Népszava, 1904. március (32. évfolyam, 25–38. sz.)

1904-03-01 / 25. szám

4. oldal. ítéletet nyomban foganasította. A munká­sok, mivel pénzük nem volt, kénytelenek voltak a bírságot leülni. Köztük volt Ko­vács Juliska elvtársnő is, aki nagy agitá­cziót fejtett ki a sztrájk alkalmával. Mikor az elvtársnő a reá szabót, büntetést leülte, a hatóság ki akarta tolonczoltatni, noha, elvtársnőnk Ungváron született 22 éve egyhuzamban Ungváron lakik, apja, anyja szintén Ungváron laknak. A hatóság mind­ezekkel nem törődött, hanem az apja szü­letési helyére akarta tolonczolni Kovács Juliska elvtársnőt. De ebben megakadá­lyozta Német Vilmos elvtárs, aki az ung­vári pártszervezet nevében erélyes fellé­péssel kioktatta Markovszki Sándor rendőr­tanácsost. Börtön minden áron. A temesvári ügyészség fogházában le­tartóztatva volt Dragan Nikola, Fira Joan pártái, illetve strázsai, továbbá Stankovics Milán, Stojanovics Lázár és Stojanovics Péter bavanistyei elvtársainkat átszállít­­­tották a fehértemplomi ügyészség fog­házába. A vizsgálat során ugyanis kitűnt, hogy elvtársaink el se követték, amivel vádolva voltak, nem terjesztettek semmi­féle tiltott iratot, pedig a temesvári ügyész­ség ezzel vádolta őket. Most tehát ki­kellett volna őket bocsátani, de hát vala­mivel csak indokolni kell, hogy miért czipelték elvtársainkat a börtönbe, most tehát új vizsgálatot indítottak ellenük, nem-e izgattak szóval s illetőségük révén ezen ügyben a fehértemplomi törvényszék illetékes, átkísérték tehát elvtársainkat annak börtönébe s most a fehértemplomi­­ ügyész dolga lesz, a fehérből feketét csi­nálni." HÍREK. G­rajtópörök Pozsonyban. F. hó 11., 12. és 13-án a pozsonyi esküdtbíróság előtt két igen érdekes tárgyalás folyt le , ugyanis Wittich Pált dr. Pantocsek József, pozso­nyi állami kórházi igazgató-orvos rágal­mazás és becsületsértés miatt állította az esküdtek elé állítólag a belügyminiszter úr egyenes rendelkezésére! A Vitticha „West­ungarische Volksstimme" 1903. április 24-én megjelent számában dr. Pantocseket avval vádolta, hogy egy súlyosan megsérült Stöllwerk-gyári­ munkás ciak sem első orvosi segélyt nem nyújtott, sőt az eljáró ügye­letes orvost működésében megakadályozta, sem kórháznak szóló utalvány nélkül fel nem akarta venni. Wittich ebbeli felhá­borodásában az igazgatót Bestie, Barbare, Viehi-nek titulálta! A tárgyalás folyamán bebizonyosodott, hogy dr. Pantocsek igazgató-orvos a sú­lyosan sérült munkással tényleg ugy bánt el, amint azt Wittich állította volt s igy ez utóbbit az esküdtek a rágalmazás vádja alól felmentették, becsületsértésért azon­ban elitélték. Igen érdekes volt a direktor ur védeke­zése ! Nézete szerint mindennek oka az embertelen miniszteri rendelet, mely neki megparancsolja, hogy utalvány nélkül még súlyos sérültet sem szabad a kórházba felvenni s hogy ő neki kötelességévé té­tetik a kórházi bevételeket gyarapítani! Olyan miniszteri rendeletet azonban nem birt a direktor úr felmutatni, mely neki megtiltaná, hogy egy súlyosan sérült mun­kásnak gép által leszakított 4 ujját orvosi segélyben részesítse vagy pedig a segíteni akaró ügyeletes orvost ebbeli szándékában visszatartsa ! Kérjük a Belügyminiszter Urat, vegye magának azt a fáradságot s vizsgálja meg most már — miután a bíróság döntött­e az ügyet s mondja meg, szabad-e egy humánus intézet igazgató-orvosának igy eljárni bárkivel szemben s szabad-e egy állami tisztviselőnek embertelen miniszteri ren­deletekről csak beszélni is ? (Ezt még szo­czialistának sem szabad mondani). Ugyanezen dr. Pantocsek igazgató-orvos úr Kalmár elvtárs lapszerkesztőt becsület­sértés miatt helyeztette vád alá, mert fenti esetből kifolyólag azt merészelte ajánlani, hogy kérje a „kék ívet", mert különben Budapestről „express" küldik el neki ! Ezen nevetségesen fel­fújt vád alól az esküd­tek Kalmárt egyhangúlag felmentették. Tekintve, hogy a direktor ur a várt elég­tételt a pozsonyi esküdt uraktól nem kapta meg, budapesti „barátja" által egy magas ordót kiván kierőszakoltatni! — Egy föl nem oszlatott gyűlés. Egy nagyon csúnya szerepre vállalkozunk. Följelentjük a belügyminiszternek, hogy lelketlen izgatók elégületlenségre bujto­gatják a hivatalnoki kar egy részét s sikerült is elérni annyit, hogy ezek most már elégületlenek helyzetükkel s egy gyű­lést tartottak, amelyen fölállították köve­teléseiket. Meg is súgjuk a belügyminisz­ternek, hogy kikről van szó — a szolga­birákról. A szolgabirák Kolozsvárott or­szágos gyűlést tartottak. A gyűlésen, mely délelőtti 10 órától este 6 óráig tartott, nagyobb vita után kimondták, hogy az útiátalány kivételével az összes átalányo­kat természetben kérik a kormány, illetve a törvényhatóságoktól, az úti átalányt pedig 1200 és 2000 korona közötti magasságban kérik. Kimondták továbbá, hogy a fő­szolgabirákat fizetés tekintetében közvet­len az alispánok után kívánják sorozni. Ezen a gyűlésen a hivatalnokok egy része, a szolgabirák, helyzetük javításán tanácskoztak, tehát a hivatalos felfogás szerint izgattak s ezt a gyűlést nem osz­latta föl Kolozsvár városnak a munkások­kal szemben oly szemfüles kapitánya. Remélhetőleg azért a hanyagságért el is veszi méltó büntetését. Kíváncsiak vagyunk azonban, nem pirul-e el a szolgabíró urak arcza, ha az ő példájukat követő s jobb­létükért küzdő munkásokat mint izgatókat elitélik s eltolonczolják. — Az érett polgárság. Megmozdult végre a polgárság is s nem hajlandó tovább nézni a kormányzat garázdálkodásait, ha­nem szükségesnek tartja, hogy fölemelje tiltakozó szavát. Temesvár az a város, amelyről ily dicséretes dolgot írhatunk. A város polgársága valósággal lázban van és a mozgalom vezetői egy városi képviselő és az ottani szabadelvű párt elnöke, akik mindketten kijelentették, hogy tudomására adják a kormánynak, eddig — és ne tovább, különben szemben találja magával a város polgárságát, párt­különbség nélkül. Elvtársaink bizonyára nem kíváncsiak arra, mi okozta ezt a nagy felbuzdulást. Természetes, hogy a sajtószabadság konfiskálása, a gyülekezési jog elkobzása, száz és száz ártatlan em­ber börtönbe vetése. Hát aki ezt hitte, az nagyon csalódott. Ilyen csekélységekkel nem törődik az érett polgárság, mert en­nél százszorta nagyobb sérelem történt. Szinte borzalom kimondani: a kormány elvette a nagytratikot az eddigi bérlőtől és egy protekc­iós embernek adta oda. Ugy­e, ez már csak elég ok arra, hogy a polgárság is megmozduljon. Csak ki ne kiáltsák a temesvári purgerek a forra­dalmat. — Mire tanítanak a csuhások? Hogy mit tanítanak a csuhások által vezetett kath. legényegyesületekben, milyen szellemben nevelik azokat a szerencsétleneket, akik a csuhások karmai közé kerülnek, arról egy nagyon jellemző esetet ír a könyv­kötők szaklapja: Kapuváron a napokban benyitott egyik könyvkötő-elvtársunkhoz egy könyvkötő­segéd s előadta, hogy átutazóban van s legutóbb Sopronban dolgozott s most Győrnek tart. Arra a kérdésre, hogy szak­egyleti tag-e, nemmel felelt. Midőn meg­magyarázta neki elvtársunk,­­hogy ilyen­formán a szervezett szaktársaktól alig vár­hat bármelyes támogatást, azt mondotta, hogy ő a katolikus legényegyletnek tagja, ez majd segélyezi 5 napig s ha a szak­egylet nem juttatja munkához, akkor még jobban fog küzdeni a szoczialisták ellen. Ezek után ugyan végezni akart elvtársunk a csuhásnövendékkel, de oly szánalmas nyomorúságban volt, hogy nem akarta őt segély nélkül kikergetni. Egy pár fillér­hez, éjjeli szálláshoz és reggelihez juttatta az ipszét. S az eredmény ? Harmadnap elvtársunk mestere levelet kapott tőle, melyben megírja, hogy ő heti 6 koronáért végzi el azt a munkát, a melyért elvtár­sunk most sokkal többet kap. — Ugy­e dicső iskola lehet az az egylet, ahol igy nevelik a munkásokat — A vasutasok gyűlése. Kis csalódás. Azt hitte volna az ember, hogy a nagy zajjal megindult vasúti tisztek gyűlése radikálisan fogja az állam tudomására adni, hogy tovább nem tűrik a kizsák­mányolást, éles hangok merültek föl s a gyűlés mintha a kijátszás képét nyújtotta volna. Szépen elmondották sérelmeiket s mikor valaki a fizetésrendezésre vonat­kozólag határidőhöz akarta kötni, a fele­letet, a méltóságos elnök ezt a gyűlés méltóságán alulinak tekintette s el­vettette. Aztán megérkezett a kereske­delemügyi miniszter válasza Ludvigh elnökigaztón keresztül s három héten belül rendezettnek ígérte a dolgot. Ahogy mi ismerjük ezeket a határidőket, teljesen mindegy lett volna, ha három esztendőt jelölt volna ki a miniszter­.Ezzel a dolgot csak húzzák-halasztják. Örven­detes jelenség azonban, hogy egy országos szövetség megválasztását tűzték ki czélul, mely örömet nagyon leszállítja az a tudat, hogy ezeket a helyi csoportokat a maga­sabb rangú hivatalnokok fogják elfoglalni. S hogy a koronát rátegyék a nagy műre, üdvözlő táviratot intéztek ő felségéhez, amelyben igen szépen kérik, hogy hall­gassa meg kérelmüket. Elsőnek az a tiszt­viselő van aláírva, aki a napokban tett nyilatkozatában azt mondotta, hogy lehetet­lent, kell követelni, ha lehetségest akarunk. Mindazonáltal, ha a fölvert hullámokat nem sikerül ilyen mesterséges fogásokkal lecsillapítani, nem tartunk lehetetlennek ennél egésszégesebb s radikálisabb mozgal­mat, mely az alsóbb tisztviselők, mozdony­vezetők s szolgák szervezkedését fogja maga után vonni. — Ő kegyelmessége bevonul. Tegnap este tiz órakor érkezett meg Bécsből Tisza István gróf. Mintha az orosz czár vonult volna be, olyan előkészületeket tett a rendőrség. Lovas-­s gyalogos rendőrök egész hadosztálya volt a raktárakban el­bujtatva s mikor a kocsija kigördült a pályaudvarból, négy bicziklin ülő titkos rendőr kisérte. Azt mondják, az orosz czárnak van oka félni a merényletektől, azért nála a rengeteg katonai és rendőri védelem. Tisza Istvánnak szinte volna sokszoros oka a félelemre, ha a magyar proletariátus szinte bombával s tőrrel dol­gozna. De így, mikor a szervezet erejének a kifejtése fogja a petroleurt megakadá­lyozni tervei kivitelében, kár a sok elő­készület. Maga Tisza István személye kis pont a munkásság szemében. El fogja az czéljait a nélkül is érni, hogy a miniszter­elnököt elpáholja. — Népgyűlés nép nélkül. A csuhások egy úgynevezett népgyűlést hivtak egybe a katolikus körbe. Megjelent vagy húsz káplán és a katolikus legényegyletből is oda hívtak vagy húsz legényt. Ez volt tehát a népgyűlés, amelynek az volt a hivatása, hogy a szocziáldemokrácziát tönkre tegye. Nép azonban nem volt ezen a népgyűlésen, még pedig két okból. A csuhások ugyanis oly titokban csinálták ezt a „népgyűlést", hogy más nem is szerezhetett róla tudomást, mint akit meghívtak. Akinek azonban nem tiszta a lelkiismerette, az fél még a falevél súgásá­tól is. A feketék is attól tartottak, hogy a nagy elővigyázat daczára, a nép is megtudja, mi történik s eljön erre a nép­gyűlésre, azért rendőri segítséget kértek. Vagy két szakasz rendőr őrizte a ház egész környékét a néptől, de hát a nagy elővigyázat fölösleges volt, a munkásság épenséggel nem volt kíváncsi, mit beszél. NÉPSZAVA 1904. márczius 10.

Next