Népszava, 1903. december (31. évfolyam, 139–151. sz.)

1903-12-01 / 139. szám

1903. dec­ember 1. amelyiknek a pénzét szaporítják. Lukács beterjesztette az 1903. évi költségvetést, mely szerint: a pénzügyi tárcza kevesebbet kap 83.857 kor.-val a kereskedelmi tárcza többet „ 470.000 „ a földmivelési „ kevesebbet,, l,174.100 „ A közoktatási „ „ „ 51000 „ az igazságügyi „ 48.029 „ A beruházásoknál szintén így járnak el, azzal a kivétellel, hogy itt már a keres­kedelmi tárczát sem kímélik: a pénzügyi tárcza kevesebbet kap 48.700 kor.-val a kereskedelmi tárcza „ „ 340.000 „ a földmivelési „ 1,585.700 „ a közoktatásügyi „ , „ 865.520 „ az igazságügyi „ „ „ 13.000 „ Mi nem vagyunk a takarékosságnak ellenségei, bár nem mindenütt vagyunk barátai sem. Megelégedéssel látjuk, hogy Tisza elvett a meg nem érdemelt ajándé­kokból, melyekkel Darányi a gazdákat csaknem egy évtizeden keresztül elhal­mozta. "Viszont csodálkoznunk kell azon a szemfényvesztéssel határos művészeten, melylyel Tisza még a közoktatásügyi és az igazságügyi tárcza költségvetését is meg­tudta rövidíteni. Nagy ég, hát még e két vérszegény tárczának is volt olyan tagja, mely vérbőségben szenvedett!? Vagy talán Tisza úgy gondolkozik, hogy a halálos betegre kár még egy fillért is pazarolni ? Bizd­ay, ebben a takarékosságban nincs köszönet. Eddig az agráriusok terelték a sötétség felé a népet a kormány támoga­tásával, most a kormány el akarja végezni ezt a feladatot az agráriusok nélkül. Budapest, november 30. A képviselőház pénteki ülésén késő estig tárgyalta báró Podmaniczky Frigyes­nek azt az indítványát, hogy szombattól kezdve a Ház párhuzamos üléseket tartson. A kormánypárt és az ellenzék oly gorom­baságokat vagdosott egymás fejéhez, hogy a karzat közönsége csak pirulva tudta azokat hallgatni. Az „Alávaló !", „Gaz­sági", „Hazudik!", „Kapc­abetyár!" stb. csak úgy röpködtek, mintha hamis kár­tyások csípték volna egymást azon, amit már régen tudtak egymásról. Az ülés tartama alatt mintegy negyven rendre­utasítás történt, melyeknek javarészét az új alelnök, báró Feilitzsch osztogatta. A nagy zajban az elnök több képviselőnek jegyzőkönyvi megrovását indítványozta, ami ugyancsak a nagy zajban meg is tör­tént. A legtöbb képviselőnek sejtelme se volt, hogy miről van szó s a baloldal csak a jobboldal felállásából tudta meg, hogy ismét megszavaztak valamit. így folyt az ülés esti 7 óráig, amikor végre szavazásra került a sor s a többség megszavazta, hogy a képviselőház szombattól kezdve délután 5-től 9 óráig is ülésezzen. A szombat délelőtti ülés négy jegyző­könyvi felszólalással kezdődött. Ez már a technikai obstrukczió kezdete volt. Min­den indítványhoz házszabály vitát rendez­tek s a szavalás előtt öt percz szünetet kértek. E négy indítvány letárgyalása délután kettőig tartott, miközben valaki a villamos csengő drótját elmetszette, hogy az elnöki beharangozások ne hallatszod­janak a folyosókon. Két órakor felállott Polónyi Géza s bizalmatlansági indítványt olvasott fel Perczel Dezső házelnök ellen. Az indítványt mintegy 80 képviselő írta alá. Polónyi vádiratára Ptra­el Dezső felelt, kötelességének jelentve ki azt, hogy továbbra is megmaradjon az elnöki székben. Perczeit védelmébe vette Tisza István is. Ezután ismét hosszú házszabály­vita indult meg, majd rátértek az 1899-iki paktumra, melyből azt akarták kimagya­rázni, hogy a ház elnökének mostani el­járása és a házszab­ályok kezelése ellen­kezik a paktummal. Ez a vita belenyúlt a délutáni órákba úgy, hogy öt órakor még mindig a délelőtti ülés folyt. Esti haét órakor Khuen-Héderváry beszélt a füfegytlenségi párttal folytatott tárgyalá­sokól s kijelentette, hogy sajnálja, hogy Polónyi Gézával tanuk jelenléte nélkül tárgyalt. Ezzel a délelőtti ülés esti fél­nyolc­kor befejeződött. Különféle hír­ek szállingóznak most mindenfelé a politikai helyzetről s hogy e hírek sokszorosan ellentmondanak egy­másnak, ez csak természetes. Nem is pazaroljuk helyünket valamennyinek fel­is f­űzésére. Tény az, hogy Tisza István el van szánva a legvégsőre. Ezt különben tegnap választói előtt nyíltan ki is mon­dotta. Tény az is, hogy Perczel Dezsőben szintén mindenre kész eszköz áll rendel­kezésére. A parallel üléseknek szemmel látható kudarcza után tehát újabb erő­szakoskodó kísérletekre van kilátás. Az ellenzék magatartását már nem lehet ilyen határozottan meghatározni. Most még nagyon harcziasak és mint ők mondják, szintén el vannak szánva a legszélsőbb eszköz használatára, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem már a legköze­lebb is eljutnak a­­ leszereléshez. Száth Endre mentelmi ügye. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt féltízkor ülést tar­tott, melyen Ráth Endre mentelmi ügyet tárgyalott. Ráth Endrét a Ház az elnök ellen tanúsított enge­detlensége miatt utasította a mentelmi bizottság elé a november 26-iki ülésén. Szivák Imre elnök megnyitván az ülést, a bizott­ság előadójává Mayer Károlyt választotta meg. Az előadó felolvasván a képviselőház elnökségé­­nek átiratát és a napló vonatkozó részét, kihall­gatták Ráth Endre képviselőt, aki kijelentette, hogy a naplóban foglalt kifejezéseket afelett való fel­­háborodásában használta, hogy — nézete szerint — a Ház elnöke megsértette a házszabályt. Az előadó, tekintettel arra, hogy kétségtelen, hogy Ráth Endre kétszer való rendreutasítás után sem engedelmes­kedett a Ház elnökének, indítványozza, hogy a 255. §. alapján javasolja a bizottság, hogy Ráth Endrét ünnepélyes megkövetésre kötelezze. Olay Lajos és Sebess Dénes ezzel szemben azt vitatják, hogy míg a Ház elnöke nem teszi jóvá az elköve­tett" házszabálysértést, addig a bizottság ne ítél­kezzék. Gróf Zichy Ala­dár a Ház elnökének maga­tartását nem tartja itt elbírálhatónak ; ha lehetne enyhébb határozatot hozni,­­ ahoz járulna, tekin­tettel az izgatott hangulatra, de miután ez nem le­hetséges, elfogadja az előadó javaslatát Maróthy László hozzájárul az előadói javaslathoz. A bizottság nyolca szavazattal kettő ellenében elfogadta az előadó javaslatát, am­elylyel szemben L­­ bens Dénes és Olay Lajos különvéleményt jelen­tettek be. Három szász képviselő, Brucisner, Lindner és Trauschenfels be fognak lépni a szabadelvű pártba. Eddig pártonkívüliek voltak.­­ A nemzetiségi képviselőknek és pártjuknak ez a beolvadás nem válik nagy dicsőségére. Mikor iskolába menve az utczán össze­találkoztak, m­indegyik elővette a maga elemózsiáját és a kezében tartotta. De bele nem harapott volna egy világért sem, csak ravaszul forgatta és nézegette. Mikor Aladárnak már a nyála is megindult a szépen sült málé láttára, ilyen beszéd kezdődött közöttük: — Jancsi! Emez meg csalafintáskodott s ugy tett, mintha nem hallotta volna. Pedig alig várta, hogy a kiflit kétfelé törhesse és beleharaphasson. — Jancsi ! Cseréljünk . . . Emez ravaszkodott s azt mondta: — Mit ? — Adja ide a málét, én odaa­dom a kiflit. Jó? — Jó is volna ?! Az én málém meny­nyivel nagyobb, mint a te kiflid! — De az én kiflim fehérebb. — Hát akkor csak edd meg. Az alku vége mégis csak az lett, hogy a kifli meg a málé gazdát cserélt. Jancsit általában nem igen bántották az élet gondjai, de azért néha mégis el­tűnődött azon, hogy neki mindig csak málét adnak otthon? Ilyenkor a szíve összefacsarodott és a könyv is kicsordult arra a gondolatra, hogy talán soha életé­ben sem ehetik otthonsült kalácsot. Pedig az olvasókönyvéből is azt olvasta, hogy aki szorgalmas, annak mindig bő­vebben ,van mindene, mint annak, aki lusta. Ő írni-olvasni jól tud, a leczke­tudásban is első, az iskolában is pontosan megjelenik s íme, még sincs soha a málé­nál egyebe. Egyszer, amint megint ezen gondolkozik, egy öreg bácsi senderedik mellé. Ő ugyan nem is látta, de hallotta a beszédjét. Ezt a bácsit úgy hívták, hogy: Élet. Azt mondja neki: — Ne zúgolódjál fiam. Most még gye­rek vagy. A gyerekkel a sors még nem áll szóba, hanem csak a szüleivel. A gyereknek az van, amit szülőjétől kap. Várj, majd ha emberré leszel, akkor iga­zán magadtól függ, hogy jól élj-e vagy rosszul. Ha szorgalmas, munkás, takaré­kos löszer, boldogság és nyugalom lesz a sorsod. Nemcsak máléban, de kenyérben és ami a fő, kalácsban is bőven lehet ré­szed. A szorgalmas embernek bőség, a lustának meg nyomorúság a sorsa. Csak a szorgalom termi meg a kalácsot. Jancsit ez a beszéd egészen megnyug­tatta. De egyúttal meg is világította az elméjét. Most már tudta, miért élnek ők odahaza olyan nyomorúságosan. Hogy egy héten alig egyszer száll ki a füst a ké­ményükön. Piszkosak, rongyosak. Télen majd megfagynak a fűtetlen szobában. És éheznek, mert a máléból akármennyit esznek, nem laknak jól, csak a hasuk nő meg tőle, mint a szomszédék malaczuk­nak az ivásmoslékról. De még másé sín­csen mindenkor. Bizonyosan az apja az oka. Bizonyo­san nem szorgalmas. Lustálkodik. Az igaz, hogy mindennap korán reggel el­megy hazulról és csak késő este jön haza, néha meg egész héten is oda van, de hát bizonyosan nem dologra jár, ha­nem a korcsmába. Az is igaz ugyan, hogy még részegnek nem látta. Neril tudott ebből az ellentétes dolgokból ki­okosodni. A vége mégis csak az lett, hogy gyűlölni kezdte az apját, ki ahelyett hogy szorgalmas lenne, gyerekeit inséges­kedni hagyja. Egyszer meg is kérdezte tőle. — Édes­apám, miért nem ehetünk mi kalácsot? Úgy meguntam már ezt a málét. — Örült fiam, hogy ez is van, — volt az egyhangú, kedvetlen válasz. — Talán ha többet dolgozna, lehetne kalácsunk is, meg szép ruhánk? Az apja szomorúan ránézett és harag nélkül mondta: f­ra! Nem érted te, azt még kis­fiam. Jancsit ez a beszélgetés nem elégítette ki. Az apját okozta továbbra is a nyo­morúságért. Magában eltökélte, hogy ha emberré lesz, nagyon szorgalmatoskodik, mindig dolog után lát, hogy jó sorsa legyen. Ebben a tudatban nagyon büszkének érezte magát. Száz meg száz embert lá­tott, kik mind lustálkodtak, mert mind kopottak meg rongyosak voltak. Ő mind­ezeknél különb lesz. A faluban jóformán csak a jegyző, az orvos meg az ügyvéd volt szorgalmas; azok mindig szép, tiszta ruhában jártak s bizonyos, hogy kalác­­csal éltek. Térült-fordult az idő. Napok jöttek, napok mentek, esztendők múltak. Jancsi már az iskolákat is kijárta. Aladárt meg elvitték egy messzi városba, azt mond­ták, hogy magasabb iskolába, mert annak nagyon okos emberré kell lenni, hogy ar lehessen, mint az apja. Ez természetes is. Urnak a fia nem lehet munkásember, annak urnak muszáj lenni. Mikorára Jancsi már a katonaságot is NÉPSZAVA 3. oldal. K­­J LFÖ­L­D. Németország. Sztrájkok Németországban. A német szakszer­vezetiek nagybizottságának vezetője, Legien elvtárs képviselő, nemrégiben kimutatást tett közzé az 1902. évben megtartott sztrájkról. 1902-ben 861 sztrájk volt Németországban, a­melyekben 55.713

Next