Népszava, 1903. július (31. évfolyam, 74–86. sz.)

1903-07-02 / 74. szám

2. oldal. NÉPSZAVA 1903. július 2. S a szervezettség legerősebb fegyvere a sajtó. Nemcsak riadó az, mely ellen­állhatatlan erővel magához vonzza az igazságért, jogért és szabadságért lelke­sülőket, hanem éles és kemény csata­bárd is, mely előtt nincs megállás, mely­nek csapásai földre terítik mindazokat, kik a fejlődés, a világosság ellen síkra mernek szállani. De csak a proletárság sajtója ilyen és csak akkor, ha mindenki, ki szocziáldemokratának nevezi magát, a sajtó mögé sorakozik, azt támogatja, erő­síti minden erejével és minden tehetsé­gével. Mi levonjuk a tanulságokat német elv­társaink nagy harczából, nagy diadalából. A mi ellenségeink is azok, amelyek az övék, mi is azokkal a fegyverekkel küz­dünk, amelyekkel ők küzdenek, mi is győzni fogunk, mint ahogy ők győztek. A német szocziáldemokráczia választási harcza a világ proletársága számára erő­próbája volt azoknak a közös fegyverek­nek, melyeket az internaczionális szoc­iál­demokráczia a magáénak vall, melyekbe reménységét, várakozását helyezte. S a próba azt mutatta, hogy a fegyverek kitűnőek, csak forgatni tudjuk, csak bánni tudjunk velük. Ezek a fegyverek a szervezkedés, a sajtó, a szívósság, a csüg­gedetlenség, a czéltudatos kitartás és a rendületlen bizalom a magunk erejében. A szocziáldemokráczia újra megmutatta, hogy nem ismer más jelszót, csak: Előre! Ez a mi jelszónk is, ez van a mi zász­lónkra is írva, feleljünk meg ennek a jelszónak mi is úgy, mint ahogy német elvtársaink megfeleltek. És küzdelmünk eredménye maga a szabadság lesz, mely­ért hiába folyt el annyi vér, hiába hul­lott annyi virág, hiába pusztult el annyi élet, évezredeken keresztül. A NÉPSZAVA­ZÁS SzAJA. Fel a küzdelemre! Ébredjetek gyorsan, halljátok a nagy zajt; Uj kornak vad szele döngeti a talajt! Lenn a föld mélyében, fenn a levegőben Dübörög, villámlik, harcz van készülőben, Minket hí csatára, döntő ütközetre, Előre munkások, föl a küzdelemre; Karunk erejétől megriad a gazság : Mienk a diadal, velünk az igazság. Kik rabságban nyögtök, rutul eltiporva Szenvedő milliók álljatok mind sorba ! Kiknek a földi lét nem élet csak átok, N ' Siralomvölgyének látják a világot, Ne tétovázzatok, uj idő közeleg, Győzni fog az eszme , igazság szeretet ! Ne sóhajtozzatok: „Mikor lesz már vége." . . . Mig talpra nem álltok, nem lesz addig béke ! Nem lesz addig béke, nyugalom a földön, Amig ki nem nyilik valamennyi börtön ; Azok a börtönök, mikben sápadt arczok Kenyérért küzködve folytatják a harczot, Hol a sziv megdermed, elfásul a lélek, Ahol nyomorúság, szenvedés az élet, Reggeltől estélig czipelik a jármot, Csüggedt megadással viselik a lánczot ! Nem lesz addig béke, mig vihar nem támad, Mig le s­em pattannak a rozsdásult zárak, Recsegve dőlnek le a megkorhadt falak, Kitódul belőle a sok sápadt alak Valamennyi szívét egy érzés hatja át, Lelkesedve zúgják a jövendő dalát, Kipirult arczukon az eszme fensége , Míg vihar nem támad, nem lesz addig béke ! Nem lesz, mert nem lehet ! Érzi minden ember, Csak te magad vagy az, aki tenni nem meri Pedig csak tőled függ, hogy milliók álma Teljesüljön, édes valósággá válva! Embernek születtél te is, mint a többi, Mért hagyod magadat húzni, vonni, törni , Kiáltsd, hogy elég volt! Emeld fel homlokod Megillet, követeld az emberi jogot! Ember vagy! Ébredj fel ! Nem hallod a nagy zajt, Új kornak vad szele döngeti a talajt, Hallod, hogy dübörög lenn a föld mélyében, Látod, hogy villámlik fenn a levegőben ! Ütközetre szólit, fel hát a csatára, Jobblét a jutalma, boldogság az ára ! Karunk erejétől megriad a gazság , Előre munkások, velünk az igazság! Körmendi Sándor. SZEMLE. A megcsaltak. Az édes szavú, sima modorú horvát bán bemutatkozott a képviselőháznak, mint Magyarország új miniszterelnöke. Programmot akart adni terveiről, de már beszédjének legelején oly ordítozás, tom­bolás és zsi­­ózás tört ki a függetlenségi párti padok között, hogy gróf Khuen-Héderváry mintegy negyed óráig nem tudott szóhoz jutni. Némán állott bár­sonyszéke előtt és csodálkozva nézte az ellenzék őrjöngését. Némán kérdezte sze­meivel : Mit akartok, miért rendeztek nekem ilyen fogadtatást? Bevalljuk, hogy mi magunk­ se értettük az ellenzék felháborodását s mi az új miniszterelnökkel együtt szintén csodál­kozva kérdeztük, hogy miért ez a forron­gás azzal a miniszterelnökkel szemben, akinek kinevezését senki se segítette elő annyira, mint a most tomboló független­ségi párt. Ez a párt hozta őt az ország nyakára. Ez a párt egyengette útjait, ez a párt rakta le előtte a fegyvereket. De arra, ami érthetetlennek látszott, megjött a válasz a függetlenségi párt padjai felől. „Megcsaltak, becsaptak ben­nünket", kiáltottak a párt vezérei, mikor Khuen-Héderváry kijelentette beszédje elején, hogy a katonai javaslatokat egyelőre leveszi a napirendről. „Más volt a meg­egyezés", dörögték a hazaffyak s a dör­gést megtoldották azzal, hogy a szószegőt lehetetlenné kell tenni. A függetlenségi pártot tehát megcsal­ták. Ez a nemezis. Egy párt, mely az utolsó tiz esztendőben csalásból tartotta fenn magát, csalásnak köszönhette man­dátumait, félrevezetésnek köszönhette népszerűségét, abba fullad bele, hogy megcsalták. Meglopták a tolvajt ! Hát nem kac­agtató ez? Bizony, mulatságos ez mindenképpen. Akár i­gaz a csalás, akár nem. Mulatságos, ha csakugyan megcsalták, de még mulatságosabb, ha az ellenzék csak szimulálja a megcsaltat. S ez az utóbbi feltevés a valószínűbb. Rá­kellett fogniok az új miniszterelnökre, hogy ígéretei fényesek voltak s ők e fényes ígéretek előtt rakták le a fegyvert. Diadalnak akarták feltüntetni a leszere­lést, el akarták hitetni a néppel, hogy mily nagy árakat csikartak ki a bántól, amiért a fegyvert lerakták. De mihelyt a bán leleplezte, hogy a leszerelésnek nincs és nem is volt ára, mihelyt a bán kipattantotta, hogy a függetlenségi párt kapitulálásának nincs más oka, mint gyáva meghátrálás, az obstruálók fordítottak a taktikán s a meg­csalt mártírokat adták az országházban. „Nem tudtunk elérni semmit, okos dolog lesz hát azt mondani, hogy azért nem értünk el semmit, mert megcsaltak."" Ha ez az ötlet az a szalmaszál, melybe a függetlenségi párt kapaszkodik, hogy bele ne fulladjon a megvetésbe, mi nem halászszuk el az orra elől ezt a szalmaszálat. Éljen a párt s köszönje ennek az ötletnek az életét. Mi örvendünk a menekülésének, mert polgári ellenzéki pártul még pénzért se kaphat­nánk a magunk számára kedvezőbb ellen­zéket, mint ez a függetlenségi párt. Az új miniszterelnök programmjáról ne essék sok szó. Ugyanazt mondotta, amit négy esztendő előtt Széll Kálmán mon­dott. Csak a miniszterelnöki bársonyszék cserélt gazdát, más egyéb nem történt egyelőre. Nekünk pedig nem sokat jelent e változás. Várni tőle se várhatunk semmit s a magunk erejére vagyunk utalva most is, mint mindig, mig a mai rendszer meg nem dől. Az osztályharcz. Irta : Lafargue Pál. • Folytatás.) Az állatok közül nem az ember az egyedüli, aki mesterséges állapotokat teremtett magának; bizonyos állatfajok (a hódok, a méhek, a hangyák) ugyan­ezt tették és ezáltal oly fejlődési fokot értek el, milyet a többi állatok eddigelé nem ismernek. Celsius, a híres római orvos 1800 évvel ezelőtt a következőket írta: „Az emberek azt állítják, hogy azért különböznek a többi állatoktól, mert városokban laknak, törvényeket hoznak és kormányokat neveznek ki; ebben azonban nagyon tévednek. A hangyák és a méhek ugyancsak így élnek: vannak királyaik, kik őrködnek felettük és akik­nek szolgálatot teljesítenek; vannak háborúik, győzelmeik, lemészárolják a a legyőzötteket. Vannak városaik és kül­városaik, van szabályozott munkaidejük . .. üldözik a rovarokat, némelyik rovart megszelidítik, háziállatokat nevelnek . .. Ha valaki letekinthetne az égből, mily külömbséget találna az ember — és a méhek vagy a hangyák művei közt ?" Ezt mondja Celsius. Azóta már nagyon sok szorgalmas megfigyelő tanulmányozta ezen kicsiny állatok szokásait. A hangyalakás valóságos csodája a természetnek. „E lakásokat az jellemzi, — mondja Forel — hogy nincsen ál­landó, megváltozhatatlan alakjuk, mint a darázsok és méhek fészkeinek. A han­gyák nagyon jól értik a módját, miként kell építményeiket a körülményekhez illeszteni és a helyzet tulajdonságaiból hasznot húzni". Falakat raknak, oszlo­pokat állítanak föl, az o­zlopokra geren­dákat helyeznek el és emeleteket építe­nek. (Már negyven emeletes hangya­épületeket is találtak). A fehér hangyák fészkei — melyek Snegálban igen gya­koriak — öt-hat méter magasak és oly erős szerkezetűek, hogy akkor sem dűl­nek össze, ha egy ember, sőt ha egy bivaly rájuk áll, a külvilággal harminc­ c­entiméteres földalatti utak kötik össze e fészkeket. Mik az emberek monumen­tális épületei e kicsiny rovarokéhoz képest! Ha a hangya­fészkek magasságát és ter­jedelmét építőik magasságával és terje­delmével hasonlítjuk össze — úgy az embe­rek épületei nevetségeseknek tetszenek. Ha ugyanezt a mértéket veszszük az embereknél, a piramisok magasságának meg kellene haladni az 1000 métert. A legmagasabb piramis, mit az emberek építettek — Cheop piramisa — 140 méter magas, a strassburgi székesegyház tornya 142 méter és a Saint-Jacques tornya 58 méter. A hangya épülete­kr­ek vannak rak- Bánffy vezekel. Bánffy Dezső volt miniszterelnök, akinek még hatalmon volt, egyik életczélja a szo­czialisták kiirtása volt, — most vezekel. Vezekel a multak bűneiért, amelyek az ő lelkén száradnak. Czikket irt a Pesti Hír­lapba, amelyben többek között a követ­kezőket írja: „Izolálva, egyedül, visszavonulva vagy elhagyatva szemléltem a komoly helyzetet, alig látva meg, alig találva meg a kibontakozás utait. Magános vissza­vonultságomban időm és alkalmam volt sok min­denről sokat gondolkodni, elmélkedni. Beláttam, megtanultam mérlegelni a múltak hibáit. Énmagam egyes tényei iránt sem voltam elnéző. De egyidejűleg láttam az utánam következő korszak vészthozó, si­kertelenségben tündöklő botlásait."

Next