Népszava, 1904. április (32. évfolyam, 39–51. sz.)
1904-04-02 / 39. szám
4. oldal. zavaros vitája, alig, vagy éppen nem érdekli. Akár az olcsó borvám javára dől el akár nem — a magyarországi iparczikkek ára alig változhatik. Ha az alacsony vám révén olcsóbb marad a bor, az nekünk édes mindegy. Ha már a munkás szeszt iszik (amit mellesleg szólva igen rosszul tesz), ritkább esetben issza a bort, mint a többi szeszesitalt. Ha megdrágul a bor, akkor még kevésbé fogja tenni. Sőt a bortermelő kisbirtokos sem igen fogja látni a bor áremelkedésének hasznát, amelyet úgyis a nagykereskedő szed el előle. Bennünket legfeljebb azok a politikai fejlemények érdekelnek, amelyek az olaszosztrák-magyar merkantilis-agrárius veszekedésből kialakulhatnak. Tiszának és kormányának fog még amiatt főni a feje, mert alig lesz képes változtatni a mai helyzeten, amely határozottan az olasz borok vámjának alacsony voltát helyezi továbbra is kilátásba. Emiatt az ügy miatt nagy vihart láthat még az a képviselőház, amely a legelemibb polgárjogok elkobzását szótlanul tűri el. Adalék az őskommünizmushoz. Alig egy pár hete, hogy ismertettük röviden néhány polgári tudós újabb kutatásának eredményeit, amelyek szerint az ősi vagyonközösség némely kevéssé fejlett nép körében ,ma is fennáll. Azokra, akik velünk szemben azt vitatják, hogy a magántulajdonon alapuló termelőrendszer egyidős az emberi nemmel, alaposan ráczáfol az egyes utazók leírása, akik léptennyomon fedezik föl az őskommunizmus és a törzsrendszer különböző alakulatait az egymástól legtávolabb eső vidékeken, ami azt bizonyítja, hogy ez a rendszer éppen úgy, mint a mai, fajoktól függetlenül, tisztán a termelés fejlődése szerint alakul. Ott, ahol a természeti viszonyok a gazdasági s így a társadalmi fejlődést akadályozták, a magán tőketulajdon kora még nem hozott létre osztálykülönbségeket s az osztálykülönbségek nyomán járó egyéb következmények is elmaradtak. A. F. Mockler Ferrymann angol alezredes, aki már igazán nem vádolható a velünk való rokonérzéssel, nemrégiben adott ki egy munkát, amelyben a nyugatafrikai angol gyarmatot, Brit-Nigériát írja le. A könyv többek között az ott uralkodó társadalmi viszonyokat is ismerteti. Az ottani szerecsenek törzsrendszerben élnek. Minden törzsnek van egy falva, amelynek határa közös termelőterület. A földet közösen művelik, a házakat közösen építik, a termést a családtagok száma szerint osztják föl. A törzs feje a legöregebb férfi. A házasságot nem ismerik. A gyermekekre a szülők ügyelnek föl, elsősorban az anya, de ellátásuk a törzs gondja. A lakóház és tartozékai örökölhetők s a gyermekek között— amennyire lehet — egyenlően osztódnak föl. Amelyik gyermeknek valami nem jut ki, annak a törzs pótolja ki a hiányt. Némely vidéken csak a nőtestvérek gyermekei örökölhetnek a család férfitagjai nagyobbrészt folyton háborúskodnak s a törzs belső ügyeit a termelő munkával együtt az asszonyok végzik el, akiknek a termelésben a gyermekek és rabszolgák segítenek. Ez a műveltségi fok a társadalom fejlődésében azt a pontot jelöli, amelytől a szokott úton már a magántőkés-rendszer készül kialakulni. A gyarmaton azonban az angol kapitalizmus befolyása ezredévek mulasztását pár évtized alatt helyre fogja hozni s igy nemsokára ez az egész állapot csak írva marad meg, mint argumentum azok ellen, akik amúgy keresztényszocziális módra egyszerűen letagadják a tényeket. Gyermekvédelem Angliában. A nyugati államok taktikája előrelátóbb a keletieknél. Amerikában az Egyesült Államok, Európában elsősorban Anglia uralkodó osztálya látta be azt, hogy a munkásság mozgalmát sokkal lassúbbá, kevésbé forradalmi szelleművé tehetik engedményekkel, amelyeket a gyárosok kárára törvényszerűleg állapítanak meg. A liberalizmus klasszikus hazája, Anglia siet elsősorban ilyen szocziálpolitikai intézményekkel a kapializmus életét meghosszabbítani. Hogy sikerül-e, vagy nem a terv, a az most mellékes kérdés. Bennünket most az érdekel, hogy az angol munkásság óriási szervezettsége mellett ennek a felfogásnak is köszönheti, hogy a törvények a gazdaságilag gyengébb védelmét jobban biztosítják ott, mint nálunk. A mi képviselőink sokat emlegetik Angliát, mint követésre méltó mintát, de nem követ is. Nálunk éppen most történek esetek, amelyek a kenyérkereső gyermekek testi és szellemi sülyedését mutatják. A trolonczházak tele vannak elzüllött gyermekekkel. Tavaly 416 gyermek volt idecsukva Kihágásért egyszer 129-et, kétszer 177-et, hármszor 91-et és tízszernél többször 18-at büntettek meg. Ezek a számok nemcsak azt bizonyítják, hogy a tolonctházak és börtönök a gyermekek züllésének melegágyai, de élénken igazolják, hogy a kenyérkeresetre nem szorított gyermekek közül, akik szüleik kereső elfoglaltsága miatt szorulnak az utczára, aránylag sokkal kevesebb züllik el, mint azok közül, akiket az éhség pl. lapot árulni kerget. A szerencsétlen gyermekek özönét az iskolából is kiszorítják, s legfeljebb annyi történik, hogy egy-egy „jótékony" asztaltársaság jövedelmének egy huszadrészéből néhányat felruház közülök nevetségesen nagy hűhót csapva vele a polgái sajtóban. Így van ez — mifelénk. Angliában messzebb menő óvóintézkedéseket tesznek a gyermekvédelem terén. A gyermekmunka szabályozása a résziékben HZ autonóm községekre van bízva, csak általánosságban kötelez a törvény. Rikkancs 16 éven alul csak szigorúan betartott határok köött lehet a gyermek. Esti 9-től, reggel 6-ig nem lehet munkában. Testiépségeket veszélyeztető munkára, pl. teherhordásra, emelésre nem szabad őket alalmozni. Utcai elárusítók, nyivánosan fizetésért szereplők nem lehetnek stb. stb. Hozzánk képes nagy hasadás az angol gyermekvédelem, de önmagában véve ez is alig valami. Ha a szülő eleget keres, ha van ideje a gyermekneveléssel foglalkozni, ha a gyermeket nem kényszeríti a gyárba az éhség, ha a gyermekmunka nem olcsóbb, mint más, akkor nincs szükség ilyen védelemre. Ilyen helyzetet természetesen semminemű kapitalista álom nem teremthet Anglia sem, nem is akar. A mi törvényhozásunk még a minimumot sem akarja — egyelőre. Budapest, 1904. április 1. Az adóhátralékok. Megszűnvén az ex-lexállapot, Lukács László pénzügyminiszter kiadta azokat a rendeleteket, amelyek a pénzügyigazgatóságok részére a kellő utasításokat s a közönség részére a szükséges tudnivalókat tartalmazzák. Az egyik rendelet megállapítja azokat a határidőket, amelyeken az ex-lex alatt hátralékban maradt közadók és az azok módjára behajtandó tartozások és azok kamatai esedékesekké válnak. A másik rendelet az ex-lexes adóhátralékokra nézve adandó fizetési halasztásokról szól. Ebből kiemeljük, hogy a kérdéses hátralékok az 1904 évi szeptember 1-ig részletekben mindenesetre befizetendők. Akiknek egy évi adótartozásuk 600 koronát ment nem halad, azoknak a pénzügyigazgatóságok a nagyobb adózóknak pedig a pénzügyminiszter adja meg a fizetési kedvezményeket. Jellemző, hogy egyetlen törlesztési részlet befizetésének elmulasztása maga után vonja a fizetési kedvezmény elvesztését és az egész tartozásnak azonnal esedékessé válását, akárcsak a részletfizetésekre dolgozó üzleteknél. A bélyegilletékekre vonatkozólag a pénzügyminiszter külön rendeletben fog intézkedni. NÉPSZAVA 1904. április 2. Jlmtoriitt, ahol megfordultok, követeljétek a ——str.~ Népszavát! A budapesti Krimmitschau. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április . A lakatosmunkások SZÍVÓS kitartással folytatják tovább harczukat, a hangulat nem lankadt és a munkások önbizalmát jelentékenyen megerősítette az, hogy segítség minden oldalról érkezik számukra. Hétfőn segélykiosztás volt, amelyen a nős emberek 12, a nőtlenek 10 koronát kaptak. Sokat remélnek az üzemműhelyektől, amelyet már előre úgy rendeznek be, hogy abban 200 családos munkás jusson foglalkozáshoz. Az üzemműhelyt az angol szövőgyári szövetkezetek mintájára szövetkezeti alapon csinálják meg. Kimondották, hogy most már egyáltalán nem vállalnak munkát azoknál a lakatosmestereknél, akik munkásaikat kizárták. A műhely számára már 10.000 koronát meghaladó munkát kötött le a sztrájkbizottság, amely munkák elvégzéséhez már hozzá is láttak egyik lakatosmester műhelyében, aki műhelyét a sztrájkbizottság rendelkezésére bocsájtotta. A sztrájkbizottság fölhívást bocsájtott ki az építkezőkhöz és építészekhez, melyben fölszólítja őket arra, hogy a lakatosmunkákat bocsássák a szövetkezeti műhely rendelkezésére. Erősen buzdítja a sztrájkolókat a további harczra az a Bécsből érkezett távirat, mely arról szól, hogy az osztrák főváros lakatsmunkásai kimondották a sztrájkot. Feltételeik, amelyek mellett síkra szálltak, ugyanazok, mint ami feltételeket a budapesti lakatosmunkások tűztek ki. A szövetkezeti üzemműhely czime: „A budatrjesti lakatosok ipari és hitelszövetkezete." Műhelye és irodahelyisége ideiglenesen VII., Dembinszky utcza 50. szám alatt van. A munkaadók szövetsége a munkások szövetkezeti tervét csak ijesztgetésnek tekintette, azonban mikor az első munka elvállalásának hírét vették, rögtön értekezletet tartottak, amelyből kifolyólag Jungfer Gyula ipartestületi elnök levelet intézett a sztrájkbizottsághoz és ebben arról értesítette a munkásokat, hogy követeléseiket május 1-től elfogadják és dicsérte levelében a munkásság szép, példás összetarrtását.. A sztrájkbizottság a levelet válasz nélkül félretette. A szövetkezeti üzemműhely első munkáját idősb Migray József lakatosmester műhelyében kezdették meg. A mestereknek most már körmükre ég a munka s ezért a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéhez fordultak s kérték, hogy amely gyárak berendezésüknél és gyártási körüknél fogva lakatosmunkák végzésére be vannak rendezve, a mesterek által elvállalt legsürgősebb munkákat vállalják el. Ez a terv azonban hajótörést fog szenvedni a vas- és fémmunkások szolidaritásán. Máris több ily eset történt. Többek között Lepter munkaadó, akinek munkásai sztrájkolnak, a Báthory utcza 3-ik számú ház munkáit Fodor Béla vasműgyárosnál akarta elvégeztetni. Fodor azonban előbb a lakatosmunkások szervezőbizottságát kérdezte meg, hogy miként vélekednek a dologról és miután itt azt a felvilágosítást nyerte, hogy a szervezőbizottság nem vállal felelősséget, ha Fodornál sztrájk ütne ki Lepter munkáinak elvégeztetése esetén, a gyáros Lepter megkeresését visszautasította. A sztrájkolók a közönséghez a következő felhívást intézik: „A városligeti Hermina-kertben 6 hét óta 800 lakatospunkás eszi a munkanélküliség száraz kenyerét. A 800 munkást, akinek fele családos, igy találja betevő falat nélkül a szeretet ünnepe! Az életért kedves az élettel. Ebben a nehéz harczban fordulunk a főváros jóérzésű közönségéhez, támogassa a