Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)
1901-02-02 / 14. szám
1901. A NÉPSZAVA előfizetési árai a három lapszámra: Egész évre 14 kor. 40 fillér. Félévre 7 „ 20 „ Negyedévre 3 „ 60 „ Egy hóra 1 „ 20 „ Németország és Szerbia számára : Egész évre 19 kor. 1 fillér. Félévre 9 „ 50 „ Negyedévre 4 „ 80 Egy hóra 1 „ 60 „ Csupán a csütörtöki számra: Egész évre 4 kor. 80 fillér. Félévre 2 „ 40 „ Negyedévre 1 „ 20 Egy hóra — „ 40 „ A többi külföldi államok számára. Egész évre 22 kor. — fillér. Félévre 11 „ — „ Negyedévre 5 „ 50 „ Egy hóra 1 „ 80 „ Előfizetéseket elfogad a Népszava kiadóhivatala, Budapest, Erzsébet körút 16. sz. ~H N B K . — A rendőrség felsülése. Lapunk legutóbbi számában már megemlékeztünk a rendőrség legfrissebb felsüléséről. Wellner és Israel elvtársainkat „izgatás" és „lázítás" czimén pörbe fogatta beszédeikért, melyeket az 1899. évi július 16-án az Ujvásártéren megtartott gyűlésen mondottak el. A gyűlést tüntető felvonulás előzte meg, alig ért azonban a menet a Kerepesi útra, máris megeredt az eső. A gyűlés szakadó esőben, folytonos villámlás és menydörgés közepette folyt le A rendőrség részéről Czajlik rendőrtanácsos, Naszády fogalmazó és Vörös Oszkár gyorsíró voltak jelen, kik közül különösen Czajlikot rendkívül megharagította az a körülmény, hogy ő neki szakadó esőben ott kellett hallgatni a szónokokat. Haragos boszúját azután úgy igyekezett kitölteni, hogy Baron, Weltner és Israel elvtársak ellen följelentést tett izgatás és lázítás czímén. Az ügyészség magáévá is tette a vádat, azonban később a vizsgálat során Baronnal szemben elejtette és csak Weltner 03 Israel elvtársainkkal szemben tartotta fenn. Másfél évi vizsgálat után, végre hétfőn végtárgyalásra került a dolog. A törvényszék elnöke Oláh bíró volt, a vádat dr. Pál ügyész képviselte, míg elvtársaikat dr. Vázsonyi Vilmos és dr. Pollacsek Sándor védték. A rendőrség részéről terhelő tanúk voltak Czajlik rendőrtanácsos, Naszády fogalmazó és Vörös Oszkár gyorsíró. A törvényszék legelőször is őket hallgatta ki s itt mindjárt az a sajátságos körülmény tünt ki, hogy hogy míg Czajlik tanácsos a legnagyobb pontossággal „emlékezett" mindenre, addig a másik két terhelő tanú már semmit se tudott. Vallomásaik különben is telve voltak ellentmondásokkal. Egyikük azt vallotta, hogy félóra hosszat beszélt Weltner, míg a másik csak három perces beszédre emlékezett. Vallomásaikból kitűnt, hogy a vád alapját képező jelentést otthon készítették „emlékezetből". Dr. Vázsonyi és dr. Pollacsek keresztkérdései csakhamar nyilvánvalóvá tették, hogy a rendőrség tanúinak vallomása teljesen értéktelen. Ezután kihallgatta a törvényszék dr. Goldner, Báron, Matos, Garami, Hahn, Schneider és Fleischmann elvtársakat, kik az említett gyűlésen a tribünön, a szónokok közvetlen közelében tartózkodtak s volt alkalmuk a rendőrség kiküldötteit is megfigyelni. Egybenhangzóan vallották mindannyian, hogy a rendőrség kiküldöttei a nagy zivatar miatt nemcsak, hogy nem jegyezhettek, hanem még csak a beszédekre sem figyelhettek. A bizonyítási eljárás után dr. Gál ügyész tartotta meg vádbeszédét, amellett erősködött, hogy igenis követtek el elvtársaink „izgatást" és „lázítást" s hogy ezért szigorú büntetést érdemelnek. Utána dr. Polacsek Sándor tartotta meg védbeszédét, melyben apróra szedte az ügyészség érveit és kimutatta, hogy a vétkesség kimondása a rendőrség egymásnak ellentmondó tanúinak vallomása alapján lehetetlenség. Ezután a törvényszék az előhaladott idő miatt másnapra halasztotta a tárgyalás folytatását. Kedden dr. Vázsonyi Vilmos tartotta meg védbeszédét, amelyben maró gúnynyal ostorozta a rendőrség eljárását. Kimutatta, hogy se izgatásról se lázításról szó sem lehet. Amit a vádlottak elmondottak, az nem volt egyéb, mint jogos kritikája a fennálló állapotoknak, amiért senkit sem lehet elítélni. Pontról-pontra kimutatta a vád tarthatatlanságát és meggyőző erővel bizonyította, hogy még abban a beszédben sincs izgatás vagy lázítás, amelyet a rendőrség emberei állítottak össze „emlékezetből". Rámutatott a rendőrségi tanuk vallomásának megbízhatatlanságára, a mentőtanuk egybenhangzó kijelentéseire s mindezek alapján a vádlottak felmentését kérte. A törvényszék ezután visszavonult s rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mely szerint ugy Weltner, mint Israel elvtársak fölmentetnek. Az indokolásban kimondatott, hogy a rendőrségi jelentés és tanuk vallomása annyira megbízhatatlannak látszik, hogy arra marasztaló ítéletet alapítani nem lehet. Így hát ebben a perben, bár mi voltunk a vádlottak, a tulajdonképpeni elitélt a rendőrség lett. — A polgármester levele a munkanélküliekhez. A munkanélküli munkások egyik gyűlésükből kifolyólag küldöttséget menesztettek Halmos János polgármesterhez, hogy tőle munkát kérjenek s egyúttal felkérjék arra is, hogy érdekükben a kormánynál szót emeljen. A munkanélküliek szervezőbizottságához Drahovszky elvtárs kezéhez szerdán a következő levél érkezett a polgármestertől: Folyó évi január hó 19-én 332. szám alatt kelt magas leirata szerint, a nagyméltóságú magy. kir. belügyminiszter úr a munkanélküliek helyzetének javítása érdekében megkereste az illető szakminiszter urakat, hogy a közmunkáknak a lehetőséghez képest miek"v való foganatosítása iránt intézkedjenek. Erről a munkanéllnkások képviseletében Drahovszky Antal urat esetén értesítem. Halmos. A munkanélküli munkások legközelebbi, mai számunk élén hirdetett gyűlésükön fogják tárgyalni a polgármester válaszát. — Tatai levelezőnk írja: Mint mikor egy országban trónváltozás történik, nagyon sokan jobbulást remélnek, ugy van ez oly vidék lakosságánál is melynek java földjeit— a jó ég tudja mi jogon — úgynevezett hitbizományos főurak vallják magukénak. Ugy az ily vidék lakossága jó változást és javulást remél a helyzetén, ha pl. a hitbizomány „örökös" birtoklói körében változás történik; igy volt ez Tatán is. Amikor néhai öreg Eszterházy Miklós gróf meghalt, nagy reményeket táplált Tata-Tóváros lakossága az ifjú Eszterházy irányában s az esetben részben nem is csalódott, mert ha az általános dolgokat véve, városunk és különösen a munkásosztály helyzete aránylag nem is javult, de azt mégis meg kell vallanunk, hogy az ipar terén némi haladás mutatkozott, ami elvitázhatatlanul a néhai gróf müszlésének tudható be. Nem csekélyebb érdeme volt néhai Eszterházynak az idegenek idevonása érdekében kifejtett akczióban sem. Városunk rendezése, színház építés, mely mind alkalmas volt arra, hogy az amúgy is kies fekvésű városunkat az idegenek előtt vonzóvá tegye, e működésének az időben iparunk és kereskedelmünk legakább érezte áldásos hatását. De amint az örökkévaló természetben nincs semmi, ami örökké tartana, ugy rövid időn befejezte pályafutását néhai gróf Eszterházy is és jött helyébe Eszterházy Ferencz gróf devecseri főúr, ki még úgyszólván se hideg se meleg nem volt, mint néppárti képviselőjelölt lépett fel és a tatai kerület választópolgársága, daczára, hogy elitéli a magát néppártnak nevező, reakczionárius papi és főnemesi pártot, a kerületi papságnak mégis sikerült a népet annyira terrorizálni, hogy gróf Eszterházy Ferencz mint néppárti képviselőjelölt, csak nagyon kicsi számmal maradt kisebbségben. És most ki volna a megmondhatója, hogy efeletti bosszuságákaire, vagy mi ezélból, az ő uralkodása alatt valóságos hadjárat folyik a tatai lakosság ellen, hogy ebben a csúnya dologban aztán a gróf úr-e a bűnös, vagy talán az ő tudta nélkül a tiszttartóság működik ily módon, azt ma még nem tudhatjuk, de mindenesetre meg akarjuk tudni, azért — mivel más után ez időszerint lehetetlen — e lap utján adjuk tudtára a gróf urnak is meg az egész országnak sérelmeinket és kérdjük : Van-e tudomása a gróf urnak arról, hogy amig az erdejében levő fának javát mind a Luczenbacher-féle fakereskedőnek exportálják, addig Tata és Tóváros közönsége kénytelen a nyers, friss vágott és igy rossz fát drága pénzen beszerezni ? Van-e arról tudomása a gróf urnak, hogy néhai elődjei idejében pl. egy köbméter cser dorongjáért fizettünk 2 frt 80 krt és ma meg 3 frt 20 krt fizetünk ugyanolyan de rossz, vizes fáért. Nem tartaná-e méltányosnak a gróf úr ha pld. Luczenbacher helyett az a község kapna első sorban jó fát pénzéért, amely községnek véletlenül épen gróf ur a kegyura? Egyelőre ennyit a Tata-Tóvárosi lakosság ügyében. De van még ennél égbekiáltóbb igazságtalanság is : az utóbbi időben a munkásságnak oly tömegesen való elbocsájtása. Gróf úr , mi igen szívesen elhisszük, hogy nem ludas a dologban, de azért önhöz fordulunk és kérdjük, hogy megengedhető-e az ön érzése és felfogása szerint, hogy 6—8 gyermekes családapákat kik 20—30 évig vannak egy szolgálatban (hallja ezt Darányi miniszter) minden igaz ok nélkül elbocsássanak ? ugyebár nem ! Hát akkor miért lettek elbocsájtva az oly régóta alkalmazásban levő munkások sokasága ? miért a kőmivesek ? miért az ácsok ? miért a metszői munkások és végül miért az angol kerti munkások, most télvíz idején miért lettek a nyomor az éhhalál karjaiba kidobva ? Gróf úr ismétlem, hogy mi nem akarjuk feltételezni, hogy ez az embertelen eljárás az ön egyenes parancsára történt volna, de az a sok munka- és így kenyér nélkül maradt család nélkülözése és nyomora mind az ön nevéhez tapad mint akinek „uralkodása" alatt ők, mint a nedvétől kifacsart czitrom, az utczára dobattak. Ha minderről nincs tudomása, ám tessék ezt tudomásul venni és ha tényleg az a hiba amit a verebek csiripelnek , hogy az újévi számadás nem adta volna a várt eredményt, akkor is ne szorgalmas munkásembereket engedjen helyükről kidobatni, hanem vegye az ügyet személyesen a kezébe és tisztítsa ki Auglar istállóját a hivatalnokok körében. Van Tatán élő ember, aki emlékszik az időre, amikor 56 tisztviselő végezte az összes ügyeket míg má ma többré még a hivatalnokok száma, mint a tényleges munkásoké és ha a fentirt csiripelés való, akkor csakis ennektulajdonítható és nem a munkások nagy létszámának, kik a tatai uradalomban oly példátlanul lesznek kizsákmányolva és télnek idején munkájoktól, kenyerüktől megfosztva. Ennyit egyelőre a gróf ur szives figyelmébe. Intézkedését figyelemel kísérjük. A tatai munkásoknak pedig tükör gyanánt elé mutatjuk a fenti esetet, hogy vegyenek példát és szervezkedjenek, hogy sikeresen küzdhessenek velünk együtt az ily társadalmi rend ellen, amelyben a munkást még annyiba sem veszik, mint egy állatot. Csatlakozzanak hozzánk és elsősorban küzdjenek velünk az általános és titkos választói jogért, hogy oly képviselőt választhassunk ki illetékes igaz szószólója lesz a munkások és kispolgárok ügyének. — Álom az egész. Pápai levelezőnk írja: A mai tűrhetetlen politikai rablóhatalom a legszigorúbban őrködik a fölött, hogy az általa rabigába fogott s e siralmas helyzetben — a népbutító papok és egyéb üresfejű dologtalan herék által minden kigondolható ravaszság és szemtelen hazugságokkal tartott — elvakított nyomorgó munkásnép valamiképpen meg ne találja azon utat, mely e valóban embertelen — gyalázatos helyzetéből minél előbb kivezesse. Pedig már az itt ismert — mit e gazok elég jól tudnak. Éppen ezért, hogy a nyomorgó nép e boldogsághoz vivő útra ne léphessen, sorompókkal zárja el a hatalom azokat. És minő sorompók ezek ? Hogy az olvasó tisztába legyen vele, hát iparkodunk megmondani. Van ugyanis hazánkban egy úgynevezett rendőri hatalom, mely büntet börtönre és pénzre. Van bérsajtó, mely a népek lehurrogására magát a rablóhatalomnak és egyéb népnyúzóknak eladja. Vannak papok, ki a saját zsebeik folytonos tömhetése érdekében e jogfosztó, népnyúzó hatalom javára beszél és bolondítja felekezeti különbség nélkül a folyton szipolyozott munkásnépet, ijeszt- NÉPSZAVA 3. oldal