Népszava, 1904. augusztus (32. évfolyam, 94–106. sz.)

1904-08-02 / 94. szám

2. oldal. NÉPSZAVA 1904. augusztus 2. sztrájk-tárgyalásoknál. Hol látta azt, hogy valamely szakegylet rendezte az illető sztrájkot? De még ő nagyon jól tudja, — vagy legalább is tudnia kellene — hogy az elöljáróságok minden hónapban megvizsgálják a szakegyleteket és soha sehol még sztrájkrendezésnek nyomára sem jöttek. Ezek a hatósági bizonyítvá­nyok mit sem nyomnak Lode úr előtt, szemben a dühtől tajtékzó vállalkozók hazugságaival? És hozzánk fordul Lode úr és tőlünk kér ilyenkor jóindulatot? Nekünk mondja, hogy ne izgassunk ? Az ilyes mondandóját czimezze a vállal­kozó urakhoz. Ott csakugyan izgatnak, lázítanak a munkásság ellen. Aki valóban munkásbarát, az ebben a kérdésben — amelynek egész fölvetése olyan nagyon nyilvánvalóvá teszi a bűnös c­élzatot — haragjával nem mifelénk, hanem az uszí­tók felé fordul és minden hivatalos és társadalmi befolyását arra használja föl, hogy piszkos, kapzsi érdekeknek a munkásosztálynak amúgyis rongyokra foszlott egyesülő joga föl ne áldoztassék. Különben Lode úr czikke jó volt ismé­telt figyelmeztetésnek a munkásság szá­mára : a kormány a szakegyesületek feloszla­tására készül­! A köztársaság és a pápaság. Párisban elhatározta a minisztertanács Francziaország és a Vatikán közötti di­plomácziai összeköttetés megszakítását. A döntés, mely a köztársaság politikai fejlő­dése által vált szükségessé, végre meg­történt. A franczia demokrácziának egy új korszaka kezdődik ezzel. Mit jelent a franczia kormány ezen lépése? Az államok érintkezésében a di­plomácziai összeköttetés megszakítása há­borút jelent, fegyverekkel és ágyukkal való mérkőzést. A Vatikán azonban nem küldhet ki csapatokat,,­­em hadihajókat. Rómát más fegyverekkel kell megtámadni. Ott kell megtámadni, ahol világi érdekei az állam jóindulatára utalják. És a diplo­mácziai szakítás, ha nem pusztán tünte­tés, hanem komoly akc­ió, már maga is azt jelenti, hogy az állam a Vatikán által megszegett konkordátum érvényességét nem ismeri el többé és az abban elvállalt kötelezettségek alól felszabadítja önmagát. Maga az egyház tépte szét azt a szerző­dést, amely az államot teszi a Vatikán és a franczia papság közvetítőjévé. Erre a természetes válasz csak az lehet, hogy az állam az egyházat egyáltalán nem ismeri el többé szuverén hatalomnak. A konkor­dátum megszüntetése után a katolikus egyház csak annyiban létezik a franczia állam számára, amennyiben a franczia katolikusok vallásos egyesüléseiben az ki­fejeződik. Ezek, csakúgy mint minden más egyesületek, az egyesülési törvény hatálya alá tartoznak. A diplomácziai szakításnak szükségszerű következménye az állam és egyház szét­választása. Azok a papok, akiknek Róma megtiltja, hogy a világi hatalom utasítá­sainak engedelmeskedjenek, nem húzhat­nak továbbra is fizetést az államtól. A katolikusoknak teljesen szabadságukban áll vallásukat követni, azonban nincs joguk azt követelni, hogy ennek költségeit, az állam fizesse. Természetes, hogy a többi felekezettel szemben is ugyanígy kell el­járnia az államnak és a világi és egyházi természetellenes kötelékeket teljesen el kell vágnia. Egyház és állam szétválasztása ! A mo­dern fejlődés oda vezetett, hogy még az egyház is egy elviselhetetlen kapcsolat fölbontását látja benne. A konkordátum addig volt a pápaságra előnyös, amíg állam és egyház teljesen egy úton halad­tak, azaz amíg az állam a katolikus világ­politika egy tényezőjének tekintette magát. Mihelyt azonban az állam a maga czéljait önmaga akarta megállapítani, képtelen­séggé kellett hogy váljon a püspökök fölött való hatalma. Kétségtelen, hogy igaza van Mery dél Válnak, a pápai állam­ titkárnak, amikor azt mondja, hogy nem az államhatalom hivatott megítélni, várjon egy pap méltóan viselkedett-e papi állá­sához. A demokráczia modern felfogása kizárja az államegyházat. Ez a formula „une foi, une loi, un roi" — egy hit, egy törvény, egy király — érvényes lehe­tett az abszolutizmus alatt, amely a lelki­ismeret fölött uralkodni akart. Hogy ez az elv a népuralom alatt lehetetlen, azt a franczia forradalom és az azóta történtek, megmutatták. Harminc­négy esztendő múlt a harma­dik köztársaság történetében, míg a de­mokráczia a polgári szabadság védel­méhez foghatott az ultramontánok akna­munkája ellen. Újra és újra sikerült a római klerikalizmusnak besettenkednie a franczia társadalom fölötti uralomba. A szoczialisták föllépése tette végre a lap­pangó és-elsimított érdekellentéteket elvek harczává. Hogy a demokráczia most hozzá­láthat az egyház jogtalan fensőbbségének eltörléséhez, azt a szoczialista proletariátus lelkes segélyének köszönheti, amely itt is betöltötte a polgári forradalom hagyo­­mányának elárvult örökségét. Nesze semmi, fogd meg jól. Pitreseh közös hadügyminiszter megint szigorú rendeletet bocsátott ki a katonai brutalitások ellen. A rendelet utasítja a katonai parancsnokságokat, hogy legyen gondjuk arra, hogy a feljebbvalók ember­ségesen bánjanak alárendeltjeikkel, a legény­séget kíméljék, s egyben figyelmezteti a katonai törvényszéket, hogy kérlelhetetlen szigorral alkalmazzák a törvényt olyanok ellen, akik a katonákkal kegyetlenkednek. Mindez nagyon szép volna, ha nem tud­nánk, hogy már sokszor kibocsátottak hasonló rendeletet, s a kutya se törődött vele. Nem is azért adta ki a hadügy­miniszter a rendeletet, mintha azt akarná, hogy csakugyan be is tartsák, hanem hogy port hintsenek a czibikég szemébe. A szegény katonát pedig kínozzák to­vább is. Budapest, augusztus 1.fej A képviselőházban pénteken „elintéz­ték" a földmivelésügyi költségvetést is. Tallián miniszter adott ..programmot". Minden szépet és jót megígért a gazdák­nak s azok persze igy bele is nyugodtak mindenbe. Egy pár" felszólalás volt — minden szónok a maga privát bajaival hozakodott elő — s aztán szavaztak. Szombaton — nagy csodára — nem vé­geztek teljesen a közoktatásügyi tárc­ával. Berzeviczy miniszter itt is programmot adott, amelyben mindent találhatunk, csak igazi népoktatási programmot nem. Hétfőn foly­tatják ennek a tárczának a tárgyalását. Egy sztrájkrendelet. A kereskedelmi miniszter egy vidéki iparfelügyelő kérdé­sére legutóbb a következő rendelet bo­csájtotta ki: .Kerületi királyi iparfelügyelő urnak Szegeden. Folyó évi márczius hó 10-én 766—304. szám alatt kelt felterjesztésében iparfelügyelő úr elhatározá­somat kéri arra nézve, hogy a sztrájk esetén a munkaadó a darabszámra dolgozó segéddel szem­ben — amennyiben ez az átvett munkát a szerző­désnek megfelelően be nem fejezte volna, érvénye­sitheti-e az 1848. XVII. t.-cz. 159. . paragrafusban biztosított visszahozatal jogát. A Miheztartás végett értesítem az iparfelü­gyelő urat, hogy az ipartörvény 159. §-ának alkalma­zása szempontjából a törvény 93. §-ában szabályo­zott eset éppen olyan elbírálás alá esik, mint a munkából való jogosulatlan (törvény vagy szer­ződés­ellenes) kilépés bármely más esete. Ama további kérdésére nézve pedig, hogy a tanoncz­sztrájk esetén elhagyhatja-e a mesterét, vagyis csatlakozhatik-e a sztrájkhoz anélkül, hogy szöke­vény-tanoncznak tekintessék, közlöm iparfelügyelő úrral, hogy az ipartörvény 162—164. §§ csak a segédek és munkások tömeges munkaszüntetései­ről intézkedik, miután az iparos tanonczok, kik az iparossal nem munka , hanem tanonezviszony­ban állanak, s akiknek életkoruk mellett, a leg- több esetben cselekvő jogképességük sincs, töme­ges munkabeszüntetéseket nem rendezhetnek. Budapest, 1904. július 14-én. A miniszter megbízásából Szterényi s. k. minisz­teri tanácsos. E rendelettel lapunnk legközelebbi szá­­mában behatóan fogunk foglalkozni. KÜLFÖLD. Németország. A porosz iparfelügyelet 1903-ban. A poroszországi ipari és munkásviszonyokról szóló 1903. évi ipar­felügyelői jelentések általános javulásról számol­nak be. Haladást konstatálnak ugy közgazdasági téren, mint a munkásviszonyok tekintetében. Pa­nasztó hangon tárgyalják azonban az élelmiszerek nagy drágulását, aminek következtében rohamosan hódít az olcsóbb női munka. Az iparfelügyelet alá tartozó telepek száma 9® ezerről 103 ezerre, a 16 éven felüli női munkások száma 27 ezerről 429 ezerre emelkedett, míg a mun­kások száma általában 2.396.941-ről csak 2 millió 516.783-ra emelkedett. A munkások kereseti vi­szonyai általában rosszak. Már a gépiparban is keresett a női munka, különösen ott, ahol ügyes­ség és türelem a főszempont. Az is rontja a kere­seti viszonyokat, hogy a közönség bizonyos ipar­ágak terén nincs tekintettel a foglalkoztatás ará­nyos elosztására és olyan megrendelésekkel is egyszerre halmozza el az iparosokat, melyeket a szezonon kívül is el lehetne végeztetni. Ezenkívül a módosabb polgárság gyermekeinek versenye is árt a munkáselemnek azzal, hogy olcsóbban vállal­nak munkát, mert nekik csak zsebpénzül szolgál az, amit pl. látképes levelezőlapok festésével he­tenkint megkeresnek. A gyári és munkásvédelmi szabályok betartása évről-évre pontosabb. Panaszra csak sütőműhelyek­nél, téglagyáraknál és kőbányáknál volt ok. Leg­több bajt az okoz, hogy nincs támpont a gyár­ra a kézműipari telep közötti pontos határ megvoná­sára, és így sokan kibújnak a törvény parancsa alól. Legtöbb a visszásság az otthon való munka terén. Általában a törvényhez való alkalmazko­dásra legkészebbek a gyárosok, míg a középipar és a kisipar kikerüli, ahol lehet. A balesetek száma emelkedőben van, a súlyosaké csökkent. A munkaadók és munkások között való szaka­dások gyakoriak, azonban mind sűrűbben sikerül a békés kiegyenlítés, amelynél különösen az ipar­felügyeleti közegek közbenjárása hat megnyugta­tóig. Részletesen foglalkoznak még a jelentések a tanoncztenyésztés ellen és a szeszes italokkal űzött visszaélésekkel szemben kifejtett hatósági és tár­sadalmi munkássággal, valamint az e téren elért eredményekkel. Porosz rendőrség orosz szolgálatban. A „Vorwerts" közli, hogy 54 főnyi orosz-zsidó csapatot, amely hajóra szállt Königsbergben, hogy Dániába ván­doroljon ki, a rendőrség letartóztatta a előbb az orosz konzulátusra, majd Insterburgba szállította. A hajó tulajdonosa megtagad minden felvilágosí­tást az esetről. A feltartóztatásnak az az oka, hogy az amerikai járatokat végző hajók kivételé­vel minden hajós­társaság tartozik a rendőrség­nek jelentést tenni, mielőtt valamely hajóra orosz kivándorlót vesz fedélzetére.­­ Úgy látszik, a königsbergi vereség még nem elégítette ki a kancsuka-barát porosz kormányt­­ Szerbia. A szoczializmus Szerbiában, Belgrádból jelentik . A hivatalos körök kezdik végre beismerni, amit eddig konokul tagadtak, hogy Szerbiában a pa­rasztok között rohamosan terjed a szoczializmus s hogy a szoczialista parasztoknak már több szer­vezetük is van. A hivatalos beismerés azonban nem egészen őszinte, mert azt akarja elhitetni a világgal, hogy a parasztszoczialisták igen lelkes és hűséges hívei a Karagyorgyevics-dinasztiának. Ez azonban éppen nem igaz. A parasztok, bár elkeseredésükben nem sajnál­ták az Obrenovics-család kiirtását, amiből egy gonosz korszak végét várták, maguk még sem vettek részt­­ az összeesküvésben, sőt állandóan hadilábon vannak a gyilkos tisztekkel. A parasz­tok egyáltalán nem vonzódnak Péter királyhoz, mivel látják, hogy csalódtak benne; ő sem tudja a népet roppant nagy terhétől megszabadítani, sőt még növelte a terheket a gyilkos tisztít­hatás.

Next