Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)

1899-01-03 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ : a keddi ok pénteki kiadásra: Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt, egy hóra 35 kr. Csupá­n a pénteki kiadásra: Egész évre 2.40, félévre 1.20, negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes szám­ára : A pénteki kiadásnak 5 kr., a keddi kiadásnak 3 kr. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelenik : minden kedden és pénteken szerkess. ség as kiadóhivatal. 1., Erzsébet-körút 16, a kapuval szemben, a mindennemű levelezések és egyéb küldemé­nyek intézendők. Budapest, 1899. január 3. mc VII évfolyam. A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap/ / Szerkesztőségi érák minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6— 8-ig és vasárnap d­­e. 10—12-ig. iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Olvasóinkh Munkások! Elvtársak! Evvel a számmal lépünk be hosszú küz­delmünknek immár 27. évébe. Ti tudjátok, hogy mennyit kellett szenvednünk, ti tudjátok, hogy mennyi kegyetlen üldözésben részesített bennünket a hatalom, és ti vagytok azok, a­kik tudjátok, hogy semmiféle üldözés, semmi­féle elnyomatás nem volt képes leigázni ben­nünket. Ti tudjátok, hogy a N­ÉPSZAVI volt mindig az, mely a végletekig dac­olt a hatalommal, mely hűen és megtántoríthatat­lanul szolgálta mindig a munkásság anyagi és erkölcsi érdekeit. Munkások! Elvtársak! Néktek kötelességtek, mindenütt és minden­kor támogatni a Népszavát! Néktek köte­lességtek a legszélesebb körben terjeszteni és gondoskodni arról, hogy minden munkás olvassa a Népszavát! Tegyétek kötelességteket, s a Népszava félelmes fegyverré fog kezetekben válni! Előre! Fel a munkára! Előfizetési árak a keddi és pénteki számra: Egész évre 4.— 1 Negyedévre .. .. I.— Félévre 2.—­­ Egy hóra —.35 Csupán a pénteki kiadásra : Egész évre 2.40 | Negyedévre .. .. —.60 Félévre 1.20 | Egy hóra —.20 Egyes szám ára: a pénteki számnak 5 kr., a keddi számnak 3 kr. Előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal VII., Erzsébet­ körút 16. A helyzethez. Bánffy Dezső még mindig miniszterelnöke Magyarországnak ! Az alkotmány már megszűnt, a törvényen­kívüli állapot már beállt — de Bánffy Dezső még mindig élt ül a miniszterelnöki székben! Ez a politikai helyzet szignatúrája. Ezzel köszöntött be az új év. Nincs t­örvény az adószedésről, nincs tör­vény az ujonczozásról, nincs semmiféle tör­vény, mel­ynek alapján a kormány akárcsak egy krajezárt is hajthasson be, akárcsak egy krajezárt is fizethessen ki. A­mit a kormány most tesz, azt önhatalmúlag teszi, minden el­lenőrzés és minden felhatalmazás nélkül. Enny­ire jutott a magyar politika! Ide vezette a magyar politikai életet par­amentjének éles osztályjellege, ide vezette a magyar politikai életet az a rendszer , mely kizárta az alkotmány sánczaiból a népet. Ide vezette Magyarországot az „érettek" politikája, azoknak politikája, kik monopóliu­mot csináltak maguknak minden jogból, s a­kik ráhárítottak a népre minden kötelességet. A magyar képviselőház évtizedeken átvaló működésének eredménye : az alkotmány fel­függesztése ! Valóban, dicső eredmény! Magyarország miniszterelnöki székében egy ember ül, a­kinek kormányzása t örök szé­gyenfoltját fogja képezni Magyarország törté­nelmének. Ő volt az, ki a magyar társadalmi és po­litikai életben a végletekig fokozta a korrup­cziót, a­ki olyan választásokat csinált Ma­gyarországon, a­milyenek még nálunk, a vá­lasztási visszaélések e hazájában, sem is­mernek példát; ő volt az, ki őrült módjára dühöngött a munkásság ellen a ki piknhozte, minden még meglevő szabadságait, a ki megnyirbálta a sajtószabadságot, a ki előze­tes c­enzúra alá vette a munkássajtót, a ki elkobozta a gyülekezési és egyesülési jogot, a ki kivételes állapotba helyezte az egész Alföldet; ő volt az, ki golyóval és szurony­nyal fojtotta vérbe az alföldi munkásságnak létért való küzdelmét. A parlamentben rábizonyították, hogy hazug, szavahihetlen ember; rábizonyították, hogy soha semmiféle tisztességtelen eszköztől nem riadt vissza, ha valamit el akart érni. És ez az ember még mindig miniszter­elnöke Magyarországnak! És ez az ember újév napján, az ex-sex­állapot első napján, fel mert állani, s azt merte mondani : „Tartom a fegyvert kezemben és le csak akkor teszem, midőn letehetem anélkül, hogy ez a párt megrövi­dülést szenvedjen a­nélkül, hogy a haza érdekeit feláldozzam. * Ez az ember —n Ó, Bánffy Dezső! — azonosítja magát a hazával, a haza érdekeiről mer beszélni, mikor meg akarja okolni, hogy miért ragaszkodik oly görcsösen a hatalomhoz. Ily leplezetlenül és ily szemérmetlenül még nem igen élt vissza politikus a haza fogal­mával! Ilyen szemfényvesztő játékot még nem űzött senki sem e sokat hánytorgatott szóval, mint Bánffy. Mikor minden józan ok elfogyott, mikor nagy és hatalmas gazságot kell megokolni, akkor előhozakodnak a hazával. A hazára, a haza érdekeire mer hivatkozni — Bánffy Dezső! Hol van az ő hazája? Itt Magyarországon-e, a hol ő vad bruta­litással, tett hazátlanná, földönfutóvá száz és száz derék munkásembert, itt Magyar­országon-e, a hol őrült módjára dühöngött a magyar nép százai és ezrei között, hol vérbe fojtott mindent, a­mi neki nem tetszett, hol vérrel teremtett magának «több­séget», hol nagyobb pusztítást vitt véghez minden téren, mint a­minőt ellenséges uralom valaha képes lett volna véghez vinni A magyar népjogok közt, a magyar nép­életben tatárjárásszerű nyomokat hagy maga után, ennek a brutális embernek az uralma — és ő mer hivatkozni a hazára ?! Ő meri a haza érdekeivel megokolni görcsös ragasz­kodását a miniszteri székhez?! Ez szégyene egész Magyarországnak, de szégyene elsősorban azoknak, kik lehetővé tették Bánffynak, hogy felkerüljön arra a polctra, a­melyen most ül, a­kik lehetővé tették neki, hogy végrehajthassa azt a sok gaztettet, melyet elkövetett a magyar néppel. Szégyene azoknak, a­kiknek módjukban lett volna mindezt megakadályozni, a­kik meg­állíthatták volna útjában, s kik csúfosan elkergethették volna arról a polctról, a­melyről most elszakítani nem tudják. Szégyene Magyarország polgárságának! Polgárságának, mert engedte magát korrum­pálni, mert borért és sörért eladta szavazatát, mert összetett kezekkel nézte Bánffy kormányá­nak dühöngéseit. Polgárságának, mert nem volt eléggé érett arra, hogy az első pillanatban el­kergessen Magyarország első hivatalá­ból egy olyan embert, mint Bánffy Dezső ! Minden népnek olyan kormánya van, a­milyet megérdemel! A magyar polgárság megérdemli Bánffy Dezsőt! És mindaddig, míg erre az éretlen át és át­korrumpált polgárságra lesz bízva a haza sorsa, mindaddig, mig az ő kezükben lesz lefektetve az ellenőrzés, mindaddig, mig kizárólag ez a polgárság lesz hivatva őrködni Magyarország felett, mindaddig ez nem is lesz másképpen és nem is lehet másképpen. Bánffy Dezső megbukhat, de ha megmarad a mai választási rendszer, ha továbbra is ki­szorítják a parlamentből a népet, ha továbbra is elfojtják a nép szavát, ha továbbra sem hallgatják meg a nép óhajait, a nép bajait, akkor fog jönni egy másik Bánffy, más név­vel talán, más arc­c­al talán, de ugyanavval a rendszerrel s ugyanolyan eszközökkel. Mert Bánffy uralma nem egy személy, hanem egy rendszer uralma volt: a mai választási rendszer uralma. Félre evvel a rendszerrel! Magyarország népe őrködhessen a fölött, hogy Bánffy Dezső­k ne kerülhessenek többé a hatalom polc­ára ! És Magyarország népe lelkiismere­tesebben fogja nagy feladatát elvégezni, mint korrumpált elzüllött polgársága. im in i miiiii 1111 ni i i­iiii n i Mii Miiiii iii Hii i m iniii niiiiii Tiiiiiii miiiiiiiiii

Next