Népszava, 1900 (28. évfolyam, 1–147. sz.)

1900-03-08 / 27. szám

1900. semmi köze se lenne. Nem az a kérdés itt, hogy ki milyen gyáva, hanem hogy az ország dolgait intéző honatyák tisztességesek-e vagy sem? Hogy azok az urak bátrak, ezt elhiszszük, de tessék azt bizonyítani, a­miben kételkedünk: tessék kimutatni, hogy tisztes­ségesek, s hogy magas állásukat nem arra használják, hogy a nép megkárosításával maguknak hasznot szerezzenek. Ne a bá­torságot, hanem a tisztességet tessék az erény magaslatára emelni. Egy gyáva, de tisztességes ember nagyobb hasznára van az országnak, mint tízezer gazember. Ismételjük, hogy kárhoztatjuk Holló Lajos eljárását. Ellenben Dianes Márton úr viselkedését teljesen értjük, méltányol­juk, indokoltnak tartjuk, hiszen a czirku­szok atlétáit azért fizetik, hogy birkózza­nak, verekedjenek. Neki Eötvös Károly a kenyéradó gazdája, kötelessége tehát őt megvédeni minden támadás ellen, mert Eötvös Károlyt elveszíteni nagyobb csa­pás volna Dienes Mártonra, mintha őt magát a fejétől fosztanák meg, melynek amúgy se veszi se ő, se más a hasznát. Michel Angelóról, a világhírű művészről azt mondják, hogy kezek nélkül is nagy művész lett volna, ki a lába munkája után is megélhetett volna. Hogy megélt volna Dienes Márton is kezek nélkül? Hát isten a­mi az irást illeti, ebben nem nagyon érezte volna a kezek hiányát, mert a­mit ő ir, azt a lábaival is megír­hatta volna. De ő nála nem az irás a lé­nyeges, hanem a kard és pisztolyforgató kéz. Ezeket a szerszámokat pedig nem nem lehet lábbal „kezelni." Michel An­gelo meg fogja bocsátani, hogy Dienes Mártont oda állítottuk melléje. Meg fogja bocsátani, mert hiszen csak a véletlen dolga, hogy Dienes nem önként állt oda melléje. Dienes Márton úr ugyanis min­dig a mellé áll, a ki őt megfizeti s igazán csak a véletlen dolga, hogy ma nem Holló mellett, hanem Holló ellen áll. Ha két esztendő előtt Holló elfogadja Dienes Márton ur felajánlott szolgálatait, ugy ma Dienes nem Eötvös Károly mellett, hanem Eötvös Károly ellen állana s nem az Egyetértésnek, hanem a Magyaror­szágnak lenne az akrobatája. Ezért nem tartottuk valami nagy bűnnek, hogy Die­nest odatettük Michel Angelo mellé, a­ki egyébként szerette az akrobatákat modell­nek használni. ORSZÁGGYŰLÉS, Képviselőház. Hétfőn folytatták a kereskedelmi tárc­a költségvetésének tárgyalását. Lázár György volt az első szónok, Rátkay László a má­sodik. Az első nem mondott semmi fel­jegyzésre méltót, a második a munkás­kérdésről is szólt. Kifogásolta, hogy a miniszter sok mindenről szólott, csak a munkáskérdésről nem. Füle süket, szeme vak azzal a nagy viharral, villámlással szemben, a­mely végig fújja Európát és országunk bérczeit is már megrengeti. A mi törvényünk van a szoczialisztikus re­formok terén, azt nem hajtják végre. A gyerekmunkásokat nagy számmal fogják munkába még éjszakára is. Serényi Béla gróf a gabona határidő­üzletről és a kartellekről szólt. Mindkettőt szükségesnek tartja. Ugron Gábor hosszú beszédének legérdekesebb része az volt, mikor bizonyítani igyekezett, hogy : „Anglia azért vágott Francziaország elé, mert főurai kereskedtek is!" Konkoly-Thege Miklós védvámot követel az iparczikkek számára. Kedden Rohonczy Gedeon volt az első szónok. Főleg saját termésű dinnyéivel foglalkozott. Utána Várossy Gyula beszélt, a­ki sürgette, hogy a székely kivándorlás megakadályozására, a székelyföld sze­génységének orvoslására minden lehetőt megtegyenek. Zichy Jenő volt az utolsó szónok, a­ki megdicsérte Hegedűs ipar­politikáját. " NÉPSZAVA KÜLFÖLD. Ausztria. Tüntetések Bécsben. Bécsi elvtársaink a választói jogért nagy tüntetést rendeztek vasárnap. A tün­tető során több, mint­ 10.000 ember jelent meg, kik méltóságteljesen tüntettek jogaikért. A rendőrség, mely rendkívül nagy számban vonult ki, több munkást letartóztatott. A bányász­sztrájk immár 8-ik hete változatlanul tart. A bányászok kitartása valóban bámulatra méltó. Egyelőre a sztrájk vége beláthatatlan. Bécsben a képviselőház szoc­iálpolitikai bizott­ságának albizottsága hétfőn kezdte meg Giovanelli földmivelésügyi miniszter jelenlétében szaktanács­kozását a bányászati munkaidő megrövidítése dol­gában. A bizottság elnöke, Baernraither, rámutatott arra, hogy a bizottságnak rendkívüli viszonyok között kell döntenie arról a kérdésről, a­mely ma csaknem valamennyi kőszénkerületekben elkesere­dett harcz tárgya. A bizottság tagjainak tehát két­szeresen­­kötelességük, hogy minden szót jól meg­fontoljanak s minden hivatkozást az aktuális viszonyokra kerüljenek. Így aztán remélhető, hogy sikerül olyan megoldást találni, mely úgy a ter­melés követelményeinek, mint a munkások kíván­ságainak mefelel.­ Azután megkezdődött a szak­értők kihallgatása. Afrika. A búrok szabadságharcza. Okulva a multak tapasz­talatain, mindkét harczoló fél igen óvatosan és las­san halad és a paardebergi nagy ütközet óta ujabb jelentékeny csatározás nem volt. A búrok egyelőre összevonják szétszórt csapa­taikat, hogy Roberts angol hadvezér nagy seregé­vel sikeresen felvehesse a harczot. A döntő ütközetet a két hadsereg között mégis már a legközelebbi napokra várják. A két búr­köztársaság vezetői elhatározták, hogy a harczot az utolsó emberig folytatni fogják. A búrok kije­lentették, hogy hajlandók a béke fölött tárgyalni, de csak azon­ az alapon, hogy függetlenségüket az angolok elismerjék. ­Elvtársak! Ne feledkezzetek meg arról, hogy vasárnap, 1900. márczius hó 11-én este 8 órakor, a Küffner-féle teremben (Vili., Vig­utcza 18) ünnepi beszéd, dal, szavalat, nem­zetközi világposta és tánczczal egybekötött tartatik. A műsor a következő. 5. Marseillaise. Előadja a Munkás-dalárda. 2. Maroc élete és működése. Emlékbeszéd. Tartja: Bokányi Dezső. 3. Wer ist frei. {Költemény.) Előadja a Munkás-dalárda. ( A munkásokhoz. {Költemény.) Előadja Itolkó Márton. 5. Magyar népdalok. Előadja a Munkás-dalárda. 6. Vérbirák. {Költemény) Előadja Gulyhin, Mátyás. 7. Normannok dala. Előadja a Man­kás-da­lárda. 8. Fordított világ. (Költemény.) Előadja Fazekas József. 9. Dalárélet. (Induló.) Előadja a Munkás-dalárda. Tíz óra után tánc­ reggelig. Az ünnepély este 8 órakor kezdődik. — Belépti díj 60 fillér. Jegyek kaphatók: VII., Erzsébet­ körút, 16, a Népszava-könyvkereskedésben és az összes bizalmi férfiaknál. Elvtársak! Budapest szabadságért küzdő proletariátusa az idén sem fogja elmulasztani a szabadság lánglelkű elvharczásának, Petőfi Sándor emlékét megünnepelni. Márczius hó 18-án, vasárnap d. u. 3 órakor az összes szakmák és szervezetek kivonulnak zászlóikkal t­er­ep Sándor szobrához, ahol le fogják róni a hála és kegyelet adóját, megfogadva az érerszobor előtt, hogy hűen és tántoríthatatlanul küzde­nek mindazért, amiért Petőfi Sándor hősi halált halt. Elvtársak! Munkások! Ott legyetek mindannyian. A pártvezetőség. HÍREK. — A kivándorlás Békés megyéből is meg­indult. A nyomor olyan nagy, hogy kü­lönösen Békésen ezrekre megy azok száma, a­kik tavaszszal Amerikába készülnek. A magyar hatóságokra jellemző, hogy miként akarják elejét venni ennek a kivándor­lásnak. A megye alispánja, dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, sürgősen fölért a belügy­miniszterhez, onnan kérve hathatós intéz­kedést, mely a kivándorlást idejekorán meggátolná. A miniszter erre azzal vála­szolt, hogy leküldte egy Kanadából haza­tért polgárnak hozzáintézett segély iránti kérelmét, melyben az illető a lehető leg­sötétebb színekkel lefesti az ottlévő ma­gyarok nyomorát és szenvedését. Az irat megjelent egyik megyei hírlapban, melyet Békésen csaknem minden házhoz elvittek. Ilyen, valóban nevetséges eszközökkel akarja a dicső Széll Kálmán elejét venni a kivándorlásnak. A­helyett, hogy munkáról gondoskodna, a­helyett, hogy gondoskodna, miszerint munkájukért em­beries bért kapjanak az alföld szerencsét­lenjei, ilyen módon akarja elijeszteni őket a kivándorlástól. Ez a politika valóban méltó ehhez az egész „új korszak"-hoz. Egyik helyen csendőrökkel, másik helyen ijesztgetéssel akarják a megindult kiván­dorlást feltartóztatni. Nevetséges hiú eről­ködés! Az éhenhalás elől való menekülés erőt önt a legtespedtebb népbe is, s nem törődve csendőr kordonnal, nem törődve ijesztgetéssel, leküzd minden akadályt, hogy megmentse puszta létét! — A szegedi leleményes polgármester leg­utóbbi fényes ötlete, amelyről a napokban adtunk hírt, úgy látszik nem vált be. Egy, elvtársaink által bejelentett népgyűlésre ugyanis azt felelte akkor a kis hamis, hogy nem veszi tudomásul, mert a beje­lentők nem igazolták, hogy aláírásuk hi­teles-e ? Elvtársaink nem törődtek ezzel a fényes ötlettel, hanem márczius 4-ére újra gyűlést jelentettek be. A leleményes pol­gármester úrnak már nem volt bátorsága másodszor is kiadni írásban ugyanazt a szamárságot, s­­ az aláírások hiteles vagy nem hiteles voltával nem törődve — a következő végzés kíséretében tudomásul vette a gyűlést: 1020—1900 ev­. sz. Végzés. Ábrahám Mátyás szegedi, szabadkai Sugár-ut 58. sz. alatti lakos azon bejelentését, hogy f. évi márcz. 4-én vasárnap délután 3 órakor a Valéria­téren : „1. A munkások helyzete. 2. Az általános választási jog és 3. A munkás-védtörvények" tárgy­rend mellett népgyűlést szándékozik egybehívni, tudomásul veszem, oly kikötéssel, hogy a bejelentett tárgyrend szorosan betartandó, a népgyűlés szónokai csak szegedi lakosok lehetnek s nevük a kapitányi hivatalban előre bejelentendő, végül Ábrahám Mátyás hatóságnak bejelenti, miként fog a népgyűlésen a rend fentartásáról gondoskodni és megnevezni azokat, a­kik a netalán előfordulható rendzavará­sokért a felelősséget magukra vállalják. Miről a kapitányi hivatal és Ábrahám Mátyás tudomás- és szoros miheztartás végett értesíttetnek. Szeged, 1900. márczius 2-án. Pálfy, polgármester. Ahány „kikötés", annyi törvénytelen­ség! Miféle jogon meri a szegedi polgár­mester „kikötni" azt, hogy csak szegedi lakás lehet a szónok! És miféle jogon meri a szónokok neveit előre bekérni ? Az 1848-iki törvény, amelyre olyan nagy hangon hivatkozott Széll Kálmán a parlamentben, az ilyen „kikötéseket" nem­­ meri. Önké­nyes jograblás az, a­mit Pálfy úr, a lelemé­nyes polgármester elkövet! — gyomor az Alföldön. A tavasz köze­ledtével rossz hírek érkeznek Szeged tá­jékáról. A gabona elfogyott, az élelmiszer drága s még dolog sem akad, hogy a sze­gény ember keresethez jusson. Mindszen­ten ez idő szerint ötszáz földmunkás éhezik. A nyomor már olyan nagy, hogy a ható­ságok is megmozdultak. Így több irány- 3. oldal.

Next