Népszava, 1904. január (32. évfolyam, 1–12. sz.)
1904-01-05 / 1. szám
1. szám Budapest, 1904. január 5. XXXII. A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadtam: Egééi évre 14.40 K., ‡/i évre 7.20 K. ‹/н évre 3.60 K., 1 bóra 1.20 K. folkMtUnme-Tel egyfkt egéai évre 19.20 K., *h évre 9.60 K., «/é évre 4.80 K., 1 hvra 1.60 IC. Csupán a csütörtöki kiadásra: Égési évre 4.80 K., félévre 2.40 K., •/é évre 1.20 K. 1 hír a 40 t. A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. Hegjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség éa kiadóhivatal: VIII., József-körut 18. sz., § tóOTi mindennapo lavelaxesek és egyéb kladsinéiljak IntézendSk. MT TELEFONSZÁM 54-04, "SSa ' SzerkeastSvel értekezni lehet minden hétfőn, szerdnp és Aeombaton este 6—8-ig. • W^P— — —. ' ll. . I I l • — A szerdai ünnep miatt lapunk legközelebbi száma már kedden este jelenik meg. A póttartalékosokért. A kormány legújabb merénylete, 43.000 póttartalékos behívása, ismét talpra állította Budapest munkásnépét. Nemcsak azokat, kiket ezen rendelet közvetlen sújt, hanem a szabadságszerető munkásnépet is arczul csapta ezen tett erkölcstelensége, melylyel 43.000 családot döntenek tél idején a nyomorba. Nem nekünk kell a példákat szolgáltatni arra, hogy minden állam osztályállam , ők adják kezünkbe a fegyvert, midőn a kormány minden tette az uralkodó osztály érdekében, az elnyomott ostály ellen irányul. A legutóbbi rendelet is az osztályállam politikájának eredménye s csak abban külömbözik a többitől, hogy élesen kirí belőle az osztályellentét, hogy hatása az uralt, a kizsákmányolt osztályra megdöbbentő. A fővárosi munkásság megértette e rendelet jelentőségét s óriási számban gyűlt össze tiltakozó a gyűlésünkre, melyről alább adjuk a részletes tudósítást. A gyűlés. A tattersalli nagy gyülésterem ismét megtelt s három órakor, midőn a gyűlést megnyitották, 15—20.000 re rúgott a jelenlevők száma. Az egrybehívók nevében Fleischmann elvtárs üdvözölte a megjelenteket s ajánlatára elnöknek Tarczai Lajos, jegyzőnek Klárik Ferencz elvtársakat választották. Tarczai elvtárs megköszönve a belehelyezett bizalmat, a napirend előadójának, Weltner elvtársnak adta át a szót, ki álláspontunkat a következőkben fejtette ki. Ismét egybegyűltünk, — úgymond "Weltner elvtárs — hogy hozzászóljunk a képviselőházban lejátszódó komédiához; mert komédia az a „nemzeti" harcz, mely ott folyik s a nép megundorodva fordul el tőlük, már nem hagyja kihasználni magát. Hidegen maradt a nép az egy év óta tartó parlamenti ivarczczal szemben, csak hozzánk jött el, itt mondta el akaratát. Hogy megérthessük a kormány legutóbbi tettét, kell, hogy visszapillantsunk röviden az előzményekre. Az elmúlt év elején 6000 póttartalékost és 21.000 újonczot kértek; a nép tudja, hogy micsoda terhet ró ez reá s hatalmas szózatával tiltakozott is ezen merénylet ellen, mely tiltakozás után az ellenzék is felvette a harczott. Lassankint a póttartalékosokról már nem is beszéltek s csak az ujonczokat követelte a kormány, mely terv ellen csak rövid ideig küzdött az ellenzék s áttért a nemzeti követelésekre, a magyar vezényleti nyelvet, a magyar tisztek áthelyezését stb. kívánva. (Fölkiáltások: Levelük!) Elállták a népet, nyomorával nem törődve, mitsem érő, fölösleges dolgokat kértek. Miért kellenének a nemzeti engedmények nekünk ? A militarizmussal mi csak akkor találkozunk, ha a nép ellen mennek, ha arról van szó, hogy elnyomjanak benünket sztrájkok és egyéb alkalmakkor, midőn , a nép szabadság- törekvései nyilvánulnak. E militarizmust mi nem támogattuk, de az ellenzéket sem, mert minket hidegen hagy az, hogy mily nyelven szidják össze testvéreinket. Nekünk jogok kellenek, nem pedig „nemzeti" vívmányok ! (Zajos helyeslés.) Ezt belátta az ellenzék is és minden nemzeti vívmány nélkül leszerelt s a választói jog kiterjesztését csak azért, követelte, mert féltette a mandátumát. És micsoda választói jogot követeltek a „győzelmes forradalmárok"? Olyat, hogy a nép,a szoczialisták ne kerülhessenek a parlamentbe! (Perczekig tarrtó fölkiáltások: Gyalázat! Le velük!) Polónyi, Kossuth (Le velük!) ki akarják zárni a hazátlan bitangokat! Ez volt az ő győzelmük és ezután leszereltek. Egy kis csoport, a néppárt egy része és Barthaék tovább obstmálnak pedig őket korbáccsal kellett az obstrukczió elején a harczba kergetni. Most még csak azért küzdenek, hogy a „Magyarország" czimű lap az adósságokból kieviczkéljen, hogy részvénytársaságuk pénzhez jusson. Tisztán üzleti érdek, a nagy „küzdelem"! (Zajos helyeslés.) Ezt megértette a nép , távol maradt tőlük, hiszen, ha mellettük lett volna, a véres tüntetések egymást váltották volna föl. Érdek és komédia volt csupán az egész harcruk és a híres éjjeli ülés alatt is 90 kártyázó bandát találtak a képviselőházban. (Gyalázat!) Ez volt az úgynevezett ellenzék eljárása, a kormánypártról nem mondhatunk sokat. Ő mindenkinek ujjongott, mint a leghűbb kutya, mert a kormányok adják a vicinálist és egyéb kedvezményeket. S a kormány, tudva, hogy pártja mindenre kész, most ugy akarja leteperni a még obstruálókat, hogy 43.000 póttartalékost behívott, mert reméli, hogy ezeknek gyűlölete majd elsöpri Buntháékat. Van-e undokabb játék, mint 43 000 ember jövőjét koczkára tenni, elvonni a munkától s családjukat nyomorba dönteni? (Perczekig tartó viharos felkiáltások: Szégyen! Gyalázat!) Az államvasutak igazgatósága máris kijelentette, hogy elbocsátja azokat, kiket most behvtak ! (Hosszas zaj!) A kormánypárti lapok parancsszóra már mind megírták, hogy mily csapás az országra ezen rendelet. De mi tudjuk ezt legjobban s fellépünk ellene, ha tudjuk is, hogy tiltakozásunk daczára behívják őket. De tiltakozunk, mert sohasem támogathatjuk a militarizmust, melynek egyedüli hivatása dinasztikus én kapitalisztikus érdekeket szolgálni. És tiltakozunk, mert tudjuk, hogy a természetben semmiféle erő nem vész el , hogy ez a mai gyűlésünk ismét sarkallja majd a munkásokat, hogy az osztályharczból kivegyék részüket, hogy szervezkedjenek az üldöztetések ellen. Mindenütt erősödnünk kell, hogy a harczot felvehessük, elsősorban pedig azon kell munkálkodni, hogy napilappá tegyük a Népszavát, (Zajos helyeslés. Éljen a Népszava!) akármily büntetéssel is sújtják az osztálybíróságok. És küzdenünk kell az általános, titkos választói jogért! (Éljenzés.) És ha ezt megteszszük, akkor a jövőben ily gyalázatos merényletet többé nem intézhet egy kormány sem a nép ellen. (Zajos helyeslés és taps.) A póttartalékosok nevében ezután Schillinger Gyula köszönetét fejezte ki a szocziáldemokrata pártnak a támogatásért. Torczai elnöklő elvtárs röviden összegezve az elmondottakat, felolvassa a következő határozati javaslatot: Az 1904. évi január hó 3-án (a Tattersallban) megtartott nyilvános népgyűlés erélyesen tiltakozik a póttartalékosok behívása ellen, tiltakozik annál is inkább, mert a póttartalékosok behívása törvénytelen és felesleges. A hadsereg mai formájában nem a nép érdekeit szolgálja, hanem dinasztikus és kapitalisztikus érdekeket. Ezért a póttartalékosok behívása a tél küszöbén nem egyéb, mint a nép ellen intézett merénylet, mert a behívás negyvenezer munkást von el a hasznos munkától és a családok tízezreinek pusztulását okozza. A népgyűlés tisztában van azzal, hogy ezen tiltakozásának nem lesz a kívánt eredménye, mert a parlament mai összetételében nem a nép érdekeiszolgálja, hanem csak egy csekély töredékét és ennek érdekében mindenkor kész a nép igazi érdekeit elárulni. Ezért harczot kell indítani a parlament ellen illetőleg az általános és titkos választói jogért ezentúl sokkal erélyesebben kell a harczot folytatni. Csak így és csak ezzel az eszközzel lehet a rothadó parlamentet megtisztítani és a jövőben meggátolni az ilyen őrült népellenes rendelkezéseket. A népgyűlés tehát feltelességévé teszi az összes szociáldemokrata munkásoknak és mindazoknak, akik a párt czéljaival rokonszenveznek, hogy a jövőben mindenütt híveket szerezzenek az általános és titkos választási jog eszméjének és mindenben hathatósan támogassák a szociáldemokrata pártot, mert csak az a párt küzd igazán és becsületesen az egész népért. Miután a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták, Weltner elvtárs tudatja, hogy a gyűlés elnökségéhez sürgős indítványt nyújtott be Herz Gyula elvtárs, mely szerint mondja ki a népgyűlés, hogy a régóta harczban álló krimmitschaui szövőmunkások iránt rokonszenvét fejezi ki és üdvözletét küldi a harczosoknak. A jelen voltak ezen indítványt is egyhangúlag elfogadva, forradalmi dalok éneklése közben eloszlottak. A Népszava mai száma 8 oldal. SZEMLE. Budapest, január 4. A munkaközvetítő és a sztrájk. Hogy milyen hasznos, ha a szervezett munkásság érdekeit érintő intézmény igazgatásába és működésébe saját emberei útján folyik be, azt a munkaközvetítő példája is bizoyítja. Ez az intézmény hatalmas támasztéka volt a munkaadók