Népszava, 1903. augusztus (31. évfolyam, 87–99. sz.)

1903-08-01 / 87. szám

87. szám. Budapest, 1903. szombat, augusztus 1. XXXI. évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 K.,/a évre 7.20 K. ,/a évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. Volkastimme-vel együtt egész évre 19.20 K. Ú. évre 9.60 K., V. évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József körút 18. sz., ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. MT TELEFONSZÁM 54—04. cím Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Elvtársak! !Munkások! Augusztus hó 2-án (vasárnap) d. u. fél 2 órakor gyülekezünk a Múzeum mögött, ahonnan zárt menetben jelzőtáblákkal és zászlókkal elindulva, tüntető felvonulást tartunk Budapest utczáin. A menet a Kerepesi-úton, Erzsébet- és Terézkörúton, Andrássy-úton és Arénaután fog végig vonulni. A felvonulást nagy követi a városligeti Aréna előtti téren. Napirenden lesz a politikai helyzet. A parlament zűrzavarának közepette föl kell emelnie szavát a népnek és hangosan nyilvánítania kell akaratát. A parlamentben már kezdődik az alku a nép bőrére — ebbe az alkuba bele kell szólnia a népnek is ! Ott legyen minden munkás ! A pártvezetőség. A bán keze. Öt hét előtt küldték őt a nyakunkra azzal az utasítással, hogy működjék, úgy ahogy működni tud. S ő, Khuen-Héderváry vállalkozott arra, hogy lejön közibénk s kormányozni fog. A kormányzáshoz való minden tudása abból állott, amit a Tisza-iskola a magyar politika csalhatatlan dogmájaként hirdetett: Magyarország csak korrupczióval kormányozható. Khuen-Héderváry magáévá tette ezt a tant és hozzálátott az ország kormányzásához. Múltja is sejteni engedte, hogy nem lesz nálunk se válogatás az eszközökben, hiszen horvátországi uralma számtalan példával igazolja, hogy uralmának legtöbb támasztékai az erőszak és a korrupczió voltak. Milyen mesének mondották, mikor idejövetelének első napjaiban azt hirdettük, hogy négy milliót hozott magával a bán ! Amit mi állítottunk, de amit rajtunk kívül mindenki mesének mondott, az igazságnak bizonyult. Ezresek a Ház asztalán. Még nincsen három hete, hogy Kossuth Ferencz nagy páthoszszal kiáltotta a parlamentben, hogy legyen vége a rágalmaknak, melyekkel a függetlenségi párt békeapostolait illetik. S ime három hét után Pap Zoltán országos képviselő előáll és tényekkel igazolja, hogy mindaz, amit a függetlenségi párt leszerelőiről mondottak, nem olyan rágalom, melynek semmi alapja sincsen. Ezer koronás bankjegyek hevertek a képviselőház asztalán s minden szónál ékesebben hirdették, hogy megjött a bűn, megjött a pénz. Az ezer koronásokat Pap Zoltán kapta délután oly feltétel alatt, hogy utazzék el a fővárosban s ne szólaljon fel szerdán napirend előtt a képviselőházban. De tartsuk be a sorrendet úgy, amint azt Pap Zoltán előadta. A képviselőház szerdai ülésén napirend előtt felállott Pap Zoltán s a következőket mondta el, mialatt 10 darab ezer koronás bankjegyet tett le a Ház asztalára. — Engem ezzel a tízezer koronával meg akartak vesztegetni. Az illető nem kivánt tőlem egyebet, mint azt, hogy ma fel ne szólaljak. ígérte, hogy egy kis idő múlva kapok még többet. Megkérdezte tőlem, hogymik a kívánságaim, mik a családom óhajtásai. Négyszem között történt az egész dolog. Hatezer forintot hoztak és ebből 200 korona províziót kellett adnom. A megdöbbenés, a szörnyüködés és megbotránkozás mofaja futott végig a Házon. A kormánypárt dühösen ordította, hogy ki volt az, aki a pénzt átadta. Hosszas habozás után Pap Zoltán újra felállott s a következőket adta elő : Tegnap délután fél négy órakor megjelent nálam egy úriember, aki nekem a múltban jó barátom volt és ennek a Háznak is tagja volt, ellenzéki képviselő és ő előadta, hogy a helyzet iránt, mely most itt a parlamentben folyik, milyen véleménynyel viseltetik. Én megmondtam a magam véleményét, ismeretes az álláspontom. Erre ő azt mondta, hogy te feliratkoztál mára, de kérlek, hogy ne beszélj. Én kérdeztem, hogy miért ne beszéljek ? Én elmondtam neki, hogy a Rákócziünnepélyen miket tapasztaltam és hogy az a katonai rendelet rendkívül sérelmes, és én hazafias kötelességemnek tartom tiltakozni az ilyen katonai eljárások ellen. Azt mondta erre : Mennyiért állanál el a szótól, mai beszédedtől ? Én megdöbbentem és kérdeztem, miért van ez érdekedben ? Azt mondta: nem az ő érdeke, hanem — egészen őszintén beszél — neki hivatása van, ő küldetésben jött, mert neki az a czélja, hogy az obstrukció leszereltessék s a beszélni képes embereket veszik sorba , a kicsinyekkel, akik nem beszélnek, nem törődnek. Az illető láthatta arcomon az elsápadást és azt mondta : Ha nem tetszik, nem beszélünk a dologról tovább , de adjam a becsületszavamat arra, hogy erről nem szólok senkinek. (Nagy zaj és mozgás.) Én tisztának érzem magam és valamint elhatároztam magamban, hogy nem mondom meg a nevét, most épp oly őszinte elhatározással kijelentem, hogy meg fogom mondani. Megmondom azért, mert az egész vitát háborúnak tekintem és valamint őseim ott voltak a kuruczoknál és ott voltak 48-ban, ugy magam is kiveszem a részemet s az életem sem drága ebben a harczban. Mondom tehát, hogy meglátta rajtam azt a megdöbbenést és azt mondta, hogy akkor ne beszéljünk erről a dologról. De nekem rögtön eszembe ötlött az, hogy jó volna erre a dologra egy kis fényt deríteni, mert már napok óta hallottam, hogy vesztegetések folynak. Magam kezdtem meg tehát a beszédet, és kérdeztem, hogy mit adnál, ha nem beszélek? Ő erre azt kérdezte, mennyiért utaznál el öt-hat napra. Én azt mondtam neki 1000 forintért napjára. Azt mondta: Jól van, meg van adva. És hozzátette, hogy majd följön hozzám. Ez volt fél 4 és háromnegyed 4 közt — 4 óra tájban. Akkor meg is egyeztünk, hogy ő átad 12.000 koronát és én ebből kétezer koronát adok neki provízióként. (Nagy zaj és derültség.) Hogy honnan jött a pénz ? Már Tomasics miniszter úr megmondta, mikor még csak képviselő volt, hogy Magyarországból mennek Horvátországba azok a pénzek. Akkor elmentem Olay Lajost. képviselőtársamhoz abban a minutumban és neki a dolgot bejelentettem. Azután elmondtam az esetet Jagasics hadbiztos százados úrnak, aki családom ismerőse és nálunk volt, továbbá sógoromnak, Dolinay pénzügyi segédtitkárnak, kértem őket, hogy maradjanak nálam hatig, az illető akkor eljön. Amikor eljött az illető és átadott — fél 6 lévén — két takarékpénztári könyvecskét. Mindegyiken ez a név volt: Ritter Imre. Az egyik száma 42.848 F. 2., betétetett rá június 18-án négyezer korona. A másodikra, amely szintén Ritter Imre nevére szólt és amelynek száma 39.560 F. 2. volt, márczius 2-án kilenczezer korona tétetett be. Megkérdeztem az illetőt, hogy miért ad nekem 13.000 korona értékű könyvecskéket. Azt felelte, mert a takarékpénztár be van zárva, most nem nyithatják ki, majd holnap, vagyis ma reggel pénzre kicserélik. Már ma akarják biztosítani, hogy nem beszélek, azért adja a könyvet. Ma reggel megállapodásunk szerint eljött és el is hozta a pénzt. Találkoztunk az Udvari-kávéházban, mielőtt a Házba jöttem volna. Átadott 10.000 koronát. Én átadtam a váltót, amelynek balsarkán húztam egy vonalat. Behajtottam és átadtam a 2000 koronáról szóló váltót. Ez a provízió fejében volt; úgy volt, hogyha megtartom adott szavamat, a váltót visszakapom, ha nem, bepörli. Ez történt, egyéb semmi Csupán egy levelet kellett átadnom, egy egész indifferens levelet, amelylyel igazolja, hogy nálam járt. Ennek a levélnek ellenében kaptam az egész pénzt. Az illető ember pedig a következő kijelentést tette : Ezt a pénzt előlegnek tekintsem, ha kell még pénz, lesz még. (Nagy mozgás.) Kérdezte, hogy mit kívánok, mert ő közvetlenül érintkezésben van azzal, aki ma Magyarországon a legfőbb hatalmat gyakorolja. (Mozgás.) Az az úr, aki a pénzt adja, kegyelmes úr, de hogy kicsoda, azt ma meg nem nevezheti, egyáltalán nem is nevezheti meg, mert ez nemcsak diskréczió dolga, de a fejével játszik. Ez az ember, akit sajnálattal nevezek meg, mert jobb sorsra érdemes, Dienes Márton, volt képviselő. Még egy vesztegetési kísérlet. Papp Zoltán előadásának hatása alatt állt még az egész Ház, amikor fölállott Lovászy Márton s Pap Zoltán leleplezéseit megtoldotta a következőkkel: Annak a lapnak, melynek felelős szerkesztője vagyok, t. i. a „Magyarországának, kiadóhivatali igazgatója, Sümegi Vilmos a következőket jelentette nekem : Tegnapelőtt telefonon felhívta őt egy ismerőse azzal, hogy nagyon fontos beszéde van vele , mikor keresheti őt fel. A kiadóhivatal igazgatója megjelölvén az időt, az az úr eljött és kijelentvén, hogy négyszemközt akar vele beszélni, betette az ajtót és amikor ketten voltak, ezt a kérdést intézte hozzá : Mondja meg mennyiért szeretne le a „Magyarország" ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Irtóztató ! Rettenetes rendszer !) A kiadóhivatali igazgató meglepetve ezt válaszolta: „Igen egyszerű !" A kiküldött kapva kapott ezen a szón és tovább kérdezte, hogy : „Nos, mennyiért ?" Az igazgató azt válaszolta : „A magyar vezény- A Népszava mai száma 8 oldal.