Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)

1901-03-19 / 33. szám

4. oldal. Az ifjú gróf Tisza Kálmán első lépése jellemzi legjobban a romlott állapotokat, melyekben az ország a Tisza-familia ura­lomra jutása óta fetreng. Az ország mező­gazdasága, ipara elpusztult, a munkásnép százezrivel őröng éhesen, rongyosan az utczákon. De a Tisza család megszedte magát, milliókat milliókra gyűjtött, mig mindenfelé a pusztulás dühöngött. Ez volt az ő hires és hasznos közgazdasági és politikai tevékenységük. A legczudarabb önzés vezette minden lépésüket s az ifjú grófnak e lépése sem más, mint a Tisza­családnak vagyongyüjtési taktikája. Gróf Tisza István lemondott az iparbanknál viselt összeférhetlen állásáról, de hogy a jövedelem a familiában maradjon, be­tuszkolta a bankhoz a politikailag és köz­gazdaságilag teljesen éretlen öcscsét. Ilyen ország ez a mi szeretett Magyar­országunk. Itt a bibliát kiforgatták igaz­ságaiból s egyik legékesebb mondását igy alakitották át: Megjutalmazom az apák bűneit az utódokban tizediziglen. KÜLFÖLD. Ausztria. Márcziusi ünnep. Bécsi elvtársaink impozáns módon ünnepelték meg az 1848-iki márcziusi forradalom emlékét. Vasárnap délután kivonultak a temetőbe, a szabadságért elesett hősök emlékoszlopához, melyre 200 koszorút helyeztek el. A menetben több mint 30,000 ember vett részt. Az oszlopnál a szocziáldemokrata képviselők nevében Dasinszky elvtárs tartott beszédet, a pártvezetőség nevében dr. Adler, azután Jachymovitz elvtárs ruthén­, Gerin elvtárs olasz­ és Slovik elvtárs legyel nyelven beszéltek. Az impozáns ünnepély rendben é­rt véget. Dánia. Képviselő-választások. Dániában 3—4 hét múlva lesznek a képviselő-választások. Elvtársaink 30 kerületben állítottak fel jelölteket. 1892-ben két szoczialista képviselő volt. 1895-ben már nyolc­ és 18­98-ban 12. A közeli választáson először választanak titkos szavazással s igy remélhető, hogy fa szocziáldemokrata­ párt, mely eddig is olyto­n haladt előre, most még nagyobb ered­ményeket fog elérni. Olaszország. Felismivelő­ munkások kongresszusa. A mult héten Mantua olasz városban elvtársaink kongresszust tartottak, melynek czélja volt a különböző szak­egyesületek között egy központi szövetséget léte­síteni, ami sikerült is. A kongresszuson 118 földmives-egyleti és nyolcz iparos munkás szak­egyleti küldött volt. Az általuk képviselt tagok száma 17,000. A szoczialis­ta­ egyesületek a papság heves agitácziója daczára is folyton szaporodnak. A munkások márcziusi ünnepe. A márcziusi forradalmi napok emlékét méltóságteljesen ünnepelte meg vasárnap a forradalmi hagyományok örököse, a szocziáldemokrata munkásság. Délután két óra után vette kezdetét az öntudatos munkások fölvonulása a Kálvin-térre,­­ a rendőrség kegyelméből való gyülekezési helyre. Mi ugyanis a Múzeum mögötti térre jelentettük be a gyülekezést, de a rendőrség a Kálvin-teret jelölte ki — bár uugyncsak ő jelölte ki néhány év előtt a Kálvin-tér helyett a Múzeum mögötti he­lyet­­ — mert, mint utólag tudomá­sunkra jött, a Sándor­ utczai képviselő­házat „féltette" a munkásoktól!­­ Oh, szent együgyűség ! Vagy talán inkább furfang volt? Igazán nem értjük, hogy miért akarja a rendőrség minden utón-módon ráterelni a munkások figyelmét arra a Sándor-utczai házra? Valóban szerencse, hogy a munkásságban több a józanság, mint a rendőrségben a jóakarat . . . Délután 3 órakor elindult a menet a Kálvin-térről. Elől vitték pártunk nagy, piros szalagos koszorúját, amelyen ott díszlett: „A szocziáldemokrata munkások — Petőfi Sándornak". A menet — melyben körülbelül 7—8000 munkás vett részt — mindenfelé óriási feltűnést keltett. Kíván­csian néztek le az emeleti ablakokból azok, kik két nap előtt megszentségtelení­tették Petőfi emlékét émelygős, hazug dicsénekeikkel. Csodálkozva néztek le a menetre — ott vonultak el előttük a a munkások ezrei és ezrei. Zárt sorokban, rendben, méltóságteljesen, büszke ön­tudattal eltelve haladtak végig a palota­sorok között. S mikor ajkaikról fölhang­zott a Marseillaise dicső dallama, mikor a lelkesedés igaz hangján, dacztól és örömtől csillogó szemekkel énekelték: „Miénk lesz a jövő! — akkor ott fönn az emeleteken mélabús sejtelem lopódzhatott be az urak szivébe a saját dicsőségük múlandóságáról . . . Legnagyobb rendben ért a menet a Petőfi-szobor elé, ahol már több száz főnyi tömeg várakozott. Amint a nagy néptömeg elhelyezkedett, rázendített a munkásdalárda a „Föl a zászlót, föl elv­társak !" czímű indulóra, majd a Marseillaise magasztos dallama hangzott föl a forra­dalom költőjének szobra előtt. A tömeg kalaplevéve hallgatta mindkét harczi riadót. Azután Bokányi Dezső elvtársunk állott a szobor talapzatára, hogy néhány erőteljes szóval megemlékezzék a mai nap jelentőségéről. Beszédéből a követ­kezőket adjuk: „Eljöttünk mi is, akiknek a vérrel öntö­zött márcziusi szabadságrózsákból szúró tövisként csak az újabb szolgaság fájó érzete és az örökszép márcziusi forradalmi idők legdicsőbb hagyományai: gyűlölet a zsarnokság ellen és küzdelem az igaz sza­badság, testvériség és egyenlőségért jutott osztályrészül. Eljöttünk, hogy a pár nap előtti olcsó kegyelet pislogó mécseit fáklyaként lobogó lelkesedésünk és szent fogadalmunk váltsa fel. Szebb és méltóbb is ez a márcziusi hagyományokhoz! Eljöttünk a megváltók szalmakunyhó­jának szülöttéhez, Petőfi Sándorhoz, aki viharos csatadalokban dörögte a népmilliók igazait, kívánságait, hogy visszapillant­sunk a múltba és tanulságot merítsünk és fogadalmat tegyünk a jövőre. Im­ előttünk 1848! Lássuk, várjon ásó­kat dicsőitett márcziusi tizenkét pontból, mennyi valósult meg az utókor számára. 1. Követelték a sajtószabadságot és a czenzura eltörlését. Megkaptuk az előzetes birói vizsgála­tot és a munkáslapok czikkeinek konfis­kálását! 2. Követelték a felelős minisztériumot. Ki látott már minisztert a vádlottak padján ? 3. Követelték az évenkénti országgyűlést Pesten. Ez meg van ugyan, de hol maradt belőle a nép?! 4. Követelték a törvény előtti egyenlő­séget. Papiroson kimondták, de a gyakorlat­ban a gazdag ember pénzzel válthatja meg magát a vizsgálati fogságból és az ingyenes jogvédelem hiánya is illuzóriussá teszi a jogegyenlőség tételét. 5. Követelték a nemzeti őrsereget. Ki látott 1848. óta igazi nemzeti őr­sereget ? 6. Követelték a közös teherviselést. A teher közös, csakhogy a szegény nép fizeti azt. 7. Követelték az úrbéri viszonyok meg­szüntetését. Megkaptuk a mezőgazdasági rabszolga­törvényt és megmaradt az úrbériség boszorkánykonyhája : a főrendiház! 8. Követelték a képviseletet egyenlő alapon. Hol vannak a nép képviselői? Hol az egyenlő képviselet alapja: az általános titkos választói jog ? 9. Követelték a nemzeti bankot. Ki látta már a magyar nemzeti bankot ? 10. Követelték, hogy a katonaság es­küdjék meg az alkotmányra. És a katona ma nem az alkotmányra, hanem a királyra és a hazára esküszik ! 11. Követelték a politikai foglyok sza­badon bocsátását. A polgári társadalom egyet szabadított csak ki s ez az egy is később a polgári társadalom jóvoltából nyomorban pusztult el. Felesége ma is nyomorog. Ez a férfiú Táncsics Mihály volt. 12. Követelték az Uniót. Ezt megkaptuk, de a népszabadság fő­követeléseinek ehhez nem sok köze van. Végül követelték általánosságban min­den embernek Egyenlő égét, Szabadságát, Testvériségét. Hol az egyenlőség? Egyiknek pompás palota, másiknak oda a lakhelye. Egyiké az élvezet, másiké a nyomor. Hol a szabadság? Hisz millió és millió lélek épp azért szocziáldemokrata, mert nincs szabadsága! Hol a testvériség? Egyik osztály kizsákmányolja a másikat. Állati küzdelemhez hasonlóan folyik ma a létérti küzdelem­ Egyik osztály marja a másikat, hogy lehet hát testvériségről beszélni Nincs még itt az igaz szabadság or­szága! Nincs még elég jog, nincs még elég kenyér minden ember asztalán, nincs még itt a Kánaán ! Csak gazdát cseréltünk — de rabszolgák maradtunk! Szóljon újra a költő: „Mit tűr a szolgaságnak népe, mért nem kél föl,hogy lánczát letépje?! — „Jogot a népnek, az emberiség szent nevében jogot!" Hallgatjuk új lelkesedéssel, új tűzzel. Bár nem rántunk kardot, nem esküszünk, hanem teszünk, szervezkedünk a szabad-­ ság új lobogója, a szocziáldemokráczia lobogója alatt. Koszorút helyezünk a népszabadság bajnokának emlékére, hogy tudassuk egymással és hatalmasainkkal, hogy nem aludt ki a forradalmi láng, hanem lobog és terjed, míg a Szabadság, Testvériség és Egyenlőség igazi társadalmát ki nem küzdjük !" Szavait nyomon követő egetverő éljenzés csillapulása után Weltner elvtárs intézett néhány figyelmeztető szót a tömeghez, hogy ma kétszeresen vigyázzon mindenki a rendre, mert számos olyan elem fura­kodott közénk, amelynek csak az a törek­vése, hogy szívességet tegyen a hata­lomnak s módot adjon a nagy szám­ban készenlétben levő rendőrség közbe­lépésére. Ezután ismét a Marseillaise dallama hangzott fel s ezután lassan, de a leg­nagyobb rendben és csendben szétoszlott az óriási tömeg. Este 8 órakor az elvtársak a városligeti Hermina-kertben jöttek össze, ahol dalok és alkalmi szavalatok meghallgatása után Weltner Jakab elvtárs tartott egy ünnepi beszédet, melyben a márcziusi napok jelentő­ségéről szólott. Petőfi Sándor emlékének szentelt néhány kegyeletes szót s megemlé­kezett Marx Károlyról, a tudományos szo­czializmus megalapítójáról és Frankl Leó­ról, nagy előharczosunkról is, ki a franczia kommün idején — éppen három évtized­del ezelőtt — a proletárok miniszté­riumában is helyet foglalt s aki a kommün le­vezetése után, a magyar munkásmoz­galom élére állott. Beszédét mindvégig nagy figyelemmel hallgatták a nagy szám­ban egybegyűltek. Kitűnő hangulatban, a nagy napok emlékéhez méltóan fejeződött be a proletárok márc­iusi ünnepe. NÉPSZAVA H­ÍRE­K. — A szakgyűlések. A tegnapi vasárnap folyamán 10 szakma tartott gyűlést, mindannyinak napirendjén „Közállapotaink a választások előtt" volt. E gyűléseket a szakmák tiltakozásul hívták egybe a 1901.

Next