Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)

1901-05-11 / 53. szám

2. oldal. dötteket. Minél közelebb jutunk a győze­lemhez a harc, annál élesebb formákat vesz fel. Az uralkodó osztályok kétségbe­esetten védekeznek, mert teljes mérték­ben ismerik a választói jog kiváltságának értékét. Az osztályuralmat megtörni, a a népet a gazdasági nyomorból kiemelni, a kapitalisztikus termelési rendszer helyett a termelő eszközök társadalmasításával egy szebb, boldogabb kornak alapját meg­vetni : ez a mi feladatunk. A választói jog kivívása az első lépcső e forradalmi munkához. Akik pártunkhoz tartoznak, küldjenek képviselőt a kongresszusra, hogy ki­vehessék részüket a küzdelemből és elősegítsék győzelmünket. . SZEMLE. A „Turul." Hegedűs Sándor, a nagy iparpártoló, ismét csúfosan felsült. Keresztülpártolta az egész országot, de hajh, most sül ki, hogy a miniszterséghez nemcsak pohár­köszöntőket kellene meghallgatni és el­mondani, hanem jó volna, ha a miniszter úrnak egy kis „vágott dohánya" is volna. A temesvári „Turul" czímű czipő­gyár-részvénytársaság Hegedűs Sándortól egy szerencsés pillanatban évi 70.000 ko­rona szubvenc­iót eszközölt ki. A czipész­iparosok között majdnem forradalom tört ki, mikor megtudták, hogy a 70.000 ko­ronát megtoldották 15 évi adómentesség­gel. A miniszter úr annak idején kifejtette nagy iparpártolási politikáját és bebizo­nyította napnál világosabban, hogy a hazai ipart csak úgy lehet megmenteni, ha a „Turul"­ minden adótól fölmentve, 70.000 koronát kap évente. A „Turul"-nak az lett volna hazafias hivatása, hogy az átkozott külföldi czipőket tőlünk ki­szorítsa és a magyar czipőipart a virág­zás eddig nem ismert magaslatára emelje. Most azután kisült, hogy a szép hazafias nevű részvénytársaság a minisztert csúnyául becsapta, mert a 15 évi adómentességgel és 70.000 korona állami segélylyel ellátva a mödlingi Fränkl Alfréd-féle czipő­gyárból hozatta a „hazai" czipőket. A jeles társaságot Szegeden leplezték le. Nem kevesebb, mint tizenkilencz méter­mázsa czipő érkezett a „Turul" részvény­társaság nevére Mödlingből. A részvény­társaság képviselőit nem találták meg Szegeden, ezért az iparhatóság vette át a küldeményt és az állapította meg hiva­talosan, hogy a szegény nép adójából szubvenc­ionált c­ég kész czipőket hozaz osztrák iparosoktól. A félhivatalos lapok már mentegetni igyekeznek a rutul be­csapott és nevetségessé tett minisztert. Bennünket azonban nem lep meg a mödlingi „hazai" czipő, mert régen tudjuk, hogy Hegedűs Sándor egész iparpolitikája szé­delgés. A leghülyébb intézkedések egész soro­zata, a tehetetlen kapkodás és az ország gazdasági viszonyainak folytonos hanyatlása arról tesznek bizonyságot, hogy a kereske­delmi miniszter egész működése hasonló a mödlingi magyar czipőkhöz. Megmondja, hogy Magyarországon a nép életmódja jóval alantabb áll, mint Német­országban, mert különben nem nyilatkoz­nának fenti módon a német birtokosok. Világot vet ez a pár szó arra is, hogy habár a tőke kapzsisága és telhetetlen­sége az egész világon mindenfelé egy­formán fejlődik ki, mégis a magyar bir­tokosok önzése és zsákmányszomja sok­kal fejlettebb fokon áll, mint a német­országiaké. Hiszen míg Németországban a birtokosok megelégedésüket fejezik ki a magyarországi munkások egyszerű élet­módja felett, addig a magyar birtokosok nem győznek eléggé siránkozni, hogy a magyar munkások milyen pazarlók, pompa­kedvelők és urizálók. Ez a jajgatás pedig csak arra való, hogy ezzel az ürügygyel a munkabéreket még jobban lenyomhas­sák, vagy a mostani bérek alacsonyságát megokolhassák. A német birtokosoknak a magyar munkásokról adott véleménye újabb bizonyíték arra, hogy az igazságot ferdíteni lehet, de megölni nem. Régen mondtuk és mondjuk ma is, hogy a magyarországi földmivelő-munkások egyik legsúlyosabb baja nagy igénytelenségük­ben rejlik. Míg a mezei munkások min­dennel megelégszenek, amit a földesúri helyi kegyelemből oda dob nekik, addig erélyes lépéseket tenni helyzetük javítására nem képesek. Magyarországi földmivelő munkások Német­országban. Az utóbbi időben mind nagyobb töme­gekben mennek ki földmivelő­ mun­kások nyári munkára Németországba. Hogy mi viszi munkástársainkat rá, hogy a messzi útra rászánják magukat, annak okát nem nehéz kitalálni. A nálunk ural­kodó munkahiány, az alacsony munkabér, a rossz, felháborító bánásmód, melyben a földmivelő­ munkások úgy a munkaadók, mint a hatóságok részéről részesülnek. A német birtokosok nagyon meg vannak elégedve a magyarországi munkásokkal, mert „életmódjuk egyszerű, magaviseletük megbízható". Sokat mond ez a pár szó. NÉPSZAVA A franczia bányász­sztrájk. A munkások és munkaadók közötti megállapodással véget ért a monceau-i bányászok sztrájkja, mely majdnem oko­zója lett egy általános sztrájknak. A franczia bányász­szervezetek szövetségé­nek központi bizottsága ugyanis felvetette azt az eszmét, hogy a sztrájkolók érde­kében proklamálják Francziaországban az általános bányász-sztrájkot. Április 28-án ejtették meg ezen indítvány fölött a szavazást. A szavazók többsége az álta­lános sztrájk mellett nyilatkozott, de mivel több mint­ 100.000 munkás egy­általán nem adta le szavazatát, a bizott­ság nem akarta magára vállalni a súlyos felelősséget s nem rendelte­­ az általános sztrájkot. Mielőtt azonban ezen elhatáro­zását meghozta volna, a kiegyezés létre jött, a munkások részben győztek s az általános sztrájk kérdése tárgytalanná vált. A sztrájk 107 napig tartott, majdnem 10.000 ember vett részt benne s sok érdekes részlete van. A sztrájk bérdifferencziák miatt indult meg, de a bérkérdés mindjobban háttérbe szorult s a hatalmi kérdés vonult előtérbe. Az igazgatóság nem akarta tűrni, hogy a munkások akarata érvényesüljön, nem akarta a munkások szakszervezetét egyen­rangú félnek elismerni, a sztrájk azon­ban reá kényszerítette. A másik érdekes mozzanat a kormány magatartása volt. Az igazgató ág ugyanis már hajlandó volt a bérkövetelést megadni, de nem volt hajlandó a sztrájk folyamán elbocsátott 430 munkást visszavenni, azt állítva, hogy nincs reájuk szüksége. A sztrájkolók viszont kijelentették, hogy egyik társukat sem hagyhatják cserben, s vagy valameny­nyit visszaveszik, vagy egyik sem áll munkába. Lehet, hogy a kiegyezés ezen kérdés miatt hajótörést szenvedett volna s be­állt volna szüksége az általános sztrájk proklamálásának, de a kormány — bizo­nyára Millerand befolyása folytán — meg­oldotta ezt a kényes kérdést. A 430 ki­zárt munkást kedvező feltételek mellett alkalmazta az állami üzemekben s mi­után ezek a kormány ajánlatát elfogad­ták, a sztráj­kólóknak nem volt okuk eme követelésüket fenntartani. Két tanúságot lehet ezen sztrájkból le­vonunk. Először is, hogy a munkások összetartásán előbb-utóbb meg kell törnie a tőke gőgös elbizakodottságának, a másik ennél fontosabb pedig az, hogy a 1901. szervezett proletárság mind nagyobb és nagyobb befolyást nyer a kormányok el­határozásának irányításában. KÜLFÖLD. Belgium. Az elnyomott oroszokért. Belga elvtársaink május 6-ikán Brüsszelben nagy tiltakozó gyűlést tartottak a leigázott orosz munkások és diákok érdekében. A gyűlésen sok ezer ember vett részt. Van der Velde elvtárs nagy hatást keltő beszédet tartott s beszéde végén felszólítást intézett egész Európa munkásnépéhez, hogy az orosz proletárok elnyo­mása ellen tiltakozzon. Angolország. Nemzetközi bányászkongresszus. A napokban fogják megtartani Londonban a 12-ik nemzetközi bányász­kongresszust. A kongresszus napirendje a követ­kező : A 8 órai munkaidő. Minimális munkabér. Vállalkozók felelőssége baleseteknél. Aggkori és rokkant-biztosítás. A bányák államosítása. A munkabérek ellenőrzése. Az általános sztrájk. Jelentések : 1. A szakszervezkedés állásáról. 2. a munkaidő és bérek nagyságáról. 3. A bányák jövedelmezőségéről. 4. A munkaidő megszorítására tett intézkedésekről. 5. A nők és gyermekek foglalkoztatásáról. A túlprodukczió és ennek szüntetése. Általános ünnepnap meghatározása- A világünnepről Újpest. Mi szinntén együtt ünnepeltünk május elsején a szervezett munkás­milliókkal. Reggel 4 órakor zeneszóval jártuk be a község utczáit és az újpesti munkás­képző-egylet dalárdája énekszóval ébresz­tette fel a lakosokat. Délelőtt 10 órakor a Széna-téren kitűnően látogatott nép­gyűlés volt. Daczára a kedvezőtlen, esős időnek körülbelül négy­ezer ember a leg­nagyobb lelkesedéssel hallgatta végig Bella Is­tán elvtársuk „Május első regge­lén"' czímű szavalatát. Ezután Klárik elv­társ gyönyörű lelkesítő beszédet mondott, amelyben kifejtette május elsejének jelen­tőségét. Ezzel a gyűlés a legnagyobb rendben szétoszlott. Délután fél 2 órakor a munkásképzőből újból zeneszóval és zászlóval indultunk a Széna-térre. Egy pár pillanat múlva meg­érkeztek a Danubiusz-gyár munkásai is. A menet csakhamar elindult és a Temető­utczán át az Árpád-úton végig ötös és hatos zárt sorokban a szocziáldemokrácziát és az általános titkos választói jogot él­tetve, vonult a palotai erdőbe. Dallal, szavalattal és tánczc­al töltöttük el gyönyörűen sikerült ünnepünk délutánját. A Munkácson szintén ünnepeltek elvtársa­­ink május elsején. Előző vasárnap gyűlés tartatott, amelyen Lasovits Mihály elvtárs a jelen voltak nagy lelkesedése mellett beszélt a májusi világünnep jelentőségéről. Juhász János és Matács János a munkás­nép helyzetéről beszéltek. Május elsejét a munkások nagy része munkaszünettel ünnepelte meg. A városban nagy feltűnést keltett az ünneplő munkássereg, mert a munkácsi elvtársaink most ünnepeltek először május elsején. Orosháza. Május elsején mi is ünnepel­tünk. A községben a legnagyobb csend uralkodott. Miután az egész község tele volt rakva csendőrökkel és gyülekezést szigorúan megtiltották, arra használtuk fel a munkásság világünnepét, hogy eszméinket terjesszük. Házról-házra jár­tunk és ugy beszélgettünk május elsejé­nek jelentőségéről. A csendőrség ezúttal sem menthette meg a hazát. A nagyváradi munkások szintén méltó­képpen megünnepelték május elsejét. A szervezet itt még nagyon fiatal és azért nem is tettek nagyobbszabású előkészü­leteket. Az ünnep azért várakozáson felül sikerült. Az építő­munkások szakegyleté­nek dalárdája régi szokás szerint a május elsejét megelőző éjjel több helyen el­énekelte a munkásdalokat. Reggel elv-

Next