Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)

1901-02-02 / 14. szám

1901. A NÉPSZAVA előfizetési árai a három lapszámra: Egész évre 14 kor. 40 fillér. Félévre 7 „ 20 „ Negyedévre 3 „ 60 „ Egy hóra 1 „ 20 „ Németország és Szerbia számára : Egész évre 19 kor. 1 fillér. Félévre 9 „ 50 „ Negyedévre 4 „­­ 80 Egy­ hóra 1 „ 60 „ Csupán a csütörtöki számra: Egész évre 4 kor. 80 fillér. Félévre 2 „ 40 „ Negyedévre 1 „ 20 Egy hóra — „ 40 „ A többi külföldi államok számára. Egész évre 22 kor. — fillér. Félévre 11 „ — „ Negyedévre 5 „ 50 „ Egy­ hóra 1 „ 80 „ Előfizetéseket elfogad a Népszava kiadóhivatala, Budapest, Erzsébet­ körút 16. sz. ~H­­ N­ B K . — A rendőrség felsülése. Lapunk leg­utóbbi számában már megemlékeztünk a rendőrség legfrissebb felsüléséről. Wellner és Israel elvtársainkat „izgatás" és „lází­tás" czimén pörbe fogatta beszédeikért, melyeket az 1899. évi július 16-án az Uj­vásártéren megtartott gyűlésen mondottak el. A gyűlést tüntető felvonulás előzte meg, alig ért azonban a menet a Kere­pesi­ útra, máris megeredt az eső. A gyű­lés szakadó esőben, folytonos villámlás és menydörgés közepette folyt le A rend­őrség részéről Czajlik rendőrtanácsos, Na­szády fogalmazó és Vörös Oszkár gyorsíró voltak jelen, kik közül különösen Czaj­likot­ rendkívül megharagította az a körül­mény, hogy ő neki szakadó esőben ott kellett hallgatni a szónokokat. Haragos boszúját azután úgy igyekezett kitölteni, hogy Baron, Weltner és Israel elvtársak ellen följelentést tett izgatás és lázítás czímén. Az ügyészség magáévá is tette a vádat, azonban később a vizsgálat során Baronnal szemben elejtette és csak Welt­ner 03 Israel elvtársainkkal szemben tar­totta fenn. Másfél évi vizsgálat után, végre hétfőn végtárgyalásra került a dolog. A törvényszék elnöke Oláh bíró volt, a vá­dat dr. Pál ügyész képviselte, míg elv­társai­kat dr. Vázsonyi Vilmos és dr. Pol­lacsek Sándor védték. A rendőrség részé­ről terhelő tanúk voltak Czajlik rendőr­tanácsos, Naszády fogalmazó és Vörös Osz­kár gyorsíró. A törvényszék legelőször is őket hallgatta ki s itt mindjárt az a saját­ságos körülmény tünt ki, hogy hogy míg Czajlik tanácsos a legnagyobb pontosság­gal „emlékezett" mindenre, addig a másik két terhelő tanú már semmit se tudott. Vallomásaik különben is telve voltak ellentmondásokkal. Egyikük azt vallotta, hogy félóra hosszat beszélt Weltner, míg a másik csak három perc­es beszédre em­lékezett. Vallomásaikból kitűnt, hogy a vád alapját képező jelentést otthon készí­tették „emlékezetből". Dr. Vázsonyi és dr. Pollacsek keresztkérdései csakhamar nyilvánvalóvá tették, hogy a rendőrség tanúinak vallomása teljesen értéktelen. Ezután kihallgatta a törvényszék dr. Goldner, Báron, Matos, Garami, Hahn, Schneider és Fleischmann elvtársakat, kik az említett gyűlésen a tribünön, a szóno­kok közvetlen közelében tartózkodtak s volt alkalmuk a rendőrség kiküldötteit is megfigyelni. Egybenhangzóan vallották mindannyian, hogy a rendőrség kikül­döttei a nagy zivatar miatt nemcsak, hogy nem jegyezhettek, hanem még csak a beszédekre sem figyelhettek. A bizonyí­tási eljárás után dr. Gál ügyész tartotta meg vádbeszédét, amellett erősködött, hogy igenis követtek el elvtársaink „izga­tást" és „lázítást" s hogy ezért szigorú büntetést érdemelnek. Utána dr. Polacsek Sándor tartotta meg védbeszédét, mely­ben apróra szedte az ügyészség érveit és kimutatta, hogy a vétkesség kimondása a rendőrség egymásnak ellentmondó ta­núinak vallomása alapján lehetetlenség. Ezután a törvényszék az előhaladott idő miatt másnapra halasztotta a tárgyalás folytatását. Kedden dr. Vázsonyi Vilmos tartotta meg védbeszédét, amelyben maró gúnynyal ostorozta a rendőrség eljárását. Kimutatta, hogy se izgatásról se lázításról szó sem lehet. Amit a vádlottak elmon­dottak, az nem volt egyéb, mint jogos kritikája a fennálló állapotoknak, amiért senkit sem lehet elítélni. Pontról-pontra kimutatta a vád tarthatatlanságát és meg­győző erővel bizonyította, hogy még abban a beszédben sincs izgatás vagy lázítás, amelyet a rendőrség emberei állí­tottak össze „emlékezetből". Rámutatott a rendőrségi tanuk vallomásának meg­bízhatatlanságára, a mentőtanuk egyben­hangzó kijelentéseire s mindezek alapján a vádlottak felmentését kérte. A törvényszék ezután visszavonult s rövid tanácskozás után kihirdette az íté­letet, mely szerint ugy Weltner, mint Israel elvtársak fölmentetnek. Az indokolásban kimondatott, hogy a rendőrségi jelentés és tanuk vallomása annyira megbízha­tatlannak látszik, hogy arra marasztaló ítéletet alapítani nem lehet. Így hát ebben a perben, bár mi voltunk a vádlottak, a tulajdonképpeni elitélt a rendőrség lett. — A polgármester levele a munkanélküliek­hez. A munkanélküli munkások egyik gyűlésükből kifolyólag küldöttséget me­nesztettek Halmos János polgármesterhez, hogy tőle munkát kérjenek s egyúttal fel­kérjék arra is, hogy érdekükben a kor­mánynál szót emeljen. A munkanélküliek szervező­bizottságá­hoz Drahovszky elvtárs kezéhez szerdán a következő levél érkezett a polgármestertől: Folyó évi január hó 19-én 332. szám alatt kelt magas leirata szerint, a nagyméltóságú magy. kir. belügyminiszter úr a munkanélküliek helyzetének javítása érdekében megkereste az illető szak­miniszter urakat, hogy a közmunkáknak a lehető­séghez képest miek"v való foganatosítása iránt intézkedjenek. Erről a munkanéll­­nkások képviseletében Drahovszky Antal urat e­setén értesítem. Halmos. A munkanélküli munkások legközelebbi, mai számunk élén hirdetett gyűlésükön fogják tárgyalni a polgármester válaszát. — Tatai levelezőnk írja: Mint mikor egy ország­ban trónváltozás történik, nagyon sokan jobbulást remélnek, ugy van ez oly vidék lakosságánál is melynek java földjeit— a jó ég tudja mi jogon — úgynevezett hitbizományos főurak vallják maguké­nak. Ugy az ily vidék lakossága jó változást és javulást remél a helyzetén, ha pl. a hitbizomány „örökös" birtoklói körében változás történik; igy volt ez Tatán is. Amikor néhai öreg Eszterházy Miklós gróf meghalt, nagy reményeket táplált Tata-Tóváros lakossága az ifjú Eszterházy irányá­ban s az esetben részben nem is csalódott, mert ha az általános dolgokat véve, városunk és külö­nösen a munkásosztály helyzete aránylag nem is javult, de azt mégis meg kell vallanunk, hogy az ipar terén némi haladás mutatkozott, ami elvitáz­hatatlanul a néhai gróf müszlésének tudható be. Nem csekélyebb érdeme volt néhai Eszterházynak az idegenek idevonása érdekében kifejtett akczió­ban sem. Városunk rendezése, színház építés, mely mind alkalmas volt arra, hogy az amúgy is kies fekvésű városunkat az idegenek előtt vonzóvá tegye, e működésének az időben iparunk és ke­reskedelmünk leg­akább érezte áldásos hatását. De amint az örökkévaló természetben nincs semmi, ami örökké tartana, ugy rövid időn befejezte pá­lyafutását néhai gróf Eszterházy is és jött helyébe Eszterházy Ferencz gróf devecseri főúr, ki még úgyszólván se hideg se meleg nem volt, mint nép­párti képviselőjelölt lépett fel és a tatai kerület választó­polgársága, daczára, hogy elitéli a magát néppártnak nevező, reakczionárius papi és főnemesi pártot, a kerületi papságnak mégis sikerült a né­pet annyira terrorizálni, hogy gróf Eszterházy Fe­rencz mint néppárti képviselőjelölt, csak nagyon kicsi számmal maradt kisebbségben. És most ki volna a megmondhatója, hogy efeletti bosszuságá­kaire, vagy mi ezélból, az ő uralkodása alatt való­ságos hadjárat folyik a tatai lakosság ellen, hogy ebben a csúnya dologban aztán a gróf úr-e a bű­nös, vagy talán az ő tudta nélkül a tiszttartóság működik ily módon, azt ma még nem tudhatjuk, de mindenesetre meg akarjuk tudni, azért — mi­vel más után ez időszerint lehetetlen — e lap utján adjuk tudtára a gróf urnak is meg az egész or­szágnak sérelmeinket és kérdjük : Van-e tudomása a gróf urnak arról, hogy amig az erdejében levő fának javát mind a Luczenbacher-féle fakereskedő­nek exportálják, addig Tata és Tóváros közönsége kénytelen a nyers, friss vágott és igy rossz fát drága pénzen beszerezni ? Van-e arról tudomása a gróf urnak, hogy néhai elődjei idejében pl. egy köbméter cser dorongjáért fizettünk 2 frt 80 krt és ma meg 3 frt 20 krt fizetünk ugyanolyan de rossz, vizes fáért. Nem tartaná-e méltányosnak a gróf úr ha pld. Luczenbacher helyett az a község kapna első sor­ban jó fát pénzéért, amely községnek véletlenül épen gróf ur a kegyura? Egyelőre ennyit a Tata-Tóvárosi lakosság ügyében. De van még ennél ég­bekiáltóbb igazságtalanság is : az utóbbi időben a munkásságnak oly tömegesen való elbocsájtása. Gróf úr , mi igen szívesen elhisszük, hogy nem ludas a dologban, de azért önhöz fordulunk és kérdjük, hogy megengedhető-e az ön érzése és felfogása szerint, hogy 6—8 gyermekes család­apákat kik 20—30 évig vannak egy szolgálatban (hallja ezt Darányi miniszter) minden igaz ok nélkül elbocsássanak ? ugy­e­bár nem ! Hát akkor miért lettek elbocsájtva az oly régóta alkalmazásban levő munkások sokasága ? miért a kőmivesek ? miért az ácsok ? miért a metszői munkások és végül miért az angol kerti munkások, most tél­víz idején miért lettek a nyomor az éhhalál kar­jaiba kidobva ? Gróf úr ismétlem, hogy mi nem akarjuk feltételezni, hogy ez az embertelen eljárás az ön egyenes parancsára történt volna, de az a sok munka- és így kenyér nélkül maradt család nélkülözése és nyomora mind az ön nevéhez tapad mint akinek „uralkodása" alatt ők, mint a nedvé­től kifacsart czitrom, az utczára dobattak. Ha mind­erről nincs tudomása, ám tessék ezt tudomásul venni és ha tényleg az a hiba amit a verebek csiripelnek , hogy az újévi számadás nem adta volna a várt eredményt, akkor is ne szorgalmas munkásembereket engedjen helyükről kidobatni, hanem vegye az ügyet személyesen a kezébe és tisztítsa ki Auglar istállóját a hivatalnokok körében. Van Tatán élő ember, aki emlékszik az időre, ami­kor 5­6 tisztviselő végezte az összes ügyeket míg má ma többré még a hivatalnokok száma, mint a tényleges munkásoké és ha a fentirt csiripelés való, akkor csakis ennek­­tulajdonítható és nem a munkások nagy létszámának, kik a tatai urada­lomban oly példátlanul lesznek kizsákmányolva és télnek idején munkájoktól, kenyerüktől megfosztva. Ennyit egyelőre a gróf ur szives figyelmébe. In­tézkedését figyelemel kísérjük. A tatai munkásoknak pedig tükör gyanánt elé mutatjuk a fenti esetet, hogy vegyenek példát és szervezkedjenek, hogy sikeresen küzdhessenek ve­lünk együtt az ily társadalmi rend ellen, amelyben a munkást még annyiba sem veszik, mint egy állatot. Csatlakozzanak hozzánk és első­sorban küzdjenek velünk az általános és titkos választói jogért, hogy oly képviselőt választhassunk ki illetékes igaz szó­szólója lesz a munkások és kispolgárok ügyének. — Álom az egész. Pápai levelezőnk írja: A mai tűrhetetlen politikai rablóhatalom a legszigorúbban őrködik a fölött, hogy az általa rabigába fogott s e siralmas helyzetben — a népbutító papok és egyéb üresfejű dologtalan herék által minden ki­gondolható ravaszság és szemtelen hazugságokkal tartott — elvakított nyomorgó munkásnép valami­képpen meg ne találja azon utat, mely e valóban embertelen — gyalázatos helyzetéből minél előbb kivezesse. Pedig már az itt ismert — mit e gazok elég jól tudnak. Éppen ezért, hogy a nyomorgó nép e boldogsághoz vivő útra ne léphessen, so­rompókkal zárja el a hatalom azokat. És minő sorompók ezek ? Hogy az olvasó tisztába legyen vele, hát iparkodunk megmondani. Van ugyanis hazánkban egy úgynevezett rendőri hatalom, mely büntet börtönre és pénzre. Van bérsajtó, mely a népek lehurrogására magát a rablóhatalomnak és egyéb n­épnyúzóknak eladja. Vannak papok, ki a saját zsebeik folytonos töm­hetése érdekében e jogfosztó, népnyúzó hatalom javára beszél és bolondítja felekezeti különbség nélkül a folyton szipolyozott munkásnépet, ijeszt- NÉPSZAVA 3. oldal

Next