Népszava, 1900 (28. évfolyam, 1–147. sz.)
1900-03-08 / 27. szám
1900. semmi köze se lenne. Nem az a kérdés itt, hogy ki milyen gyáva, hanem hogy az ország dolgait intéző honatyák tisztességesek-e vagy sem? Hogy azok az urak bátrak, ezt elhiszszük, de tessék azt bizonyítani, amiben kételkedünk: tessék kimutatni, hogy tisztességesek, s hogy magas állásukat nem arra használják, hogy a nép megkárosításával maguknak hasznot szerezzenek. Ne a bátorságot, hanem a tisztességet tessék az erény magaslatára emelni. Egy gyáva, de tisztességes ember nagyobb hasznára van az országnak, mint tízezer gazember. Ismételjük, hogy kárhoztatjuk Holló Lajos eljárását. Ellenben Dianes Márton úr viselkedését teljesen értjük, méltányoljuk, indokoltnak tartjuk, hiszen a czirkuszok atlétáit azért fizetik, hogy birkózzanak, verekedjenek. Neki Eötvös Károly a kenyéradó gazdája, kötelessége tehát őt megvédeni minden támadás ellen, mert Eötvös Károlyt elveszíteni nagyobb csapás volna Dienes Mártonra, mintha őt magát a fejétől fosztanák meg, melynek amúgy se veszi se ő, se más a hasznát. Michel Angelóról, a világhírű művészről azt mondják, hogy kezek nélkül is nagy művész lett volna, ki a lába munkája után is megélhetett volna. Hogy megélt volna Dienes Márton is kezek nélkül? Hát isten ami az irást illeti, ebben nem nagyon érezte volna a kezek hiányát, mert amit ő ir, azt a lábaival is megírhatta volna. De ő nála nem az irás a lényeges, hanem a kard és pisztolyforgató kéz. Ezeket a szerszámokat pedig nem nem lehet lábbal „kezelni." Michel Angelo meg fogja bocsátani, hogy Dienes Mártont oda állítottuk melléje. Meg fogja bocsátani, mert hiszen csak a véletlen dolga, hogy Dienes nem önként állt oda melléje. Dienes Márton úr ugyanis mindig a mellé áll, a ki őt megfizeti s igazán csak a véletlen dolga, hogy ma nem Holló mellett, hanem Holló ellen áll. Ha két esztendő előtt Holló elfogadja Dienes Márton ur felajánlott szolgálatait, ugy ma Dienes nem Eötvös Károly mellett, hanem Eötvös Károly ellen állana s nem az Egyetértésnek, hanem a Magyarországnak lenne az akrobatája. Ezért nem tartottuk valami nagy bűnnek, hogy Dienest odatettük Michel Angelo mellé, aki egyébként szerette az akrobatákat modellnek használni. ORSZÁGGYŰLÉS, Képviselőház. Hétfőn folytatták a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Lázár György volt az első szónok, Rátkay László a második. Az első nem mondott semmi feljegyzésre méltót, a második a munkáskérdésről is szólt. Kifogásolta, hogy a miniszter sok mindenről szólott, csak a munkáskérdésről nem. Füle süket, szeme vak azzal a nagy viharral, villámlással szemben, amely végig fújja Európát és országunk bérczeit is már megrengeti. A mi törvényünk van a szoczialisztikus reformok terén, azt nem hajtják végre. A gyerekmunkásokat nagy számmal fogják munkába még éjszakára is. Serényi Béla gróf a gabona határidőüzletről és a kartellekről szólt. Mindkettőt szükségesnek tartja. Ugron Gábor hosszú beszédének legérdekesebb része az volt, mikor bizonyítani igyekezett, hogy : „Anglia azért vágott Francziaország elé, mert főurai kereskedtek is!" Konkoly-Thege Miklós védvámot követel az iparczikkek számára. Kedden Rohonczy Gedeon volt az első szónok. Főleg saját termésű dinnyéivel foglalkozott. Utána Várossy Gyula beszélt, aki sürgette, hogy a székely kivándorlás megakadályozására, a székelyföld szegénységének orvoslására minden lehetőt megtegyenek. Zichy Jenő volt az utolsó szónok, aki megdicsérte Hegedűs iparpolitikáját. " NÉPSZAVA KÜLFÖLD. Ausztria. Tüntetések Bécsben. Bécsi elvtársaink a választói jogért nagy tüntetést rendeztek vasárnap. A tüntető során több, mint 10.000 ember jelent meg, kik méltóságteljesen tüntettek jogaikért. A rendőrség, mely rendkívül nagy számban vonult ki, több munkást letartóztatott. A bányászsztrájk immár 8-ik hete változatlanul tart. A bányászok kitartása valóban bámulatra méltó. Egyelőre a sztrájk vége beláthatatlan. Bécsben a képviselőház szociálpolitikai bizottságának albizottsága hétfőn kezdte meg Giovanelli földmivelésügyi miniszter jelenlétében szaktanácskozását a bányászati munkaidő megrövidítése dolgában. A bizottság elnöke, Baernraither, rámutatott arra, hogy a bizottságnak rendkívüli viszonyok között kell döntenie arról a kérdésről, amely ma csaknem valamennyi kőszénkerületekben elkeseredett harcz tárgya. A bizottság tagjainak tehát kétszeresenkötelességük, hogy minden szót jól megfontoljanak s minden hivatkozást az aktuális viszonyokra kerüljenek. Így aztán remélhető, hogy sikerül olyan megoldást találni, mely úgy a termelés követelményeinek, mint a munkások kívánságainak mefelel. Azután megkezdődött a szakértők kihallgatása. Afrika. A búrok szabadságharcza. Okulva a multak tapasztalatain, mindkét harczoló fél igen óvatosan és lassan halad és a paardebergi nagy ütközet óta ujabb jelentékeny csatározás nem volt. A búrok egyelőre összevonják szétszórt csapataikat, hogy Roberts angol hadvezér nagy seregével sikeresen felvehesse a harczot. A döntő ütközetet a két hadsereg között mégis már a legközelebbi napokra várják. A két búrköztársaság vezetői elhatározták, hogy a harczot az utolsó emberig folytatni fogják. A búrok kijelentették, hogy hajlandók a béke fölött tárgyalni, de csak azon az alapon, hogy függetlenségüket az angolok elismerjék. Elvtársak! Ne feledkezzetek meg arról, hogy vasárnap, 1900. márczius hó 11-én este 8 órakor, a Küffner-féle teremben (Vili., Vigutcza 18) ünnepi beszéd, dal, szavalat, nemzetközi világposta és tánczczal egybekötött tartatik. A műsor a következő. 5. Marseillaise. Előadja a Munkás-dalárda. 2. Maroc élete és működése. Emlékbeszéd. Tartja: Bokányi Dezső. 3. Wer ist frei. {Költemény.) Előadja a Munkás-dalárda. ( A munkásokhoz. {Költemény.) Előadja Itolkó Márton. 5. Magyar népdalok. Előadja a Munkás-dalárda. 6. Vérbirák. {Költemény) Előadja Gulyhin, Mátyás. 7. Normannok dala. Előadja a Mankás-dalárda. 8. Fordított világ. (Költemény.) Előadja Fazekas József. 9. Dalárélet. (Induló.) Előadja a Munkás-dalárda. Tíz óra után tánc reggelig. Az ünnepély este 8 órakor kezdődik. — Belépti díj 60 fillér. Jegyek kaphatók: VII., Erzsébet körút, 16, a Népszava-könyvkereskedésben és az összes bizalmi férfiaknál. Elvtársak! Budapest szabadságért küzdő proletariátusa az idén sem fogja elmulasztani a szabadság lánglelkű elvharczásának, Petőfi Sándor emlékét megünnepelni. Márczius hó 18-án, vasárnap d. u. 3 órakor az összes szakmák és szervezetek kivonulnak zászlóikkal terep Sándor szobrához, ahol le fogják róni a hála és kegyelet adóját, megfogadva az érerszobor előtt, hogy hűen és tántoríthatatlanul küzdenek mindazért, amiért Petőfi Sándor hősi halált halt. Elvtársak! Munkások! Ott legyetek mindannyian. A pártvezetőség. HÍREK. — A kivándorlás Békés megyéből is megindult. A nyomor olyan nagy, hogy különösen Békésen ezrekre megy azok száma, akik tavaszszal Amerikába készülnek. A magyar hatóságokra jellemző, hogy miként akarják elejét venni ennek a kivándorlásnak. A megye alispánja, dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, sürgősen fölért a belügyminiszterhez, onnan kérve hathatós intézkedést, mely a kivándorlást idejekorán meggátolná. A miniszter erre azzal válaszolt, hogy leküldte egy Kanadából hazatért polgárnak hozzáintézett segély iránti kérelmét, melyben az illető a lehető legsötétebb színekkel lefesti az ottlévő magyarok nyomorát és szenvedését. Az irat megjelent egyik megyei hírlapban, melyet Békésen csaknem minden házhoz elvittek. Ilyen, valóban nevetséges eszközökkel akarja a dicső Széll Kálmán elejét venni a kivándorlásnak. Ahelyett, hogy munkáról gondoskodna, ahelyett, hogy gondoskodna, miszerint munkájukért emberies bért kapjanak az alföld szerencsétlenjei, ilyen módon akarja elijeszteni őket a kivándorlástól. Ez a politika valóban méltó ehhez az egész „új korszak"-hoz. Egyik helyen csendőrökkel, másik helyen ijesztgetéssel akarják a megindult kivándorlást feltartóztatni. Nevetséges hiú erőlködés! Az éhenhalás elől való menekülés erőt önt a legtespedtebb népbe is, s nem törődve csendőr kordonnal, nem törődve ijesztgetéssel, leküzd minden akadályt, hogy megmentse puszta létét! — A szegedi leleményes polgármester legutóbbi fényes ötlete, amelyről a napokban adtunk hírt, úgy látszik nem vált be. Egy, elvtársaink által bejelentett népgyűlésre ugyanis azt felelte akkor a kis hamis, hogy nem veszi tudomásul, mert a bejelentők nem igazolták, hogy aláírásuk hiteles-e ? Elvtársaink nem törődtek ezzel a fényes ötlettel, hanem márczius 4-ére újra gyűlést jelentettek be. A leleményes polgármester úrnak már nem volt bátorsága másodszor is kiadni írásban ugyanazt a szamárságot, s az aláírások hiteles vagy nem hiteles voltával nem törődve — a következő végzés kíséretében tudomásul vette a gyűlést: 1020—1900 ev. sz. Végzés. Ábrahám Mátyás szegedi, szabadkai Sugár-ut 58. sz. alatti lakos azon bejelentését, hogy f. évi márcz. 4-én vasárnap délután 3 órakor a Valériatéren : „1. A munkások helyzete. 2. Az általános választási jog és 3. A munkás-védtörvények" tárgyrend mellett népgyűlést szándékozik egybehívni, tudomásul veszem, oly kikötéssel, hogy a bejelentett tárgyrend szorosan betartandó, a népgyűlés szónokai csak szegedi lakosok lehetnek s nevük a kapitányi hivatalban előre bejelentendő, végül Ábrahám Mátyás hatóságnak bejelenti, miként fog a népgyűlésen a rend fentartásáról gondoskodni és megnevezni azokat, akik a netalán előfordulható rendzavarásokért a felelősséget magukra vállalják. Miről a kapitányi hivatal és Ábrahám Mátyás tudomás- és szoros miheztartás végett értesíttetnek. Szeged, 1900. márczius 2-án. Pálfy, polgármester. Ahány „kikötés", annyi törvénytelenség! Miféle jogon meri a szegedi polgármester „kikötni" azt, hogy csak szegedi lakás lehet a szónok! És miféle jogon meri a szónokok neveit előre bekérni ? Az 1848-iki törvény, amelyre olyan nagy hangon hivatkozott Széll Kálmán a parlamentben, az ilyen „kikötéseket" nem meri. Önkényes jograblás az, amit Pálfy úr, a leleményes polgármester elkövet! — gyomor az Alföldön. A tavasz közeledtével rossz hírek érkeznek Szeged tájékáról. A gabona elfogyott, az élelmiszer drága s még dolog sem akad, hogy a szegény ember keresethez jusson. Mindszenten ez idő szerint ötszáz földmunkás éhezik. A nyomor már olyan nagy, hogy a hatóságok is megmozdultak. Így több irány- 3. oldal.