Népszava, 1904. május (32. évfolyam, 52–65. sz.)

1904-05-03 / 52. szám

52. szám. Budapest, 1904. kedd, május 3. XXXII. évfolyam. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DÍJ: a keddi, caütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., ‹/• évre 7.20 K. ›/» évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. VolksdniRie-vel együtt egész évre II.20 K., '/» évre 9.60 K., '/ évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Égési évre 4.80 K., félévre 2.40 K., '/«évre 1.20 K., 1 hóbra 40 f. Politikai lap: minden kedden, csütörtökön és szombaton, Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József körút 18. sz., ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. ser TIELffilTOMI-SZAiM 54-94, SOH Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Elvtársak! Budapest munkásai 1004. május 8-án, délután 2 órakor nagy nyilvános népi ""' tartanak. NAPIREND: 1. Az élelmiszer-uzsora. 2. A Népszava. A helyiségek lapunk legközelebbi számában A pártvezetőség. közölj. SZEMLE. Budapest, május 2. Ünnep után. Azinnenünk lefolyt. A világ összes öntudatos "munkásai egy napon, együtt adtak kifejezést gyűlöletüknek a társadalmi rend, s szeretetüknek egymás iránt. Millió és millió munkás készülődött a további küzdelemre s a proletárok milliói egy napi szünet után újra nekilátnak a lassú, de eredményes, a fáradtságos, de kitartó, az előrelátó, de forradalmi munkának: a munkásosztály felszabadítását előkészíteni. Ünnep után vagyunk mi is. Májusunk nem volt véres, mint amilyen bizonyára oroszországi elvtársainké, de hatalmas, lelkes, büszke, igazi vörös május. A fővárosban 50.000 ember vonult ki zászlóival és tábláival az ünnepre, 50.000 ember jött onnét haza az új munkára, az új győzelemre készen. Május elseje nem csak örömünnep ma még, helyet kapott benne a gyász az élesdi vérfürdő áldozataiért, de helyet kapott az öröm is a győzelmek felett, helyet kapott a debreczeni és nagyváradi diadalok lelkesítő emléke is. Május elseje nem csak örömünnep, de készülődés is. A hatalmas meneten végigzúgott a Népszava éltetése, a lelkesülés hangja a napilap említésével. Ennek a hangnak, ennek a lelkesülésnek nem szabad szalmatűzlángot jelentenie. A veszedelmek politikai téren fenyegetnek elsősorban és nekünk majdnem egyetlen politikai fegyverünk a sajtónk. Az ünnep után vagyunk. A vörös május elmúlt. A milliók újra befogják magukat a foigába a kenyérért, újra nekifognak a felszabadulásért folyó harcznak. Más lapok komoly vezérczikkben írnak a vörös májusról és a szoczializmusról. Természetesen a nemzeti állam szemüvegén nézik a dolgokat. Többé-kevésbé tudnak vagy úgy tesznek, mintha tudnának. Akik ezeket a czikkeket írták, komoly vagy komolykodó, de mindenesetre számító és többnyire beszámítható emberek: ezek a politikusok. A klerikális lapok, az „Alkotmány"-nyal az élükön, így írnak : „A budapesti csirkefogók, azaz a szocziáldemokraták az idei május elsején is megzavarják a békésen munkálkodó polgárok nyugalmát. Kimennek a külvárosba, leiszszák magukat a sárga földig, azután bejönnek lopnak és rabolnak, ha lehet, ölnek is" stb. — Ez a banda se nem érez, se nem tud, még színészkedni sem képes buta érzéketlenségével és érzéketlen butaságával. Bornirtak és rosszakaratúak, de antál vallásosabbak. A tényekkel nem számolnak, még kevésbé beszámíthatók: ezek a papok és czimboráik. Május elsejéről sohasem írtak még annyit a polgári lapok, mint most. Kisebb-nagyobb czikket hoz mindegyik róla s természetesen a munkásmozgalommal kapcsolatban emlegetik. Néhány újságíró nekieresztette a tollát és valóságos prózai himnuszt írt a tavasz ébredéséről, a proletármilliók közös hatalmáról, nagylelkűen nekünk ígérvén a jövőt. A rendesen rágalmakkal teli hasábok némelyik lapban hoztak egy kis lendületes költészetet — rólunk. Így írtak, akik éreznek vagy úgy tesznek, mintha éreznének. Ingadozók, kiszámíthatatlanok, de számot tesznek: ezek a poéták. A vasutasok sztrájkja kemény lecke volt a kormánynak. Ha a „tekintély" megóvása érdekében a szervezetlen sztrájkot szét is verette Tisza,a követelések megadása mégsem maradhat el. Hieronymi, aki egy rendeletében nagy kegyesen elengedett minden hivatali vizsgálatot, csak a bíróság elé került és kerülendő sztrájkolókat fogja fegyelmi eljárás alá vonni. A fizetésrendező törvényjavaslatot is a vasutasok javára megjavítva fogja tárgyalni a parlament, sőt a vasúti munkások is kapnak valami csekély nyugdíjrendezést, amelynek ügye már évek óta vajúdik s csak most ütötték nyélbe hirtelen. Az erélyes fellépésnek eddigi eredményeit szükségképpen fogja a többi is követni. A sztrájk hatása külföldön is mutatkozott már. Vilmos császár a sztrájk hírére távíró útján kéretett a német birodalmi tanácstól három millió márkát a porosz vasutasok javára. — Aki pedig mindezt kegyességnek és jóindulatból fakadónak tartja, az meggondolhatná, hogy a javulás csak a sztrájk után következett. A kormány jóindulata azonban nem áll itt meg. Jósolunk. Jósoljuk, hogy a király a kormány előterjesztésére a napokban megkegyelmez a fogságban levő vasutas sztrájkvezetőknek és élni fog a pertörlés felségjogával. A máskor nagyhangú ellenzéki lapok hosszas és porbancsúszó könyörgése a kegyelemért, a kormánypárti lapok fenyegetőzése csak emelni fogja a színpadi hatást, amelyet a „váratlan" kegyelem a lojális alattvalók között okozni fog. A király megérkezésekor, hétfőn este, nagy ünneplésre készülnek, díszítésre a főváros és az állam többet költ ugyan, mint amennyi a keresztény-szocziális városi szolgák összes évi fizetése; a hivatalos felkesítés és a plakátok azonban nem oszlatták el a sztrájk kellemetlen utóizét. Erre való a kegyelem. Néhány élyennel több megér egy aláírást a kegyelmi okirat végén. Kérdés azonban, hogy az ártatlanul bebörtönzötteket és társaikat ki Munkásminisztérium. Ausztráliában az angolszáz polgári társadalom különös kísérletet tett. Munkásminisztériumot engedett uralomra jutni. Nem szoczialista minisztériumról van szó, de kispolgári demokrata miniszterekről, munkásokról, akiket az ausztráliai különleges viszonyok kispolgárokká neveltek. Nem szoczialista kísérletezésről van szó tehát, de a liberális polgári demokráczia diadaláról a munkások révén. A munkások nem önerejükből jutottak uralomra, de liberális segítséggel. Ezt világosan bizonyítja az is, hogy az alsóház 22 munkástagja 53 polgárral áll szemben s a felsőházban 14 munkáson kívül 22 polgár ül. Az a tény, hogy a minisztériumot támogató polgárok nagyobb parlamenti hatalmuk tudatában, pártkülönbség nélkül segítették nyíltan, nagy ellenállás ki nem fejtésével a munkásminisztérium megalakulását, de abba be nem léptek, európai szemmel nézve nem jelenthet mást, mint a munkásminisztérium diszkreditálásának szándékát a polgárok részéről. Egyszerűen azt akarják igazolni, hogy munkásminisztérium képtelen a kormányra, hiszen ilyen körülmények között bármikor megbuktatható. Ennek a minisztériumnak nem is jósolhatunk hosszú jövőt. Nem támaszkodik csak munkásokra s igy még az ausztráliai öntudatlan munkásság igényeit sem lesz képes betölteni. Ezek a követelések pedig mindössze a fehérfaju munkásság védelmében az olcsó sárgabőrü munkással szemben és egyes apróbb szocziálpolitikai törvények (munkásvédelem-biztosítás) keresztülvitelében pontosulnak össze. Amire képes, az még az ottani kapitalistáknak is sok. Pedig Angliában és gyarmataiban sokáig bevált az „engedni, amíg lehet" taktika. A konzervatív birtokosság máris azzal agitál ellene, hogy „istentelenséget akar terjeszteni. Watson (a munkáspárt és a minisztérium elnöke) valószínűleg kudarcot vall, vele a párt is. Remélhetőleg ez a tény nagy változást fog az ottani viszonyokban is előidézni. Ha a jelek nem csalnak, a minisztérium vállalkozásának sikertelensége lesz az első lépés az osztályharcz felismeréséhez. Nincs kizárva, hogy nem is sok idő múlva egy úton fognak haladni ausztráliai testvéreink a világ munkásságával. A katona és a hadsereg. Egy gráczi vendéglőben jól beebédelt valami káplár, azután se szó, se beszéd, szedte-vette magát, hogy tovább álljon. A vendéglős természetesen elébe állott és A Népszava mai száma 8 oldal. fogja-e elégíteni ugyanannak a királynak kegyelme, aki a vasutas-ezredet és a póttartalékosokat kivezényelte ?! Igaz is! Az a hír járja, hogy a király fizetésemelését olasz mintára átengedi a vasutasok fizetés javítására. A hír azonban csak hír, a két millió ellenben szép pénz még a királynak is. Ingyen csak nem kerül haza Rákóczi?