Népszava, 1903. május (31. évfolyam, 51–62. sz.)
1903-05-05 / 51. szám
1903. május 5. NÉPSZAVA dékoztunk rendezni, melyet a rendőrség hosszúból megakadályozott. Nyíregyháza. Daczára, hogy a körmenetet a főkapitány betiltotta, a munkások a bejelentett helyen mégis összejöttek és mikor a rendőrség felszólította őket, hogy oszoljanak széjjel, akkor ki lett adva a jelszó, hogy kettesével, egymás utáni sorokban kimegyünk a Sóstó-fürdőhöz. A városház-téren elhaladva mintegy 300-an voltunk, a menet élén nagy vörös lobogó volt a következő felirattal: „Éljen a világot megváltó szocziáldemokráczia !" Köréje csoportosulva lelkes hangulatban értünk ki a fürdőhöz. Délután 6 óráig voltunk künn és ekkor visszajöttünk oda, ahonnan kiindultunk. Mikor a városházához értünk, a főkapitány meglátta a vörös zászlót, odaugrott és kikapta elvtársunk kezéből. Öntudatosságunknak köszönheti ez a barom, hogy el nem vertük érdeme szerint. De ünnepünk így is sikerült. Kassa. Mi, kassai munkások is megünnepeltük május 1-ét. Délelőtt 9 órakor a a város fő utczáján végig vonulva, a munkások kimentek egy a külvárosban levő vendéglőbe, hol a nap jelentőségét méltatta Drucker elvtárs. Balázs és Kiss elvtársak pedig szavaltak. Az ünneplésben kivették részüket elsősorban az asztalosok, másodsorban a szabók és sütők, aztán különféle szakmabeli munkások. A kassai napilapok nem jelentek meg. Makó. A város már kora reggel ünnepi színt öltött, sok ház vörössel volt kifestve. Délután 2 órakor a munkások nagy számmal gyülekeztek az önképző körnél, honnan a lúdvári erdőbe vonultak. Feliratos táblákat is vittek a menetben, mely Makón újszerűségénél fogva nagy feltűnést keltett. Az ünnepély színhelyén Molitorisz elvtárs beszédet tartott az ünnep jelentőségéről. Utána Jot, Rédai elvtársak szavaltak. Majd a Marseillaise eléneklése után tánczmulatságot rendeztek, mely eltartott egész estig. Makón nyilvánosan most először ünnepelték meg május elsejét, de a munkások megfogadták, hogy ezentúl minden évben megünneplik. Bakonyszeg. Itt még eddig azt se tudták, hogy mire való az a május elseje, azonban az idén a munkások jó része már megünnepelte. Körmenetet tartottunk zeneszóval és dallal. A községben egész nap hallatszott a Marseillaise. A környenetben a női szervezet is részt vett 241 taggal. A kivonulást tánczmulatság követte. S Z E M L A lekenyerezett függetlenségieK. Nos, rágalmaztunk, amikor azt hangoztattuk már hónapok előtt, hogy nem hiszünk a függetlenségi párt által rendezett obstrukció komolyságában azért, mert e pártban olyan elemek játszák a vezető szerepet, amely elemek nem tudták függetlenségüket megőrizni a kormánynyal szemben. Ezekre az elemekre, ezekre a nagytekintélyű és nagybefolyású képviselőkre gondoltunk, amikor az obstrukció leszerelését nap-nap után jósoltuk. Igaz, hogy rossz jósoknak bizonyultunk, ámde ha jóslatunk nem is vált be, igazolást nyertek azok a gyanúk, melyekre mi az obstrukció leszerelését építettük. A képviselőház szombati ülésén Visontai Soma támogatta a mi állításunkat, melyet a katonai javaslatok ellen megindult obstrukció kezdetén mondottunk a függetlenségi pártnak úgynevezett vezető férfiairól. Visontai Soma ahoz a jelentéshez szólott, melyet Széll Kálmán terjesztett a parlament elé az ex-lex alatt történt kiadásokról. Ez a jelentés burkoltan azt czélozta, hogy a parlament vegye tudomásul azokat az intézkedéseket, melyeket a kormány és a számvevőszék az ex-lex alatt tenni fognak. De bármily burkoltan volt elrejtve e jelentésben az a terv, hogy a kormány e jelentés tudomásul vétele által kibújjék a törvényen kívüli állapotok felelőssége és következménye alól, a szándékot a függetlenségi párt észrevette s keményen támadta a benyújtott jelentést. Ámde ezt csak a függetlenségi pártnak egyik része tette. A másik része, mely Komjáthy Béla és Barta Ödön vezetése alatt áll, módot akart nyújtani a kormánynak arra, hogy költségvetés és indemnity nélkül is úgy igazgassa az ország dolgait, mintha az alkotmány egyik legsarkalatosabb törvényén nem esett volna csorba. Még világosabban kell a helyzetet megmagyaráznunk, hogy tisztán lássuk Komjáthy Béla és Barta Ödön urak vállalkozásának lényegét. A magyar alkotmány egyik törvénye azt mondja, hogy költségvetés nélkül nem szedhető adó, ha csak a kormány nem kapta meg a parlamenttől az ideiglenes felhatalmazást, tehát indemnityt, hogy költségvetés nélkül is kivetheti és behajthatja az adókat. Tehát vagy költségvetésre vagy indemnityre van szüksége a kormánynak, hogy az alkotmány törvényei szerint kormányozhasson. De mert most se költségvetése, se indemnityje nincs a kormánynak, Széll Kálmán egy harmadik módot akart teremteni, melylyel úgy a költségvetést, mint az indemnityt kijátszaná, az alkotmány törvényei ellenére mégis az alkotmányosság látszatában,tartsa meg és kormányozza az országot. És az alkotmánynak ehez a durva megsértéséhez hozzájárultak Komjáthy Béla és Barta Ödön. De mi történt azután, hogy a függetlenségi pártnak ez a két oszlopa a Széll kormány támogatására sietett. Felállott Visontai Soma és a következőket mondotta: Lehetséges, t. képviselőház, hogy egyik kezemmel megvonom a megélhetésének lehetőségét, a másikkal pedig : szurrogátumokkal, alkotmánysértésekkel, jelentések elvi elfogadásával módot adok mégis, hogy kibújjon a felelősség alól ? Hiszen akkor ez, t. ház, kétszínű játék, arra számítva, hogy az egyik állásfoglalásommal, a nemzeti jogok hangoztatásával népszerűségre teszek szert a nemzettel szemben, a másik állásfoglalásommal pedig hozzásimuljak a hatalomhoz és megkönnyítsem a hatalomnak fenmaradását. Én, t. képviselőház, kétszinű játékhoz hozzá nem járulok. Ha én ehhez kezet nyújtanék, akkor — engedelmet kérek, hogy egy tréfás hasonlattal éljek — úgy járnék, mint a közönség azzal a bizonyos híres koplaló művészszel, Suecival. T. i. a t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő minden felelősséget magára vállal, mint a koplaló művész, aki azt mondja, hogy ő három-négy hónapig is kiállja minden táplálék nélkül. Mi azután oda állítunk melléje — ez az ellenzék szereplése — ellenőrző orvosokat. És mi sült ki Luccinál, a híres koplaló művésznél ? Mindennap soványabb lett, de nem halt bele, mert az ellenőrző orvosok mindennap egy tojást adtak neki, amelyből táplálkozott . . . miután látták, hogy ugyan lefogyott a szegény koplaló művész, de élve maradt, hogy tulajdonképpen maga az ellenőrző orvos volt az impresszárió, és ami bevétele volt Luccinak, az mind az ellenőrző orvos zsebébe ment. Íme a zsebek politikája, melyet a függetlenségi párton néhány oszlopos honatya űz a maga hasznára, kipattant a parlament nyílt színén. Visontai Soma ugyan parlamentáris formák között adta értésére az országnak, hogy mi lappang e néhány nagy hazafi kérlelhetetlen ellenzékieskedése mögött, de ezt a burkolt formát megértik mindazok, kik csak némileg ismerik azt a benső baráti viszonyt, mely a függetlenségi párt egy néhány tagja és kormány között fennáll. Akik pedig még ennyire sincsennek a kulisszák mögötti titkokba beavatva, azoknak megmondjuk, hogy Komjáthy Béla és Barta Ödön urak azok, akik haszonnal értékesítették azt a szerencsés körülményt, hogy ők a függetlenségi párt legbefolyásosabb tagjai. Minden politikai akciójuknak, minden felszólalásuknak megvan a maga titkos háttere, sőt meg van rájuk nézve még azoknak a felszólalásoknak is a haszna, amely felszólalásokhoz a fiatalabb és tapasztalatlanabb képviselőket beugratják. Sokszor e fiatalabbakkal kapartatják ki a gesztenyét. Velük csináltatják meg a háborút, őket vonultatják fel a kormány ellen, hogy aztán az alkalmas pillanatban e fiatal képviselők háta mögött megkössék az egyezséget a kormánynyal. Kíváncsiak vagyunk, hogy a függetlenségi párt teljesíti- e azt az elemi kötelességét, hogy a zsebpolitikusokat kikergesse a maga táborából. A pártban jól tudják, hogy kik ezek a kétszinű ellenzékieskedők. Ha nem tudnák, majd informálni fogjuk a sópanamákról, a konverzió-tanulmányokról, holmi telek eladásokról és pénzkölcsönök közvetítéséről, melyek százezreket hoztak a véres szájú képviselő urak konyhájára. Sztrájkparagrafus és munkásjóléti intézmény. A szervezett munkásság sok évi küzdelmébe kerül, míg gazdasági téren eredményeket tud kivívni. Amikor Magyarországon még gyenge volt a munkásmozgalom, mikor szakszervezeteink még a kezdet elején állottak : a mérvadó körök bizony keveset vagy egyáltalán nem törődtek a munkások ügyével. De ma megváltozott a helyzet. A hatalmasan előretörekvő munkásmozgalom fejtörést okozott az úgynevezett felsőbb köröknek. Igyekeztek is mindenféle brutális eszközt alkalmazni. De mivel a mozgalmat megtörni vagy megsemmisíteni nem tudták, mindinkább az a nézet érvényesült, hogy a szocziális bajokat csak szocziális olajcseppekkel lehet orvosolni. Ilyen olajcseppeket használt Darányi miniszter. Csakhogy ennek a miniszternek az orvossága hamis és rossz volt. A bajokat nem orvosolta, hanem rosszabbította. Ennek köszönhetjük azt, hogy a földmivelő munkások közt rohamosan terjed a mozgalom. Láng Lajos kereskedelmi miniszter is szociális olajcseppekkel akar a munkások baján segíteni. Hogy milyen eredménynyel, azt még nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy minden fölülről kezdeményezett szociális intézkedés egyedül a munkásmozgalom fejlődésének és erejének köszönhető. Annak idején említettük, hogy a budapesti munkaközvetítő intézet választmánya, elvtársaink indítványára, elhatározta, hogy sztrájk alkalmával az intézet nem közvetít munkásokat. Ez a határozat a kereskedelmi miniszter jóváhagyásától függött. Kíváncsian vártuk tehát ezt a döntést, amely abban nyilvánult, hogy a miniszter a munkaközvetítő intézet választmányának határozatát az utóbbi napokban, véleményezés végett, leküldte a fővárosnak. Valószínű, hogy ez azért történt, mert a főváros is tetemes öszszeggel hozzájárul a munkaközvetítő intézet föntartásához. Igen érdekes azonban az, hogy a miniszter leiratában pártolja a választmány határozatát, tehát ő is kívánja, hogy sztrájkbontókat ne közvetítsenek és kéri a fővárost, hogy a maga részéről is fogadja el az említett határozatot. De egyúttal azt is ígéri a miniszter, hogy a munkaközvetítő intézettel kapcsolatban, valami munkásjóléti intézményt akar építetni és erre a czélra ingyentelket kér a fővárostól. Reméljük, hogy a kereskedelmi miniszter okulva kollégája, a földmivelési miniszter kudarcbán, nem fog olyan „munkásbaráti" intézményeket alkotni, melyek a munkásokat még jobban elkeserítik. De mindenekelőtt követeljük azt, hogy munkásintézmények alkotásánál elsősorban a munkások véleménye legyen mérvadó. 3. oldal. Terjeszszétek a NÉPSZAVÁT!