Népszava, 1903. május (31. évfolyam, 51–62. sz.)

1903-05-05 / 51. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., évre 7.20 K.­­Iz évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., öj évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körút 18. sz., a­hová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézündők. Mt TELEFON­SZÁM 54—94.­­~2M Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6-8-ig. 2­­­51. szám. Budapest, 1903. f­edd. május 5. XXXI. évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. Az elvtársak figyelmébe ! A szerkesztőség, kiadóhivatal és párt­titkárság költözködése miatt számos levélre nem válaszolhattunk és sok ügyet nem intéz­hettünk el azonnal. Kérjük tehát az elv­társakat, hogy néhány napig legyenek türe­lemmel. Továbbá kérjük elvtársainkat, hogy két héten belül gyűléseket ne jelentsenek be, mert szónokot csak azon gyűlésekre küldhetünk, amelyek már be vannak jelentve. A mi ünnepünk. A magyarországi öntudatos munkások az idén is megmutatták, hogy tudnak akarni, tudnak lelkesedni egy eszméért és bízni a jövőben. Május elsején meg­állt a munka, ünnepi szint öltött az egész ország mindenütt, ahol csak felvilágoso­dott munkások vannak. Május elsejének ilyen egy akarattal való megünneplése már maga is óriási vívmány. Mert hiszen még emlékezhetünk rá, nem adták ingyen ezt sem. A gőgjében elbizakodott ural­kodó osztály hallani sem akart arról, hogy a munkások a saját akaratukból is ünnepelhessenek. Több éven át minden május elsején kemény harczot vívtak a munkások az ünnepért, melyből nem egy­szer véres fejjel kerültek ki. Azonban nagyon jól tudták, hogy ez a harcz, ilyen a küzdelem. És ime az eredmény megvan. Körmenetünk egyike volt a legnagyob­baknak, melyeket eddig tartottunk. A munkások sok ezre vonult oda, hogy jelenlétével demonstrálja, hogy a nunka népe nem vak szerszám többé, melylyel oda ülhetnek, ahová akarnak, hanem vilá­gos fejű tömeg, szilárd meggyőződésű had­sereg, mely világos szemmel tekint a jövőbe. S a merre elvonult -­ hatalmas menet, min­denütt bizonyítékát szolgáltatta, hogy maga az öntudatosság, a fegyelmezettség. Aki ezt a sereget látta, abban önkéntele­nül fel kellett ébredni a gondolatnak, hogy: igen, ezek győzni fognak, ezeké a jövő. De nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is mindenütt ünnepeltek. A szer­szám kikerült a kézből s a munka hősei ez egy napon emlékezni akartak és lel­kesedni. Számos helyen gyűléseket, felvo­nulásokat, ünnepélyeket tartottak, melyek egytől-egyig kitűnően sikerültek. Május elseje ma már teljesen a mi napunk. A filiszterek siránkoznak is érte eleget, hogy a nagy nap régi jelentősége, mely szerint az a tavasz hajnalhasadásá­nak ünnepe, elveszett. Mi tettük, mi proletárok, mi, a szegények, az elnyomot­tak tettük azt. Mi fosztottuk meg május elsejét a régi jelentőségtől és adtunk neki egy szebbet, egy jobbat, magasztosabbat, mely inkább vonatkozik az emberekre. Hogy május elsejének új jelentőséget tudtunk­­adni, ebből megtanulhatná a pöffeszkedő hatalom és a megpenészesedett ostoba­ság, hogy ime, már a mi akaratunk a döntő s amint ez az egy akaratunk betelt minden erőszak ellenére is, úgy be fog telni rendre a többi is. Mert május else­jét mi nem rontottuk meg, hanem szebbé, a szabadság hajnalhasadásának ünnepévé avattuk. Apró csatározások azonban még min­dig vannak, mert hiszen az erőszak, az értelmi korlátoltság még mindig uralkod­nak. Elvtársainknak a vidék számos helyén most is ütközetet kellett vívni azért, hogy ünnepelhessenek. Korlátolt agyú rendőrkapitányok és szolgabírák most is akadtak, kik gyűlést, körmenetet, ünnepélyt betiltottak abban a hitben, hogy a világ haladása megáll, pedig csak az ő eszük mozgása tévelyedett hamis irányba. Mindezek az apró sikanériák azonban a proletárok hatalmas hadseregét útjában már fel nem tartóztathatják. Mi megyünk előre büszkén, bátran, fölemelt fővel és a győzelem tudatával mindaddig, míg el nem érünk a czélhoz, a munkásosztály teljes felszabadításáig. Tudósításaink május elsejéről a követ­kezők : Már május elsejét megelőző estén néhány gyár munkásai vagy 3—400-an, lampionos menetet rendezett. Minden oldalról tömegesen csatlakoztak hozzá­juk s nem telt bele egy fél óra, már 5—6000 torokból harsogott a forradalmi dal, a Marseillaise. A liget fái között nagyon megkapó látványt nyújtott a foly­ton nagyobbodó menet, amelynek soraiban néhány száz lampiont és vörös szövet­darabokból rögtönzött vörös zászlókat vittek. Volt persze látás-futás Rudnay úrnak Zrinyi­ utczai rezidencziájában, mi­kor erről a főkapitányság értesült. Ahány pléhtáblás Rudnay-huszárt csak felbírtak hajszolni, kiküldték a ligetbe s fel is osz­latták a menetet, de azt már nem birták megakadályozni, hogy össze ne verődje­nek 5— 600 főből álló csapatok, amelyek énekszóval járták be a ligetet. Május else­jén délelőtt öt nyilvános szakgyűlést és ezenkívül majdnem minden szakegyletben felolvasást tartottak május elsejének jelen­tőségéről. Délután tartottuk meg körmenetünket, amelynél impozánsabbat, hatalmasabbat nem rendezett meg a főváros munkássága. A tüntető körmenet. Az idő is kedvezett a munkásság békés tüntetésének. Szép napsugaras tavaszi idő volt s a gyülekezés helyén, az Újvásár­téren már 1 óra tájban volt néhány száz munkás, de elvtársaink zöme csak 2 óra tájban jött a munkásegyletekből, négyes sorokban, zászlók és jelzőtáblák alatt. A szakmák rendezői kijelölték a helyeket s az érkezés sorrendje szerint sorakoztak egymás mögé. 3 órakor, az indulásra ki­tűzött időben már 41 szervezett emberei állottak katonás sorban. Ott voltak: a nyomdászok, betűöntők, grafikai munkások, az általános munkás­dalárda, a kőfaragók, asztalosok, a szo­czialista egyetemi hallgatók, keztyűsök, aranyművesek, vas- és érczesztergályosok, lakatosok, a „Jövő" munkásegylet tagjai, a német munkások, vasbútormunkások, bádogosok, kovácsok, kocsigyártók, szoba­festők­ és mázosok, kádárok, kalaposok, czipőfelsőrész-készítők, könyvkötők, pa­szományosok, tót munkások, keramikai munkások, kőművesek, ácsok, bőrön­dösök és a szíjgyártók, fehérnemű­tisztítók, a délszláv munkások, a czipé­szek, vasöntők, lengyel munkások, V. és VI. kerületi szervezet, mintaasztalosok, vas- és érczöntők, kövezők, szabók, női angolszabómunkások, esztergályosok, kár­pitosok, olasz munkások, női konfekc­ió­szabók és a reszelővágók. 3 órakor megindult a menet a Kenyér­mező-utczán a Kerepesi-útra fordult és az Erzsébet- és Teréz-körúton, Andrássy- és Stefánia-úton, áthaladt a Hermina-kert felé. Most látszott csak meg, mily óriási az a tömeg, amely itt ünnepelni jött össze. 3 órakor indult el a menet eleje s már négy óra volt, mikor a menet vége az Ujvásár-térről elindulhatott. Négy kilo­méter volt a hossza a menetnek, amely­ben 20—25.000 munkás vett részt. A for­galmat az útvonalon teljesen be kellett szüntetni. A Körúttól a Károly­ körútig álltak a villamoskocsik, amelyek szintén nem közlekedhettek. A menetnél 600-600 vörös karszallagos rendező ügyelt a rend fentartására, rendőr pedig nem volt lát­ható, tehát rendzavarás sem volt, csupán a menet elején és végén haladt 2-2 lovas­rendőr izmagnak. A szervezetek élén 20 elvtárs haladt kerékpáron, azután a pártvezetőség tagjai mentek és hatos, meg nyolc­as sorokban a szervezetek. Felhangzott a marseillaise s a forra­dalmi dal hangjaira az igaz lelkesedés pirja ült az arczokra. A munkásság érzel­meinek néha felkiáltásokban adott kifeje­zést., „Éljenek a hazátlan bitangok !" kiáltja az egyik munkás s zajos éljenzés a felelet a tömeg részéről. „Le a dunaparti Barnum-czirkuszszal !" „Le a nemzeti komédiásokkal !" kiáltják mások. „Éljenek a franczia kongregácziók !" hangoztatja gúnyosan néhány elvtárs. Annak az agitácziónak, amelyet pártunk a munkásnők közt kezd kifejteni, máris meg volt az eredménye; nagyon sok nő vett részt ezúttal a tüntetésben. Különösen a könyv- és kőnyomdászok, szabók, könyvkötők és fehérnemű-tisztít­ók soraiban volt sok munkásnő. Érdekes volt a szobafestők csoportja, nagyobbrészt vörös sipkában jelentek meg. Nagy érdeklődést keltettek az egyetemi A Népszava mai száma 8 oldal.

Next