Népszava, 1904. január (32. évfolyam, 1–12. sz.)
1904-01-05 / 1. szám
4. oldal. __ tehát nem bízhatunk, egyedüli reményünk saját erőnk. .. A szegényeknek nem szabad restelniök gyámoltalanságukat, nem szabad megvetniök a gazdagok szeretetét, különösen a megváltó Jézusra való tekintettel, aki gazdagnak is születhetett volna, de szegénynek született, hogy megnemesítse a szegénységet és növelje azokat az érdemeket, melyek felülmúlhatatlanok az Ég előtt (Enc. Rerum novarum.) A szegénység a rendszer szégyene; a gyámoltalanság a munkásé. A szegénység, ha nem lesz gyámoltalan a munkás, el fog tűnni. Különben mi nem követtük volna Jézus példáját e tekintetben, de gazdagnak szerettünk volna születni; ugy látszik azonban, hogy a pápa és püspökei sem követik s igy az Ég előtt felülmúlhatatlan érdemeik száma nem valami nagy lehet. XI. A munkások kérdésének megoldásához a tőkepénzesek és a munkások egyaránt hozzájárulhatnak olyan intézmények megalkotásával, melyek megadják a legszükségesebb segítséget a megszorultaknak és közelebb hozzák meg egyesítik magukban a két osztályt. Ilyenek a kölcsönös segítő egyesületek, a sok magánbiztosító intézet, a gyermekvédő intézmények, különösen pedig az iparosmesterek és munkások egyesületei. (Enc. Rerum novarussi.) A mi „kérdés"-ünk megoldása nem a „legszükségesebb segítség", de a teljes gazdasági egyenlőség. A segítő intézményeinket pedig magunk akarjuk igazgatni, mert különben a saját érdekünk ellenére belemennénk a mai rendszer támogatásába. Porszemekkel nem lehet mélységeket betölteni, az osztálykülönbségeket eltüntetni, az osztályokat egyesíteni csak az osztályuralomnak és alapjának, a mai gazdasági rendnek megdöntésével lehet. Míg osztály van, van különbség is. A pápás munkásegyesületek csak az osztályuralom védelmére szaggatják szét a proletárságot. . . . xit. Ezekre a czélokra törekszik különösen a keresztény népvédelmi akczió vagy keresztény demokráczia az ő különböző, nagyszámú műveivel. A keresztény demokráczia már nevében viseli czélját, s távol az úgynevezett szocziáldemokrácziától, a kat. hit és erkölcs azon alapelvein nyugszik, amelyek legfőbbje, hogy a magántulajdon jogát semmi körülmény között sem szabad sérteni. Mindenesetre különös, hogy a „keresztény népvédelmi akciónak" legfőbb czélja nem a nép védelme, de a magántőke tulajdonjogának fentartása. Ez a kijelentés legélénkebben bizonyítja azt, hogy a „népvédelem" szó frázis és az egész ténykedés czélja a mai rend fentartása, a munkásság elnyomása. Köszönettel tartozunk Őszentségének őszinteségéért. Ám. Ezenkívül a keresztény demokrácziának nem szabad beleavatkoznia a politikába, nem szabad politikai vagy pártczélokra szolgálni, mert ez nem a tere , hanem legyen jótékony működés a nép javára, alapuljon a természeti jogon és az Evangélium parancsain. (Enc. Graves de Communi és a sz. konyr utasítása.) Az olaszországi keresztény demokratáknak különösen tartózkodniok kell attól, hogy a jelen körülmények közt részt vegyenek olyan politikai cselekvésekben, melyek magasabb rendeletnél fogva minden katolikusra nézve tiltva vannak. (Utasítás.) A társadalmi küzdelem politikai küzdelem. Maga a pápa jelentette ki egyik beszédében, hogy az egyházi és politikai kérdések elválaszthatatlanok. Ez a fogás csak a fentebb vázolt olasz viszonyok miatt vált szükségessé, de sem a magyar néppárt, sem a német centrum, sem a világ összes műveltnek nevezett államnak klerikális pártjai nem tartják be. A munkásságnak pedig esze ágában sem lehet lemondani arról, hogy érdekeinek védelmében a parlamenti küzdelmet ne tekintse egyik igen fontos eszköznek. XIV Feladatának teljesítése végett a kereszténydemokráczia tartozik magát alávetni az egyházi tekintélynek, nevezetesen a püspököknek, akiknek magát teljesen alárendelje és neki engedelmeskedjék. Nem érdemes buzgalom, sem őszinte jóakarat az, bármi jót és szépet akarjon is, ameg nem jár illetékes főpásztorának jóváhagyásával. (Enc. Graves de Communi.) Hogy a klerikális munka jól elvégezhesse a feladatát: a papi birtok megvédését és a nép lenyűgözését, természetes, hogy a püspökök vezetése alatt kell tennie, nehogy valamelyik vigyázatlan embernek eszébe juthasson komolyan segíteni a népen. A jó szándék igazságát egyedül a püspökök számára tartani fenn, régi klerikális fogás, ami ellen minden becsületes ember joggal tiltakozhatik ugyan, de a papi hatalom erősítésére öntudatlan emberekkel szemben igen alkalmas. Őszinte jóakaratot mi éppen nem a püspök részéről tapasztalunk, és mástól, mint önmagunktól nem várhatunk a saját érdekünkben. (Folytatjuk.) NÉPSZAVA Karácsonyi munka. — Megyei és területi pártértekezletek. — Biharmegyei munkások értekezlete. Nagyváradi elvtársaink jól felhasználták a karácsonyi szünnapokat hasznos munkálkodásra. Ottani pártszervezetünk megyei nagygyűlést hívott egybe a „Fekete sas"-szálloda nagytermébe, ahol két napig tartó tanácskozás után ujult erővel fogtak hozzá a társadalmi rend megváltoztatásáért folyó nagy harczhoz. Alig egy éve, hogy ottani elvtársaink hozzá fogtak a vidék szervezéséhez s ma már szép eredményt tudnak felmutatni. Biharország hegyes-völgyes vidékén lakó elnyomott testvéreink megértették a szocziáldemokráczia hívó szózatát. Belátták azt, hogy a mai hatalommal szemben, csakis erős szervezkedéssel bírják fölvenni a harczot. Az értekezletről egyébként a következő tudósításunk szól Ehrenfeld Adolf elvtárs az egybehivók nevében üdvözli az értekezletet és korelnöknek Molnár Lajos elvtársat ajánlotta, kit egyhangúlag elfogadtak, akinek ajánlatára a következőleg alakították meg az értekezlet tisztikarát-1. nap délelőtt elnök Tivnczer Lipót Nagyvárad, társelnök: Nagy Mihály Bakonyszeg, jegyző Prókay Sándor Nagyvárad. I. nap délután elnök : Sichermann Mór Nagyvárad, társelnök Bán Elemér Élesd, jegyző Magyary János Nagyvárad. II. nap délelőtt elnök: Szilassy József Nagyvárad, társelnök Laszk Tivadar Csarnóháza, jegyző: Takó Ferencz Nagyvárad. II. nap délután Elnök • Edberger Ferencz Nagyvárad, társelnök Debreczenyi Sándor Hagymádfalva, jegyző: Sonnenwirth Sándor Nagyvárad. Igazoló bizottság Szilassy József Nagyvárad, Nagy Lajos Nagyvárad, Horváth Sándor Berettyó-Újfalu. Jelölő bizottság Prókay Sándor Nagyvárad, Magyary János Nagyvárad, Mihályka Lajos Örvénd, Biró János Földes, Sonnenwirth Sándor Nagyvárad. Szavazatszedő bizottság: Kun Imre Nagyvárad, Zsurka János Bucsa, Torzsok János Szent András A pártgyűlés napirendje Molnár Lajos korelnök indítványára a következőleg állapíttatott meg • 1 Jelentés a biharmegyei munkásmozgalomról. 2. Szervezkedés. 3. A magyarországi szocziáldemokrata párt programmja és az általános titkos választói jog. 4. A megyei agitáló bizottság megválasztása. 6 Szoczializmus és klerikalizmus. 6. Községi szervezkedés és pártadó. 7. A sajtó. Esetleges indítványok. Az ügyrend megállapítása után az igazoló bizottság jelentette, hogy 56 község és 11 nagyváradi szervezet van képviselve és pedig • A nagyváradi ácsok, kőművesek, szobafestők, famunkások, czipészek és csizmadiák, földművelők, kereskedelmi alkalmazottak, szabók, fuvarosok, nyomdászok, vas- és fémmunkások szervezetei 2—2 küldöttel. Vidékről Bottyán, Kisújfalu, Kolota, Halmosd, Alsókoma, Borzik, Kordó, Rév,örgeteg, Krajnikfalva, Somogyuzsopa, Örvénd, Felső-Lugos, Keszteg, Cseresej, Felsőkomás, Tethrehem, Csarnóháza, Hegykőpályi, Békés-Gyula, Sugurbesd, Feneres, Berettyóújfalu, Földes, Almamező, Harangmező, Szent-Elek, Betva, Csehi, Szent-András, K.-Gyircs, Czéczke, Kőalja, Vársombolyos, Izsópallaza, Rossia, Kisüregd, Csaba, Vizes-Gyám, Fekete-Győrös, Oláhgyepűs, Pesteres, Alsólugas, Gyalusháza, Dobrisán, Rékosd, Magyarkukas, Kisjenő, Szászfalva, Oláhszentmiklós, Tőfás, Magyarkapus, Gólostava, Fancsika, Doborizsa és Szászfelső községek képviseletében voltak jelen. Tivnczer Lipót elvtárs elnöki megnyitó beszéda után Izrael Jakab elvtárs lépett az emelvényre s üdvözölte a budapesti pártvezetőség nevében a kongresszust, örömét fejezte ki a szép számmal egybegyűlt küldöttek fölött s sikeres munkát kiránt. (Éljenzés.) Ehrtnfeld Adolf elvtárs a biharmegyei munkásmozgalomról tett jelentést, elmondta, hogy a biharmegyei munkásmozgalom Nagyváradon vette kezdetét, amikor Pelczéder elvtárs tartotta meg programmbeszédét 1901. szeptember 15-én, ekkor a nagyváradi munkások hozzáláttak a szervezkedés nagy munkájához s már szeptember 29-én tüntető körmenettel egybekötött népgyűlést tartottak, hol több mint 6000-en voltak jelen, november 26 án a napszámosok bérharczba léptek s 14 napi küzdelem után elbuktak, de nem csüggedtek s a mai napig háromszor állták ki a tűzpróbát, s ma már azzal dicsekedhetnek,hogy Magyarországon ők az elsők, akik órabért vívtak ki s óránként 22 fillér bérminimumuk van. Megemlékezett a varrólányok, kőművesek, ácsok, asztalosok, szobafestők, bádogosok bérharczairól. A hatalom meglátta a munkások czéltudatos szervezkedését, erőszakkal próbálták azt elnyomni s 1902-ik szeptember 26-án Gerő Ármin, rendőrfőkapitány a munkások által bejelentett tüntető körmenetet betiltotta. A munkások elhatározták, hogy minden szakszervezet külön egyesületet létesít s ma már 11 szervezet több mint 3500 taggal működik. A vidékre is kirándultak elvtársaink gyűléseket tartattani s Mezőtelegden több mint 6 hónapig kellett küzdeni azért, mert a szolgabíró, Bige Gyurián, nem vette tudomásul a gyűlés-bejelentéseket, de később egy vasárnap már 84 helyen tartottak elvtársaink gyűléseket s tavaszszal a mezőtelegdi elvtársak már bérharczba léptek s a két heti harczot elnyomta a csendőrpuska és a katonák szuronyerdeje. Hozzászóltak e ponthoz Gyelán György (Gyires), Márián György (Kordó), Szabó József Hegyközpályi. A napirend negyedik pontját, „szervezkedést Markó Elek elvtárs adta elő. Hozzászóltak Grünfeld Gyula (B.Gyula), Szabó Gyula (Harangmező), Garay György (Gyires). Ezután a H1. pont előadója Vantus Károly fejtegette pártunk programmját és az általános titkos választói jogot, miután határozati javaslatot fogadtak el. Utána a második nap délelőttjén Tanczer Lipót a szakszervezkedés és pártadóról beszélt s határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kötelezőleg kimondták, hogy minden szervezet és község havonta a megyei központnak korona pártadót tartozik fizetni. Ezután a megyei agitáló bizottság tagjaiul a következő elvtársakat választották meg: Vántus Károly, Ehrenfeld Adolf, Markó Elek, Szilassy József, Nagy Lajos, Sonnenwirth Lajos, Silberstein Dezső, Sichermann Dezső, Pál Lőrincz, Kdlberger Ferencz és Tanczer Lipót elvtársakat. Nagy Lajos elvtárs a szoczializmus és klerikaizmus napirendet adta elő. Többek hozzászólása után Sonnenwirth Lajos, a sajtó előadója ecsetelte a sajtó szükségességét. Izrael elvtárs zárszavai után a kongresszuson jelen voltak a Marseillaise hangja mellett oszlottak szét. A gyűlésen a román tolmács Páll Lőrincz elvtárs volt 1904. janurr. Szegedi megyei értekezlet. A fiatal szegedi pártszervezet is beszámolt karácsonykor munkásságáról, amelyet bizonyára még erősebb és lankadatlanabb munka fog követni. Az alföldi földművesek és kisgazdák szervezése kétségkívül egyike a legszebb, de a legnehezebb feladatoknak is. Ha a szegedi pártszervezet kezet fog az izmosodó kecskeméti munkássággal, rövid idő múlva az az igen szűz terület a kezünkben lehet, amit a Duna Tisza közének neveznek. Hogy a szegedi pártszervezet ezzel a kongresszussal hivatottságot szerzett a Bán£fy által letaposott, de még pislogó mozgalom újjáélesztésére s a csekélyKáinban lézengő újjászervezettség leküzdésére, azt a kongresszus lefolyása bizonyítja December 25-én, délelőtt kezdődött a kongreszszus, amelyen Verzog Ármin elvtárs elnökölt. Hier Kálmán titkár jelentésében elmondta, hogy az erőteljesebb mozgalom csak hat hónapos s ez alatt az idő alatt a régebben fennálló nyomdász-szakegylethez mint országos egyletek csatlakoztak a könyvkötő- és szabó-egyletek sorakoztak, a czipészek, asztalosok, sülök, festők, vas- és fémmunkások.