Népszava, 1903. június (31. évfolyam, 63–73. sz.)

1903-06-04 / 63. szám

1903. június 25. NÉPSZAVA szájától fél, hanem a röpiratoktól, a nyom­tatott betűtől. Pártunk húsvéti kongresszusa egy kí­méletlen, erőteljes igazsággal szövegezett határozatban fejezte ki felháborodását és megvetését a bán zsarnoki uralma fölött. Ez a határozat nyomtatásban megjelent a Volksstimme pártlapunkban is, amely lap zágrábi elvtársaink között sok pél­dányban forog közkézen. A horvátok czárja bizonyára toporzékolt, amikor velős jellemrajzát olvashatta és tehetetlen dü­hében épp három héttel ezelőtt elfogatta és azóta fogva is tartja Bulcseg elvtársunkat, aki az idei kongresszuson horvát testvér­pártunkat képviselte. Bukseg elvtársat úgy faggatja a vizsgálóbíró, mintha ő volna annak a kongresszusi határozatnak szerzője és vádolja őt a határozatban fog­lalt izgatás miatt. A gyávának jellemvonása az alattomos bosszúállás is. A félelmetes bán nem mer üzenni Geguss Gusztávnak, a budapesti főszaglásznak, hogy emeljen vádat a kegyelmes bán személyének megsértése, megrágalmazása miatt. Kéz alatt oda­haza akar magának elégtételt szerezni a gyávák leggyávábbika, mert ismeri a mi büntetőtörvényünket, amely sok gyarló­sága mellett legalább megengedi ilyen esetben a valódiság bebizonyítását. És hogy Bukseg elvtársunk nem mint vád­lott, hanem mint tanú álljon a vádlóval szemben, ettől igazán remeg a bűn, a gyáva. Most nem ér rá Khuen-Héderváry a becsületén ejtett terjedelmes foltokat reperáltatni, előbb az izgatókkal, a láza­dókkal kell végeznie. A lázadás legalkal­masabb ürügy nemcsak arra, hogy a bán elterelje saját üzelmeiről a figyelmet, de arra is, hogy Bukseg elvtársunkon álljon gyáva bosszút és így halálos csapást mérjen a fiatal szoczialista mozgalomra. Siettünk ezzel a felvilágosítással a magyar sajtó részére, hogy lássák, miként készíti elő a gyáva a forradalmat! KÜLFÖLD. Francziaország Tiltakozó gyűlés a czárizmus ellen. Míg a franczia burzsoázia Szt.-Pétervárra utazik — mely város most ünnepli fönnállásának kétszázadik évforduló­ját — hogy tömjénezzen a czári önkényuralomnak, addig a franczia forradalmi szoczialista párt az orosz és a lengyel szervezetekkel egyetemben megmagyarázhassák az élet­jelenséget, mindent az anyagban működő erőre vezet­tek vissza ; a növények és állatok létre­hozását, valamint azok eredetét a környe­zet befolyásának tulajdonították. Egy „teremtő istennel" minden fejtörés nélkül megértett az ember mindent. Pl. az embereket azért teremtette az isten, hogy azok vérrel abrakolják a poloskákat és a bab­ákat, a munkásokat azért terem­tette, hogy azok a semmittevőket hizlal­ják ; a lakókat hogy házbért fizessenek; háztulajdonosokat, hogy a házbért bezse­beljék és így tovább a végtelenségig. A materialista elmélet halomra dönti ezeket a magyarázatokat. Habár a mai természetbúvárok szolgalelkűség tekinte­tében nagyban versenyeznek a papokkal, mindamellett még sem örvendenek ama áldott tudatlanságnak, mely megengedi a jámboroknak, hogy a legfrissebb badar­ságokat föltálalják; tudósaink kutatják a szervi fejlődés természetes főtényezőit, anélkül, hogy e jelenségek valódi okait meg mernék mondani. Tisztelet illeti Darwin Károlyt, hogy e tényezők közül sokat felfedezett. Darwinnak meg­­volt az az előnye, hogy az állattenyésztés klasszikus hazájában élt. Darwin megjegyezte, hogy a házi állatok sokféle változáson mennek keresz­tül. Mihelyt ezek a változások fölkeltették az állattenyésztő figyelmét, mindjárt gon­dosan ápolta e változásokat. (Folytatása következik.) Hollandia: Az általános sztrájk utóhangjai. Hugenholz elvtár­sunkat, ki tagja a második kamarának (képviselő­ház) és a haarlemi községi tanácsnak, egy hónapi fogházra ítélték. Az ügyész egy évi fegyház­büntetést kért. Hugenholz elvtárs bűne az volt, hogy a rezervisták egyik gyűlésén „bujtogatott." Valószínűleg még többen is fogják követni elv­társunkat a börtönbe. Hisz a polgári társadalom nem elégszik meg azzal, ha a munkások küzdelmét leveri, hanem a védteleneken boszut is áll. Hogy mit használ a börtön a szabadságmozgalom ellen, azt fölösleges mondani, azzal ma már min­denki tisztában van. Norvégia. Tüntetés a rabszolgatörvény ellen. A krisztiániai munkások nagy tüntetést rendeztek azon most ho­zott törvény ellen, mely lehetetlenné akarja tenni számukra, hogy helyzetük megjavítása czéljából sztrájkba léphessenek. A tüntető felvonuláson Hol­ 2.000 munkás vett részt; a menet élén egy zászlót vittek, melyen a következő felírás volt: „Mi védtörvényt kérünk, nem pedig rabszolga­törvényt !" A felvonulás után nagy népgyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy felírnak a képviselő­házhoz a törvényjavaslat olyan módosítása czéljá­ból, hogy az ne legyen sérelmes a munkásokra. nagy népgyűlést tartott Párisban, melyen tiltakoz­tak a statuszi munkásmészárlások és a kisinevi zsidómészárlások ellen. A gyűlésen több külföldi szoczialista szervezet is képviselve volt. Többek közt jelen volt a belga szoczialista párt titkára, Maes elvtárs, több orosz és lengyel titkos szervezet küldöttei, köztük szá­mos női küldött, a zsidó általános munkásszövet­ség küldöttei stb. A gyűlés a következő határozati javaslatot fo­gadta el: „Az összegyűltek megbélyegzik a statusti és kisinevi mészárlás végrehajtóit és ezen gyilkos­ságokért a czári kormányt teszik felelőssé, mely azon van, hogy a fajok közti ellentéteket minél jobban kiélesítse és ezzel késleltesse azt az időt, amikor a proletárok nemzetiségi különbség nélkül össze fognak fogni, hogy legyőzzék az elnyomó abszolutizmust és a kapitalizmust. Testvéri üdvöz­letüket küldik azoknak a hősöknek, akik a kan­csuka hazájában szabadabb és emberségesebb életmódért küzdenek. Kötelezik magukat, hogy mindenféleképpen támogatni fogják azt a küzdel­met, mely a czárizmus ellen irányul. Éljen az orosz proletárság ! Éljen a proletár és nemzetközi szoczialista Internaczionale I' Delory elvtárs, a franczia kamara tagja, kijelen­tette, hogy a parlamentben szóvá fogja tenni a czári gazságokat. A gyűlésre üdvözlő táviratot küldött Serny elv­társ, a nemzetközi szoczialista iroda titkára és Ferri elvtárs, az olasz központi pártlap szerkesz­tője, választják őket, a szoczialista községi programm megvalósításáért fognak harc­olni. A programm követeli, hogy a község lakóháza­kat építtessen, sétányokat, üdülőhelyeket csinál­tasson a lakosok számára, továbbá a község szál­lítsa az élelmiszereket, vegye át a városi közle­kedési eszközöket, a gáz és villanyvilágítást stb. Mi természetesen örvendünk annak, hogy a szoczializmus már mindenütt nagy tért hódít ma­gának, egyben bebizonyítva látjuk, hogy bármily védtörvényeket is hozzanak a munkások számára, azok előbb-utóbb mégis csak a szoc­ialista táborba sorakoznak. Ausztrália. A szoczializmus Új-Leelandban. A polgári demokra­ták azt mondják — de csak mondják, mert a meg­valósítására nem igen törekszenek — hogy a munkások helyzetén már a mai társadalomban is lehet javítani; oly helyzetet lehet teremteni szá­mára, hogy azok fölöslegesnek tartják a szoczia­lizmus megvalósítását és otthagyják a szoczialista tábort. Csak javítani kell a munkásosztály hely­zetén és a szocziális kérdés meg van oldva ! Rendesen Angliával hozakodnak elő. Azt mond­ják, daczára annak, hogy nagyon sok munkás él Angolországban, a szoczializmus még­sem tudott gyökeret verni. Ennek oka abban keresendő, hogy ott a munkásnak jó dolga van. És ugyan­így van ez Ausztráliában is, hol szintén jó dolguk van a munkásoknak. Már többször rámutattunk, hogy újabb időkben egyre nagyobb arányokat ölt Angliában a szoczia­lista mozgalom. Így az osztályharcz alapján álló független munkáspártnak több mint 800.000 tagja van. Egy-két év óta Ausztráliában is terjed a szoczia­lista mozgalom. Új-Seeland egyik városában, — megjegyzendő, hogy a legjobb munkásvédtörvé­nyek Új-Seelandban vannak — Wellingtonban megalakult a szoczialista pártszervezet és mind­járt szoczialista jelölteket állítottak fel a közeledő községi választásokra. A jelöltek kötelezték m magukat, hogyha meg­ Ázsiából. A temesmegyei csákovai főszolgabíróról, Győry Imréről eddig csak annyit tudtunk, hogy egyetlenegy népgyűlés-bejelentést sem vesz tudomásul. Néhányszor be is csu­katta elvtársainkat hol,Giládról, hol Voj­tekről, hol Fólyáról. Álljunk meg Fólya község határánál, a­honnét pár hónappal ezelőtt Ongyán Miklós elvtársunkat a köz­ségi elöljáróság hivatalos írásban örökre ki­utasította, anélkül, hogy erre joga lett volna. A képviselőházban is szóba került ez a hallatlan eset; a belügyminiszter ki is jelentette azonnal, hogy ő nem felelős azért a „szegény elöljáróság"-ért. Gagyán elvtársunk, kinek családja és földje is van Fólyán, visszament falujába és meg­maradt továbbra is jó agitátornak. Nem szoktunk minden csekélység miatt lármát csapni, sőt most kivételesen át­adjuk a pennát Gagyán elvtársunknak, kitől a következő levelet kaptuk, (amelyet eredeti szövegében nyomatunk le): „nézzenek utána, hogy az a baj, ami velem történt. Május hó 4-én éjszaka 10 óra csend­őrök jöttek és ott kellett hagyni az házamat és feleségemet és gyermekemet és megkérdeztem az csendőröket hogy miért és magunk se tudjuk csak a főbíró parancsa és aztán ott áltam az csendőröknél régenig a községházánál reggel fél­négy órakor elkísértek csákovára az főszolga­bíró hivatalára és azt kérdezte a főszolgabíró hogy nem kapott parancsolatott az ministérium­tól hogy ki menyjen az faluból nem kaptam és kértem a főszolgabírót hogy miért azért mert csocsilista és lázittya az országot és én azt kérdeztem hogy micsoda lázítást teszek én, azért, mert szoczialista vagy, én nem engedem, hogy ott lakj a faluban és onnan elkísértetett banlaki főbíróhoz az pandúrokkal, a banlaki fő­szolgabíró azt kérdezte hogy miért hoztak ide zsuppon azért hogy szoczialista vagyok és más bajt nem tett nem csak azért és aztán nem adott engedélyt hogy menjek haza és az csákovai fő­szolgabíró ezt mondta, hogy ha vissza mén a községbe akár fizet négyszáz koronát büntetve lesz és kérem szépen az elvtárst, hogy legyenek oly jó szívvel irántam hogy ettől az birságtól meg­szakadjanak, legyenek oly szívesek hogy csillapiják le hogy velem békét hagyjanak mert én nem lopok se nem gyilkolok." Ongyán Nikolae s. k. Nincs az a mesteri toll, amely ennél a levélnél erősebben ki tudná színezni a mi ázsiai szolgabiráinknak határt nem ismerő önkényét és hatalmaskodását. „Nem lopott, se nem gyilkolt" Gagyán Nikolas, mégis úgy bánik vele a csákovai főszolgabíró, mintha rablógyilkosságot követett volna el. A belügyminiszter nem intézkedek, hogy békén hagyják Gagyán elvtársat. Ő is úgy gondolkodik, mint a főbíró Csáko­ván: a szoczialista, az izgató, veszélyes a falu békéjére, hát el kell zsuppoltatni egy másik faluba, ahol megszületett. Itt már izgathat bátran, születési helyéről már­nem kísérhetik el a csendőrök, mert az az illetőségi helye. Ez a jó „magyar" szokás. Diósgyőr már nem esik oly messze az úgynevezett műveit világtól, mint Fólva. Borsod megyében van, Miskolcz­­városának közelében. Oroszmann Zsigmond elvtár­sunk Miskolczról május elsején kiment Diósgyőrre ; oly merész volt, hogy mellére tűzte a májusi, vörös szallagos jelvényt. Meglátta ezt a diósgyőri magyar királyi vasgyár Gyarmat nevű felügyelője és felhívta Groszmann elvtársunkra a ké­szenlétbe (forradalmi nap lévén) helyezett csendőrség figyelmét. A csendőrök Grosz­mannt erőszakkal bekísérték a laktanyára, levetkőztették meztelenre, átvizsgálták ruh­áit. 3. oldal.

Next