Népszava, 1904. február (32. évfolyam, 13–24. sz.)
1904-02-02 / 13. szám
1504. február 2. rium Magyarországon is állíttasson fel ágyugyárat és a magyar gyárosokat a kvóta szerint a magyar kereskedelmi minisztérium felügyelete alatt részeltesse a közös hadsereg, a haditengerészet stb. részére tett megrendeléseiben. A magyar gyárosok hazafisága nagyon felbuzdult azon, hogy kik a militarizmusból kevesebb hasznot húznak, mint az osztrák kapitalisták. A kvóta tudvalevőleg 344 százalék s pl. a haditengerészetnél a magyar gyárosok csak 40,5 százaléknyi (körülbelül öt és fél millió koronányi) megrendelést kapnak. Nekünk egy kutya, hogy ki hszik a zsírunkon, ők természetesen egy kis hazafias kunyói irigységet igyekeznek éleszteni. . ." . A magyar munkásmozgalom fejlődése. A német, szakszervezetek hivatalos közlönye, a „Correspondenzblatt", a következő czikket hozza a magyar munkásmozgalomról: A magyarországi szakszervezkedés a két utolsó évben aránylag gyorsan fellendült, daczára az utóbbi évek gazdasági válságainak. Míg 1901-ben csak 10.000 volt a szervezeti munkások száma, úgy ma számukat bizvást 40 ezerre tehetjük. A tengődő jelentéktelen szakegyletek az utóbbi években erőteljes szervezetekké lettek, melyek tagjaikat nemcsak a gazdasági, hanem a politikai küzdelemben is támogatják. Így az Építőmunkások szakegylete 10.000 tagot számlál, a Vas- és fémmunkások országos szövetsége 8000-nél is többet. Különösen az utóbbi szakegylet bámulatos fejlődését leginkább az mutatja, hogy a „Vas- és fémmunkások Szaklapja" — az országos szövetkezet közlönye — még 1903 január havában csak 1800 példányban jelent meg, addig 1904 január havában már 10.000 példányban nyomatott. A leglelketlenebbül kizsákmányolt bányászok is szervezkednek már Magyarországon, kiknek száma itt 75.000. Deczember 26. és 27-én tartották Budapesten az első országos kongresszust, melyen mintegy 23.000 bányász volt képviselve, kik egyhangúlag elhatározták, hogy bányász-szövetséget alakítanak. A malom-és élelmiszer-ipari munkások is szervezkednek már. Budapest a talaja leginkább a fejlődő szakegyleteknek, melyek száma 43 s közöttük nem egy országos is van. A szakszervezkedés haladásának legérzékenyebb hibája az volt, hogy mindeddig nem volt senki, ki egész munkásságát a szakszervezkedésnek szentelhette volna. Ezen a szervezetek szaktanácsa most úgy segített, hogy titkári állást létesített, mely tisztet Jászai Samu elvtárs tölti be, kit ezen tisztségre még tavaly deczember 18-án választottak meg. Működését január 15-én kezdette meg azzal, hogy mindenekelőtt statisztikai adatokat akar beszerezni a fennálló szervezetek működésére, tagjaik számára és terjedelmükre vonatkozólag, hogy így a szakszervezkedés mai állapotáról tiszta képet nyerve, a fejlődés új útjait egyengethessük. Ez természetes, nehéz munkába kerül. A haladás azonban kétségtelen, a legkisebb szakegyleten is látszik a szervezkedés nyoma, mely a szakszervezetek kongresszusa útmutatásának tulajdonítható. Minél jobban erősödnek meg a szervezetek céltudatos munkával, annál nagyobb erővel, annál biztosabb sikerrel vihető a munkások küzdelme győzelemre, annál biztosabb, hogy még a magyar munkás is kilábol mai nyomorából. S ez a nyomor az, mely a magyar munkást arra szorítja, hogy helyzetének javulásáért küzdjön a kapitalizmus ellen, mely rabszolgájává tette a munkást. Hiába javul meg a gazdasági helyzet, hiába hoz az ujabb spekuláczió, vagy az állami pártfogás óriási megrendeléseket — mindez nem segít a munkás sorsán, a munkaadó saját jószántából ezen nem fog változtatni. A legkisebb engedmény is csak küzdelem eredménye lehet. A műveltebb munkások tudják ezt s ezért szervezeteikben e harczra készülnek. A harcz Magyarországon már rég nem újság, de az osztályharc csak most fejlődhetik, miután a szervezetek megerősbödtek. Ez eredményezte a sok bérmozgalmat is, ugy, hogy alig van szakma, melyben bérmozgalom ne lett volna s általában e küzdelmek a munkásság győzelmével végződtek, habár összes követeléseik nem is érvényesülhettek. E bérmozgalmak fontosságát a szervezett munkásság átérezte, komolyságát fölfogta. Talán sehol sem oly jogfosztott a munkás, mint Magyarországon, sehol nincs a gyülekezési és egyesülési jog a hatóság önkényének annyira kitéve, mint itt. Mindez azonban nem riasztotta vissza a munkásságot, a küzdelemtől, hisz keresete oly csekély és a megélhetési viszonyok oly rosszak, hogy inkább eltűrhatósági önkényt és erőszakot, semmint a megkezdett küzdelmet abbahagyhatná. Politikai tekintetben az elmúlt esztendő nem holott egyebet a munkásságnak, mint az uralkodó osztályok frázis-áradatát, amely a politikai zűrzavarból folyt hosszú folyamban ki. Demokratikus vagy nemzetgazdasági proggrammról szó sincs náluk. A „népboldogítók", nevezzék őket Tisza, Perczel, Apponyi vagy Kossuthnak, csak a munkásosztályra rakandó politikai béklyókról gondoskodnak, amelyek nyomását igen megérzi a munkásság. Ezeket a béklyókat kell elsősorban lerázni magáról a munkásságnak. A munkásság, amelyet a mai politikai helyzet kétszeresen nyom, mert nem csak politikailag teljesen jogfosztott, de gazdaságilag is el van nyomva, teljesen hidegen nézi a polgári pártok most dúló szócsatáit. Az ezekkel szemben vívandó harczra, a gazdasági iga alól való fölszabadulásra s a politikai jogok meghódítására halad szépen előre a mozgalom s épp a szakszervezeti mozgalom erős föllendülése bizonyítja, hogy tűrhetetlenül megy előre. Új korszak kezdi bontogatni szárnyait Magyarországon. Az Arad és Világos óta ötven éve tartó halotti csend megzavartatott. Szabadságra szomjas harczias idő hajnalokra látszik. A proletárok osztályharcza vet fényt arra az országra, mely a jobbágyok szabadságharcza óta újra a népek szolgaságát tünteti föl. A szolgák népe újra fölkelt az urak osztálya ellen. A harcz ugyan csak évtizedek folyamán fog teljességgel kifejlődni, de a munkásosztály ellentállása hamar meg kell hogy szüntesse a reakcziót, mert nehéz harczában nem áll egyedül. Az egész európai munkásság az oldalán van s előremenetelével viszi őt is előre. Kormányaik harczikedvet ébresztenek a magyar munkásságban, szervezeteik utánzásra ingerelnek, győzelmeik erőt adnak nekik a további küzdelemre. I Bányászélet, Budapest, február 1. A Magyar általános kőszénbánya részvénytársulat sajószentpéteri bányatelepéről már sok szó esett e lapokon. * Most egy újabb jellemző eseményről kell hírt adnunk. A társulatnak 12 munkása beadványt nyújtatott be miskolczi pártszervezetünk által a bányakapitánysághoz, amelyben számos panaszt emelnek az ottani állapotok ellen. És mi történt? A beadvány, ahelyett hogy a bányakapitányság kezébe került volna , a gondnoksághoz jutott, aki most úgy orvosolja a bajokat, hogy az aláírókat el akarja bocsájtani! Így bánnak el a munkással, ha csak megkísérelni is meri, hogy irtózatos helyzeten segítsen. De a munkások ne felejtsék el, hogy ez az elbánás csak addig lehet osztályrészük, amíg gyengén, tehetetlenül, szervezetlenül állanak szemközt a tőkével. Szervezkedjenek, hogy ne szerte tagolva, hanem mintegy testénegy NÉPSZAVA lélek ázhassanak szembe elnyomóikkal és kizsákmányolóikkal s akkor meg tudják majd javítani helyzetüket a bányakapitányság nélkül is — saját erejükből ! De csak akkor! A föntemlitett beadványt itt közöljük egész terjedelmében és elvárjuk, hogy a bányakapitányság tudomást vesz róla és haladéktalanul intézkedik a bajok orvoslása iránt. Tekintetes Magy. Kir. Bánya-Kapitányság! A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat" szolgálati rendszabályának 20. §-a értelmében ezennel panaszt emelünk s kérjük ezen társulat sajószentpéteri telepének szigorú megvizsgálását, mert itt hallatlan visszaélések történnek, melyek nemcsak a munkások egészségét, hanem a bányaüzemet is komolyan veszélyeztetik. Állításaink indokolására, felhozzuk a következőket: A bánya rendkívül egészségtelen és piszkos. Iparfelügyelő soha meg nem vizsgálta, daczára annak, hogy ez kötelessége lett volna, mert a bányát elönti a viz s óriási sáros. Megtörténik sokszor, hogy e sárban hanyat fekve, térden állva, vagy hason csúszva kell dolgoznunk s bottal hajtanak bennünket, hogy minél több csillét állítsunk elő A bányán egyetlen szerelőlyuk sincs, egy volt, de az is bedőlt. A levegő olyannyira fojtó, hogy a munkások képtelenek kiállani. Ha a bányabiztos vizsgálni jön, egyenesen a fővonalhoz vezetik, amelyet erre, de csak is erre az alkalomra kitisztanak. S ebben a borzasztó gyilkos levegőben 14, 15, sőt 16 órát is dolgoznak egyhuzamban, daczára annak, hogy a törvény, valamint a szolgálati szabályok 21. §-a erről világosan rendelkezik. Sőt 12 éves s még fiatalabb gyermekek 12 órát dolgoznak egyfolytában, még éjjel is s igy iskolai kötelezettségüknek nem tehetnek eleget, noha az alapszabályok 15. §-a erről is rendelkezik s megtörtént, hogy úgy a zsenge gyermeket, mint a felnőttet ütik, verik, pofozzák sőt a bányatelepen lakó rendőrökkel is megveretik, vagy kikísértetik a bányából, úgyannyira, hogy még a telepen lakó szüleihez sem engedik még beszélni sem s a munkást rögtön, minden indok s felmondás nélkül kidobatják csendőrökkel az utczára még akkor is, ha az illető munkás a szabályok 27. s 37. §§-ait, nem sérti, melyeket különben, hallatlan szigorral alkalmaznak, például: rendszerint minden vasárnap a szabályok ellenére robbantanak s dolgoznak, ha a munkás ezt bármily okból vonakodna megtenni, rögtön büntetik, s ha a munkás a gondnok úrhoz fordul orvoslásért, ez gorombán összeszidja, megbünteti s kijelenti, hogy itt ő a teljhatalmú ur a szabályok , rá nézve nem kötelezők s nem is tartja be őket, de különösen a 4., 7. §§-ok b), c), d), g), h) pontjait, mely a munkások egészségéről szól. Ugyancsak a 9., 18., 21., 22., 26., 29., 32. és 40 §-át különösen figyelmen kívül hagyják. A provisonálban a munkásoknak drágább az élelem, mint a tisztviselőknek, a lakásokkal is visszaélés történik. A telepen különben most statárium uralkodik s ha ez ellen valaki szólni mer, kidobják az utczára és a saját csendőreikkel kitolonczoltatják. Ezek alapján kérnénk a legszigorúbb vizsgálatot mielőbb megindítani s a bűnösöket kellőképp felelelősségre vonni. Teljes tisztelettel A miskolczi szocziáldemokrata pártszervezet. HIr»BK. — Működik az ügyészség. „Adeverul" román testvérlapunkat az ügyészség indítványára elkobozta a postát ellepő pribékek serege; minden példányt elhurczoltak s a „Népszava" kiadóhivatalába is eljöttek szimatolni s találtak is, mond egy példányt, amelyet nagy diadallal vittek el. Az ügyészségnek végtelenül fájt az a körülmény, hogy az „Adeverul" irgalmatlanul odacsapott Tisza szájára. De hiába lepik el a postát, vasutat, nyomdát, hiába mozgósítják az ügyészek a rendőrök, a spiczlik seregét, hogy megtörjék a mozgalmat, ezekkel a dolgokkal csak a mi malmunkra hajták a vizet. Az „Adeverul", ha minden számát is elkoboztatja az ügyészség — mégis meg fogja mondani az igazságot. — Lapunk zártakor értesülünk, hogy az „Adeverul" lefoglalt számának második 3. oldal.