Népszava, 1904. január (32. évfolyam, 1–12. sz.)

1904-01-05 / 1. szám

4. oldal. __ tehát nem bízhatunk, egyedüli reményünk saját erőnk. .. A szegényeknek nem szabad restelniök gyámol­talanságukat, nem szabad megvetniök a gazdagok szeretetét, különösen a megváltó Jézusra való te­kintettel, aki gazdagnak is születhetett volna, de szegénynek született, hogy megnemesítse a sze­génységet és növelje azokat az érdemeket, melyek felülmúlhatatlanok az Ég előtt (Enc. Rerum no­varum.) A szegénység a rendszer szégyene; a gyámoltalanság a munkásé. A szegény­ség, ha nem lesz gyámoltalan a munkás, el fog tűnni. Különben mi nem követtük volna Jézus példáját e tekintetben, de gazdagnak szerettünk volna születni; ugy látszik azonban, hogy a pápa és püspökei sem követik s igy az Ég előtt felülmúl­hatatlan érdemeik száma nem valami nagy lehet. XI. A munkások kérdésének megoldásához a tőke­pénzesek és a munkások egyaránt hozzájárulhat­nak olyan intézmények megalkotásával, melyek megadják a legszükségesebb segítséget a megszorul­taknak és közelebb hozzák meg egyesítik maguk­ban a két osztályt. Ilyenek a kölcsönös segítő egyesületek, a sok magánbiztosító intézet, a gyer­mekvédő intézmények, különösen pedig az iparos­mesterek és munkások egyesületei. (Enc. Rerum novarussi.) A mi „kérdés"-ünk megoldása nem a „legszükségesebb segítség", de a teljes gazdasági egyenlőség. A segítő intézmé­nyeinket pedig magunk akarjuk igaz­gatni, mert különben a saját érdekünk ellenére belemennénk a mai rendszer tá­mogatásába. Porszemekkel nem lehet mélységeket betölteni, az osztálykülönb­ségeket eltüntetni, az osztályokat egyesí­teni csak az osztályuralomnak és alapjá­nak, a mai gazdasági rendnek megdönté­sével leh­et. Míg osztály van, van különb­ség is. A pápás munkásegyesületek csak az osztály­uralom védelmére szaggatják szét a proletárságot. . . . xit. Ezekre a czélokra törekszik különösen a keresz­tény népvédelmi akczió vagy keresztény demo­kráczia az ő különböző, nagyszámú műveivel. A keresztény demokráczia már nevében viseli czél­ját, s távol az úgynevezett szocziáldemokr­ácziától, a kat. hit és erkölcs azon alapelvein nyugszik, amelyek legfőbbje, h­ogy a magántulajdon jogát semmi körülmény között sem szabad sérteni. Mindenesetre különös, hogy a „keresz­tény népvédelmi akc­iónak" legfőbb czélja nem a nép védelme, de a magán­tőke tulajdonjogának fentartása. Ez a ki­jelentés legélénkebben bizonyítja azt, hogy a „népvédelem" szó frázis és az egész ténykedés czélja a mai rend fen­tartása, a munkásság elnyomása. Köszö­nettel tartozunk Őszentségének őszinte­ségéért. Ám. Ezenkívül a keresztény demokrácziának nem szabad beleavatkoznia a politikába, nem szabad politikai vagy pártczélokra szolgálni, mert ez nem a tere , hanem legyen jótékony működés a nép javára, alapuljon a természeti jogon és az Evangélium parancsain. (Enc. Graves de Communi és a sz. konyr utasítása.) Az olaszországi keresztény demokratáknak kü­lönösen tartózkodniok kell attól, hogy a jelen körülmények közt részt vegyenek olyan politikai cselekvésekben, melyek magasabb rendeletnél fogva minden katolikusra nézve tiltva vannak. (Utasítás.) A társadalmi küzdelem politikai küzde­lem. Maga a pápa jelentette ki egyik beszédében, hogy az egyházi és politikai kérdések elválaszthatatlanok. Ez a fogás csak a fentebb vázolt olasz viszonyok miatt vált szükségessé, de sem a magyar néppárt, sem a német c­entrum, sem a világ összes műveltnek nevezett állam­nak klerikális pártjai nem tartják be. A munkásságnak pedig esze ágában sem lehet lemondani arról, hogy érdekeinek védelmében a parlamenti küzdelmet ne tekintse egyik igen fontos eszköznek. XIV Feladatának teljesítése végett a keresztény­demo­kráczia tartozik magát alávetni az egyházi tekin­télynek, nevezetesen a püspököknek, akiknek ma­gát teljesen alárendelje és neki engedelmeskedjék. Nem érdemes buzgalom, sem őszinte jóakarat az, bármi jót és szépet akarjon is, ame­g nem jár illeté­kes főpásztorának jóváhagyásával. (Enc. Graves de Communi.) Hogy a klerikális munka jól elvégez­hesse a feladatát: a papi birtok megvé­dését és a nép lenyűgözését, természetes, hogy a püspökök vezetése alatt kell tennie, nehogy valamelyik vigyázatlan embernek eszébe juthasson komolyan segíteni a népen. A jó szándék igazságát egyedül a püspökök számára tartani fenn, régi kleri­kális fogás, ami ellen minden becsületes ember joggal tiltakozhatik ugyan, de a papi hatalom erősítésére öntudatlan embe­rekkel szemben igen alkalmas. Őszinte jóakaratot mi éppen nem a püspök részéről tapasztalunk, és mástól, mint önmagunktól nem várhatunk a saját érdekünkben. (Folytatjuk.) N­É­P­SZAVA Karácsonyi munka. — Megyei és t­erü­leti pártértekezletek. — Biharmegyei munkások értekezlete. Nagyváradi elvtársaink jól felhasználták a karácsonyi szünnapokat hasznos munkálkodásra. Ottani pártszervezetünk megyei nagygyűlést hívott egybe a „Fekete sas"-szálloda nagytermébe, ahol két napig tartó tanácskozás után ujult erővel fog­tak hozzá a társadalmi rend megváltoztatásáért folyó nagy harczhoz. Alig egy éve, hogy ottani elvtársaink hozzá fogtak a vidék szervezéséhez s ma már szép eredményt tudnak felmutatni. Bihar­ország hegyes-völgyes vidékén lakó elnyomott testvéreink megértették a szocziáldemokráczia hívó szózatát. Belátták azt, hogy a mai hatalom­mal szemben, csakis erős szervezkedéssel bírják fölvenni a harczot. Az értekezletről egyébként a következő tudósításunk szól Ehrenfeld Adolf elvtárs az egybehivók nevében üdvözli az értekezletet és korelnöknek Molnár Lajos elvtársat ajánlotta, kit egyhangúlag elfogad­tak, akinek ajánlatára a következőleg alakították meg az értekezlet tisztikarát-1. nap délelőtt elnök Tivnczer Lipót Nagyvárad, társelnök: Nagy Mihály Bakonyszeg, jegyző Prókay Sándor Nagyvárad. I. nap délután elnök : Sicher­mann Mór Nagyvárad, társelnök Bán Elemér Élesd, jegyző­­ Magyary János Nagyvárad. II. nap délelőtt elnök: Szilassy József Nagy­várad, társelnök Laszk Tivadar Csarnóháza, jegyző: Takó Ferencz Nagyvárad. II. nap délután Elnök • Edberger Ferencz Nagyvárad, társelnök Debreczenyi Sándor Hagymádfalva, jegyző: Son­nenwirth Sándor Nagyvárad. Igazoló bizottság­ Szilassy József Nagyvárad, Nagy Lajos Nagyvárad, Horváth Sándor Berettyó-Újfalu. Jelölő bizottság Prókay Sándor Nagyvárad, Magyary János Nagyvárad, Mihályka Lajos Ör­vénd, Biró János Földes, Sonnenwirth Sándor Nagyvárad. Szavazatszedő bizottság: Kun Imre Nagyvárad, Zsurka János Bucsa, Torzsok János Szent­ András A pártgyűlés napirendje Molnár Lajos korelnök indítványára a következőleg állapíttatott meg • 1 Jelentés a biharmegyei munkásmozgalomról. 2. Szervezkedés. 3. A magyarországi szocziál­demokrata párt programmja és az általános titkos választói jog. 4. A megyei agitáló bizottság meg­választása. 6 Szoczializmus és klerikalizmus. 6. Községi szervezkedés és pártadó. 7. A sajtó.­­ Esetleges indítványok. Az ügyrend megállapítása után az igazoló bizottság jelentette, hogy 56 község és 11 nagy­váradi szervezet van képviselve és pedig • A nagy­váradi ácsok, kőművesek, szobafestők, famunkások, czipészek és csizmadiák, földművelők, kereske­delmi alkalmazottak, szabók, fuvarosok, nyomdá­szok, vas- és fémmunkások szervezetei 2—2 kül­döttel. Vidékről Bottyán, Kisújfalu, Kolota, Hal­mosd, Alsókoma, Borzik, Kordó, Rév,­örgeteg, Krajnikfalva, Somogyuzsopa, Örvénd, Felső-Lugos, Keszteg, Cseresej, Felsőkomás, Tethrehem, Csarnó­háza, Hegykőpályi, Békés-Gyula, Sugurbesd, Fene­res, Berettyóújfalu, Földes, Almamező, Harang­mező, Szent-Elek, Betva, Csehi, Szent-András, K.-Gyircs, Czéczke, Kőalja, Vársombolyos, Izsó­pallaza, Rossia, Kisüregd, Csaba, Vizes-Gyám, Fekete-Győrös, Oláhgyepűs, Pesteres, Alsólugas, Gyalusháza, Dobrisán, Rékosd, Magyarkukas, Kisjenő, Szászfalva, Oláhszentmiklós, Tőfás, Ma­gyarkapus, Gólostava, Fancsika, Doborizsa és Szászfelső községek képviseletében voltak jelen. Tivnczer Lipót elvtárs elnöki megnyitó beszéda után Izrael Jakab elvtárs lépett az emelvényre s üdvözölte a budapesti pártvezetőség nevében a kongresszust, örömét fejezte ki a szép számmal egybegyűlt küldöttek fölött s sikeres munkát kiránt. (Éljenzés.) Ehrtnfeld Adolf elvtárs a biharmegyei munkás­mozgalomról tett jelentést, elmondta, hogy a biharm­egyei munkásmozgalom Nagyváradon vette kezdetét, amikor Pelczéder elvtárs tartotta meg programmbeszédét 1901. szeptember 15-én, ekkor a nagyváradi munkások hozzáláttak a szervezke­dés nagy munkájához s már szeptember 29-én tüntető körmenettel egybekötött népgyűlést tartot­tak, hol több mint 6000-en voltak jelen, november 26 án a napszámosok bérharczba léptek s 14 napi küzdelem után elbuktak, de nem csüggedtek s a mai napig­ háromszor állták ki a tűzpróbát, s ma már azzal dicsekedhetnek,­­hogy Magyarországon ők az elsők, akik órabért vívtak ki s óránként 22 fillér bérminimumuk van. Megemlékezett a varrólányok, kőművesek, ácsok, asztalosok, szoba­festők, bádogosok bérharczairól. A hatalom meg­látta a munkások czéltudatos szervez­kedését, erőszakkal próbálták azt elnyomni s 1902-ik szeptember 26-án Gerő Ármin, rendőrfőkapitány a munkások által bejelentett tüntető körmenetet betiltotta. A munkások elhatározták, hogy minden szakszervezet külön egyesületet létesít s ma már 11 szervezet több mint 3500 taggal működik. A vidékre is kirándultak elvtársaink gyűléseket tar­tattani s Mezőtelegden több mint 6 hónapig kel­lett küzdeni azért, mert a szolgabíró, Bige Gyurián, nem vette tudomásul a gyűlés-bejelentéseket, de később egy vasárnap már 8­4 helyen tartottak elvtársaink gyűléseket s tavaszszal a mezőtelegdi elvtársak már bérharczba léptek s a két heti har­czot elnyomta a csendőrpuska és a katonák szu­ronyerdeje. Hozzászóltak e ponthoz Gyelán György (Gyires), Márián György (Kordó), Szabó József Hegyközpályi. A napirend negyedik pontját, „szervezkedést Markó Elek elvtárs adta elő. Hozzászóltak Grün­feld Gyula (B.­Gyula), Szabó Gyula (Harangmező), Garay György (Gyires). Ezután a H1. pont elő­adója Vantus Károly fejtegette pártunk programm­ját és az általános titkos választói jogot, miután határozati javaslatot fogadtak el. Utána a máso­dik nap délelőttjén Tanczer Lipót a szakszervez­kedés­ és pártadóról beszélt s határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kötelezőleg kimondták, hogy minden szervezet és község havonta a megyei központnak­­ korona pártadót tartozik fizetni. Ezután a megyei agitáló­ bizottság tagjaiul a következő elvtársakat választották meg: Vántus Károly, Ehrenfeld Adolf, Markó Elek, Szilassy József, Nagy Lajos, Sonnenwirth Lajos, Silberstein Dezső, Sichermann Dezső, Pál Lőrincz, Kdlberger Ferencz és Tanczer Lipót elvtársakat. Nagy Lajos elvtárs a szoczializmus és klerika­izmus napirendet adta elő. Többek hozzászólása után Sonnenwirth Lajos, a sajtó előadója ecsetelte a sajtó szükségességét. Izrael elvtárs zárszavai után a kongresszuson jelen voltak a Marseillaise hangja mellett oszlot­tak szét. A gyűlésen a román tolmács Páll Lőrincz elv­társ volt 1904. janu­rr­. Szegedi megyei értekezlet. A fiatal szegedi pártszervezet is beszámolt kará­csonykor munkásságáról, amelyet bizonyára még erősebb és lankadatlanabb munka fog követni. Az alföldi földművesek és kisgazdák szervezése kétség­kívül egyike a legszebb, de a legnehezebb fel­adatoknak is. Ha a szegedi pártszervezet kezet fog az izmosodó kecskeméti munkássággal, rövid idő múlva az az igen szűz terület a kezünkben lehet, amit a Duna Tisza közének neveznek. Hogy a szegedi pártszervezet ezzel a kongresszussal hiva­tottságot szerzett a Bán£fy által letaposott, de még pislogó mozgalom újjáélesztésére s a csekély­­Káinban lézengő újjászervezettség leküzdésére, azt a kongresszus lefolyása bizonyítja Dec­ember 25-én, délelőtt kezdődött a kongresz­szus, amelyen Verzog Ármin elvtárs elnökölt. Hier Kálmán titkár jelentésében elmondta, hogy az erő­teljesebb mozgalom csak hat hónapos s ez alatt az idő alatt a régebben fennálló nyomdász-szakegylet­hez mint országos egyletek csatlakoztak a könyv­kötő- és szabó-egyletek sorakoztak, a czipészek, asztalosok, sülök, festők, vas- és fémmunkások.

Next