Népszava, 1903. október (31. évfolyam, 113–126. sz.)

1903-10-01 / 113. szám

4. oldal. ... , .. --. -• - - mm—mmmmmmmmm*^ammmmmmmmmmmmmmmmammm—m—mmmmmmmmmmmmm^^—M NÉPSZAVA hadügyminisztert ott hagyták s haza­mentek. Hogy a hadügyminiszter eljárása szem­telenségében minő páratlan s törvénytelen­ségében milyen szemtelen, arról nem is beszélünk. De bizonyos az is, hogy több községből adtak már ilyen híradást, tehát ez az érdekes sorozás nem egyes emberek műve, hanem fölülről jövő utasítás követ­kezménye. Milyen gyerekes eszközökkel próbálkoznak hadsereget toborozni! Vég­telen buták lehetnek odafönn. — A hős. A napokban a kárpitos­sztrájkból kifolyólag két elvtársunk elment Patyi L. és Társa Kerepesi­ úti üzletébe megtudni, várjon a munkaadó aláirta-e a követelést. Leutasitották őket a műhelybe s ott a főnöki találékonyság gyorsan rendőrt hivatott, az ajtókat bezárták, nehogy a kinn álló elvtársak megneszel­hessenek valamit s igy elrendezve a dolgot, a hős 708. számú András nekirohant egyik elvtársunknak, fojtogatta, ütötte, verte, rúgta s a leggyalázatosabb kifejezé­sekkel illette elvtársainkat. Ez a 708. számú rendőr megérdemelne egy pár hatalmas pofont, azonkívül, hogy még nagyon csúnyán meg fogja hősködé­sének a levét inni. Tán csak észhez kap ez a horda, hogy nem muszáj okvetlen brutálisnak lennie, van mód azt elkerülni, ha rá is parancsolnak felülről. Érdekes jószág ez a rendőrmondat. Ha a legszelí­debb ember is veszi magára, rögtön vad­állattá válik tőle. — A nagy horderejű kijelentés. Mikor azt a szerencsétlen postást leütötték a József-körúton, óriási hajsza indult meg a gyilkos merénylő ellen. Aki a buda­pesti államrendőrség végtelen intelligen­c­iáját ismeri, az előre kijelenthette, hogy a gyilkost bizonyára nem fogják meg, azonban bakot lőni fognak eleget. Egyik elvtársunk áll a munkaközvetítő előtt, hát egyszerre csak odalép hozzá egy rendőr, megkérdi nagy fontoskodva, hogy ugyan micsoda vérfoltok azok ott az ingén. Elvtársunk nevetve mondja, hogy ő könyvkötő s ezek a foltok karmin­festéktől vannak az ingén. Hosszas h­ercze­h­urcza, kisérgetés és vizsgálat után ki­derült, hogy ártatlan s elbocsátották s itt routatta magát Bonis rendőrfogalmazó a VII. ker. kapitányságnál mint prédikátort, és amidőn elvtársunk igazolta magát, igy prédikált: „Látja kérem, ennek a Goldnernek meg Bokányinak a működése teljesen hiábavaló s czéltalan." Itt egy kis szünetet tartott s emelt hangon foly­tatá: „S önt pedig figyelmeztetem, hogy az ilyen államfelforgató eszmék terjesz­té­se miatt nagyon hamarosan megkap­hatja, hogy kitolonczoltatjuk a városból." Figyelmeztetjük elvtársainkat, hogy jó lesz egy kissé tényleg mérsékelni magu­kat az agitáczióban, mert teringettét, az ilyen tekintélyes hivatalnok kijelentése nem tréfa dolog! — A kereszt és korbács. Ez a keresz­tény szoczializmus. A kereszt felében bu­títják el a munkásokat, azaz hogy akar­ják elbutítani őket, hogy a munkaadók korbácsa zavartalanabbul működhessen. Kik üdvözlik tehát legnagyobb örömmel a keresztény szoczializmust, mint a munka­adók? Az Új Lapban­­bocsánatot kérünk elvtársainktól, hogy ezzel a két szóval be­piszkoltuk a Népszava papirosát s köz­tudomásra hozzuk, hogy miután leírtuk a szót, a tollat tüzes csipővassal kiszedtük a tokból és a szemétre dobtuk, a tokot pedig? fertőtlenítettük) egy pécsi kóczos asztalosmester fújta meg a riadót s kije­lentette, hogy nem tűri tovább a szociál­demokraták bakafántoskodását. „Keresz­tény munkások" — úgymond —• „csak azért is szervezkedjünk!" Miután ő csak azért is szervezkedni fog, ezennel kijelentjük, hogy nagyon meg vagyunk ijedve. íme, a csuha meg a kizsákmányoló há­zasságra léptek. Szerelmük gyümölcse a keresztény szoczializmus. Ezt a bájos gyermeket azonban amekkora a csizmánk, úgy föl fogjuk rúgni. Menjen vissza, a honnét jött. — Mért csapták el az orosz államrendőr­ség főnökét? Mert egy igazi orosz rendőr volt, akinek a mérhetetlen aljasságait már nem lehetett tovább tűrni. Ő a detektiv­osztály főnöke volt s minden zavargás alkalmából annyi sok pénzt préselt ki a minisztériumból, amennyit csak lehetett. Hja, sok a költség. A sok költség ellen­ben nem az alkalmazottaknak a zsebébe ment, hanem az övébe. Amint egy kis nyugalom volt a környéken, Szubatov államtanácsos nyugtalan kezdett lenni. Nem volt zavargás, nem volt pénz. Szu­batov erre gondolt nagyot s merészet csi­náltatott zavargásokat. Amint mi egy pár czipőt csináltatunk, úgy literáltatta ő a zavargásokat. A nagy odesszai össze­ütközéseket is ő csinálta agent provoka­tőrjeivel. Persze folyt a pénz, mint a köles. Egy hivatalnoka azonban nem volt haj­landó zavargást csinálni s följelentette a belügyminiszternél, aki nehéz szívvel bár, de mégis elcsapta Szubatov államtanácsos urat. Csak így csendben sipicczelt el, bíróság elé nem állították, nehogy meg­tudja a külföld az orosz rendőrség szennye­sét. S föltevésükben nem is csalódtak, mert bizony nem tudtuk meg. TŐKE és MUNKA. Fuvaros-kocsisok sztrájkja. A fuvaros-kocsisok három nap óta sztrájkolnak. Követeléseiket a múlt szá­munkban olvashatni s amint az állapotok bizonyítják, ezeket meg is fogják kapni. Ide sok körülmény hat. Először is a majdnem szervezetlen emberek páratlan szolidaritása. Az úgynevezett spediteur­kocsisoknak már régóta meg­van az a fizetés, amit a memorandum követel s mégis sztrájkolnak, sőt ők a mozgalom buzdító lelk­ei. Továbbá a kőműves-munkák szünete­lése, amelyek pedig időhöz vannak kötve. Körülbelül 3000 kőműves nem dolgozhat, mert nincs anyag. Azonkívül a Dunán veszteglő teherhajók rakományai, amelye­ket szintén sürgősen ki kellene hordani, nagyon sürgetni fogják a munkások győzel­mét. Azután az erkölcsi szeméttel úgyis elöntött Budapesten az anyagi szemét is erőisen föl fog gyűlni, mert ma este óta az összes, reggel még becsapott szemetes kocsisok és csengettyűsök is sztrájkolnak. Az államvasutakon rendkívüli módon felgyülemlettek az áruk, úgy, hogy Da­róczy állomásfőnök ma kint volt a sztrájk­lányán érdeklődni, mert azt se tudják már a vasútnál, hogy mit csináljanak, daczára annak, hogy az összes pályaudvarok meg vannak gyalog- és lovasrendőrökkel rakva „a forgalom zavartalan lebonyolítása" oká­ból. Eddigelé körülbelül 3000 nagyszállító, fuvaros, liszt-, bútor- és szemétszállító, sőt szódás-kocsis sztrájkol és miután a tejhordó- és jéghordó-kocsisok is, minden valószínűség szerint, csatlakozni fognak, a sztrájk, hitünk szerint, a munkások javára fog billenni. Hétfő. A sztrájktanyán nagyon élénk az élet. A váczi­ úti Nagy Péter vendéglő­ben van, ahol úgy 2500 munkás van jelen állandóan, ami nagyon elősegíti a­­sztrájkolók önbizalmát. Nagy csapatokban járják be a várost és a még dolgozó kocsisokat vagy rábeszélik a sztrájkra, vagy lerántják a kocsiról. Ezek a művek persze nem mennek mindenütt békésen. A Hungária­ úton jól elraktak három dol­gozó kocsist, az újpesti-úton kettőt, a Baross- és Koszorú-utczák sarkán meg véres összeütközés történt a sztrájkolók és a rendőrség között, úgyszintén az Ó-Budán levő újlaki téglagyárnál is. A kocsisok nem értik a tréfát. A váczi-úton minden ellenszegülő kocsist lerántottak s az istrángokat elvágták. Az Ó-Budáról ér­kező terhes szekereket mind visszakerget­ték. A nyugoti pályaudvaron pár sztráj­koló le akart szállítani egy kocsist, mire a 125-ös számú rendőr ugy elkezdett vagdalkozni, mint egy őrült. Ezt a rend­őrök nem merik megtenni, ha nagyobb csapat sztrájkoló van együtt, úgy hogy ha csakugyan valami összeütközésre ke­rülne a dolog — amit nem hiszünk — a sztrájkolók s rendőrök között, akkor a 125-ös rendőrt, akit jól megjegyeztek maguknak a sztrájkolók, nem irigyeljük. Nem is tudjuk, mi lett volna, ha a rend­őrség nem lett volna délután tapintatos, mikor vagy 500 sztrájkoló be akart menni a városba . Bockelberg rendőrfelügyelő vagy 30 lovasrendőrrel föltartóztatta őket. Némi fordulópontot jelent a sztrájkban, hogy ma délután megjelent a sztrájk­tanyán Beck, a nagyszállítók elnöke s ki­jelentette, hogy a szállítók a követeléseket megadják, adjon a vezetőség utat-módot, hogy az ő kocsisaik munkába állhassanak. Schönherr, az egylet titkára, kijelentette, hogy ők csak a békéltető-bizottság előtt tárgyalnak s épp akkor tudták meg, hogy a kisfuvaros­ ipartestület ma délelőtti kon­fe­rencziáján elhatározták, hogy ki fogják éheztetni a sztrájkolókat. Ez gyorsan elter­jedt a sztrájkolók között s egy gyűlésre jöttek össze, hogy tárgyaljanak a további teendők fölött. A gyűlésen 2000 sztrájkoló vett részt. Osváth, Bükkös és Szkanda be­széltek, kitartásra buzdították a munká­sokat s a gyűlés egyhangúlag, nagy lelke­sedéssel elhatározta, hogy addig senki sem áll munkába, míg valamennyinek a követe­lése teljesítve nem lesz. A holnapi békéltető tárgyalás elé nagy érdeklődéssel néznek a sztrájkolók. Kedd. Ma reggel a sztrájk válságosra kezd fordulni. A rendőrség őrült tömeg­ben vonult ki s majd minden terhes sze­kér meg van rakva rendőrökkel. A nagy­fuvarosok tanyáin folyik a pálinka s egész trafikok vannak a rendőrök számára fel­állítva s a rendőrök olyanok mint a vad­állatok. Igy Hoffmann nagyfuvaros szállása előtt egy csapat sztrájkoló meg akarta akadályozni a sztrájktörőket, mire a nagy csapat az udvarban dőzsölő lovasrendőr rárohant a tömegre s rettentő kardkasza­bolást vitt végbe. Levágtak mindenkit, aki csak előttük állt vagy menekült. Asz­szonyokat, gyermekeket és munkásokat. Hogy a harcz milyen mérvű volt, azt élén­ken jellemzi az a körülmény, hogy négy mentőkocsi vonult ki. A sztrájkolók szét­széledtek a városban s a legvégsőre el vannak határozva. Kár volt a Jellinek ismert me­tódusát használni a rendőrökkel. A fu­varoskocsisok nem villamos­ kalauzok. Ezt keserűen fogja a rendőrség tapasztalni. Hogy pedig a munkaadók minő eszkö­zökkel dolgoznak, azt bizonyítja ama kö­rülmény, hogy tegnap délután a szikvíz­gyárosok megkörnyékezték Schönherr elv­társunkat s 800 koronát ígértek neki, ha a szikviz-kocsisok elkezdik a munkát. Schönherr felháborodással utasította vissza az ajánlatot s rögtön tudatta a sztrájko­lókkal. Az Automobil Fuvarvállalat a legszemérmetlenebb módon játsza ki a sztrájkot. Katonasággal dolgoztat. A sztráj­kolók száma meghaladja a 3000-et. Rengeteg nyomorúság vitte bele a kocsi­sokat a sztrájkba. Az egyik kocsis felesége azt mondta : ..Az uram sohse látta még a kis gyermekét ébren, mert 2 órakor elmegy s csak 11-kor jön haza" ... S a nyomorult fizetés . . . Milyen czéltalan s hiábavaló egy ilyen gépszerű állatias zaklatott élet ? A rendőrség hiába rakatja meg legényei­vel a teherkocsikat, a katonaság hiába kölcsönzi ki közlegényeit sztrájktörőknek, a páriák életre keltek s a sztrájk brutális ereje azt bizonyítja, hogy az egyébként nehezen szervezhető kocsisproletárok új idők előtt állanak. Kitartó s győzelmes harczot kívánunk a megmozdult tömeg­nek ! Segítsétek a sztrájkolókat! Küldemények Schönherr József czimére, Szülső vác­zi út 56., Nagy Péter-féle vendéglőbe czim­zendők. 1903. október 1.

Next