Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)

1903-03-03 / 27. szám

1903. márczius 3. NÉPSZAVA A hadsereg jelentékeny része a munkásokkal érez. Számos helyen a katonák szoczialista dalokat énekelve vonultak be a kaszárnyába. A múlt héten egy tengerészt fölmentettek a szolgálat alól, mert nyilvános gyűlésen a hadsereg ellen beszélt. Az összes hadihajók a kikötőkben vannak. A hadihajók legénysége egy kikötő­munkásokkal teli csol­akot a következő kiáltással üdvözöltek : „Éljen a kikötőmunkások szövetsége !" A kormány törvényjavaslata kedden, márczius 3-án kerül tárgyalás alá. A táviró­hivataloknak kiadták a parancsot, hogy a sztrájkra vonatkozó táviratokat ne továbbítsák. Az a hír is el van ter­jedve, hogy a hatóságok lepecsételt csomagokat kaptak, melyekben utasítások foglaltatnak. A cso­magokat csak a sztrájk kitörésekor bonthatják föl . . . Az egész világ proletáriátusa kíváncsian várja a Hollandiából érkező híreket. Dánia. A kopenhágai polgármester szoczialista. A kopen­hágai városi tanácsban elvtársaink vannak több­ségben — de csak egy szavazattal. Márczius 2-án lesz a polgármesterválasztás, melyre Jensen J. elv­társat jelölték. A győzelem minden bizonynyal elv­társainké lesz. t Ázsiából. Egy Sven Hedin nevű svéd tudós tart most felolvasást Budapesten ázsiai utazá­sáról, anélkül, hogy látta volna Ázsiát, mert az igazi Ázsia nincs túl Oroszorszá­gon, hanem itt van minálunk Árvától le Torontálig, Zalától föl Szatmárig. Pillant­son be az a világot járó svéd a mi vár­megyéink sivatagjaiba, mászsza meg a mi közigazgatásunk hegyeit és ha fölfedezte a magyar szolgabirákat, rendőrkapitányo­kat, akkor ismerni fogja Ázsiát. Példának okáért 1901. novemberében fel­oszlatják Ázsia egyik igen rothadt fész­kében, Szatmár szabad kir. városban a szoczialisták „Petőfi"­asztaltársaságát; ezt a feloszlatást elvtársaink megfelebbezik. 1902. januárában eszébe jut a rendőr­főkapitánynak, hogy meg nem engedett egylet alakítása miatt Perczel rec­eptje szerint elzárásra és pénzbüntetésre ítélje a felebbezőket: megtörténik. Ezt a máso­dik ítéletet is megfeledbezik. Egyik hónap telik a másik után, míg végre 1902. deczemberében kihirdetik Mónus József elvtárs, az asztaltársaság volt elnöke előtt a tanács határozatát, hogy a második ítéletet megsemmisítették, az elsőt helybenhagyták. Mónus elvtársunk kérte a tanács döntését írásban, amelyet kézhez kapott 1903. évi fauár 24-én, vagyis tizenhat hónapig kellett várnunk, amíg elolvashattuk a következő bölcsességet: Másolat: 46/1902. kih. sz. Szatmárnémeti szab. kir. város tanácsa, szabály­ellenesen alakított egylet működésének megkezdése ál­tal vádolt Mónus József és társai, szatmári lakosok ellen az elsőfokú kihágási hatóság előtt hivatal­ból folyamatba tett s ugyanott 1901. évi november hó 12-én 1467/1901., valamint 1902. évi január hó 14-én ugyanezen szám alatt elintézett kihágási ügyet vádlottak felebbezése folytán, alulírott napon és helyen vizsgálat alá vévén, következőleg hatá­rozott . Az elsőfokú kihágási hatóság által 1902. január 14-én 1467/1901. kih. sz. alatt hozott s az 113611898. sz. belügyminiszteri rendeletre alapított marasztaló ítéletet megsemmisíti. Ellenben a Petőfi­asztaltársaság czimen működő s szabályszerűen meg nem alakított egyesület föloszlatása iránt 1901 évi november 12-én ugyanazon szám alatt hozott határozatot indokainál fogva helybenhagyja. Indokok : Megsemmisítendő volt az 1902. évi január 14-én 1467/1901. sz. alatt hozott ítélet, mert az asztal­társaság föloszlatása tárgyában 1901. évi novem­ber hó 12-én ugyanazon szám alatt hozott határo­zat megfelebbeztetvén, jogerőre nem emelkedett. Minélfogva mindaddig, am­ig az asztaltársaság föl­oszlatását kimondó határozat jogerőre nem emel­kedett, a kihágásnak minősíthető cselekmény bün­tető határozattal ellátható nem volt. Mert bár az elsőfokú hatóság az egyesület működésében vét­séget látott fönforogni, az ezt megállapító s fölebbe­zéssel megtámadott határozatot köteles lett volna a felülbírálás végett a felettes hatósághoz fölterjesz­teni s csak ennek érdemleges elbírálása után lett volna jogosult az iratokat a kir. ügyészséghez át­tenni, illetőleg a jogerős határozat értelmében el­járni. Továbbá megsemmisítendő volt a marasztaló­ ítélet, mert az ítéletet nem a tárgyalást vezető ható­sági személy, hanem a főkapitány hozta meg. Ellenben helybenhagyandó volt az egyesület föloszlatására vonatkozó határozat a fölsorolt indokokon kívül még azért is, mert Kiss Károly vallomásából kitűnik, hogy gyűléseken közművelődési és szocziáldemokrata elvek fejtegetésén kívül politikai beszédek tartat­nak, s azon nemcsak az egyesület tagjai, hanem azon kívül álló nők és serdületlen gyermekek is részt vesznek. Ily körülmények között a hatóság­nak nemcsak joga, de kötelessége is a nyilvános­ság jellegével bíró gyülekezések működését figye­lemmel kísérni, s a társadalmi rend érdekében a meg nem engedett üzelmeknek korlátokat szabni. És bár szoc­iáldemokrata elveiért és annak terjesz­téséért senki felelősségre nem vonható, azonban nyil­vánossági jelleggel biró gyűlésen bejelentés és hatósági engedély nélkül ily eszmék nem tárgyal­hatók. Amennyiben pedig az 1875. évi 1508. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében mindennemű egyesület megalakulhatásának főkelléke, hogy alapszabály-tervezetét a m. kir. kormánynak látta­mozás végett felterjessze, a Mónus József elnöklete alatt a szabályok mellőzésével megalakult úgy­nevezett „Petőfi-asztaltársaságnak", amelynek sem megalakulása, sem gyűlései a rendőrhatóságnál bejelentve nem voltak, mint törvényellenesen ala­kult egyletnek feloszlatása iránt hozott határozat helybenhagyandó volt. Mely határozat a vonatkozó iratokkal, további szabályszerű eljárás végett a községi bírónak, tudomás végett a kapitányi hiva­talnak kiadatik. Szatmárnémetiben, 1902. évi február hó 28-án tartott tanács-ülésből. Ferencz s. k., jegyző. 10.461. iksz./1902. Határozat. A megküldött Il-od fokú határozat eredetben levéltárba tétetni, másolatban hivatalos használatra főkapitányhoz és Mónus Józsefnek kiadatni ren­deltetik. Szatmártt, 1902. deczember 26. Tankóczi s. k., h. főkapitány. Úgy vesszük észre, hogy a tanács rest­el­hette a teljes igazságadást, különben meg­semmisítette volna az első ítéletet is, mert — idézzük szavait — szocziáldemokrata elveiért és annak terjesztéséért senki felelősségre nem vonható. Nem tette, pedig az első ítélet meghozatala éppoly szabálytalan volt, mint a másodiké; no de ez nem tar­tozik olvasóinkra, ezt majd eldönti a kegyelmes belügyminiszter úr, aki újabb 16 hónap múlva talán felülvizsgálja a szatmári kupaktanács ostobaságát. Utazzunk Ázsia másik fészkébe, Jász­berénybe, ahol Taposi főmarhának sok kellemetlen perczet szereznek azok a békét­len szoczialisták, akiktől minden áron meg kell védeni a fennálló jogrendet. Taposi februári ukázát már közöltük, elvtársaink azt megfelebbezték és márczius elsejére újabb népgyűlést jelentettek be. Minél kitartóbbak elvtársaink, annál keményebb lesz Taposi koponyája, amely­ből a márczius elsejei bejelentésre ez a jogáncs pattant ki: 548/1903. rk. Mori István és társai bejelentik, hogy 1903. év márczius hó 1-én délután a vásártéren népgyűlést akarnak tartani. Végzés: Ezen bejelentést tudomásul nem veszem, a gyű­lés megtartására engedélyt nem adok. A gyűlést néhány iparos és legnagyobb részt iparossegédek, egészen idegen és vagyontalan egyén kéri, kikben semmi biztosíték nincsen arra, hogy egy ily gyűlés békésen, minden zavargás nélkül foly le. A nép, a kis és nagyobb gazdák ily gyűléseket nem kívánnak, sőt azt határozottan ellenzik. Az általános béke és nyugalom köztekintetéből sem engedhető meg, hogy itt a vásártéren oly népgyűlések tartassanak, melyek előreláthatólag a közrendet veszélyeztetik s a nép azon rétegére, mely vagyontalan, napszámos, felbujtólag hat, veszélyt hozhat a mai békés, vallásos, és erkölcsös egyetértésre, de nem is áll rendelkezésemre oly rendőri erő, mely esetleges izgatások és kihágá­sokkal szemben a hatósági tekintély megóvására elegendő volna. Megtagadom az engedély megadását azért is, mert a tárgyalni kivánt dolgok olyanok, melyek a fennálló jogrendbe ütköznek és a paraszt nép értelmiségének fokához nem valók stb. Kelt Jászberény, 1903. február hó 25-én. Taposi M. s. k., P. H. rkapitány. Az első olvasásra éppúgy hangzik ez az ukáz is, mint a múltkori, pedig a feje egészen új találmány, tegyük hozzá va­donat­új hazugság. Taposi ugyanis azt ha­zudja, hogy a gyűlést vagyontalan, idegen egyének kérik, pedig a bejelentők közül Mari István és Bakos Mihály vagyonos, odavaló emberek. Ez még csak hagyján. De kitől tudja a jászberényi főmarha, hogy a nép, a kis és nagyobb gazdák nem kívánják, sőt határozottan ellenzik a gyűlés megtartását ?­­ Nem sült le a bőr az arczáról, amikor ezt a sze­nérmetlen hazug rágalmat aláírta ? Ha ellenzi a nép a szoczialisták gyűlését, akkor miért fél Taposi tőle; ha csak néhány iparos és iparossegéd akar zavarogni, akkor miért nem elegendő a főpandúrnak a rendőri erő a zavargás meggátlására ? Nem nagy­zolunk, ha azt hiszszük, hogy kényszer­zubbonyba illő Taposi bátyánk erős moz­galmat fog mielőbb teremteni Jász­berényben. Kényszerzubbony, hideg víz, mikor jön el a te országod ? Kérdezzük régesrég nem is a jászberényi főmarha miatt, aki még nem sok vizet zavart, hanem a bán­laki főszolgabíró, Häuser báró miatt. Ezt a bárót nehezen bírjuk megszelídeni, éppúgy, mint Torontál megye egyéb vadjait. Häuser báró doláczi elvtársaink márczius elsejére bejelentett népgyülésére ezzel a véghatározattal felelt: 1280/1903. sz. Vink­ov József és társa doláczi lakosok kérelme 1. évi márczius hó 1-én, délután 2 órakor a doláczi nagykorcsma összes helyiségeiben tartandó nyil­vános népgyűlés engedélyezése iránt. Véghatározat: A tervezett népgyűlés megtartását nem enge­délyezem. Indokok: Vinkov József és társa doláczi lakosok bejelen­tették, hogy a doláczi nagykorcsmában folyó évi márczius hó 1-én, d. u. 2 órakor nyilvános nép­gyűlést tartanak a következő napirenddel : 1. A nép gazdasági helyzete és politikai jogai. 2. Mit akarnak a szocziáldemokraták ? 3. A sajtó. Tekintettel arra, hogy a bejelentés nem szabály­szerű, amennyiben a szónokok megnevezve nincsenek tekintettel arra, hogy a kérelmezők személyei a megkívánt nyugalom és rend megőrzésére elegendő biztosítékot nem nyújtanak; tekintettel továbbá arra, hogy az országban mind veszélyesebb mérték­­ben terjedő szoc­ialista izgatók, különösen fel­­használva a köznép tudatlanságát, azt mindenféle teljesíthetlen ígéretekkel tévútra vezetik és belőle a törvények iránti tiszteletet, sőt a hazaszeretetet igyekeznek kiirtani, s tekintettel végül arra, hogy ezen működésükkel a köznépet folytonos izgatott­ságban tartják, mi a közbékére s a személy- és vagyonbiztonságra súlyos veszélyt rejt magában (Szóról-szóra kilopva Perczel rendeletéből I A szerk.), a kérelmezett népgyűlés megtartására az enge­délyt meg kellett tagadni stb. Bánlak, 1903. évi február 25-én. Hauser s. k., főszolgabíró. Amig Széll Kálmán egyetlen torontáli főmarhának sem hág a nyakára, addig igaza van Hausernek, hogy nem szabály­szerű az a bejelentés, amelyben a szónokok megnevezve nincsenek. De ha mégis nevez­zük a szónokokat, akkor sem szabad ki­irtani a szoczialista izgatóknak a törvé­nyek iránti tiszteletet, a hazaszeretetet és a többit a torontáliak szívéből ? Hauser báró még farsangol és bohócz­sipkáját dobálja a levegőbe, különben nem irná le a törvénytisztelet és haza­szeretet szór uházában. Ilyen is van Torontálban, amikor mi csak sikkasztás­ról, felfüggesztésről, zendülésről, kivándor­lásról hallunk nap-nap után?! 3. oldal.

Next