Népszava, 1904. április (32. évfolyam, 39–51. sz.)

1904-04-02 / 39. szám

4. oldal. zavaros vitája, alig, vagy éppen nem ér­dekli. Akár az olcsó borvám javára dől el akár nem — a magyarországi iparczikkek ára alig változhatik. Ha az alacsony vám révén olcsóbb marad a bor, az nekünk édes mindegy. Ha már a munkás szeszt iszik (amit mellesleg szólva igen rosszul tesz), ritkább esetben issza a bort, mint a többi szeszesitalt. Ha megdrágul a bor, akkor még kevésbé fogja tenni. Sőt a bor­termelő kisbirtokos sem igen fogja látni a bor áremelkedésének hasznát, amelyet úgyis a nagykereskedő szed el előle. Ben­nünket legfeljebb azok a politikai fejle­mények érdekelnek, amelyek az olasz­osztrák-magyar merkantilis-agrárius vesze­kedésből kialakulhatnak. Tiszának és kor­mányának fog még amiatt főni a feje, mert alig lesz képes változtatni a mai helyzeten, amely határozottan az olasz borok vámjának alacsony voltát helyezi továbbra is kilátásba. Emiatt az ügy miatt nagy vihart láthat még az a képviselőház, amely a legelemibb polgárjogok elkobzá­sát szótlanul tűri el. Adalék az őskommünizmushoz. Alig egy pár hete, hogy ismertettük röviden néhány polgári tudós újabb kuta­tásának eredményeit, amelyek szerint az ősi vagyon­közösség némely kevéssé fej­lett nép körében ,­ma is fennáll. Azokra, akik velünk szemben azt vitatják, hogy a magántulajdonon alapuló termelő­rendszer egyidős az emberi nemmel, alaposan rá­czáfol az egyes utazók leírása, akik lépten­nyomon fedezik föl az őskommunizmus és a törzsrendszer különböző alakulatait az egymástól legtávolabb eső vidékeken, ami azt bizonyítja, hogy ez a rendszer éppen úgy, mint a mai, fajoktól függet­lenül, tisztán a termelés fejlődése szerint alakul. Ott, ahol a természeti viszonyok a gazdasági s így a társadalmi fejlődést akadályozták, a magán tőketulajdon kora még nem hozott létre osztálykülönbsége­ket s az osztálykülönbségek nyomán járó egyéb következmények is elmaradtak. A. F. Mockler Ferrymann angol alezre­des, aki már igazán nem vádolható a velünk való rokonérzéssel, nemrégiben adott ki egy munkát, amelyben a nyugat­afrikai angol gyarmatot, Brit-Nigériát írja le. A könyv többek között az ott ural­kodó társadalmi viszonyokat is ismerteti. Az ottani szerecsenek törzsrendszerben élnek. Minden törzsnek van egy falva, amelynek határa közös termelőterület. A földet közösen művelik, a házakat közö­sen építik, a termést a családtagok száma szerint osztják föl. A törzs feje a leg­öregebb férfi. A házasságot nem ismerik. A gyermekekre a szülők ügyelnek föl, elsősorban az anya, de ellátásuk a törzs gondja. A lakóház és tartozékai örököl­hetők s a gyermekek között— amennyire lehet — egyenlően osztódnak föl. Ame­lyik gyermeknek valami nem jut ki, annak a törzs pótolja ki a hiányt. Némely vidéken csak a nőtestvérek gyermekei örökölhetnek a család férfitagjai nagyobb­részt folyton háborúskodnak s a törzs belső ügyeit a termelő munkával együtt az asszonyok végzik el, akiknek a terme­lésben a gyermekek és rabszolgák segí­tenek. Ez a műveltségi fok a társadalom fejlő­désében azt a pontot jelöli, amelytől a szokott úton már a magántőkés-rendszer készül kialakulni. A gyarmaton azonban az angol kapitalizmus befolyása ezred­évek mulasztását pár évtized alatt helyre fogja hozni s igy nemsokára ez az egész állapot csak írva marad meg, mint argu­mentum azok ellen, akik amúgy keresz­tényszocziális­ módra egyszerűen letagadják a tényeket. Gyermekvédelem Angliában. A nyugati államok taktikája előrelátóbb a­ keletieknél. Amerikában az Egyesült Államok, Európában első­sorban Anglia uralkodó­ osztálya látta be azt, hogy a munkásság mozgalmát sokkal lassúbbá, kevésbé forradalmi szelleművé tehetik engedményekkel, amelyeket a gyárosok kárára törvényszer­űleg állapítanak meg. A liberalizmus klasszikus hazája, Anglia siet első­sorban ilyen szocziálpolitikai intézményekkel a kapi­alizmus életét meg­hosszabbítani. Hogy sikerül-e, vagy nem a terv, a a­z most mellékes kérdés. Bennün­ket most az érdekel, hogy az angol munkásság óriási szervezettsége mellett ennek a felfogásnak is köszönheti, hogy a törvények a gazdaságilag gyengébb vé­delmét jobban biztosítják ott, mint nálunk. A mi képviselőink sokat emlegetik Ang­liát, mint követésre méltó mintát, de nem követ is­. Nálunk éppen most történ­ek esetek, amelyek a kenyérkereső gyermekek testi és szellemi sülyedését mutatják. A troloncz­házak tele vannak elzüllött gyermekekkel. Tavaly 416 gyermek volt idecsukva Kihá­gásért egyszer 129-et, kétszer 177-et, hár­mszor 91-et és tízszernél többször 18-at büntettek meg. Ezek a számok nemcsak azt bizonyítják, hogy a tolonctházak és börtönök a gyermekek züllésének meleg­ágyai, de élénken igazolják, hogy a kenyér­keresetre nem szorított gyermekek közül, akik szüleik kereső elfoglaltsága miatt szorulnak az utczára, aránylag sokkal kevesebb züllik el, mint azok közül, aki­ket az éhség pl. lapot árulni kerget. A szerencsétlen gyermekek özönét az isko­láb­ól is kiszorítják, s legfeljebb annyi történik, hogy egy-egy „jótékony" asztal­társaság jövedelmének eg­y huszadrészéből néhányat felruház közülök nevetségesen nagy hű­hót csapva vele a polg­ái saj­tóban. Így van ez — mifelénk. Angliában messzebb menő óvóintézkedéseke­t tesznek a gyermekvédelem terén. A gyermek­munka szabályozása a részié­­kben HZ autonóm községekre van bízva, csak álta­lánosságban kötelez a törvény. Rikkancs 16 éven alul csak szigorúan betartott ha­tárok k­öött lehet a gyermek. Esti 9-től, reggel 6-ig nem lehet munkában. Testi­épségeket veszélyeztető munkára, pl. teher­hordásra, emelésre nem szabad őket al­al­mozni. Utc­ai elárusítók, nyi­vánosan fizetésért szereplők nem lehetnek stb. stb. Hozzánk képes nagy hasadás az angol gyermekvédelem, de önmagában véve ez is alig valami. Ha a szülő eleget keres, ha van ideje a gyermekneveléssel foglalkozni, ha a gyermeket nem kényszeríti a gyárba az éhség, ha a gyermekmunka nem ol­csóbb, mint más,­­ akkor nincs szükség ilyen védelemre. Ilyen helyzetet természe­tesen semminemű kapitalista­ álom nem teremthet Anglia sem, nem is akar. A mi törvényhozásunk még a minimumot sem akarja — egyelőre. Budapest, 1904. április 1. Az adóhátralék­ok. Megszűnvén az ex-lex­állapot, Lukács László pénzügyminiszter kiadta azokat a rendeleteket, amelyek a pénzügyigazgató­ságok részére a kellő utasításokat s a közönség részére a szükséges tudnivalókat tartalmazzák. Az egyik rendelet megállapítja azokat a határ­időket, amelyeken az ex-lex alatt hátralékban maradt közadók és az azok módjára behajtandó tartozások és azok kamatai esedékesekké válnak. A másik rendelet az ex-lexes adóhátralékokra nézve adandó fizetési halasztásokról szól. Ebből kiemeljük, hogy a kérdéses hátralékok az 1904 évi szeptember 1-ig részletekben mindenesetre befizetendők. Akiknek egy évi adótartozásuk 600 koronát ment nem halad, azoknak a pénzügyigaz­gatóságok a nagyobb adózóknak pedig a pénz­ügyminiszter adja meg a fizetési kedvezményeket. Jellemző, hogy egyetlen törlesztési részlet befize­tésének elmulasztása maga után vonja a fizetési kedvezmény elvesztését és az egész tartozásnak azonnal esedékessé válását, akárcsak a részlet­fizetésekre dolgozó üzleteknél. A bélyegilletékekre vonatkozólag a pénzügyminiszter külön rendelet­ben fog intézkedni. NÉPSZAVA 1904. április 2. Jlmtoriitt, ahol megfordultok, követeljétek a ——str.­~ Népszavát! A budapesti Krimmitschau. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április . A lakatosmunkások SZÍVÓS kitartással folytatják tovább harczukat, a hangulat nem lankadt és a munkások önbizalmát jelentékenyen megerősítette az, hogy se­gítség minden oldalról érkezik számukra. Hétfőn segélykiosztás volt, a­melyen a nős emberek 12, a nőtlenek 10 koronát kaptak. Sokat remélnek az üzemmű­helyektől, amelyet már előre úgy rendeznek be, hogy abban 200 családos munkás jusson foglal­kozáshoz. Az üzemműhelyt az angol szö­vőgyári szövetkezetek mintájára szövet­kezeti alapon csinálják meg. Kimondották, hogy most már egyáltalán nem vállalnak munkát azoknál a lakatosmestereknél, akik munkásaikat kizárták. A műhely számára már 10.000 koronát meghaladó munkát kötött le a sztrájk­bizottság, a­mely munkák elvégzéséhez már hozzá is láttak egyik lakatosmester műhelyében, aki műhelyét a sztrájkbizott­ság rendelkezésére bocsájtotta. A sztrájkbizottság fölhívást bocsájtott ki az építkezőkhöz és építészekhez, melyben fölszólítja őket arra, hogy a lakatosmun­kákat bocsássák a szövetkezeti műhely rendelkezésére. Erősen buzdítja a sztrájkolókat a to­vábbi harczra az a Bécsből érkezett táv­irat, mely arról szól, hogy az osztrák főváros lakat­­smunkásai kimondották a sztrájkot. Feltételeik, amelyek mellett síkra szálltak, ugyanazok, mint ami fel­tételeket a budapesti lakatosmunkások tűztek ki. A szövetkezeti üzemműhely czime: „A budatrjesti lakatosok ipari és hitelszövet­kezete." Mű­helye és irodahelyisége ideig­lenesen VII., Dembinszky­ utcza 50. szám alatt van. A munkaadók szövetsége a munkások szövetkezeti tervét csak ijesztgetésnek te­kintette, azonban mikor az első munka elvállalásának hírét vették, rögtön értekez­letet tartottak, amelyből kifolyólag Jungfer Gyula ipartestületi elnök levelet intézett a sztrájkbizottsághoz és ebben arról érte­sítette a munkásokat, hogy követeléseiket május 1-től elfogadják és dicsérte levelé­ben a munkásság szép, példás összetarr­tását.. A sztrájkbizottság a levelet válasz nélkül félretette. A szövetkezeti üzemműhely első munkáj­­át idősb Migray József lakatosmester műhelyében kezdették meg. A mestereknek most már körmükre ég a munka s ezért a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéhez fordultak s kérték, hogy amely gyárak berendezé­süknél és gyártási körüknél fogva lakatos­munkák végzésére be vannak rendezve, a mesterek által elvállalt legsürgősebb munkákat vállalják el. Ez a terv azonban hajótörést fog szen­vedni a vas- és fémmunkások szolidari­tásán. Már­is több ily eset történt. Töb­bek között Lepter munkaadó, akinek mun­kásai sztrájkolnak, a Báthory­ utcza 3-ik számú ház munkáit Fodor Béla vasmű­gyárosnál akarta elvégeztetni. Fodor azon­ban előbb a lakatosmunkások szervező­bizottságát kérdezte meg, hogy miként vélekednek a dologról és miután itt azt a felvilágosítást nyerte, hogy a szervező­bizottság nem vállal felelősséget, ha Fo­dornál sztrájk ütne ki Lepter munkáinak elvégeztetése esetén, a gyáros Lepter meg­keresését visszautasította. A sztrájkolók a közönséghez a követ­kező felhívást intézik: „A városligeti Hermina-kertben 6 hét óta 800 lakatosp­unkás eszi a munka­nélküliség száraz kenyerét. A 800 mun­kást, akinek fele családos, igy találja betevő falat nélkül a szeretet ünnepe! Az életért ke­dve­s az élettel. Ebben a nehéz harczban fordulunk a főváros jóérzésű közönségéhez, támogassa a

Next