Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)
1901-03-19 / 33. szám
4. oldal. Az ifjú gróf Tisza Kálmán első lépése jellemzi legjobban a romlott állapotokat, melyekben az ország a Tisza-familia uralomra jutása óta fetreng. Az ország mezőgazdasága, ipara elpusztult, a munkásnép százezrivel őröng éhesen, rongyosan az utczákon. De a Tisza család megszedte magát, milliókat milliókra gyűjtött, mig mindenfelé a pusztulás dühöngött. Ez volt az ő hires és hasznos közgazdasági és politikai tevékenységük. A legczudarabb önzés vezette minden lépésüket s az ifjú grófnak e lépése sem más, mint a Tiszacsaládnak vagyongyüjtési taktikája. Gróf Tisza István lemondott az iparbanknál viselt összeférhetlen állásáról, de hogy a jövedelem a familiában maradjon, betuszkolta a bankhoz a politikailag és közgazdaságilag teljesen éretlen öcscsét. Ilyen ország ez a mi szeretett Magyarországunk. Itt a bibliát kiforgatták igazságaiból s egyik legékesebb mondását igy alakitották át: Megjutalmazom az apák bűneit az utódokban tizediziglen. KÜLFÖLD. Ausztria. Márcziusi ünnep. Bécsi elvtársaink impozáns módon ünnepelték meg az 1848-iki márcziusi forradalom emlékét. Vasárnap délután kivonultak a temetőbe, a szabadságért elesett hősök emlékoszlopához, melyre 200 koszorút helyeztek el. A menetben több mint 30,000 ember vett részt. Az oszlopnál a szocziáldemokrata képviselők nevében Dasinszky elvtárs tartott beszédet, a pártvezetőség nevében dr. Adler, azután Jachymovitz elvtárs ruthén, Gerin elvtárs olasz és Slovik elvtárs legyel nyelven beszéltek. Az impozáns ünnepély rendben ért véget. Dánia. Képviselő-választások. Dániában 3—4 hét múlva lesznek a képviselő-választások. Elvtársaink 30 kerületben állítottak fel jelölteket. 1892-ben két szoczialista képviselő volt. 1895-ben már nyolc és 1898-ban 12. A közeli választáson először választanak titkos szavazással s igy remélhető, hogy fa szocziáldemokrata párt, mely eddig is olyton haladt előre, most még nagyobb eredményeket fog elérni. Olaszország. Felismivelő munkások kongresszusa. A mult héten Mantua olasz városban elvtársaink kongresszust tartottak, melynek czélja volt a különböző szakegyesületek között egy központi szövetséget létesíteni, ami sikerült is. A kongresszuson 118 földmives-egyleti és nyolcz iparos munkás szakegyleti küldött volt. Az általuk képviselt tagok száma 17,000. A szoczialista egyesületek a papság heves agitácziója daczára is folyton szaporodnak. A munkások márcziusi ünnepe. A márcziusi forradalmi napok emlékét méltóságteljesen ünnepelte meg vasárnap a forradalmi hagyományok örököse, a szocziáldemokrata munkásság. Délután két óra után vette kezdetét az öntudatos munkások fölvonulása a Kálvin-térre, a rendőrség kegyelméből való gyülekezési helyre. Mi ugyanis a Múzeum mögötti térre jelentettük be a gyülekezést, de a rendőrség a Kálvin-teret jelölte ki — bár uugyncsak ő jelölte ki néhány év előtt a Kálvin-tér helyett a Múzeum mögötti helyet — mert, mint utólag tudomásunkra jött, a Sándor utczai képviselőházat „féltette" a munkásoktól! Oh, szent együgyűség ! Vagy talán inkább furfang volt? Igazán nem értjük, hogy miért akarja a rendőrség minden utón-módon ráterelni a munkások figyelmét arra a Sándor-utczai házra? Valóban szerencse, hogy a munkásságban több a józanság, mint a rendőrségben a jóakarat . . . Délután 3 órakor elindult a menet a Kálvin-térről. Elől vitték pártunk nagy, piros szalagos koszorúját, amelyen ott díszlett: „A szocziáldemokrata munkások — Petőfi Sándornak". A menet — melyben körülbelül 7—8000 munkás vett részt — mindenfelé óriási feltűnést keltett. Kíváncsian néztek le az emeleti ablakokból azok, kik két nap előtt megszentségtelenítették Petőfi emlékét émelygős, hazug dicsénekeikkel. Csodálkozva néztek le a menetre — ott vonultak el előttük a a munkások ezrei és ezrei. Zárt sorokban, rendben, méltóságteljesen, büszke öntudattal eltelve haladtak végig a palotasorok között. S mikor ajkaikról fölhangzott a Marseillaise dicső dallama, mikor a lelkesedés igaz hangján, dacztól és örömtől csillogó szemekkel énekelték: „Miénk lesz a jövő! — akkor ott fönn az emeleteken mélabús sejtelem lopódzhatott be az urak szivébe a saját dicsőségük múlandóságáról . . . Legnagyobb rendben ért a menet a Petőfi-szobor elé, ahol már több száz főnyi tömeg várakozott. Amint a nagy néptömeg elhelyezkedett, rázendített a munkásdalárda a „Föl a zászlót, föl elvtársak !" czímű indulóra, majd a Marseillaise magasztos dallama hangzott föl a forradalom költőjének szobra előtt. A tömeg kalaplevéve hallgatta mindkét harczi riadót. Azután Bokányi Dezső elvtársunk állott a szobor talapzatára, hogy néhány erőteljes szóval megemlékezzék a mai nap jelentőségéről. Beszédéből a következőket adjuk: „Eljöttünk mi is, akiknek a vérrel öntözött márcziusi szabadságrózsákból szúró tövisként csak az újabb szolgaság fájó érzete és az örökszép márcziusi forradalmi idők legdicsőbb hagyományai: gyűlölet a zsarnokság ellen és küzdelem az igaz szabadság, testvériség és egyenlőségért jutott osztályrészül. Eljöttünk, hogy a pár nap előtti olcsó kegyelet pislogó mécseit fáklyaként lobogó lelkesedésünk és szent fogadalmunk váltsa fel. Szebb és méltóbb is ez a márcziusi hagyományokhoz! Eljöttünk a megváltók szalmakunyhójának szülöttéhez, Petőfi Sándorhoz, aki viharos csatadalokban dörögte a népmilliók igazait, kívánságait, hogy visszapillantsunk a múltba és tanulságot merítsünk és fogadalmat tegyünk a jövőre. Im előttünk 1848! Lássuk, várjon ásókat dicsőitett márcziusi tizenkét pontból, mennyi valósult meg az utókor számára. 1. Követelték a sajtószabadságot és a czenzura eltörlését. Megkaptuk az előzetes birói vizsgálatot és a munkáslapok czikkeinek konfiskálását! 2. Követelték a felelős minisztériumot. Ki látott már minisztert a vádlottak padján ? 3. Követelték az évenkénti országgyűlést Pesten. Ez meg van ugyan, de hol maradt belőle a nép?! 4. Követelték a törvény előtti egyenlőséget. Papiroson kimondták, de a gyakorlatban a gazdag ember pénzzel válthatja meg magát a vizsgálati fogságból és az ingyenes jogvédelem hiánya is illuzóriussá teszi a jogegyenlőség tételét. 5. Követelték a nemzeti őrsereget. Ki látott 1848. óta igazi nemzeti őrsereget ? 6. Követelték a közös teherviselést. A teher közös, csakhogy a szegény nép fizeti azt. 7. Követelték az úrbéri viszonyok megszüntetését. Megkaptuk a mezőgazdasági rabszolgatörvényt és megmaradt az úrbériség boszorkánykonyhája : a főrendiház! 8. Követelték a képviseletet egyenlő alapon. Hol vannak a nép képviselői? Hol az egyenlő képviselet alapja: az általános titkos választói jog ? 9. Követelték a nemzeti bankot. Ki látta már a magyar nemzeti bankot ? 10. Követelték, hogy a katonaság esküdjék meg az alkotmányra. És a katona ma nem az alkotmányra, hanem a királyra és a hazára esküszik ! 11. Követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását. A polgári társadalom egyet szabadított csak ki s ez az egy is később a polgári társadalom jóvoltából nyomorban pusztult el. Felesége ma is nyomorog. Ez a férfiú Táncsics Mihály volt. 12. Követelték az Uniót. Ezt megkaptuk, de a népszabadság főköveteléseinek ehhez nem sok köze van. Végül követelték általánosságban minden embernek Egyenlő égét, Szabadságát, Testvériségét. Hol az egyenlőség? Egyiknek pompás palota, másiknak oda a lakhelye. Egyiké az élvezet, másiké a nyomor. Hol a szabadság? Hisz millió és millió lélek épp azért szocziáldemokrata, mert nincs szabadsága! Hol a testvériség? Egyik osztály kizsákmányolja a másikat. Állati küzdelemhez hasonlóan folyik ma a létérti küzdelem Egyik osztály marja a másikat, hogy lehet hát testvériségről beszélni Nincs még itt az igaz szabadság országa! Nincs még elég jog, nincs még elég kenyér minden ember asztalán, nincs még itt a Kánaán ! Csak gazdát cseréltünk — de rabszolgák maradtunk! Szóljon újra a költő: „Mit tűr a szolgaságnak népe, mért nem kél föl,hogy lánczát letépje?! — „Jogot a népnek, az emberiség szent nevében jogot!" Hallgatjuk új lelkesedéssel, új tűzzel. Bár nem rántunk kardot, nem esküszünk, hanem teszünk, szervezkedünk a szabad- ság új lobogója, a szocziáldemokráczia lobogója alatt. Koszorút helyezünk a népszabadság bajnokának emlékére, hogy tudassuk egymással és hatalmasainkkal, hogy nem aludt ki a forradalmi láng, hanem lobog és terjed, míg a Szabadság, Testvériség és Egyenlőség igazi társadalmát ki nem küzdjük !" Szavait nyomon követő egetverő éljenzés csillapulása után Weltner elvtárs intézett néhány figyelmeztető szót a tömeghez, hogy ma kétszeresen vigyázzon mindenki a rendre, mert számos olyan elem furakodott közénk, amelynek csak az a törekvése, hogy szívességet tegyen a hatalomnak s módot adjon a nagy számban készenlétben levő rendőrség közbelépésére. Ezután ismét a Marseillaise dallama hangzott fel s ezután lassan, de a legnagyobb rendben és csendben szétoszlott az óriási tömeg. Este 8 órakor az elvtársak a városligeti Hermina-kertben jöttek össze, ahol dalok és alkalmi szavalatok meghallgatása után Weltner Jakab elvtárs tartott egy ünnepi beszédet, melyben a márcziusi napok jelentőségéről szólott. Petőfi Sándor emlékének szentelt néhány kegyeletes szót s megemlékezett Marx Károlyról, a tudományos szoczializmus megalapítójáról és Frankl Leóról, nagy előharczosunkról is, ki a franczia kommün idején — éppen három évtizeddel ezelőtt — a proletárok minisztériumában is helyet foglalt s aki a kommün levezetése után, a magyar munkásmozgalom élére állott. Beszédét mindvégig nagy figyelemmel hallgatták a nagy számban egybegyűltek. Kitűnő hangulatban, a nagy napok emlékéhez méltóan fejeződött be a proletárok márciusi ünnepe. NÉPSZAVA HÍREK. — A szakgyűlések. A tegnapi vasárnap folyamán 10 szakma tartott gyűlést, mindannyinak napirendjén „Közállapotaink a választások előtt" volt. E gyűléseket a szakmák tiltakozásul hívták egybe a 1901.