Népszava, 1903. május (31. évfolyam, 51–62. sz.)

1903-05-05 / 51. szám

1903. május 5. NÉPSZAVA dékoztunk rendezni, melyet a rendőrség hosszúból megakadályozott. Nyíregyháza. Daczára, hogy a körmenetet a főkapitány betiltotta, a munkások a be­jelentett helyen mégis összejöttek és mi­kor a rendőrség felszólította őket, hogy oszoljanak széjjel, akkor ki lett adva a jelszó, hogy kettesével, egymás utáni sorokban kimegyünk a Sóstó-fürdőhöz. A városház-téren elhaladva mintegy 300-an voltunk, a menet élén nagy vörös lobogó volt a következő felirattal: „Éljen a vilá­got megváltó szocziáldemokráczia !" Köréje csoportosulva lelkes hangulatban értünk ki a fürdőhöz. Délután 6 óráig voltunk künn és ekkor visszajöttünk oda, ahonnan kiindultunk. Mikor a városházához értünk, a főkapitány meglátta a vörös zászlót, odaugrott és kikapta elvtársunk kezéből. Ön­tudatosságunknak köszönheti ez a barom, hogy el nem vertük érdeme szerint. De ünnepünk így is sikerült. Kassa. Mi, kassai munkások is megünne­peltük május 1-ét. Délelőtt 9 órakor a a város fő utczáján végig vonulva, a munkások kimentek egy a külvárosban levő vendéglőbe, hol a nap jelentőségét méltatta Drucker elvtárs. Balázs és Kiss elvtársak pedig szavaltak. Az ünneplés­ben kivették részüket első­sorban az asz­talosok, másodsorban a szabók és sütők, aztán különféle szakmabeli munkások. A kassai napilapok nem jelentek meg. Makó. A város már kora reggel ünnepi színt öltött, sok ház vörössel volt kifestve. Délután 2 órakor a munkások nagy szám­mal gyülekeztek az önképző körnél, honnan a lúdvári erdőbe vonultak. Feliratos táb­lákat is vittek a menetben, mely Makón újszerűségénél fogva nagy feltűnést kel­tett. Az ünnepély színhelyén Molitorisz elvtárs beszédet tartott az ünnep jelentő­ségéről. Utána Jot, Rédai elvtársak sza­valtak. Majd a Marseillaise eléneklése után tánczmulatságot rendeztek, mely el­tartott egész estig. Makón nyilvánosan most először ünnepelték meg május elsejét, de a munkások megfogadták, hogy ezentúl minden évben megünneplik. Bakonyszeg. Itt még eddig azt se tudták, hogy mire való az a május elseje, azon­ban az idén a munkások jó része már megünnepelte. Körmenetet tartottunk zene­szóval és dallal. A községben egész nap hallatszott a Marseillaise. A környenetben a női szervezet is részt vett 241 taggal. A kivonulást tánczmulatság követte. S Z E M L A lekenyerezett függetlenségieK. Nos, rágalmaztunk, amikor azt han­goztattuk már hónapok előtt, hogy nem hiszü­nk a függetlenségi párt által rende­zett obstrukc­ió komolyságában azért, mert e pártban olyan elemek játszák a vezető szerepet, amely elemek nem tud­ták függetlenségüket megőrizni a kor­mánynyal szemben. Ezekre az elemekre, ezekre a nagytekintélyű és nagybefolyású képviselőkre gondoltunk, amikor az ob­strukc­ió leszerelését nap-nap után jósol­tuk. Igaz, hogy rossz jósoknak bizonyul­tunk, ámde ha jóslatunk nem is vált be, igazolást nyertek azok a gyanúk, me­lyekre mi az obstrukc­ió leszerelését épí­tettük. A képviselőház szombati ülésén Visontai Soma támogatta a mi állításunkat, melyet a katonai javaslatok ellen megindult ob­strukc­ió kezdetén mondottunk a függet­lenségi pártnak úgynevezett vezető férfiai­ról. Visontai Soma ahoz a jelentéshez szólott, melyet Széll Kálmán terjesztett a parlament elé az ex-lex alatt történt ki­adásokról. Ez a jelentés burkoltan azt czélozta, hogy a parlament vegye tudomásul azokat az intézkedéseket, melyeket a kormány és a számvevőszék az ex-lex alatt tenni fognak. De bármily burkoltan volt elrejtve e jelentésben az a terv, hogy a kormány e jelentés tudomásul vétele által kibújjék a törvényen kívüli állapo­tok felelőssége és következménye alól, a szándékot a függetlenségi párt észrevette s keményen támadta a benyújtott jelen­tést. Ámde ezt csak a függetlenségi pártnak egyik része tette. A másik része, mely Komjáthy Béla és Barta Ödön veze­tése alatt áll, módot akart nyújtani a kor­mánynak arra, hogy költségvetés és in­demnity nélkül is úgy igazgassa az or­szág dolgait, mintha az alkotmány egyik legsarkalatosabb törvényén nem esett volna csorba. Még világosabban kell a helyzetet meg­magyaráznunk, hogy tisztán lássuk Kom­játhy Béla és Barta Ödön urak vállal­kozásának lényegét. A magyar alkotmány egyik törvénye azt mondja, hogy költség­vetés nélkül nem szedhető adó, ha csak a kormány nem kapta meg a parlament­től az ideiglenes felhatalmazást, tehát indemnityt, hogy költségvetés nélkül is kivetheti és behajthatja az adókat. Tehát vagy költségvetésre vagy indemnityre van szüksége a kormánynak, hogy az alkot­mány törvényei szerint kormányozhasson. De mert most se költségvetése, se indem­nityje nincs a kormánynak, Széll Kálmán egy harmadik módot akart teremteni, melylyel úgy a költségvetést, mint az indemnityt kijátszaná, az alkotmány tör­vényei ellenére mégis az alkotmányosság látszatában,tartsa meg és kormányozza az országot. És az alkotmánynak ehez a durva megsértéséhez hozzájárultak Kom­játhy Béla és Barta Ödön. De mi történt azután, hogy a függet­lenségi pártnak ez a két oszlopa a Széll kormány támogatására sietett. Felállott Visontai Soma és a következőket mon­dotta: Lehetséges, t. képviselőház, hogy egyik ke­zemmel megvonom a megélhetésének lehetősé­gét, a másikkal pedig : szurrogátumokkal, alkot­mánysértésekkel, jelentések elvi elfogadásával módot adok mégis, hogy­­ kibújjon a felelősség alól ? Hiszen akkor ez, t. ház, kétszínű játék, arra számítva, hogy az egyik állásfoglalásom­mal, a nemzeti jogok hangoztatásával népszerű­ségre teszek szert a nemzettel szemben, a má­sik állásfoglalásommal pedig hozzásimuljak a hatalomhoz és megkönnyítsem a hatalomnak fenmaradását. Én, t. képviselőház, kétszinű játékhoz hozzá nem járulok. Ha én ehhez ke­zet nyújtanék, akkor — engedelmet kérek, hogy egy tréfás hasonlattal éljek — úgy járnék, mint a közönség azzal a bizonyos híres koplaló mű­vészszel, Suecival. T. i. a t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő minden felelősséget magára vállal, mint a koplaló művész, aki azt mondja, hogy ő három-négy hónapig is kiállja minden táplálék nélkül. Mi azután oda állítunk mel­léje — ez az ellenzék szereplése — ellenőrző orvosokat. És mi sült ki Luccinál, a híres koplaló művésznél ? Mindennap soványabb lett, de nem halt bele, mert az ellenőrző orvosok mindennap egy tojást adtak neki, amelyből táp­lálkozott . . . miután látták, hogy ugyan lefogyott a szegény koplaló művész, de élve maradt, hogy tulajdonképpen maga az ellenőrző orvos volt az impresszárió, és ami bevétele volt Luccinak, az mind az ellenőrző orvos zsebébe ment. Íme a zsebek politikája, melyet a füg­getlenségi párton néhány oszlopos hon­atya űz a maga hasznára, kipattant a parlament nyílt színén. Visontai Soma ugyan parlamentáris formák között adta értésére az országnak, hogy mi lappang e néhány nagy hazafi kérlelhetetlen ellen­zékieskedése mögött, de ezt a burkolt formát megértik mindazok, kik csak némi­leg ismerik azt a benső baráti viszonyt, mely a függetlenségi párt egy néhány tagja és kormány között fennáll. Akik pedig még ennyire sincsennek a kulisszák mögötti titkokba beavatva, azoknak meg­mondjuk, hogy Komjáthy Béla és Barta Ödön urak azok, akik haszonnal értéke­sítették azt a szerencsés körülményt, hogy ők a függetlenségi párt legbefolyásosabb tagjai. Minden politikai akc­iójuknak, minden felszólalásuknak megvan a maga titkos háttere, sőt meg van rájuk nézve még azoknak a felszólalásoknak is a haszna, amely felszólalásokhoz a fiatalabb és tapasztalatlanabb képviselőket beugrat­ják. Sokszor e fiatalabbakkal kapartatják ki a gesztenyét. Velük csináltatják meg a háborút, őket vonultatják fel a kormány ellen, hogy aztán az alkalmas pillanatban e fiatal képviselők háta mögött megkössék az egyezséget a kormány­nyal. Kíváncsiak vagyunk, hogy a független­ségi párt teljesíti- e azt az elemi kötelességét, hogy a zsebpolitikusokat kikergesse a maga táborából. A pártban jól tudják, hogy kik ezek a kétszinű ellenzékieskedők. Ha nem tudnák, majd informálni fogjuk a sópa­namákról, a konverzió-tanulmányokról, holmi telek eladásokról és pénzkölcsönök közvetítéséről, melyek százezreket hoztak a véres szájú képviselő urak konyhájára. Sztrájkparagrafus és munkásjóléti intézmény. A szervezett munkásság sok évi küz­delmébe kerül, míg gazdasági téren ered­ményeket tud kivívni. Amikor Magyar­országon még gyenge volt a munkásmoz­galom, mikor szakszervezeteink még a kezdet elején állottak : a mérvadó körök bizony keveset vagy egyáltalán nem tö­rődtek a munkások ügyével. De ma meg­változott a helyzet. A hatalmasan előre­­törekvő munkásmozgalom fejtörést oko­zott az úgynevezett felsőbb köröknek. Igyekeztek is mindenféle brutális eszközt alkalmazni. De mivel a mozgalmat meg­törni vagy megsemmisíteni nem tudták, mindinkább az a nézet érvényesült, hogy a szocziális bajokat csak szocziális olaj­cseppekkel lehet orvosolni. Ilyen olajcseppeket használt Darányi miniszter. Csakhogy ennek a miniszternek az orvossága hamis és rossz volt. A bajo­kat nem orvosolta, hanem rosszabbította. Ennek köszönhetjük azt, hogy a föld­mivelő munkás­ok közt rohamosan terjed a mozgalom. Láng Lajos kereskedelmi miniszter is szoc­iális olajcseppekkel akar a munká­sok baján segíteni. Hogy milyen ered­ménynyel, azt még nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy minden fölülről kezdemé­nyezett szoc­iális intézkedés egyedül a mun­kásmozgalom fejlődésének és erejének kö­szönhető. Annak idején említettük, hogy a buda­pesti munkaközvetítő intézet választ­mánya, elvtársaink indítványára, elhatá­rozta, hogy sztrájk alkalmával az intézet nem közvetít munkásokat. Ez a határozat a kereskedelmi miniszter jóváhagyásától függött. Kíváncsian vártuk tehát ezt a döntést, amely abban nyilvánult, hogy a miniszter a munkaközvetítő intézet vá­lasztmányának határozatát az utóbbi na­pokban, véleményezés végett, leküldte a fővárosnak. Valószínű, hogy ez azért történt, mert a főváros is tetemes ösz­szeggel hozzájárul a munkaközvetítő inté­zet föntartásához. Igen érdekes azonban az, hogy a mi­niszter leiratában pártolja a választmány határozatát, tehát ő is kívánja, hogy sztrájkbontókat ne közvetítsenek és kéri a fővárost, hogy a maga részéről is fogadja el az említett határozatot. De egyúttal azt is ígéri a miniszter, hogy a munka­közvetítő intézettel kapcsolatban, valami munkásjóléti intézményt akar építetni és erre a czélra ingyentelket kér a fő­várostól. Reméljük, hogy a kereskedelmi minisz­ter okulva kollégája, a földmivelési mi­niszter kudarcbán, nem fog olyan „mun­kásbaráti" intézményeket alkotni, melyek a munkásokat még jobban elkeserítik. De mindenekelőtt követeljük azt, hogy mun­kás­intézmények alkotásánál első­sorban a munkások véleménye legyen mérvadó. 3. oldal. Terjeszszétek a NÉPSZAVÁT!

Next