Népszava, 1900 (28. évfolyam, 1–147. sz.)
1900-03-10 / 28. szám
28 szám Budapest, 1900. szombat, márczius 10. XXVIII. évfolyam« NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 8.80 K., V2 évre 4.40 K., V2 évre 2.20 K., 1 tóra 80 f. Csupán a csütörtöki kiadásra : •(ész évre 3.20 K., félévre 1.60 K., Vj évre 80 f., 1 hóra 30 f. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 6 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 16. sz., a kapuval szemben, ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8 óráig. Elvtársak! Munkások! A magyar parlament a legpiszkosabb korrupczió mocsarában vergődik. A törvényhozók, kiknek a nép életre-halálra ki van szolgáltatva, egymásról bizonyítgatják a leggyalázatosabb dolgokat. Munkások! Nektek is meg kell szólalnotok ! Hadd hallja az ország az igaz becsületesség őszinte, nyilt hangját! Jertek tehát el márczius hó 11-én, vasárnap, d. u. pontban 7*3 órakor a Küffner-féle terembe, ahol nagy tartalék. A parlamenti korrupczió. Munkások! Jertek el tömegesen! A népgyűlés pontosan kezdődik. A pártvezetőség. NAPIREND : A haza, a vallás és a magán- E három, az államügyész úr által különösen az utóbbi időben rendkívülien prelegált fogalom, képezi a polgárság egész tudományos tárházát a szoczializmus ellen. A szoczialisták az ő szemükben„hazátlan, istentelen, osztozkodni akaró izgatók", miért nemzetközi és interkonfesszionális alapon állva, követelik a magánvagyon eltörlését. Jó lesz tehát, ha e vádakkal egy kissé bővebben foglalkozunk és megnézzük, miből áll az úgynevezett „hazafiasság" és „vallásosság" és hogy ki és mikor osztozkodott s mi az a „szent és sérthetetlen" magánvagyon. A haza, vallás és magántulajdon, a polgárság e szentháromsága ép oly régi, mint amily régi az osztályállam; a körülmények által előidézve egymásból nőttek ki, együtt fejlődtek és változtatták alakjukat, míg végre most haladnak a végmegsemmisülés felé. Morgan és Bachofen kitűnő tudósok nyomán immár teljes bizonyossággal tudjuk, hogy volt az emberiség történetében egy kor, midőn egy, a mai államrendszertől teljesen elütő és vele homlokegyenest ellenkező társadalmi szervezet állt fenn. Morgan és Bachofen nem voltak szoczialisták, de önzetlenül és igaz lelkesedéssel kutatták az emberiség múltját és nekik köszönhetjük e téren ismereteinket. Bachofen régi hagyományok, hősköltemények és más iratokat kutatott szorgalommal és kitartással s igyekezett azokat megmagyarázni és belőlük az akkori állapotokra következtetést vonni. Morgan sok évet töltött az Amerikában élő irokéz, indián törzsek között s ott tanulmányozta azok családi szervezetét s itt valóban meglepő állapotokra és társadalmi szervezetre talált, mely által aztán módjában volt más, eddig érthetetlen dolgok magyarázata is. Bachofen és Morgan szerint, az emberek eleinte teljes vadságban éltek, a fák gyümölcseiből és más növényekből merítve táplálékukat. E kezdetleges vadságból lassan kint kiemelkedtek azáltal, hogy csigák és kisebb állatokkal is kezdtek táplálkozni és megtanulták a tűz használatát, később már kőszerszámokat is tudtak készíteni, melyekkel nagyobb állatokat is megölhettek és így hússal táplálkozhattak. Az íj, lándzsa és más fegyverek feltalálása és edények szövése növényből, ismét egy lépés volt előre. Egy magasabb kulturális fokon már állattenyésztéssel és szeliditéssel is foglalkoztak, ami ismét egész sereg új foglalkozást, u. m. a bőr, szőr, hús, szarvak, tej stb. feldolgozását hozta magával, míg végre a folytonos haladással a vas olvasztását is feltalálták, s vasekék és szerszámok készítése által rendezett földművelést, ház, kocsi, hajóépítést vihettek végre lassankint beléptek a czivilizáczióba. S úgy, amint az ipar és kultúra lassanlassan fejlődött és változott a vadság stádiumából egészen a czivilizáczióig, épugy a család és szocziális szervezet is folyton változott és javult. Az első időben a családi élet teljesen rendezetlen volt; minden férfi, minden nő házastársa lehetett és megfordítva. De a kultúra haladásával e viszonyok is megváltoztak és helyébe lépett egy új családforma, melyet Morgan „vérrokonsági családnak" nevez, mert itt már a házastársak generácziók szerint voltak elválasztva s csak a generácziókon belül maradtak meg a régi viszonyok, de apa és leány, vagy fiu és anya házastársak nem lehettek. A következő családforma, a panaluia család, a testvérek nemi közlekedését is kizárta az anyai ágon; apai ágon ez lehetetlen volt, mivel az akkori körülmények közt az apaságot sohasem, de az anyai ágot mindig meg lehetett határozni. Itt tehát az egyik család nővérei nőül mentek egy más család fivéreihez, ő közöttük tehát még mindig férj és nő közösség állt fenn, habár csak a punaluia család kötelékén belül. A vérrokonok közti nemi közlekedést azonban teljesen kizárta a következő családforma, a „gens" (törzs), de teljesen fentartotta még az úgynevezett „anyajogot." A született gyermek ugyanis anyja nevét kapta és annak gensébe tartozott. Herodot görög történetíró mondja, hogy: „A néziai, származása után kérdezve, anyja anyjait sorolja el." Mint minden eddigi családforma, úgy ez is a vagyonközösségen alapult. A nő teljesen szabad volt,nem mint a mostani családformában, melyben a nő áruvá, a férfi vevővé és a házasság pedig üzleti áruszerződéssé alacsonyíttatik, hanem a nő és férfi teljesen egyenrangúak lévén, a házasság is megfelelt tulajdonképeni természeti rendeltetésének. Itt tehát oly állami szervezet állt fenn, amely a miénktől teljesen elütően az anyajog és vagyonközösség alapján állt. Valótlan tehát a polgári rend védőinek azon állítása, miszerint a most fennálló rend öröktől fogva való és hogy nem szabad rajta változtatni, ha nem akarjuk a kultúra további haladásait veszélyeztetni. Egensekben ismeretlenek voltak a haza, vallás és magántulajdon immár szent fogalmai. Látni fogjuk, hogy a magánvagyon első fellépésével miként történtek változások e szervezetben és hogy keletkeztek a magánvagyon védelmére a mostani „család", „haza" és „vallás" fogalmai. Az ipar és kultúra fokozatos haladásával ugyanis oly elemek jutottak be a gensekbe, melyek avval tökéletes ellentétben álltak s végre tulysulyra jutván, keresztülvitték az átalakulást. Ugyanis az állattenyésztés fokozatos fejlődésével és uj szerszámok feltalálása által nagyobb munkamegosztás vált szükségessé. Míg eddig a nő és férfi foglalkozásai egyenlőek voltak, addig most már a férfinak mindig ujabb és újabb munkaterek nyíltak meg, amennyiben vadászat, halászat, földmivelés az ő tevékenysége körébe estek és így ő jutott a szükséges szerszámok tulajdonába. A fokozatos népesedéssel és állattenyésztéssel mind nagyobb földterületre volt szükség s igy az egyes törzsek harczot kezdtek egymással s a legyőzöttek rabszolgává tétettek. Igy a gensek eredeti egyenlőségében rés volt már ütve, mely idővel mind nagyobb és nagyobb lett. Azonkívül az eddig fennállt anyajág szerint a férfi vagyonát nem saját fiai örökölték, mert azok anyjuk gensébe tartoztak, hanem az saját törzséhez került vissza. A férfi, ki mind nagyobb vagyonnak, állatcsordáknak, földnek és szerszámoknak lett tulajdonosa, ezt nem akarta tűrni s e viszonyok megváltoztatására törekedett. így keletkezett aztán a monogámia (egynejüség), mely családformának czélja: az apa vagyona számára törvényes örökösök létrehozása. A magánvagyon első kezdeteivel kezdődik tehát a nő elnyomatása, is és keletkezik a mai családforma is. Ez volt tehát e nagy osztozkodás, amelyet a szoczialistáknak vetnek szemére mostan s igen természetes, hogy az osztozkodók maguknak tartva vagyont és szerszámokat, a többieket vagyontalannakká tették. Így keletkeztek az első proletárok. Az új családban a férfi a nőt immár teljesen elzárja az érintkezéstől a többi férfival, nem akarván kitenni magát az eshetőségnek, hogy mások gyermekeire hagyja vagyonát. Magára nézve persze nem találta ezt kötelezőnek és a szerelmet, melyet otthon nem talált, fizetett maitressek társaságában kereste. A nő ezen lealacsonyításával, a magánvagyon diadalával aztán fel voltak bontva a gensek teljesen és helyet adtak a modern osztályállamnak. Hogy azonban, ez mint ilyen, fennállhasson, szükség volt oly tényezőkre, melyek a vagyont megvédjék az elnyomottak és vagyontalanok ellen. S ezek a tényezők voltak egyrészt: haza, vallás, mint morális törvények, rendőrség és bíróságok, mint fizikai védői a „rendnek". A haza fogalmával lelkesítették védelemre és küzdelemre külellenségek ellen a népet. A vallás fogalmával félemlítették meg és tartották féken, ha megunta a nyűgöt.