Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)

1903-03-03 / 27. szám

27. szám. Budapest, 1903. kedd, márczius 3 XXXI évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. tartunk! ZEdészüljetels: rrLin.d.erj.felé! ELOFIZETESI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., V2 évre 7.20 K., //1 évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. Csupán a csütörtök*, kiadásra: Egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., '/1 évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Erzsébet körut 16. sz., a kapuval szemben. . . » hová mindennemű levelezések és egyéb küldemények Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. intezenciak OJ ' I BOR" TELICIPOJV-SZISJM 097. -M Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Elvtársak! A húsvéti ünnepek alatt országos pártkongresszust A Népszava mai száma 8 oldal. " Budapest munkásai i. é. márczius hó 15-én nagy felvonulást rendeznek S Petőfi Sándor szobrához. Elvtársak! Készüljetek! A pártvezetőség. Agitáljunk! A proletárok pártja, a szocziáldemokrata párt: harczi párt. Küzd, harczol mindig és mindenkor. Küzd a munkásság elnyomói, ellenségei ellen; küzd az osztályuralom ellen; küzd az egész kapitalisztikus társadalmi rend ellen. Küzd a munkásságért, hogy kiszabadítsa azt anyagi és szellemi rabságából ! Nagy czél, fenséges czél ! De messze van és nehéz, és küzdelmes az út odáig. Hosszú és nehéz harczot kell vivnia. Mert azok, kik ellenségei a munkásságnak, azok, akiket érdeke oda fűz a kapitalisztikus társadalmi rendhez, akik rabságban és butaságban akarják tartani a népet, semmitől sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a szabad eszmék diadalra jutását. Minden eszközt megragadnak, hogy visszaverjék vele a munkások diadalmasan előre törő seregét. Kezükben van a hatalom. Az államhatalom óriási készüléke mozgósítva van ellenünk. A csendőr, a rendőr, a jegyző, a szolgabíró, az alispán, a főispán meg a miniszter — mind-mind ellenségünk. Mindmegannyi korlátlan úr a maga körében, óriási hatalommal a kezében, melyet sehol sem késik ellenünk kihasználni. Kell ezt bizonyítanunk ? Rá kell-e mutatnunk a csendőrökre, akik villogó szuronyaikkal, töltött fegyvereikkel mindenütt ott vannak, ahol 3 elvtársunk összeül. Rámutassunk-e a jegyzők és szolgabírók egész táborára, akik a közigazgatási furfangok egész seregével vonulnak harczba elvtársaink ellen, s akiknek önkényes brutalitása féktelenségekben tör ki, valahányszor elvtársainkkal áll szemben ? ! Rámutassunk-e arra a sok-sok évi fogházra, amit évente kell elvtársainknak elviselni a hatósági üldözések következtében? Rámutassunk-e a betiltott gyűlések ezreire, a feloszlatott vagy nem engedélyezett egyletek százaira ? Rámutassunk-e az éjjeli ügyészre, aki elkonfiskálja a „Népszavát"; a jegyzőre, aki a falusi postán nem szolgáltatja ki; a csendőrre, aki a földmíves kezéből akkor tépi ki a lapot, ha már szerencsésen elért hozzá ? Rá kell-e mutatnunk minderre, hogy bizonyítsuk, miszerint az egész hivatalos hatalom, kezdve az éjjeli baktertől, egészen a miniszterig ellenségünk, akik minden eszközt felhaszálva, hatalmukra és erejükre támaszkodva küzdenek ellenünk ?! Ezt nem kell bizonyítanunk, aminthogy nem kell bizonyítanunk, hogy a föld forog. . .. Küzdünk. Szembeszállunk a hatalommal és óriási áldozatokat véve magunkra, harczolunk magasztos czélunk érdekében. Nincsen hatalom a kezünkben. Nincsenek csendőreink és nincsenek szolgabiráink. Csak egy fegyverünk van: az igazság. És csak egy módunk van az igazságot diadalra juttatni: a szervezkedés. Szervezkedni, tömörülni, egyesülni! Ez a legelső és legfőbb feltétele a mi győzelmünknek ! A mi ellenfeleink is tömörülnek és egyesülnek. A gazdag zsidó és az antiszemita főpap egyetértenek akkor, midőn a munkásság ellen küzdenek. A magyar sovinista keblére öleli a német sovinistát, amikor arról van szó, hogy a munkások ellen vonuljanak harczba. Ledől közöttük minden válaszfal és egyesülnek a munkások elleni gyűlöletben, így kell tenni a munkásoknak is! És csak így kell tenni. Nincs más mód, nincs más út, hogy az eléje állított óriási akadályokat leküzdhesse, hogy az egyesült kapitalizmus által a haladás útjába gördített akadályokat elgördítse, csak ez! Egyesülni kell, szervezkedni kell, hogy az a sok-sok millió szétszórt, elnyomott, kizsákmányolt munkás, egyszerre, egy irányban, egyöntetűen járhasson el, hogy ereje összpontosuljon, hogy ne forgácsolódjék szét minden irányban. A szétszórt munkásokat megvetették és lenézték, az egyesült és szervezett proletariátustól megremeg az egész világ! Megremeg tőle a hatalmasok egyesült serege is, mert durva brutalitása, jogtipró erőszakoskodása nem képes a munkások hatalmát megingatni. Hatalommá lesz így a munkásság is és szembeállítja hatalmát a jogfosztók és kizsákmányolók seregének erőszakos hatalmával. Ezért kell a munkásoknak, a hatalmasok minden jogfosztó erőszakoskodására azzal felelni, hogy még szorosabban, még erőteljesebben tömörül pártja köré, a szocziáldemokrata párt köré! Mindenkinek, akiben felébredt az osztálytudat, aki öntudatossá lett s csatlakozott a munkások pártjához, agitátorrá kell lenni, aki felrázza a még tudatlan, közömbös munkástársait. Minden elvtárs tanítson, agitáljon, szervezzen ! Száz és ezer út nyílik erre a mindennapi életben. Terjeszteni a pártlapokat s igy erősíteni a párot! Agitálni a szakegyletek érdekében és igy erősíteni a munkások gazdasági erejét ! Folyton és folyton buzgólkodni pártunk érdekében! Aki egyszer beállt soraink közé, az legyen magvetővé és vesse el eszméink termékeny magvát mindenütt, ahol csak arra alkalma nyílik ! Nincs más mód szembeszállni a hatalommal és megküzdeni fondorlataival ! Ellenségeink durva erejével szembe kell szállni a mi soha sem fáradó, lankadatlan agitácziós munkánknak. A szocziáldemokrata párt harczi párt. Ellensége: a mai világrend katonái: a munkások. Minden tagja harczos, akinek helyén kell lenni, hogy győzhessen! Elvtársak! Legyetek mindannyian helyeteken! Agitáljatok, szervezzetek! A SZEMLE. Leszögezés: Vasárnap délután egy hónapok óta hirdetett polgári naggyűlés született meg végre a Vigadóban a függetlenségi párt bábáskodása mellett. Csupa képviselő beszélt, tehát csupa olyan ember, akinek módjában áll véleményét a parlamentben is elmondani. Benedek János, a népgyűlés egyik szónoka, arra az álláspontra helyezkedett, amelyről mi bíráltuk kezdettől fogva a katonai javaslatokat és az ellenzék obstrukcióját. A mi véleményünknek