ez mindenesetre dicséretre méltó czél és megérdemli támogatásunkat, de az egész világot foglalkoztató női kérdésnek megoldását távolról sem képezi. A női kérdésnek súlypontját a munkásnői kérdés képezi. És a munkásnő életére, nyomorára a legkisebb befolyással sincs sem az egyetemek megnyitása a nő számára, sem a doktor titulus elnyerhetése vagy el nem nyerhetése. A munkásnői kérdés gyomorkérdés s mint ilyen imienter gazdasági kérdést képez, melyel szemben a polgári női mozgalom vagy struczmadár-politikát űz, vagy tanácstalanul áll előtte, vagy pedig, mint azt néhány naiv lélek tette közülük, népkonyhákkal, szent szűz leány-egyletekkel és más ehhez hasonló gyógyszerrel akarja a nyomort, prostitúcziót elkuruzsolni. Ezen szempontokból kiindulva aztán elvtársnőink, daczára a sürgős felszólításnak, hivatalosan nem képviseltették magukat a kongresszuson. Néhány elvtársnőnk azonban mégis elment, hogy a fontosabb kérdéseknél álláspontukat kifejtsék és a kongresszust állásfoglalásra kényszerítse, ami aztán több esetben meg is történt. Persze a kongresszus többségének nem tetszett a rajtuk és az egész mai társadalmon tartott radikális kritika. De ezzel szemben kitűnt, hogy egy igen nagy szocialisztikus kisebbség volt jelen, ami nagy haladásról és a nézetek jelentékeny tisztázódásáról tesz tanúságot. Egyáltalán látszott, hogy igen sokan közülök már felfogták, hogy a női kérdés csak egy része az egész szocziális kérdésnek és hogy a nőért való harcznak elsősorban gazdasági harcznak kell lennie. Hogy ezen nézet a polgári nők soraiban is mindjobban hódít, az igen természetes, mert a nőnek, ki komolyan küzd nemének felszabadításáért, előbb-utóbb be kell látnia, hogy küzdelme meddő marad,amíg elnyomatásának gazdasági okai nincsenek mellőzve. Az ilyen nő aztán — ha elég független hozzá — beáll a proletárnők harczsoraiba és együtt küzd elnyomott proletártestvéreivel, ha nem elég független hozzá, úgy magába zárja meggyőződését és a polgári női küzdők azon kontingensét képezi, mely az említett kongresszuson nagy számmal volt képviselve és amely elvtársnőink fejtegetéseit tetszéssel fogadta. A polgári nők többi és nagyobb része pedig, mint már mondtam, vagy apró humanisztikus játéktárgyakkal és morálprédikácziókkal akar a munkásnőn segíteni vagy teljesen ignorálja őt. A kongresszusnak tehát ily körülmények közt semmi praktikus haszna nem lehetett s mint egy elvtársnőnk igen találóan megjegyezte, nem annyira a női kérdés, mint inkább a hölgy-kérdés megoldásával foglalkozott. Pártunkra nézve azonban tagadhatatlanul nagy haszonnal járt. Nemcsak hogy a polgári nők czukros-limonádés politikája és elvtársnőink ön- és czéltudatos, erélyes fellépése közti különbséget mutatta meg élesen s járult így hozzá a nézetek reánk nézve