Népszava, 1903. december (31. évfolyam, 139–151. sz.)

1903-12-01 / 139. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: egész évre 14.40 K., »/« évre 7.20 K. ,/« évre 3.60 K., 1 húra 1.20 K. folkMtlmme-Tel együtt egész évre 19.20 K., '/« évre 9.60 K., »/1 évre 4.80 K., 1 híra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra : egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., '/« évre 1.20 K., 1 hóra 40 f. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili., József-körut 18. sz., ahová mindenbmn leveletének és egyéb küldemények intézendjik. Mt TELEFON-SZÁM 64-94. *JM1 Bierkenztővel értekezni lehet minden hétfőn, azerdán és szombaton este 6—8-ig. . • 1­­­ *­­ 139. szám. Budapest, 1908. kedd, deczember 1. fy XXXI. évfolyam. E­P S­Z­AVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. Előfizetőinket, kiknek előfizetése de­c­ember elsején lejárt, felkérjük, hogy azt haladéktalanul újitsák meg, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Tess: 'i.i mí 'Mi..,-.,. .gL-uii i h i i 1 ssg=s=saflsseac— Tudomány és szoczializmus. Mikor Németországban az erőszakos szoczialista­ üldözés politikája csődöt mon­dott, mikor a tizenkét esztendeig tartó brutális elnyomatás, üldöztetés, jogfosztás ellenére is hatalmassá növekedett a szo­cziáldemokráczia, akkor a mai rend védel­mezői más eszközökhöz folyamodtak. Fel­hagytak az erőszakkal, az üldözéssel és a „szellemi fegyverekhez" nyúltak. Az erő­szak brutális fegyvere helyett a szellem, a tudás fegyverével akarták eltántorítani a­ népet a szoczializmustól. S abban az időben a német burzsoázia legjava állt ki a porondra s bocsátkozott harczba a szo­czializmus tudományos alaptételei ellen. Hogy milyen eredménynyel járt ez a küzdelem, azt tudjuk. Az egyetemi taná­roknak meg a politikusoknak írásban és szóval való agitácziója nemcsak hogy nem ártott meg a szocziáldemokrác­iának, ha­nem ellenkezőleg módot nyújtott éppen a szoczializmus eszméinek legszélesebb kör­ben való elterjesztésére. A német polgári pár­tok egy alkalommal nagy vitára provokálták a szocziáldemokrata képviselőket a parla­mentben. Be akarták az egész nép előtt bizonyítani a szoczializmus képtelenségét. A szoczialisták örömmel vették fel az odadobott keztyűt s a több napig tartó vita után mi történt? Éppen a mi pár­tunk volt az, amely a tönkretételére indí­tott vitát sok százezer példányban szóról­szóra kinyomatta és az agitácziónál fel­használta! így jártak ellenfeleink minden téren, amelyen megpróbálkoztak az ő „szellemi" fegyvereikkel. S nem is tartott soká, hát megint vissza akartak térni az erőszak taktikájához, a szellemi mérkőzés teréről arra a térre, amelyen még az övéké — nem a nagyobb dicsőség, hanem — a nagyobb hatalom. S csak az első brutális korszak csúfos kudarcza tartotta vissza őket ettől a lépéstől. S ma tehetet­len kapkodás a burzsoázia küzdelme a szocziáldemokráczia ellen, amelynek való­ban tipikus képviselője II. Vilmos csá­szár, aki azzal kezdte uralkodását, hogy: „a szoczialistákat majd én magam vég­zek", aki azzal folytatta, hogy erőteljes munkásvédelem mellett foglalt állást, de aki végül a legdurvább erőszak mellett tör lándzsát, közbe pedig a maga „szellemi" fegyvereivel igyekszik jól ismert beszédei­ben kiirtani a szoczializmust. Ha végig nézünk a német szocziál­demokráczia történetén, azt látjuk, hogy bármihez folyamodtak az ellenfelek, küz­delmüknek csak egy eredménye volt: a kudarc­. Nálunk Magyarországon még nem oly régi a mozgalom, hogy messzebb időre terjedő visszapillantást lehessen vetnünk történetére. De azért bizonyos, kiemelkedő mozzanatok itt is megállapíthatók. Moz­galmunknak a legelső pillanattól fogva mind mai napig a legfékevesztettebb ül­dözéssel kellett megküzdenie. Volt azon­ban oly idő, a Bánffy-Perczel korszak, mikor a hatalom nemcsak ösztönszerűen, hanem c­éltudatosan halmozta egymásra a legeszeveszettebb üldözési módokat, mikor az egész országban tervszerű hadjáratot indított mindenki ellen, aki szoczialista mert lenni, mikor a magyar pandurész azt hitte, hogy itt sikerülni fog az, ami Németországban nem sikerült: erőszakkal elfojtani a szoczializmust. Bár az üldözések korszaka még egyál­talán nem szűnt meg, sőt ellenkezőleg éppen a legutóbbi időben ismét mind­inkább lábra kap, megállapíthatjuk meg­erősödött, megnövekedett mozgalmunk lát­tára, hogy ez a küzdelem nem a mi pár­tunk hátrányára dőlt el. A „szellemi" fegy­verekkel való leküzdésnek próbálkozásá­val pedig már itt is találkoztunk, de mily silány szellemről tesznek tanúságot e pró­bák ! Hallottunk egy grófi püspököt tudá­kosan beszélni a szoczializmusról s láttuk, hogy e nagy rangú urnak nincs annyi fogalma sem a mi pártunkról, mint vala­mely szegény napszámosnak; hallottunk egy másik grófot, aki ezidőszerint minisz­terelnök, szónokolni a szoczializmusról, akinek egyetlen „tudományos" érve az volt a szoczializmus ellen, hogy „kenyér­kereseti forrás egynéhány munkakerülő számára"! Olvastuk a klerikálisok füzeteit, amelyeket a szoczializmus kiirtása czéljá­ból irtak s láttuk, hogy telve vannak hazugsággal, rágalommal. Komoly, tudo­mányos vitatkozásnak még csak kísérletei­hez sem jutottak el Magyarországon a mi ellenfeleink. Mi vagyunk kénytelenek óhajtani, hogy szállja meg őket a szent­lélek és világosítsa fel őket, hogy ne csak a gőgös tudatlanság és szemtelen rágalom fegyverei ellen kelljen használnunk a szo­czializmus csillogó aczélpengéjét. A szoczialista irodalom legelterjedtebb munkája, Begel Ágoston műve: „A nő és a szoczializmus" ezekkel a büszke sza­vakkal végződik: „A szoczializmus az em­beri tevékenység minden terén czéltudatosan alkalmazott tudományBüszke szavak — igaz szavak! A szoczializmus tudomány. Az emberi társasélet törvényeinek tudománya. Egy­séges, egyöntetű világnézet, amelynek ha­talmas épülete az igaz fölismerés köveiből van fölépítve. Új világnézet, amelynek látópontja magasabb, horizontja tágasabb minden eddiginél A burzsoázia legnagyobb bölcsészei, politikusai, közgazdái sem tudtak e világnézet magaslatára fölemel­kedni s legnagyobbjai is csak lépcsőfokai voltak a föléjük emelkedett szoczializmus­nak. S valóban: a szoczializmus két nagy tudósa, Marx és Engels a tudományok minden terén az elért legnagyobb eredményekhez kapcsolták a maguk munkáit s fejlesztették tovább az isme­reteket. Filozófiájukat az új német filozófia legelőhaladottabb képviselőjé­nek, Hegelnek rendszeréből fejlesz­tették. Történelembölcseleti hatalmas föl­fedezésüknek , a történelmi materializmus­nak ez, a természettudományok terén Dar­win, a társadalmi fejlődéstan terén Morgan kutatásai voltak az alapjai. Ezek ketten a tudományos kutatás legnagyobb ered­ményeit képviselték e téren. A közgazda­ság terén Marx az eddig elért eredménye­ket selejtezve, rendszerbe öntve s a maga érték- és értéktöbblet-elméletével egészszé alkotva az eddig elért fokon épített tovább s­ teremtette meg a kapitalista termelés első helyes gazdaságtudományi leírását. Érthető tehát, hogy a burzsoá tudósok minden igyekezete kárba vész a szoczia­lizmus tudományos fegyvertárával szem­ben. Mert ami az évszázados tudományos kutatások tüzében megaczélosodott, ami a kutatások küzdelmeiben élesre csiszoló­dott, ami igaznak, tudományosnak bizo­nyosodott, az ebben a fegyvertárban leli helyét. Az utolsó évtizedek hatalmas természettudományi felfedezései, kezdve a Kant-Laplace világelmélettől a Darwin­féle fejlődéstanig, mind a szoczialista világfelfogás igazságait hirdeti. Amit oly nagy gondolkodók mint Goethe és La­marck már régen megsejtettek, amit év­tizedek múltán a tudomány beigazolt: a természetes kiválás fejlődéstana széjjel­roppantotta a régi világnézeteket s tudo­mánytalan silányságuk egész mivoltát kézzelfoghatóvá tette. De a szoczializmus nemcsak képviselője a tudomány legmagasabb eredményeinek, hanem védelmezője is. Védelmezője a mű renddel szemben, amelynek őrei föl- A Képszava mai szánta 8 oldal.

Next