Népszava, 1904. április (32. évfolyam, 39–51. sz.)

1904-04-02 / 39. szám

39. szám Budapest, 1904. szombat, április 2. XXXII. évfolyam. • • • - w -NE A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. • keddi, csüktörtöki *s szombati kiadásra: Ecou «rr* 1440 K.,­­/• évre 7.20 K„ «/« «vre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. f*ttMtlm«t-T*l ígyött «Két. évre 19.20 K., .»/« évre 9.60 K., «/. évre «.80 K., 1 bőr» 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: •er«a évre 4.80 K., félévre 2.40 K., «/«évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Hegjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill., József-körut 18. sz., »hová mindennemű levelezések és egyéb kÜlde mények Intézendők. MT XffiL.BDK­ON-SZitJVI 54—U-t. -M! Scszkesitővel értékelni lehet minden hétfőn, eserdis­zk szombaton este 0—8-ig. A független, bíróság • héten három perben összesen­­négyezer­ pénzbüntetésre ítélte a szegények lapját, a NÉPSZAVÁT és három munkásembert összesen hat és fél­en a n­­api fogházra ítélt, mert csikkeket írtak saját lapjukban, a Népszavában. Munkások! • '•* Azok az emberek, akik ezeket az ítéleteket hozták, tönkre akarják tenni ezt a lapot. Ez a czéljuk, ezért hoznak ilyen ítéleteket, amineket Magyarországon még soha senki ellett,­ semmiféle­ polgári lap ellen nem hoztak, még sokkal súlyosabb esetei­alkalmával sem. •­­ Ilyen ítéleteket csak ellenetek, csak a ti lapotok ellen hoznak. A pénzbüntetések áradatába akarják fojtani a Nép­szavát, mert tudják, hogy ennek a lapnak nincsenek dús, titkos jövedelmei; csak annyi pénze van, amennyit ti adtok áldozat­készen, fillérenként. Munkások! Teremtsetek pénzt a bíróság számára — teremtsetek fillérenként­,ezreket ! Teremtsetek új olvasókat, új előfizetőket, új harczosokat annak a tábornak, amelyre most a­ gyáva hatalom rászabadítja az egész kopófalkát! Ha ti helyt álltok , nem fognak ezért érni, nem fog elhallgatni az igazság hirdetője, a Népszava. De ellenkezőleg, erősebb és mind erősebb lesz és diadalmasan fog vissza­verni minden orgyilkos támadást. Munkások! Lássatok munkához! Adjátok meg a választ a független bíróságnak. Olyan választ, hogy belesápadjon a dühös hatalom látván saját tehetetlenségét és a ti erőtől duzzadó, csüggedetlen, bátor, büszke, diadalmas küzdelmeteket. E­l­ő­r­e ! Éljen a Népszava! Éljen a nemzetközi, forradalmi szocziáldemokráczia! A mi országgyűlésünk. Már hiába, azt a gyülekezetet, mely ELŐFIZETÉSI DÍJ. : dunaparti 30 millió, koronási házban szokta a maga komédiáit lejátszani, mi a legjobb akarattal sem tudjuk valami ko­moly testületnek tekinteni.­Még kevésbbé olyannak, mely az ország javára működne, vagy működhetne. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy nincsen ott egyetlen ember sem, ki nem komolyan fogná föl a maga hivatását. A legkezdetlegesebb bódéknak is megvannak a maguk naiv csepürágóik, kik azt hiszik, hogy a csepü­rágás is művészet. Az egyén hite azon­ban soha sem változtat a kérlelhetetlen valóságon. A valóság pedig az, hogy az ország­nak a dunaparti gyülekezethez semmi köze. Aminthogy a mágnások, tőkepénze­sek és nagybirtokosok érdeke sem azo­nos az ország érdekével, sőt egyik a másikával ellentétes. Rég tudott dolog, hogy az országgyűlésnek nevezett össze­jövetel tisztán csak a gazdagok képvise­lete. A valóságban mindig is az volt, de a köztudatban csak azóta lett azzá, mióta a szoc­iáldemokrác­ia megteremtette a tömegek független öntudatát. Így zsugorodott össze a képviselőház nemcsak a valóságban, de a közvélemény felfogásában is néhány osztály érdek­képviseletévé. Így vált a törvényesített intézmény szentesített igazságtalansággá, melyre többé semmiféle jog és igazi érdek nem támaszkodhatik. Aki a felvilá­gosultságra tart igényt, az óvakodik súlyt helyezni a mai törvényes képviseletre, mert ezzel tudatlanságáról állítana ki bizonyítványt minden okos ember előtt. A polgárság képviseleti rendszere egy idejét multa korhadt intézmény, mely rég túlélte idejének javát. Meddő fa volt, virágokat hozott, de gyümölcsöt az ország lakosainak soha sem termett. Megérett a pusztulásra. Bevárjuk-e, míg magától ki­dől, vagy egy pár erőteljes feyszecsapás­sal­ magunk sietteti an a megsemmiü­lését, az a viszonyoktól függ. Az osztályokra, való bomlás teljes anarchiát teremtett az államban. Nincs többé törvény és nincs többé rend. Amit törvénynek neveznék, az egy kicsinke csoportnak a szabályzata, melyet azonban a nagy többség mindinkább lekicsinyel és kinevet. A rendnek is ismerjük már a valódi természetét. Ez arra való, hogy a törvényesített hordák bátran támadhassa­nak a népre, anélkül, hogy az védekezne. A védekezést lázongásnak minősítik, mely­nek elfojtására jogosult a puska és a szurony is. Lehet-e egy ország siralmas állapotának nagyobb és meggyőzőbb bizonyítéka, mint a fájdalmas és szívrepesztő panaszok, melyek már éjjel-nappal hangzanak, szinte a levegőben? Mit ér az olyan ország békéje és rendje, melyben a népek millióit föl lehet izgatni a béke és a rend ellen? Ez a tény azt mutatja, hogy a szép sza­vak nem a saját lényüket takarják. A rend az elnyomás köpönyege, a béke meg a türelemé. Egyik sem lehet kedves a nép előtt. Miután pedig az országban a legtelje­sebb anarchia van, képviselet nincsen, de van törvényesített osztályérdek-gyámo­lító testület; a kormányzás csak vezetés, még­pedig a lakosság nagy többségére nézve félrevezetés; e bábeli zűrzavarban a magára hagyott vagy kapezául használt nép kénytelen gondoskodni a saját érdeké­nek és felfogásának megfelelőleg. Ezt a kénytelenséget eddig a népnek csak az a része érlelte meg, mely a szocziáldemo­krata párthoz tartozik. A többi tátott szájjal lesi a sült galambot azoktól, kik lehúzzák róla az utolsó inget is. De ez a rész már­­h­a sem tesz ki nagy számot, még kevesebbet számít, ha az erőt vesz­szük tekintetbe, melyet képvisel. A tétlen­ség és öntudatlannság milliókra mehet, még se­rt sokat jelent, mivel a gyámol­talanság sohasem bír forrasztó és erősítő tulajdonsággal, hanem ellenkezőleg, az erőknek teljes bénulását idézi elő. A modern társadalomban, amennyire a népről vem­ szó, egyedül a szocziáldemo­krata eszmék harczosai azok, kik nem­csak hogy számolásba jönnek, de mind­inkább maguk számára hódítják meg az emberi elmék sokaságát. A nép két részre osztható: az egyik nulla, a másik szo­cziáldemokrata. Az a rész, mely a köznek is él, tehát a gondolkodó társadalomra jelent valamit, nem a dunaparti ház felé tekint várakozva, hanem az önmaga által megteremtett képviseletre, a szoc­iál­demokrata párt kongresszusára. Húsvétkor Budapesten gyűlnek össze újra a nép képviselői. Ez lesz talán a leg­nagyobb és lényegére, alkotására nézve a legfontosabb kongresszus, mit eddig tar­tottunk. Nem lepődünk meg ezen, hiszen ez a fokozatos és rendszeres fejlődés ter­­mészetes eredménye. Mindig szélesebb a...pot nyer a nép képviselete. Nem is kell hozzá törvény. A nép maga érzi, hogy saját képviseletének kiterjesztésére szük­sége van s mivel érzi, megcsinálja. Néh­ány évvel ezelőtt csak a magyar és német vtorikások küldöttei jelentek meg. Tavaly­­a már v­oltak románok és szerbek is. Az idilk­ úgy látszik, hogy minden nemze­tiség tömegesen érkezik a kongresszusra. Ha ez­e­ tömeges fölvonulás csak annak a jelensége volna, hogy a gyalázatos álla­potokkal szemben terjed az elégedetlenség, akkor is örvendetes lenne. Ám ez nem­csak ennyit mutat, hanem mutatja azt, hogy az elégedetlenség bizonyos formában jelentkezik, tehát népi üres rakonczátlan- A Népszava mai száma 10 oldal.

Next