Népszava, 1898 (26. évfolyam, 1–95. sz.)
1898-02-05 / 5. szám
5. szám. Budapest, 1898 február 6. XXVI. évfolyam. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye: minden, szombaton. Előfizetési díj : egész évre 240, félévre 1.20, negyedévre —.00( egy hőre —.20 postai megküldéssel. Németország számára: negyedévre 1.30 márka. Egyes szám ára 5 krajczár. Megjelenik : Szerkesztőség : Király-utcza 93. sz., a hová minden írásbeli küldemény czimzendő. Kiadóhivatal : Wesselényi-utcza 19/b, a hová mindennemű pénzküldemények, megrendelések stb. küldendők. Minden írásbeli küldemény jövőben következőkép czimzendő : Népszava szerkesztősége Budapest, VII., Király-utcza 93. sz. Minden pénzküldemény jövőben is az eddigi czimre: Népszava könyvkereskedés, Budapest, VII., Wesselényi-utcza 19/b küldendő. 73801 szám. Btc. 1898. Ő Felsége a király nevében ! A budapesti kir. büntető törvényszék mint törvény alkalmazó esküdtszéki sajtóbiróság Hammersberg Jenő budapesti kir. főügyésznek mint sajtóügyi közvádlónak, dr. Pollatsek Sándor ügyvéd által képviselt Izrael Jakab vádlott ellen, a »Népjog« czimű lap 1897. évi 6-ik számában foglaltak miatt a btk. 258., 261. és 262. §-a alapján a 60505/btk. 1897. számú vádlevélben emelt vád és az e fölött megtartott esküdtszéki tárgyalás alapján a mai alulirt napon és helyen tartott ülésben következőleg szt. Vádlott Izrael Jakab, nagyváradi szül. 26 éves, mózes vallású, nőtlen, vagyontalan, négy polgári iskolai osztályt végzett, rágalmazás sajtó vétségéért a budapesti kir. sajtóbiróság 60719/96. k. sz. Ítélete alapján négy hónapi fogházzal és 50 frt pénzbüntetéssel már büntetve volt budapesti lakos, bádogost a kir. sajtóbiróság a »Népjog« czimü havilap 1897. évi junius 18-ik, 6. számában »A magyar kormányhoz« fölirás alatt megjelent közlemény sajtós közzététele által a m. kir. kormány ellen elkövetett, a btk. 258., 262. §-ába ütköző rágalmazás sajtóvétségében vétkesnek mondja ki és ezért a btk. 262. §-a alapján hat (6) hónapi fogházbüntetésre és az 1887. évi VIII. t.-cz. 1. §-ában meghatározott czélokra fordítandó s behajthatatlansága esetén további öt (5) napi fogházbüntetésre átváltoztatandó ötven forint pénzbüntetésnek 15 nap s végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésre itéli ; a m. kir. államkincstár részére az esküdtek kocsibér és hídvám illetéke fejében 11 frtban, továbbá tanudijak fejében s pedig Rády Sándor és Csizmadia Sándor részére egyenkint 12 frt 50 krban és igy ezennel összesen tizenhat (16) srtban megállapított a kiutalványozva előlegezett eljárási költségnek valamint a fölmerülendő fogházi élelmezés költségeinek 15 nap és végrehajtás terhe alatt leendő Megfizetésében elmarasztalja , és ezen marasztaló ítéletek jogerőre emelkedése után a »Népjog« czímű lap elején indokaival együtt, — a btk. 277. §-a rendelkezésének megfelelően — közzétételni rendeli. Indokok : Az esküdtek a fönt körülirt czikkbe foglaltakra vonatkozólag a btk. 258. és 262. alapján emelt vád tekintetében tizenkettő (12) szavazattal egyhangúlag hozott határozatukkal vétkesnek mondották ki a vádlottat. A törvényalkalmazó bíróság nem lát semmi okot arra, hogy az 1867-ik évi május hó 17-iki igazságügyminiszteri rendelet 71. §. által adott jogát érvényesítő s azért Izrael Jakab vádlottat a most hivatkozott eljárásszabályzat 69. §-ának rendelkezéséhez képest a m. kir. kormány ellen elkövetett a btk. 262. §-ába ütköző rágalmazás sajtóvétségében bíróilag is vétkesnek kellett kimondania. A büntetés kimérésénél súlyosító körülménynek vette a kir. sajtóbíróság, hogy elitélt rágalmazóajtó vétségéért már büntetve volt, ellenben enyhítő körülményül vette figyelembe műveltségének alacsonyabb fokát és hiányosságát. Elítélt vádlottnak a felmerült eljárási költségek, valamint a fogházi élelmezési költségek megtérítésében való marasztaltatása a marasztaló ítélet jogkövetkezményét képezi ; az ítélet közzététele iránt tett intézkedés pedig a btk. 277. §-ának rendelkezésén alapszik. Budapesten, a kir. büntetőtörvényszéknek mint esküdtszéki sajtóbiróságnak, 1897. évi október hó 25-én tartott üléséből. Olvashatatlan, Zsitvay, jegyző, sajtób. elnök. ! Figyelem budapesti elvtársak! Vasárnap, február hó 13-án, délelőtt pont fél 10 órakor, a Mauthner-féle kávéházban, VII. ker., István-tér és Dob utcza sarkán munkásgyűlés tartatik. NAPIREND : 1. A Hajtó. 2. A munkásvédelem. Elvtársak! ismeritek a közelmúlt napokban történteket. A pártéletre nézve fontos fordulatok azok. Ne hiányozzék senki a gyűlésről. Háromezer ember részére van ott hely. Előfizetési felhívás. Február hó elsejével a pártlapra új előfizetést nyitunk. Előfizetési ár a minden héten megjelenő lapra a lap élén található. Akik hátralékban vannak, szíveskedjenek az előfizetést megújítani. Senki el ne maradjon az előfizetők sorából, sőt minden előfizető igyekezzék új híveket nyerni. Mert minél több elvtárs támogat bennünket, annál hatalmasabb fegyver kezünkben a sajtó. Terjeszszük tehát a lapot legjobb tehetségünk szerint. Minden községben, minden munkáslakásban ott legyenek a pártlapok, a kiadóhivatal. Anina — Resicza és a többi . . . Különös szelek fújnak ebben az országban. A társadalom beteg, nagyon beteg ; a sok nyavalyáját itt nem is lehetne röviden elsorolni. Aközben pedig jön az orvosság magától , terjed a szocziálizmus, ami a társadalom újjászületését fogja maga után vonni. — A társadalom mai vezérei pedig rövidlátók, nem akarják a bajokat fölismerni és nem akarják azt az orvosságot alkalmazni, amelyet a szoczializmus kíván, amely egyedül vezethet alapos gyógyításhoz. Sőt ellenkezőleg : erőszakkal akarják megakadályozni az egészségesebb társadalmi áramlat érvényre jutását. Sokat kellene most ismételnünk, ami a „Népszava” múlt héten megjelent számában meg volt írva, mert az a lap csak itt a fővárosban terjedt el, vidékre pedig nem mehetett, mert lefoglaltatta az ügyész ség „jogtalan politizálás" miatt. De a legtöbb elmondani valónkat egyelőre elhallgatjuk. Elhallgatjuk addig,a míg 5000 forinttal megváltottuk magunknak a közügyekhez való hozzászólhatás jogát. Most csak rövid visszapillantást akarunk vetni a közelmúlt eseményeire. Fehértemplomban letárgyalták az aninai „zendülés" ügyét. Nagy csendben ment minden, a nagyobb fővárosi lapok többsége mélységesen hallgatott, vagy csak pár sornyi tudósítást hozott erről az eseményről ; pedig hát ezek az aljas bérenczfirkászok máskülönben minden csirkelopási esetet fölfújnak és kinyújtanak hosszúra, vékonyra, mint a rétestésztát. Hanem most — úgy látszik — ki volt nekik adva az ordre, hogy az aninai ügyről pedig hallgatni kell. Mert ebben az ügyben a hatalomnak egy csepp igaza sincs, akárhogy csűrjék-csavarják is az igazságfölesküdt védői, no hát éppen azért ne is tudjon róla a közönség semmit, így hát csendben folyt le a tárgyalás és a véres eseményekre ezzel rájuk van borítva a feledés fátyola. Olvasóink még élénken emlékezhetnek az aninai esetre. A hatalmas társaság, mely az aninai kőszénbányákat birja és azokból óriási hasznot húz, a munkások sorsát még rosszabbra szorította. Új szabályzatot dolgozott ki, amelylyel a munkások szolgálati ideje harminczról negyven évre emeltetett és egyúttal felemeltetett a társládába fizetendő illeték is. Ezt a jogtalanságot a munkások nem akarták tűrni és követelték a régi állapot visszaállítását. Erélyesen, fenyegetően léptek föl. A tisztelt hivatalnok urak, a kizsákmányolók ezen aszályhordozói, ijedtükben elbújtak pinczébe, padlásra, kuckóba és nem akadt köztük igazi férfiú, akinek lett volna bátorsága és hidegvére az izgatott és jogosan haragvó nép elé kiállani és azt komoly szavakkal megnyugtatni. Ezek a párbajképes urak csak a katonaság sorfala mögött bátrak. így a nép egyre haragosabb lett, látni akarta a bujkáló nyulakat és döngette az igazgatósági épület kapuit. Akkor megérkeztek a csendőrök és lőttek ; sokszor lőttek, mert ez az ő tudományuk és kötelességük. Tizenegy munkás meghalt, sok megsebesült , aki merészkedett meg nem halni (s akinek nevét épen följegyezhették a bátorságot kapott hivatalnok urak) azok törvény elé kerültek. Több napi tárgyalásnak az lett az eredménye, hogy néhány bányász 8 naptól 8 hónapig terjedő fogházra ítéltetett, a többi vádlottat pedig a törvényszék fölmentette. A törvényttevő nagy urak igyekeztek csöndben csinálni a maguk dolgát, de haragos dörgéssel szólt közbe egy megvesztegethetetlen tanú, aki a munkások igaza mellett emelt szót. A tárgyalások folyamán Resiczabányán megszólalt a vihedor, a bányászok halálát hirdető alvilági szózat. Fölrobbant a bányalég, és egy egész sereg ember halálát okozta ugyanazon tárnában, ugyanazon a helyen, ahol alig egy évvel előbb történt hasorszerencsétlenség. — A szerencsétle