Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)
1902-01-25 / 9. szám
4. oldal. Semmivel. Csak egyesek zavarogtak s nem a csoport. Ezen egyesek — ha bizonyít egy tanú, ám bűnhődjenek, ha már kell, de nem magánosok elleni erőszaknak a 176. §-ba ütköző bűntette miatt, hanem ingórongálásnak egyedül pénzbüntetéssel sújtható vétsége miatt a btkv. 418. vagy 421. §-a alapján. Keserű, ügyész tiltakozik dr. Schulhof „gyanúsításai" ellen, mert úgymond a kir. ügyészség tagjai pártatlanok és a jogegyenlőség alapján állva, nem tesznek különbséget szegény és gazdag, munkás és ur közt, akár vádlottak, akár tanuk. A védő úr által hivatkozott jogelv pedig „elavult". Kéri mindkét vádlott elítélését. Ifj. dr. Schulhof Géza viszontválaszólag előadja, hogy az, amit ő mondott, nem az ő saját, különálló felfogása, hanem dr. Menger Antal, bécsi egyetemi tanárnak: Das bürgerliche Gesetzbuch und die besitzlosen Volksklassen czímű, nagy feltűnést keltett művében kifejtett nézete. Ezen konzervatív öreg úr meg nem állhatta, úgymond, hogy mikor a nyomorgó milliók helyzetét a magánjogi institucziókkal összehasonlítá, hogy kirohanást ne tegyen a büntetőjogszolgáltatás terén divó hallatlan igazságtalanságok ellen, melyek elharapódzván, úgymond, létezik, praesumtio doli — azaz védelem a bűnösség mellett, ha szegény munkás a vádlott, — például lopás miatt — de az ártatlanságot vélelmezik, ha vagyon elleni bűncselekménynél gazdagul a vádlott. Mivel bizonyítják a csoportosulást a jelen perben? „Köztudattal." Ítélet: Gergő felmentetett, Finna 1 havi vizsgálati fogsággal kitöltött fogházra ítéltetett. — Meghódított kerületi betegsegélyzőpénztár. Kassai levelezőnk írja: Pártlapunk utján többször értesítettük a tisztelt elvtársakat azon küzdelemről, amelyet Kassa munkássága folytatott a helybeli kerületi betegsegélyző-pénztár ellen ; a mai nappal azonban a pénztár vezetését elvtársaink vették át a munkásság bizalma folytán. Január hó 19-én, délután 3 órakor, tartotta meg rendkívüli közgyűlését a kassai kerületi betegsegélyző-pénztár, melyre a közgyűlési kiküldöttek oly nagy számmal jelentek meg, mint még soha, hogy végre leszámoljanak azokkal az elemekkel, akik a pénztárt a saját fejős tehenüknek tekintették, a tagok rovására. A közgyűlés napirendjét képezte a múlt évi december hó 1-én tartott rendkívüli közgyűlés határozatából kifolyólag szakértői vizsgálat eszközlésére felkért Dr. Schwarz Miksa elvtársunk vezetésével kiküldött ötös bizottság jelentése és 27 közgyűlési kiküldött aláírásával benyújtott bizalmatlansági indítvány. Pontban délután 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést dr. Kircz Vilmos pénztári alelnök s felkérte az ötös bizottságát, tegye meg jelentését a pénztár vizsgálatáról, mire a kiküldött bizottság jegyzője fölolvasta dr. Schwarcz Miksa elvtársunk által a felvett vizsgálatról szóló nagy szakértelemmel kidolgozott jelentést, melyben pártatlan szigorúsággal és lesújtó bírálattal ostorozza azon eléggé el nem ítélhető gazdálkodást, azon tömérdek sérelmet, jogtiprást, alapszabály-hamisítást és a páratlanul álló rendetlen kezelést és mindezekről kíméletlen kritikával rántja le a leplet a jelentés, mely kimutatja, hogy az igazgatóság a pénztár tisztviselőivel egyetemben a pénztárt a legsúlyosabb válságba sodorta s mindenkor önző czéljaira használta fel a pénztárt s ezzel az egész intézményt annyira gyűlölettessé tette a tagok előtt, hogy az igazgatóság a jelentésben foglalt tények súlya alatt, ott a közgyűlésen azonnal kényszerült lemondani. A jelentés egyhangú tudomásul vétele után a közgyűlés úgy az elnöknek, valamint az igazgatóságnak bizalmatlanságot szavazott s a felízkentvény tekintetében pedig bevárja az uj igazgatóság javaslatait. Ezek után a közgyűlés megválasztotta az uj igazgatóságot és utasította, hogy tisztítsa meg a pénztárt az oda nem való elemektől végképpen. Emlékezetes napja volt a mai nap a kassai munkásságnak. Győzelme együvé tartozandóságának, amelylyel ime elérhettük azt, hogy ma már a kerületi betegsegélyző-pénztárt is a munkásság vezeti, elvtársak, akik minden tehetségükkel azon fognak munkálkodni, hogy vezetésük alatt a pénztárt hivatásának magaslatán álló munkásintézménynyé emeljék és fejleszszék. — Botrány a kassai színházban. Kassai levelezőnk írja az alábbi, a burzsoá-közönséget élesen jellemző tudósítást : Előrebocsátom, hogy a kassai „Nemzeti Színház" is éppúgy, mint valamennyi az országban levő, a munkásnép terhére és a burzsoák szórakoztatására építtetett. A „Takácsokat" annak idején némi „simításokkal" itt is előadták, de csak háromszor, mert a páholybéllőség és a zsöllyékben flanczoló uraságok gyomra már az első estén annyira megcsömörlött tőle, hogy kolerában pusztul el valamennyire, ha még egyszer végigélvezi. De hát ezen még ne csodálkozzunk, mert hiszen a „Takácsok" szocziális izű darab. Hanem a „Vörös talár" nem az, csupán egy szemernyi abból az arczpiritásból, amit ma igazságszolgáltatásnak neveznek — és még ezen darab sem kell nekik, mert ebben is van némi igazság. Mit adjanak hát elő ? A dráma nem kell; a népszínmű kikopott, elpusztult a régi bugris- meg betyár-idők romantikájával együtt. Az opera költséges ; mit csináljon hát a direktor, hogy azokat a magas műigényeket elvégre mégis csak könnyebb szerrel kielégíthesse ? Megvan, illetve már megvolt. Szilveszter estéjén ugyanis mint „szabad előadást" hirdették a plakátok a „Szép Helénát", ahol mindenkinek szabad lesz „vicczelni" és a legjobb viccz 30 koronával lesz megjutalmazva ! Pesten ugyebár megtelnék ilyenre a színház ? — de Kassán még erre sem egészen. És azután kezdtek a vigasztalan színészek komiszul vicczelni, a darabban előforduló „szellemi lóverseny" keretén belül úgyszólván a kassai színházi publikumot kivicczelni. Például egyik színész azzal kezdte a mókáját: — Mi különbség van az én fejem és a kassai színház között ? Könnyű volt kitalálni: — Semmi , mert mind a kettő üres. Egy másik szellemi lóversenyző színész meg azt kérdezte eléggé drasztikus hangsúlyozással, hogy : „mi legyen az, amit leginkább az országúton láthatni és „ló"-val kezdődik, meg „sz"-szel végződik", s miután a karzati közönség már jóformán egymásnak sugdozta, hogy mi lehet „az", akkor ez illető szinész nyugodtan s jó erkölcscsel kijelentette, hogy de bizony az „omnibusz" s íme egy másik részlet a „szabad" szinielőadásból: I. szinész : Mondja meg nekem barátom, ha már olyan nagyon okos, hogy mi is lehet tulajdonképpen az a nagy valami, ami p-vel kezdődik és a-val végződik ? (A kérdezett színész gondolkozik s a mellette álló) Színésznő (megbotránkozik): Menjen maga szemtelen disznó ! I. színész: No, no, semmi disznó! És tudják meg, hogy ugyanabból a valamiből igen sok zsidógyerek jött Magyarországra ! (A kérdezett szinész kipirulva gondolkozik, a színésznő a színfalak mögé búvik s a gallérjáról egy részeg atyafi lekiáltja a maga drasztikus megfejtését, hozzátéve: „Szemtelen disznó!") I. szinész: Nagyon tévednek t. uraim és t, hölgyeim, mert az nem egyéb mint: Palesztina! A burzsoák erre ugyancsak tapsoltak ! A kassai lapok egy szóval sem emlékeztek meg erről a botrányról. Hogy miért, azt ők tudják. — A párisi magyar egylet ellen a budapesti polgári lapok megint megkezdték a piszkolódást. Abban az egyletben tudvalevőleg ottani elvtársaink vannak többségben s ezért dühöngnek a „hazafiak". Azelőtt ugyanis „nagynevű" honffyak állottak az egyesület élén s akkor természetesen patakokban folyt a pezsgő. Az egylet dáridók szinhelye volt mindaddig, amig ottani elvtársaink többségre nem jutottak és ki nem dobták az „urakat" az egyletből. Azóta ezek a honhazaffyak nem tudnak belenyugodni abba, hogy nékik kitették a szűrüket s minden uton módon áskálódnak el társaink ellen. A magyar lapokat megtöltik hazugságaikkal és rágalmaikkal, igy akarnak segítséget nyerni Budapestről. Hogy ez a „segítség" miféle legyen, az kitűnik abból, hogy az egylet vezetésére egy hatósági személyt követelnek, mégpedig valakit a párisi osztrák-magyar követségtől. Miután ők maguk állandóan kisebbségben vannak, hát így akarják viszakaparintani az egyletet. Ezek a jó urak azonban csak azt felejtik el, hogy Páris nincs Magyarországon. Itt lehetne ily módon eljárni, mert a híres magyar „szabadság" az ilyesmit lehetővé teszi, de Francziaországban hiábavaló lesz az ilyen törekvés. Az „uraknak" szépen bele kell törődniök abba, hogy a párisi magyar egylet a szocziáldemokráczia erőssége marad mindenkorra. — Népzsarolás Pápán. Pápai lakosság köréből kapjuk e levelet. Egész Magyarországban sehol nem létezik az a gyalázatos eljárás tűzoltás tekintetében, ami Pápán, a klikk-uralom e piszkos fészkében, meghonosult. Ugyanis van itt egy önkéntes tűzoltó-egylet, mely évek hosszú során át derekasan megállta a helyét. Utóbbi időben azonban érdemekben gazdag s rátermett vezéremberei elfogytak, ezek helyét a mostani nyers és tehetségtelen alakok foglalták el, mi a napirenden levő tűrhetetlen vad durvaságok miatt azt eredményezte, hogy a humánus egylet jobbérzésű és értelmesebb tagjai az egyletet — igen helyesen — a faképnél hagyták, így a legénység létszáma ijesztő mérvben leapadt. Meglátva a feltartóztathatlanul haladó erémes pusztulást az egylet legdurvább és brutálisabb tagja — a főparancsnok , akkor volt városi tanácsos, most rendőrkapitány, — egy tűzoltó-szabályrendeletet készített azon czélból, hogy annak erejével kényszerítheti a város lakosságát arra, hogy az önkéntes tűzoltó-egyletbe az ő hatalma alá, belépjen. E szabályrendelet arról nevezetes, hogy a zsarolási intézkedésektől és a butaságtól csak úgy hemzseg. Fizetteti a háztulajdonosokat, a lovasfogatosokat és a személyeket! Gyakorlati alkalmazása pedig, melyet mint tűzoltóbiró a főparancsnok személyében a rendőrkapitány gyakorol, határos a rablással. E szabályrendeletet elfogadás végett a város képviselőtestülete elé terjesztette, mit a rövidlátó és gondolkozni nem tudó városatyák minden alapos megfontolás nélkül elfogadtak, s a miniszter is jóváhagyta. Hatályba lépte óta már igen sok keserűséget okozott e butaságon és rosszlelkűségen alapuló szabályrendelet, melynek egyes intézkedéseit a vagyonosabbak javára és a szegénysorsúak kárára több ízben módosították. De ez mégis mindaddig nem lesz jó, míg csak az egészet, a feltalálójával együtt, meg nem semmisítik ! Azt mondja a közmondás, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Mi pedig azt mondjuk, hogy csak rabiátus bolond ember agyából — mint aminő a pápai tűzoltó-főparancsnok, tűzoltó-büntetőbíró és rendőrkapitány — kerülhetnek ki ily rabló-intézkedések . Csak a napokban változtatta meg sürgetésünkre a város némileg öntudatra ébredő képviselő-testülete a házváltságdíjak igazságtalan kivetése és beszedésére vonatkozó rendelkezést. Ekkor került szóba az is, hogy a lovasfogatosokon gyakorolt s már a tűrhetetlenségig fokozódott ok nélküli zsarnokoskodások és zsarolások is megszűnjenek; ekkor azonban e tárgy csak odáig jutott, hogy elvi határozatot hozott arra, hogy a tűzoltó-büntetőbiró , tűzoltó-főparancsnok és rendőrkapitány stb. hivja össze a lovasfogatosokat értekezletre és azok együttes hozzájárulásával állapítsa meg, hogy e híres szabályrendeletből kifolyólag minő teher és mily mérvben háruljon a pápai lovasfogatokra? Mindezideig azonban e híres firma az értekezletet nem hívta össze, nyilván azért, hogy őket még tovább szipolyozhassa ! Ismerjük e zsarnok rosszlelkűségét s kárörvendő jellemét — ügyünk biztosítása érdekében a szükséges lépéseket már meg is tettük s most már várjuk a fejleményeket. Érdektársainkat pedig felhivjuk, hogy a velünk több éven át űzött oktalan zaklatások, jogtalan fizetések és a gyakran előforduló, de mindig jogtalan büntetések most már örökre megszűnjenek, csatlakozzanak hozzánk s együttes erővel szabadítsuk ki magunkat e népnyúzó zsarnok had tűrhetetlen hatalma alól ! Jól látjátok, hogy vad durvasága miatt önkénteseket nem kap, hát az általa kieszelt buta szabályrendelet segélyével akar bennünket zsarolni ! A városi képviselő-testületet meg arra hívjuk fel, hogy a város lakosságának nyugalma és biztonsága érdekében a legközelebbi közgyűlésen Szokoly Ignáczot, mint tűzoltó-főparancsnokot, tűzoltói ügyekből folyó bíráskodástól tiltsa el és ezen ügyet értelmes és humánus emberre bízza ! Mert teljesen összeférhetetlen az, hogy ő, mint tűzoltó, tetszése szerint büntesse a város lakosságát. Egyben még kérje számon tőle, hogy mi jogon csináltatott 32 fitos köpenyeget és 22 fitos zubbonyokat a tűzoltótiszteknek és miért nem szerepelnek ezen kiadások a zárszámadásban ? Úgy látszik ilyenekre és még más meg nem engedett czélokra adóztatja és bünteti a város lakosságát ! NÉPSZAVA 1902. SZAKMOZGALOM. Kolozsváron a mázoló, aranyozó stb. segédek 1902. évi január hó 19-én, a kolozsvári asztalossegédek szakegyleti helyiségében nyilvános gyűlést