Népszava, 1904. március (32. évfolyam, 25–38. sz.)
1904-03-01 / 25. szám
4. oldal. ítéletet nyomban foganasította. A munkások, mivel pénzük nem volt, kénytelenek voltak a bírságot leülni. Köztük volt Kovács Juliska elvtársnő is, aki nagy agitácziót fejtett ki a sztrájk alkalmával. Mikor az elvtársnő a reá szabót, büntetést leülte, a hatóság ki akarta tolonczoltatni, noha, elvtársnőnk Ungváron született 22 éve egyhuzamban Ungváron lakik, apja, anyja szintén Ungváron laknak. A hatóság mindezekkel nem törődött, hanem az apja születési helyére akarta tolonczolni Kovács Juliska elvtársnőt. De ebben megakadályozta Német Vilmos elvtárs, aki az ungvári pártszervezet nevében erélyes fellépéssel kioktatta Markovszki Sándor rendőrtanácsost. Börtön minden áron. A temesvári ügyészség fogházában letartóztatva volt Dragan Nikola, Fira Joan pártái, illetve strázsai, továbbá Stankovics Milán, Stojanovics Lázár és Stojanovics Péter bavanistyei elvtársainkat átszállíttották a fehértemplomi ügyészség fogházába. A vizsgálat során ugyanis kitűnt, hogy elvtársaink el se követték, amivel vádolva voltak, nem terjesztettek semmiféle tiltott iratot, pedig a temesvári ügyészség ezzel vádolta őket. Most tehát kikellett volna őket bocsátani, de hát valamivel csak indokolni kell, hogy miért czipelték elvtársainkat a börtönbe, most tehát új vizsgálatot indítottak ellenük, nem-e izgattak szóval s illetőségük révén ezen ügyben a fehértemplomi törvényszék illetékes, átkísérték tehát elvtársainkat annak börtönébe s most a fehértemplomi ügyész dolga lesz, a fehérből feketét csinálni." HÍREK. Grajtópörök Pozsonyban. F. hó 11., 12. és 13-án a pozsonyi esküdtbíróság előtt két igen érdekes tárgyalás folyt le , ugyanis Wittich Pált dr. Pantocsek József, pozsonyi állami kórházi igazgató-orvos rágalmazás és becsületsértés miatt állította az esküdtek elé állítólag a belügyminiszter úr egyenes rendelkezésére! A Vitticha „Westungarische Volksstimme" 1903. április 24-én megjelent számában dr. Pantocseket avval vádolta, hogy egy súlyosan megsérült Stöllwerk-gyári munkás ciak sem első orvosi segélyt nem nyújtott, sőt az eljáró ügyeletes orvost működésében megakadályozta, sem kórháznak szóló utalvány nélkül fel nem akarta venni. Wittich ebbeli felháborodásában az igazgatót Bestie, Barbare, Viehi-nek titulálta! A tárgyalás folyamán bebizonyosodott, hogy dr. Pantocsek igazgató-orvos a súlyosan sérült munkással tényleg ugy bánt el, amint azt Wittich állította volt s igy ez utóbbit az esküdtek a rágalmazás vádja alól felmentették, becsületsértésért azonban elitélték. Igen érdekes volt a direktor ur védekezése ! Nézete szerint mindennek oka az embertelen miniszteri rendelet, mely neki megparancsolja, hogy utalvány nélkül még súlyos sérültet sem szabad a kórházba felvenni s hogy ő neki kötelességévé tétetik a kórházi bevételeket gyarapítani! Olyan miniszteri rendeletet azonban nem birt a direktor úr felmutatni, mely neki megtiltaná, hogy egy súlyosan sérült munkásnak gép által leszakított 4 ujját orvosi segélyben részesítse vagy pedig a segíteni akaró ügyeletes orvost ebbeli szándékában visszatartsa ! Kérjük a Belügyminiszter Urat, vegye magának azt a fáradságot s vizsgálja meg most már — miután a bíróság döntötte az ügyet s mondja meg, szabad-e egy humánus intézet igazgató-orvosának igy eljárni bárkivel szemben s szabad-e egy állami tisztviselőnek embertelen miniszteri rendeletekről csak beszélni is ? (Ezt még szoczialistának sem szabad mondani). Ugyanezen dr. Pantocsek igazgató-orvos úr Kalmár elvtárs lapszerkesztőt becsületsértés miatt helyeztette vád alá, mert fenti esetből kifolyólag azt merészelte ajánlani, hogy kérje a „kék ívet", mert különben Budapestről „express" küldik el neki ! Ezen nevetségesen felfújt vád alól az esküdtek Kalmárt egyhangúlag felmentették. Tekintve, hogy a direktor ur a várt elégtételt a pozsonyi esküdt uraktól nem kapta meg, budapesti „barátja" által egy magas ordót kiván kierőszakoltatni! — Egy föl nem oszlatott gyűlés. Egy nagyon csúnya szerepre vállalkozunk. Följelentjük a belügyminiszternek, hogy lelketlen izgatók elégületlenségre bujtogatják a hivatalnoki kar egy részét s sikerült is elérni annyit, hogy ezek most már elégületlenek helyzetükkel s egy gyűlést tartottak, amelyen fölállították követeléseiket. Meg is súgjuk a belügyminiszternek, hogy kikről van szó — a szolgabirákról. A szolgabirák Kolozsvárott országos gyűlést tartottak. A gyűlésen, mely délelőtti 10 órától este 6 óráig tartott, nagyobb vita után kimondták, hogy az útiátalány kivételével az összes átalányokat természetben kérik a kormány, illetve a törvényhatóságoktól, az úti átalányt pedig 1200 és 2000 korona közötti magasságban kérik. Kimondták továbbá, hogy a főszolgabirákat fizetés tekintetében közvetlen az alispánok után kívánják sorozni. Ezen a gyűlésen a hivatalnokok egy része, a szolgabirák, helyzetük javításán tanácskoztak, tehát a hivatalos felfogás szerint izgattak s ezt a gyűlést nem oszlatta föl Kolozsvár városnak a munkásokkal szemben oly szemfüles kapitánya. Remélhetőleg azért a hanyagságért el is veszi méltó büntetését. Kíváncsiak vagyunk azonban, nem pirul-e el a szolgabíró urak arcza, ha az ő példájukat követő s jobblétükért küzdő munkásokat mint izgatókat elitélik s eltolonczolják. — Az érett polgárság. Megmozdult végre a polgárság is s nem hajlandó tovább nézni a kormányzat garázdálkodásait, hanem szükségesnek tartja, hogy fölemelje tiltakozó szavát. Temesvár az a város, amelyről ily dicséretes dolgot írhatunk. A város polgársága valósággal lázban van és a mozgalom vezetői egy városi képviselő és az ottani szabadelvű párt elnöke, akik mindketten kijelentették, hogy tudomására adják a kormánynak, eddig — és ne tovább, különben szemben találja magával a város polgárságát, pártkülönbség nélkül. Elvtársaink bizonyára nem kíváncsiak arra, mi okozta ezt a nagy felbuzdulást. Természetes, hogy a sajtószabadság konfiskálása, a gyülekezési jog elkobzása, száz és száz ártatlan ember börtönbe vetése. Hát aki ezt hitte, az nagyon csalódott. Ilyen csekélységekkel nem törődik az érett polgárság, mert ennél százszorta nagyobb sérelem történt. Szinte borzalom kimondani: a kormány elvette a nagytratikot az eddigi bérlőtől és egy protekciós embernek adta oda. Ugye, ez már csak elég ok arra, hogy a polgárság is megmozduljon. Csak ki ne kiáltsák a temesvári purgerek a forradalmat. — Mire tanítanak a csuhások? Hogy mit tanítanak a csuhások által vezetett kath. legényegyesületekben, milyen szellemben nevelik azokat a szerencsétleneket, akik a csuhások karmai közé kerülnek, arról egy nagyon jellemző esetet ír a könyvkötők szaklapja: Kapuváron a napokban benyitott egyik könyvkötő-elvtársunkhoz egy könyvkötősegéd s előadta, hogy átutazóban van s legutóbb Sopronban dolgozott s most Győrnek tart. Arra a kérdésre, hogy szakegyleti tag-e, nemmel felelt. Midőn megmagyarázta neki elvtársunk,hogy ilyenformán a szervezett szaktársaktól alig várhat bármelyes támogatást, azt mondotta, hogy ő a katolikus legényegyletnek tagja, ez majd segélyezi 5 napig s ha a szakegylet nem juttatja munkához, akkor még jobban fog küzdeni a szoczialisták ellen. Ezek után ugyan végezni akart elvtársunk a csuhásnövendékkel, de oly szánalmas nyomorúságban volt, hogy nem akarta őt segély nélkül kikergetni. Egy pár fillérhez, éjjeli szálláshoz és reggelihez juttatta az ipszét. S az eredmény ? Harmadnap elvtársunk mestere levelet kapott tőle, melyben megírja, hogy ő heti 6 koronáért végzi el azt a munkát, a melyért elvtársunk most sokkal többet kap. — Ugye dicső iskola lehet az az egylet, ahol igy nevelik a munkásokat — A vasutasok gyűlése. Kis csalódás. Azt hitte volna az ember, hogy a nagy zajjal megindult vasúti tisztek gyűlése radikálisan fogja az állam tudomására adni, hogy tovább nem tűrik a kizsákmányolást, éles hangok merültek föl s a gyűlés mintha a kijátszás képét nyújtotta volna. Szépen elmondották sérelmeiket s mikor valaki a fizetésrendezésre vonatkozólag határidőhöz akarta kötni, a feleletet, a méltóságos elnök ezt a gyűlés méltóságán alulinak tekintette s elvettette. Aztán megérkezett a kereskedelemügyi miniszter válasza Ludvigh elnökigaztón keresztül s három héten belül rendezettnek ígérte a dolgot. Ahogy mi ismerjük ezeket a határidőket, teljesen mindegy lett volna, ha három esztendőt jelölt volna ki a miniszter.Ezzel a dolgot csak húzzák-halasztják. Örvendetes jelenség azonban, hogy egy országos szövetség megválasztását tűzték ki czélul, mely örömet nagyon leszállítja az a tudat, hogy ezeket a helyi csoportokat a magasabb rangú hivatalnokok fogják elfoglalni. S hogy a koronát rátegyék a nagy műre, üdvözlő táviratot intéztek ő felségéhez, amelyben igen szépen kérik, hogy hallgassa meg kérelmüket. Elsőnek az a tisztviselő van aláírva, aki a napokban tett nyilatkozatában azt mondotta, hogy lehetetlent, kell követelni, ha lehetségest akarunk. Mindazonáltal, ha a fölvert hullámokat nem sikerül ilyen mesterséges fogásokkal lecsillapítani, nem tartunk lehetetlennek ennél egésszégesebb s radikálisabb mozgalmat, mely az alsóbb tisztviselők, mozdonyvezetők s szolgák szervezkedését fogja maga után vonni. — Ő kegyelmessége bevonul. Tegnap este tiz órakor érkezett meg Bécsből Tisza István gróf. Mintha az orosz czár vonult volna be, olyan előkészületeket tett a rendőrség. Lovas-s gyalogos rendőrök egész hadosztálya volt a raktárakban elbujtatva s mikor a kocsija kigördült a pályaudvarból, négy bicziklin ülő titkos rendőr kisérte. Azt mondják, az orosz czárnak van oka félni a merényletektől, azért nála a rengeteg katonai és rendőri védelem. Tisza Istvánnak szinte volna sokszoros oka a félelemre, ha a magyar proletariátus szinte bombával s tőrrel dolgozna. De így, mikor a szervezet erejének a kifejtése fogja a petroleurt megakadályozni tervei kivitelében, kár a sok előkészület. Maga Tisza István személye kis pont a munkásság szemében. El fogja az czéljait a nélkül is érni, hogy a miniszterelnököt elpáholja. — Népgyűlés nép nélkül. A csuhások egy úgynevezett népgyűlést hivtak egybe a katolikus körbe. Megjelent vagy húsz káplán és a katolikus legényegyletből is oda hívtak vagy húsz legényt. Ez volt tehát a népgyűlés, amelynek az volt a hivatása, hogy a szocziáldemokrácziát tönkre tegye. Nép azonban nem volt ezen a népgyűlésen, még pedig két okból. A csuhások ugyanis oly titokban csinálták ezt a „népgyűlést", hogy más nem is szerezhetett róla tudomást, mint akit meghívtak. Akinek azonban nem tiszta a lelkiismerette, az fél még a falevél súgásától is. A feketék is attól tartottak, hogy a nagy elővigyázat daczára, a nép is megtudja, mi történik s eljön erre a népgyűlésre, azért rendőri segítséget kértek. Vagy két szakasz rendőr őrizte a ház egész környékét a néptől, de hát a nagy elővigyázat fölösleges volt, a munkásság épenséggel nem volt kíváncsi, mit beszél. NÉPSZAVA 1904. márczius 10.