Népszava, 1904. augusztus (32. évfolyam, 94–106. sz.)
1904-08-02 / 94. szám
2. oldal. NÉPSZAVA 1904. augusztus 2. sztrájk-tárgyalásoknál. Hol látta azt, hogy valamely szakegylet rendezte az illető sztrájkot? De még ő nagyon jól tudja, — vagy legalább is tudnia kellene — hogy az elöljáróságok minden hónapban megvizsgálják a szakegyleteket és soha sehol még sztrájkrendezésnek nyomára sem jöttek. Ezek a hatósági bizonyítványok mit sem nyomnak Lode úr előtt, szemben a dühtől tajtékzó vállalkozók hazugságaival? És hozzánk fordul Lode úr és tőlünk kér ilyenkor jóindulatot? Nekünk mondja, hogy ne izgassunk ? Az ilyes mondandóját czimezze a vállalkozó urakhoz. Ott csakugyan izgatnak, lázítanak a munkásság ellen. Aki valóban munkásbarát, az ebben a kérdésben — amelynek egész fölvetése olyan nagyon nyilvánvalóvá teszi a bűnös célzatot — haragjával nem mifelénk, hanem az uszítók felé fordul és minden hivatalos és társadalmi befolyását arra használja föl, hogy piszkos, kapzsi érdekeknek a munkásosztálynak amúgyis rongyokra foszlott egyesülő joga föl ne áldoztassék. Különben Lode úr czikke jó volt ismételt figyelmeztetésnek a munkásság számára : a kormány a szakegyesületek feloszlatására készül! A köztársaság és a pápaság. Párisban elhatározta a minisztertanács Francziaország és a Vatikán közötti diplomácziai összeköttetés megszakítását. A döntés, mely a köztársaság politikai fejlődése által vált szükségessé, végre megtörtént. A franczia demokrácziának egy új korszaka kezdődik ezzel. Mit jelent a franczia kormány ezen lépése? Az államok érintkezésében a diplomácziai összeköttetés megszakítása háborút jelent, fegyverekkel és ágyukkal való mérkőzést. A Vatikán azonban nem küldhet ki csapatokat,,em hadihajókat. Rómát más fegyverekkel kell megtámadni. Ott kell megtámadni, ahol világi érdekei az állam jóindulatára utalják. És a diplomácziai szakítás, ha nem pusztán tüntetés, hanem komoly akció, már maga is azt jelenti, hogy az állam a Vatikán által megszegett konkordátum érvényességét nem ismeri el többé és az abban elvállalt kötelezettségek alól felszabadítja önmagát. Maga az egyház tépte szét azt a szerződést, amely az államot teszi a Vatikán és a franczia papság közvetítőjévé. Erre a természetes válasz csak az lehet, hogy az állam az egyházat egyáltalán nem ismeri el többé szuverén hatalomnak. A konkordátum megszüntetése után a katolikus egyház csak annyiban létezik a franczia állam számára, amennyiben a franczia katolikusok vallásos egyesüléseiben az kifejeződik. Ezek, csakúgy mint minden más egyesületek, az egyesülési törvény hatálya alá tartoznak. A diplomácziai szakításnak szükségszerű következménye az állam és egyház szétválasztása. Azok a papok, akiknek Róma megtiltja, hogy a világi hatalom utasításainak engedelmeskedjenek, nem húzhatnak továbbra is fizetést az államtól. A katolikusoknak teljesen szabadságukban áll vallásukat követni, azonban nincs joguk azt követelni, hogy ennek költségeit, az állam fizesse. Természetes, hogy a többi felekezettel szemben is ugyanígy kell eljárnia az államnak és a világi és egyházi természetellenes kötelékeket teljesen el kell vágnia. Egyház és állam szétválasztása ! A modern fejlődés oda vezetett, hogy még az egyház is egy elviselhetetlen kapcsolat fölbontását látja benne. A konkordátum addig volt a pápaságra előnyös, amíg állam és egyház teljesen egy úton haladtak, azaz amíg az állam a katolikus világpolitika egy tényezőjének tekintette magát. Mihelyt azonban az állam a maga czéljait önmaga akarta megállapítani, képtelenséggé kellett hogy váljon a püspökök fölött való hatalma. Kétségtelen, hogy igaza van Mery dél Válnak, a pápai állam titkárnak, amikor azt mondja, hogy nem az államhatalom hivatott megítélni, várjon egy pap méltóan viselkedett-e papi állásához. A demokráczia modern felfogása kizárja az államegyházat. Ez a formula „une foi, une loi, un roi" — egy hit, egy törvény, egy király — érvényes lehetett az abszolutizmus alatt, amely a lelkiismeret fölött uralkodni akart. Hogy ez az elv a népuralom alatt lehetetlen, azt a franczia forradalom és az azóta történtek, megmutatták. Harmincnégy esztendő múlt a harmadik köztársaság történetében, míg a demokráczia a polgári szabadság védelméhez foghatott az ultramontánok aknamunkája ellen. Újra és újra sikerült a római klerikalizmusnak besettenkednie a franczia társadalom fölötti uralomba. A szoczialisták föllépése tette végre a lappangó és-elsimított érdekellentéteket elvek harczává. Hogy a demokráczia most hozzáláthat az egyház jogtalan fensőbbségének eltörléséhez, azt a szoczialista proletariátus lelkes segélyének köszönheti, amely itt is betöltötte a polgári forradalom hagyományának elárvult örökségét. Nesze semmi, fogd meg jól. Pitreseh közös hadügyminiszter megint szigorú rendeletet bocsátott ki a katonai brutalitások ellen. A rendelet utasítja a katonai parancsnokságokat, hogy legyen gondjuk arra, hogy a feljebbvalók emberségesen bánjanak alárendeltjeikkel, a legénységet kíméljék, s egyben figyelmezteti a katonai törvényszéket, hogy kérlelhetetlen szigorral alkalmazzák a törvényt olyanok ellen, akik a katonákkal kegyetlenkednek. Mindez nagyon szép volna, ha nem tudnánk, hogy már sokszor kibocsátottak hasonló rendeletet, s a kutya se törődött vele. Nem is azért adta ki a hadügyminiszter a rendeletet, mintha azt akarná, hogy csakugyan be is tartsák, hanem hogy port hintsenek a czibikég szemébe. A szegény katonát pedig kínozzák tovább is. Budapest, augusztus 1.fej A képviselőházban pénteken „elintézték" a földmivelésügyi költségvetést is. Tallián miniszter adott ..programmot". Minden szépet és jót megígért a gazdáknak s azok persze igy bele is nyugodtak mindenbe. Egy pár" felszólalás volt — minden szónok a maga privát bajaival hozakodott elő — s aztán szavaztak. Szombaton — nagy csodára — nem végeztek teljesen a közoktatásügyi tárcával. Berzeviczy miniszter itt is programmot adott, amelyben mindent találhatunk, csak igazi népoktatási programmot nem. Hétfőn folytatják ennek a tárczának a tárgyalását. Egy sztrájkrendelet. A kereskedelmi miniszter egy vidéki iparfelügyelő kérdésére legutóbb a következő rendelet bocsájtotta ki: .Kerületi királyi iparfelügyelő urnak Szegeden. Folyó évi márczius hó 10-én 766—304. szám alatt kelt felterjesztésében iparfelügyelő úr elhatározásomat kéri arra nézve, hogy a sztrájk esetén a munkaadó a darabszámra dolgozó segéddel szemben — amennyiben ez az átvett munkát a szerződésnek megfelelően be nem fejezte volna, érvényesitheti-e az 1848. XVII. t.-cz. 159. . paragrafusban biztosított visszahozatal jogát. A Miheztartás végett értesítem az iparfelügyelő urat, hogy az ipartörvény 159. §-ának alkalmazása szempontjából a törvény 93. §-ában szabályozott eset éppen olyan elbírálás alá esik, mint a munkából való jogosulatlan (törvény vagy szerződésellenes) kilépés bármely más esete. Ama további kérdésére nézve pedig, hogy a tanonczsztrájk esetén elhagyhatja-e a mesterét, vagyis csatlakozhatik-e a sztrájkhoz anélkül, hogy szökevény-tanoncznak tekintessék, közlöm iparfelügyelő úrral, hogy az ipartörvény 162—164. §§ csak a segédek és munkások tömeges munkaszüntetéseiről intézkedik, miután az iparos tanonczok, kik az iparossal nem munka , hanem tanonezviszonyban állanak, s akiknek életkoruk mellett, a leg- több esetben cselekvő jogképességük sincs, tömeges munkabeszüntetéseket nem rendezhetnek. Budapest, 1904. július 14-én. A miniszter megbízásából Szterényi s. k. miniszteri tanácsos. E rendelettel lapunnk legközelebbi számában behatóan fogunk foglalkozni. KÜLFÖLD. Németország. A porosz iparfelügyelet 1903-ban. A poroszországi ipari és munkásviszonyokról szóló 1903. évi iparfelügyelői jelentések általános javulásról számolnak be. Haladást konstatálnak ugy közgazdasági téren, mint a munkásviszonyok tekintetében. Panasztó hangon tárgyalják azonban az élelmiszerek nagy drágulását, aminek következtében rohamosan hódít az olcsóbb női munka. Az iparfelügyelet alá tartozó telepek száma 9® ezerről 103 ezerre, a 16 éven felüli női munkások száma 27 ezerről 429 ezerre emelkedett, míg a munkások száma általában 2.396.941-ről csak 2 millió 516.783-ra emelkedett. A munkások kereseti viszonyai általában rosszak. Már a gépiparban is keresett a női munka, különösen ott, ahol ügyesség és türelem a főszempont. Az is rontja a kereseti viszonyokat, hogy a közönség bizonyos iparágak terén nincs tekintettel a foglalkoztatás arányos elosztására és olyan megrendelésekkel is egyszerre halmozza el az iparosokat, melyeket a szezonon kívül is el lehetne végeztetni. Ezenkívül a módosabb polgárság gyermekeinek versenye is árt a munkáselemnek azzal, hogy olcsóbban vállalnak munkát, mert nekik csak zsebpénzül szolgál az, amit pl. látképes levelezőlapok festésével hetenkint megkeresnek. A gyári és munkásvédelmi szabályok betartása évről-évre pontosabb. Panaszra csak sütőműhelyeknél, téglagyáraknál és kőbányáknál volt ok. Legtöbb bajt az okoz, hogy nincs támpont a gyárra a kézműipari telep közötti pontos határ megvonására, és így sokan kibújnak a törvény parancsa alól. Legtöbb a visszásság az otthon való munka terén. Általában a törvényhez való alkalmazkodásra legkészebbek a gyárosok, míg a középipar és a kisipar kikerüli, ahol lehet. A balesetek száma emelkedőben van, a súlyosaké csökkent. A munkaadók és munkások között való szakadások gyakoriak, azonban mind sűrűbben sikerül a békés kiegyenlítés, amelynél különösen az iparfelügyeleti közegek közbenjárása hat megnyugtatóig. Részletesen foglalkoznak még a jelentések a tanoncztenyésztés ellen és a szeszes italokkal űzött visszaélésekkel szemben kifejtett hatósági és társadalmi munkássággal, valamint az e téren elért eredményekkel. Porosz rendőrség orosz szolgálatban. A „Vorwerts" közli, hogy 54 főnyi orosz-zsidó csapatot, amely hajóra szállt Königsbergben, hogy Dániába vándoroljon ki, a rendőrség letartóztatta a előbb az orosz konzulátusra, majd Insterburgba szállította. A hajó tulajdonosa megtagad minden felvilágosítást az esetről. A feltartóztatásnak az az oka, hogy az amerikai járatokat végző hajók kivételével minden hajóstársaság tartozik a rendőrségnek jelentést tenni, mielőtt valamely hajóra orosz kivándorlót vesz fedélzetére. Úgy látszik, a königsbergi vereség még nem elégítette ki a kancsuka-barát porosz kormányt Szerbia. A szoczializmus Szerbiában, Belgrádból jelentik . A hivatalos körök kezdik végre beismerni, amit eddig konokul tagadtak, hogy Szerbiában a parasztok között rohamosan terjed a szoczializmus s hogy a szoczialista parasztoknak már több szervezetük is van. A hivatalos beismerés azonban nem egészen őszinte, mert azt akarja elhitetni a világgal, hogy a parasztszoczialisták igen lelkes és hűséges hívei a Karagyorgyevics-dinasztiának. Ez azonban éppen nem igaz. A parasztok, bár elkeseredésükben nem sajnálták az Obrenovics-család kiirtását, amiből egy gonosz korszak végét várták, maguk még sem vettek részt az összeesküvésben, sőt állandóan hadilábon vannak a gyilkos tisztekkel. A parasztok egyáltalán nem vonzódnak Péter királyhoz, mivel látják, hogy csalódtak benne; ő sem tudja a népet roppant nagy terhétől megszabadítani, sőt még növelte a terheket a gyilkos tisztíthatás.