Népszava, 1900 (28. évfolyam, 1–147. sz.)

1900-03-10 / 28. szám

28 szám Budapest, 1900. szombat, márczius 10. XXVIII. évfolyam« NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 8.80 K., V2 évre 4.40 K., V2 évre 2.20 K., 1 tóra 80 f. Csupán a csütörtöki kiadásra : •(­ész évre 3.20 K., félévre 1.60 K., Vj évre 80 f., 1 hóra 30 f. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 6 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Erzsébet­ körút 16. sz., a kapuval szemben, a­hová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8 óráig. Elvtársak! Munkások! A magyar parlament a legpiszkosabb korrupczió mocsarában vergődik. A törvény­hozók, kiknek a nép életre-halálra ki van szolgáltatva, egymásról bizonyítgatják a leggyalázatosabb dolgokat. Munkások! Nektek is meg kell szólalno­tok ! Hadd hallja az ország az igaz becsü­letesség őszinte, nyilt hangját! Jertek tehát el márczius hó 11-én, vasárnap, d. u. pont­ban 7*3 órakor a Küffner-féle terembe, ahol nagy tartalék. A parlamenti korrupczió. Munkások! Jertek el tömeg­esen! A nép­gyűlés pontosan kezdődik. A pártvezetőség. NAPIREND : A haza, a vallás és a magán- E három, az államügyész úr által kü­lö­nösen az utóbbi időben rendkívülien prele­gált fogalom, képezi a polgárság egész tu­dományos tárházát a szoczializmus ellen. A szoczialisták az ő szemükben­­„hazát­lan, istentelen, osztozkodni akaró izgatók", miért nemzetközi és interkonfesszionális alapon állva, követelik a magánvagyon el­törlését. Jó lesz tehát, ha e vádakkal egy kissé bővebben foglalkozunk és megnézzük, miből áll az úgynevezett „hazafiasság" és „vallásos­ság" és hogy ki és mikor osztozkodott s mi az a „szent és sérthetetlen" magán­vagyon. A haza, vallás és magántulajdon, a pol­gárság e szentháromsága ép oly régi, mint a­mily régi az osztályállam; a körülmények által előidézve egymásból nőttek ki, együtt fejlődtek és változtatták alakjukat, míg végre most haladnak a végmegsemmisülés felé. Morgan és Bachofen kitűnő tudósok nyo­mán immár teljes bizonyossággal tudjuk, hogy volt az emberiség történetében egy kor, midőn egy, a mai államrendszertől teljesen elütő és vele homlokegyenest ellenkező társadalmi szervezet állt fenn. Morgan és Bachofen nem voltak szoczia­listák, de önzetlenül és igaz lelkesedéssel kutatták az emberiség múltját és­­ nekik köszönhetjük e téren ismereteinket. Bachofen régi hagyományok, hősköltemé­nyek és más iratokat kutatott szorgalom­mal és kitartással s igyekezett azokat meg­magyarázni és belőlük az akkori állapo­tokra következtetést vonni. Morgan sok évet töltött az Amerikában élő irokéz, indián törzsek között s ott tanulmányozta azok családi szervezetét s itt valóban meglepő állapotokra és társadalmi szervezetre talált, mely által aztán módjában volt más, eddig érthetetlen dolgok magyarázata is. Bachofen és Morgan szerint, az emberek eleinte teljes vadságban éltek, a fák gyü­mölcseiből és más növényekből merítve táplálékukat. E kezdetleges vadságból las­san kint kiemelkedtek azáltal, hogy csigák és kisebb állatokkal is kezdtek táplálkozni és megtanulták a tűz használatát, később már kőszerszámokat is tudtak készíteni, melyekkel nagyobb állatokat is megölhet­tek és így hússal táplálkozhattak. Az íj, lándzsa és más fegyverek feltalálása és edények szövése növényből, ismét egy lé­pés volt előre. Egy magasabb kulturális fokon már állattenyésztéssel és szelidités­sel is foglalkoztak, ami ismét egész sereg új foglalkozást, u. m. a bőr, szőr, hús, szarvak, tej stb. feldolgozását hozta ma­gával, míg végre a folytonos haladással a vas olvasztását is feltalálták, s vasekék és szerszámok készítése által rendezett föld­művelést, ház, kocsi, hajóépítést vihettek végre l­­­assankint beléptek a czivilizáczióba. S úgy, amint az ipar és kultúra lassan­lassan fejlődött és változott a vadság stá­diumából egészen a czivilizáczióig, épugy a család és szocziális szervezet is folyton változott és javult. Az első időben a családi élet teljesen rendezetlen volt; minden férfi, minden nő házastársa lehetett és megfordítva. De a kultúra haladásával e viszonyok is meg­változtak és helyébe lépett egy új család­forma, melyet Morgan „vérrokonsági csa­ládnak" nevez, mert itt már a házastársak generácziók szerint voltak elválasztva s csak a generácziókon belül maradtak meg a régi viszonyok, de apa és leány, vagy fiu és anya házastársak nem lehettek. A következő családforma, a panaluia család, a testvérek nemi közlekedését is kizárta az anyai ágon; apai ágon ez lehetetlen volt, mivel az akkori körülmények közt az apaságot sohasem, de az anyai ágot mindig meg lehetett határozni. Itt tehát az egyik család nővérei nőül mentek egy más család fivéreihez, ő közöttük tehát még mindig férj és nő közösség állt fenn, habár csak a punaluia család kötelékén belül. A vérrokonok közti nemi közlekedést azonban teljesen kizárta a következő csa­ládforma, a „gens" (törzs), de teljesen fentartotta még az úgynevezett „anya­jogot." A született gyermek ugyanis anyja ne­vét kapta és annak gensébe tartozott. He­rodot görög történetíró mondja, hogy: „A n­éziai, származása után kérdezve, anyja anyjait sorolja el." Mint minden eddigi család­forma, úgy ez is a vagyonközösségen alapult. A nő teljesen szabad volt,­­nem mint a mostani családformában, melyben a nő áruvá, a férfi vevővé és a házasság pedig üzleti áruszerződéssé alacsonyíttatik, hanem a nő és férfi teljesen egyenrangúak lévén, a házasság is megfelelt tulajdonképeni ter­mészeti rendeltetésének. Itt tehát oly állami szervezet állt fenn, amely a miénktől teljesen elütően az anya­jog és vagyonközösség alapján állt. Valótlan tehát a polgári rend védőinek azon állítása, miszerint a most fennálló rend öröktől fogva való és hogy nem szabad rajta változtatni, ha nem akarjuk a kultúra további hala­dásait veszélyeztetni. E­gensekben ismeretlenek voltak a haza, vallás és magántulajdon immár szent fo­galmai. Látni fogjuk, hogy a magánvagyon első fellépésével miként történtek változások e szervezetben és hogy keletkeztek a magán­vagyon védelmére a mostani „család", „haza" és „vallás" fogalmai. Az ipar és kultúra fokozatos haladásával ugyanis oly elemek jutottak be a gensekbe, melyek avval tökéletes ellentétben álltak s végre tulysulyra jutván, keresztülvitték az átalakulást. Ugyanis az állattenyésztés fokozatos fej­lődésével és uj szerszámok feltalálása által nagyobb munkamegosztás vált szükségessé. Míg eddig a nő és férfi foglalkozásai egyenlőek voltak, addig most már a fér­finak mindig ujabb és újabb munkaterek nyíltak meg, amennyiben vadászat, halá­szat, földmivelés az ő tevékenysége körébe estek és így ő jutott a szükséges szerszá­mok tulajdonába. A fokozatos népesedés­sel és állattenyésztéssel mind nagyobb földterületre volt szükség s igy az egyes törzsek harczot kezdtek egymással s a legyőzöttek rabszolgává tétettek. Igy a gensek eredeti egyenlőségében rés volt már ütve, mely idővel mind nagyobb és nagyobb lett. Azonkívül az eddig fennállt anyajág szerint a férfi vagyonát nem saját fiai örökölték, mert azok anyjuk gensébe tartoztak, hanem az saját törzséhez került vissza. A férfi, ki mind nagyobb vagyon­nak, állatcsordáknak, földnek és szerszá­moknak lett tulajdonosa, ezt nem akarta tűrni s e viszonyok megváltoztatására tö­rekedett. így keletkezett aztán a mono­gámia (egynejüség), mely családformának czélja: az apa vagyona számára törvényes örökösök létrehozása. A magánvagyon első kezdeteivel kezdődik tehát a nő elnyomatása, is és keletkezik a mai családforma is. Ez volt tehát e nagy osztozkodás, amelyet a szoczialistáknak vetnek szemére mostan s igen természetes, hogy az osz­tozkodók maguknak tartva vagyont és szerszámokat, a többieket vagyontalannakká tették. Így keletkeztek az első proletárok. Az új családban a férfi a nőt immár tel­jesen elzárja az érintkezéstől a többi fér­fival, nem akarván kitenni magát az es­hetőségnek, hogy mások gyermekeire hagyja vagyonát. Magára nézve persze nem találta ezt kötelezőnek és a szerelmet, melyet otthon nem talált, fizetett maitres­sek társaságában kereste. A nő ezen lealacsonyításával, a magán­vagyon diadalával aztán fel voltak bontva a gensek teljesen és helyet adtak a mo­dern osztályállamnak. Hogy azonban, ez mint ilyen, fennáll­hasson, szükség volt oly tényezőkre, melyek a vagyont megvédjék az elnyo­mottak és vagyontalanok ellen. S ezek a tényezők voltak egyrészt: haza, vallás, mint morális­ törvények, rendőrség és bíróságok, mint fizikai védői a „rendnek". A haza fogalmával lelkesítették véde­lemre és küzdelemre külellenségek ellen a népet. A vallás fogalmával félemlítették meg és tartották féken, ha megunta a nyűgöt.

Next