Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)
1902-07-05 / 75. szám
1902. július 5. NÉPSZAVA irtózatos munkája: a sápadtság borong. Szemükben az élet fáradalmának néma sóhaja: a bágyadtság sötétlik. Mennek, vánszorognak: a nyirkos mühelyi levegőről kihurczolják magukat a bűzös, fülledt utczára s innen haza, haza a nyirkos otthonba, le a föld alá, a dohos miazmás pinczébe. A bűzből bűzön át a bűzbe vissza. Munkássors ez, kegyetlen munkástragédia . . . Aztán megnyilnak lent az arányi ablakok, az apró szelelő lyukak levegőért kapkod s bebocsátja sötét vaczkába az utcza porát, melyben nyüzsögnek a tuberkulózis és más halálos nyavalyák baczillusai. De odafönt, néhány méterrel magasabban zárva vannak az ablakok. A lebocsátott zöld zsaluk és redőnyök azt híresztelik, hogy zárva a lakás, mert a jó mód élvezői még azt a levegőt is rosszalták, mely odafönt az emeleten, a tágas, szellős szobákban kínálkozik nekik. Kirepültek tehát a zöldbe, ki a szabadba, ki a falura, hogy gyógyítsák tüdejüket, lomha, léháskodáshoz szoktatott testüket és felüdítsék szellemüket, mely elfáradt a raffinált élvezetek kieszelésében. A léhaság, dologtalanság tehát odakint terpeszkedik a természet gyógyító ölében, míg a munka rabszolgájának itt kell terpeszkednie miazmás odújában. Odafönt néptelen és zárt lakások s idelent túlzsúfolt lyukakat, nyavalyák terjesztő állati odúk. S hogy a fájdalom és keserűség még nagyobb legyen, a fővárosi statisztikai hivatal most teszi közzé azt a kimutatást, mely szerint a fővárosban jelenleg az üres lakások száma meghaladja a 3170-et. Aki ebből a számból azt a következtetést akarná levonni, hogy e lakások azért üresek, mert a fővárosban nincs már ember, aki ezeket a lakásokat elfoglalhatná, az hamisan következtetne. Nézzetek be a pinczékbe ! Mint férgek nyüzsögnek a porban, a kiszórt szalmán és rongyczafarokon az emberek. A szobának nevezett térben sűrű a levegő, a lámpa is kialszik benne, hogyan éljen meg hát ebben a légkörben az ember. S az üres lakások még egyre szaporodni fognak, s odalent, folyton zsúfoltabb lesz a pincze és bűzösebb a levegője. Meddig fog ez igy folytatódni ? Soká, talán nagyon soká ! De egyszer megroppannak majd az alsó ablakok vasrácsai s kilép a vergődő nyomorúság az utczára. S az utczától már nincs nagy távolság fel a magasig. Oda abba a magasba, ahol ma oly csukottak az ablakok és oly elreteszeltek az ajtók, amily csukottak és elreteszeltek a burzsoá szivek és burzsoá keblek. Romae omnia venalia. Rómában minden megvásárolható: becsület, erény, hivatal, befolyás, hatalom, barátság, mind-mind kapható volt a világverő római birodalom fényes fővárosában. A korrupczió óriásilag fölburjánzott. A szenátus, amelyről azt mondta néhány száz évvel azelőtt egy barbár hódító, hogy olyan, mintha istenek tanácskoznának benne, közönséges csere-bere, alkunak tanyája lett. Törvényt hoztak, ha tetszett a gazdagoknak és ha nem volt többé ínyükre, félrelökték. Valahány biró volt, mind pénzért mérte az igazságot. A tudomány is teljesen a hatalmasok érdekeihez simult, s Sallustiusnak, aki a lázadó Catilinának emlékét becstelenítette meg, sok társa akadt. Omnia venalia! Hol van a korrupcziónak, a vásárolhatóságnak határa ma, a mai köztársaságokban és császárságokban ? Francziaországban most a kétéves katonai szolgálatot tárgyalják a szenátusban. A szenátus hadügyi bizottságának elnöke Freycinet, volt miniszterelnök, aki ellen természetesen sokan intézik mérges haragjuk nyilait. A szolgálati idő leszállításának egyik legnagyobb ellensége Galliffet tábornok, volt hadügyminiszter. Ez most nyílt levelet intézett Freycinethez, amelyben elbeszéli, hogy Freycinet, hogy Anmale herczeg szavazatát megnyerje a franczia tudományos akadémiába való választásához, a következőkre kötelezte magát: 1. Minden befolyását a hadsereg igazi érdekeinek szolgálatába rendeli; 2. mindig megvédi a vallást és szolgáit; 3. odahatni, hogy a száműzött trónkövetelők minél előbb visszatérhessenek Francziaországba. Hozzáteszi Galliffet, hogy ő maga volt a közvetítő Aumale herczeg és Freycinet közt és hogy ha kell, vonatkozó okmányokkal is bebizonyítja szavai igazságát. A franczia akadémia Francziaország legmagasabb szellemi testülete. Összesen negyven tagja van, negyven „hallhatatlan" a franczia tudomány, költészet, művészet legkiválóbb művelői közöl. Halhatatlanoknak nevezik őket, a kevésszámú kiválasztottakat. És ez a legmagasabb testület csak úgy politikai törekvések szintere, mint bármely kerületi polgári kör. Ahol Francziaország szellemi életének legkiválóbbjai tisztán legkiválóbb tudományos és művészeti eredményeik révén nyerhetnének csak bebocsátást, még abban a negyven tagú testületben is nem azt kérdik: ki vagy ? — ,hanem azt: mit adsz, hogy vehess?! És micsoda emberek! Freycinet, az antiklerikális és republikánus, aki a papok és trónkövetelők alattomos támogatására kötelezi magát! Galliffet, a „köztársaság-védő" és antiklerikális Waldeck-Rousseau-Millerand minisztérium oszlopos tagja, aki közvetítőnek áll az olyan üzletbe, amelyben a hazát csereberélik ! Rómaiak, nyugodjatok békében ! Messze túlszárnyalja minden korrupcziótokat a polgári köztársaság vásárolhatósága. Rómában minden kapható volt, de az a minden, távolról nem volt oly sok, mint az, ami a polgári társadalomban kapható! A púderaszta. Valósággal kierőszakoltuk az igazságot. Gyanúba fogtunk egy csász. és kir. főherczeget, kinek hivatása lesz valamikor az ország sorsát igazgatni. A gyanú, a vád oly súlyos volt, hogy nem hagyhatták rajta száradni, mert örök életére lehetetlenné tették volna őt. Elő kellett hát állni az udvari köröknek az igazsággal. Be kellett vallaniok, vagy legalább is el kellett tűrniök, hogy megneveztessék az a személy, akit Londonban tetten ért a rendőrség, amikor a legocsmányabb fajtalanságot követte el. Megtudtuk, hogy az előkelő személy nem más, mint Ferencz József braganzai herczeg. Igen, a braganzai herczeg ! Az ifjú huszártiszt, ki emberekre lövöldöz az utczán, uzsorásokkal komázik, hogy váltóhitelt kapjon, s mikor a váltótartozást fizetni kell, azzal áll elő, hogy a váltók hamisak. Aki uzsorásokkal komázik és uzsorások társaságában lebzsel folyton, attól nem megy meglepetés számba, ha az utolsó csapszékben oly helyzetben találják, melyet leirni utálat és förtelem. Az ifjú Ferencz József királyi herczeg ugyanis végig élvezvén mindazt a gyönyört, amit a női test nyújthat, kedvet kapott olyan élvezetekre, amelyeknek kielégítését a büntetőtörvénykönyv itt is, de különösen Angliában szigorúan sújtja. Ilyen élvezetek szürcsölése közben kapta őt rajta a londoni rendőrség, mely minden teketória nélkül letartóztatta ama három fiatal emberrel együtt, kiket szerelmi vallomásaival üldözött. S amint az ifjú királyi herczeg tudott módot találni arra, hogy váltókötelezettségei alól kibújjon, azonképpen most is kivágta magát a súlyos helyzetből. S amint évek előtt a maga bajából ugy szabadult, hogy másokat börtönbe juttatott, úgy most is oly módon akar menekülni, hogy társai ellen a zsarolás vádját emelve, ezeket juttatja zár alá. E királyi herczeg lelkiismerete roppant elasztikus: mindent kibir. Jól van, ez az ő dolga, az ő baja vagy előnye. Ami bennünket érdekel, az nem más, minthogy ő fensége a királyi herczeg egy kis szerencsével, valamikor 8. oldal. trónra juthat. Nagy út van még odáig, de addig is a népek millióinak azzal a tisztelettel sőt hódolattal kell megállniok az ilyen erkölcsi és testi nyomorék előtt, amilyen tiszteletet és hódolatot a törvénymegszab. A törvény nincs tekintettel arra, hogy királyi vérből hülyék, homoszexuális bajokban szenvedő kretének is leszármazhatnak. A törvény csak királyi herczeget ismer s nem törődik azzal, hogy egy egész nemzetet becstelenít meg akkor, amikor ilyen züllött, nemi bajokban szenvedő idióták részére is előírja a köteles tiszteletet. Meglátjuk, elzárják-e a világ elől ezt az erkölcsi mételyben fetrengő fiatal embert, mint ahogyan elzárnak mindenki mást, aki a közerkölcsökre veszedelmes. Talán kissé magasak az igényeink, túlzottak a követeléseink ? Meglehet ! Mert ha az ilyen természetű követeléseinket szigorúan teljesítenék, sok olyan magas rangú úrtól szabadulna meg a társadalom, akit ma tisztelettel övez körül. De ha már e beteges hatalmasságokat nem lehet kirekeszteni az emberek köréből, a „haza" és a dinasztia érdekében követeljük, hogy legalább gyógyítsák ki őket betegségükből. Mert mi lesz a család szaporodásával, ha a királyi herczegek — fiúgyermekekbe lesznek szerelmesek? Hol veszünk — az istenért ! — trónörökösöket ? Ezen a kérdésen tessék gondolkozni, tisztelt hazafiyak! KÜLFÖLD, Francziaország. A franczia kormány az egyesületi törvény alapján 130 szerzetesrendi iskolát bezáratott. A szerzetesrendek nyiltan megsértették a szigorú egyesületi törvényt. A törvény kijátszásával 130 új iskolát alapítottak 45 megyében. A kormánynak sokszor lesz még alkalma a klerikálisok ellen folytatott harczában az egyesületi törvényt foltozgatni. Foltozott ruhát, mint amilyen az egyesületi törvény, többször is kell foltozni. Olaszország. Öt szoczialista lap indult meg Milanóban. Czime : „Agione proletaria". A lapot elvtársaink szerkesztik. Norvégia. A norvégiai szoczialista párt agrárprogrammja. Norvég elvtársaink legutóbbi kongresszusukon bizottságot küldtek ki az agrárprogramm kidolgozására. A bizottság többsége most az alábbi tervezetet teszi közzé : A) A talaj kifogyhatlan gazdagságát bizonyos feltételek mellett mindenkinek hozzáférhetővé kell tenni, aki dolgozni akar, hogy vége szakadjon a vidéken a szegénységnek, a kivándorlásnak és az elnéptelenedésnek. A föld növekvő eladósodásának korlátot kell szabni, a termelési eszközök birtokát és a munkahozadék tulajdonjogát törvényes védelemben kell részesíteni. Mivel a szocializmus a mai tartozás- és járadékrendszer és az ezzel összefüggő fosztogatások megszüntetésére törekszik, úgy kellene a mezőgazdaságot, amely leginkább szenved ez alatt, fokonként fölszabadítani, hogy a magánkapitalizmus sokféle és ellenőrizhetlen kizsákmányolását megnehezítik. B) E czélból: 1. közbirtokot eladni nem szabad ; 2. állam és község törekedjék olcsó és végeladás útján kínált földbirtokokat és egyéb dologi jogokat, mint erdőket, vízeséseket, bányákat stb. alkalomadtán összevásárolni; 3. a községeknek adassék meg a kisajátítás joga — különösen ugaron fekvő, de művelhető földekre — oly megszabott árakon, amelyek a birtok tényleges hozadékának megfelelnek ; de a fizetés sohase legyen nagyobb, mint az utolsó tíz évi adó átlaga. 4. Ezen földtulajdont azután vagy közkezelésben műveljék vagy pedig mérsékelt bérfizetés ellenében és a kellő ellenőrzés mellett szövetkezeteknek vagy egyeseknek engedjék át a művelésre. Az emberi munkaerő kizsákmányolása tilos. 5. Az állam és a községek segítsék a művelésre és használatra szánt mezőgazdasági birtokok és házak vásárlását és kifizetését; a birtokosok halálakor a közvetlen örökösök után a közé legyen az elővételi jog.