Népszava, 1904. október (32. évfolyam, 120–132. sz.)

1904-10-01 / 120. szám

ISO. szám. Budapest, 1904. szombat, október 1. XXXII. évfolyam. EPSZAVA A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, parttört Skl­éa a sombati kiadásra: Hgéai évre 14.40 K.,"/t évre 7.20 K. »/«évre 3.60 IC., b­éra 1.20 K. Volkstimme-vel együ­tt egéai évre 19.20 I., '/• évre 9.80 K., «/• évre 4.80 K. , hóra 1.60 K. tsaap&n m­oaü­törtöki ki&diara: ffé» évre 4.80 K., félévre 2.40 K.,­­/• évre 1.20 K., 1 bér* 40 f. Politikai lap. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám Ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., József-kttrut 18. sz., •bort mindennemű levalemések és egyéb kUMamények InUiendok. Mt *KUCFON-aZÍM 84-M. Sierken­tövel értekesül lehet minden hétfőn, itiszdlla és szombaton este 8—8-ig. É­rtesítés- A Népszava-napilapra való agitáczió határidejét a pártgyűlés október hóra tűzte ki. Most kellene tehát eldőlni, hogy a napilap megjelenik-e és mikor. Azonban az elvtársak minden sürgetés daczára sem számoltak el eddig a kivitt szelvények túlnyomó nagy számával. Ennek követ­keztében a pártvezetőség teljesen tájéko­zatlan az elért eredményt illetőleg s igy a napilap ügyében határozatot sem hoz­hat. Mindaddig, mig az összes elárusnára kivitt szelvényekkel meg nem történik a leszámolás és az elért eredmény így előttünk nem áll, mindaddig a napilap sorsa függőben van.­­ A pártvezető­ség ezen kényszerhelyzetből kifolyólag el­határozta, hogy a leszá­­olások határide­jét meghosszabbítja két hónappal, de egy­úttal kimondotta, hogy a legkésőbben akkoráig való leszámolást szigorúan meg­követeli. A napilap megindulása és mikor való megindulása fölött való határozat­hozatal is akkor fog tehát megtörténni. Ennek alapján felszólítjuk az elvtársakat, hogy legkésőbb 1904. évi november hó 30-adikáig az összes szelvényekkel számol­janak el, ellenkező esetben névleg fognak felszólíttatni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy most már akkorára kell halasz­tani a leszámolást. Akinél van eladott szel­vény, az azonnal számoljon el vele. A döntés a napilap megjelenése fölött november 30-ikán fog megtörténni és az akkoráig beérkezett eredmény fog alapjául szolgálni. Mindenki igyekezzék tehát a maga köré­ben a legjobb eredményt elérni, mert ettől függ, vájjon napilap lesz-e a Népszava vagy sem. A szervezettség — hatalom! A lelketlen izgatók által könnyelműen sztrájkba kergetett építővállalkozók végre belátták erőszakoskodásaik czéltalanságát és feladták a küzdelmet. Reményeikben csalódva kell látniok, hogy áldozataivá váltak egynéhány rajtuk élősködő izgató­nak, akik az uszítás minden fegyverét fel­használták, hogy belekergessék a nyugodt és józan gondolkodásunkat is a küzde­lembe, hogy ők ezután a zavarosban halászhassanak. Most persze már késő. Heteken át folyt a küzdelem s százezrekre rúg a kár, amelyet ezek a lelketlen izga­tók társaiknak okoztak, anélkül, hogy csak a legcsekélyebb eredményt is kivív­hatták volna. S a könnyelmű küzdelembe belehajszolt vállalkozók most lehorgasztott fejjel, bánattal és megbánással szivükben adják fel a küzdelmet, amelyet az emberi gonoszság és rosszindulat, saját társaik lelketlensége idézett fel... És igy tovább. A vállalkozó urak sztrájkjának vége. A nagy krimmicsaunak vége. S a burzsoázia lapjai valószínűleg akként fognak erről hírt adni, amint mi a fenti sorokban vázoltuk. Mert hiszen valahányszor a munkások sztrájkolnak, mindig ez a hang járja! Várjon a vállal­kozó urak bukott krimmicsauja alkalmá­val ezek a lapok következetesek marad­nak-e önmagukhoz? Pedig, ami egyetlen munkássztrájknál sem igaz, az ennél a kizárásnál így volt: egyes lelketlen izgatók, a nagyvállalkozói uszítók idézték fel, tisztára a maguk hatal­mának biztosítására. Tervszerűen folyt erre a kizárásra már hónapok óta a munka. Tervszerűen készült a közvélemény és a hatóságok hangolása. Tervszerű uszí­tás eredménye volt az egész küzdelem, amelynek egyetlen czélja volt: a munká­sok szervezetének elpusztítása. Ezt akar­ták a nagy vállalkozók s ezért dolgoztak már hónapok óta a krimmicsauért, ezért hajszolták bele társaikat a küzdelembe, ezért kilincseltek a kormánynál, ezért éheztették a munkásokat heteken keresz­tül. Társaiknak, a magyar iparnak, a magyar munkásoknak ezért okoztak leg­nagyobb munka idején százezrekre rugó kárt ezek a „hazafiak". A munkások szervezetét akarták elpusztítani, hogy az­után úgy zsákmányolhassák ki a munká­sokat, amint nekik tetszik. Az uszítók most csúfos kudarczot val­lotak. Heteken át folyt a küzdelem, s a vállalkozó urak egy lépéssel sem jutottak közelebb czéljukhoz. Az ezerszámra kizárt munkás: szervezett munkás volt! S a kiéheztetés ocsmány taktikája hajótörést szenvedett ezen. Mint egyetlen hatalmas gránitszikla, úgy álltak helyükön a mun­kások. Nyugodt méltóssággal nézték az uszítók és uszítottak kapkodását, lármá­ját, fenyegetődzéseit. S ezen a nyugodt méltóságon, melyet az erő tudata öntött a munkásokba, megtört a vállalkozó urak krimmicsauja. Komolyabb és nagyobb jelentőségű küz­delme még nem volt a magyar munkások­nak, mint ez. És komolyabban, nyugod­tabban, szilárdabban még nem állta meg helyét harczoló munkássereg, mint most. A vállalkozók lármás, kavargó táborával szemben csöndes nyugalommal állott a sok ezer munkás, akik amily egykedvűen fogadták a kizárást, oly egykedvű nyu­galommal várták a végét. Ösmerték saját erejüket, tudták, hogy mögöttük áll Magyarország egész szervezett munkás­sága és el voltak szánva a legvégsőkig való küzdelemre szervezetükért, amelyben fegyelmet, öntudatot, harczkészséget ta­nultak, amely megtanította őket lelke­sedni egy közös czélért, amely egyesítette őket valamenyiüket és a sok-sok gyönge munkást legyőzhetetlen egységgé fűzte. Íme: mily hatalommá teszi a munká­sokat a szervezkedési Mily nagyratörő tervei voltak a krim­mitcsauistáknak! A sztrájkok megszün­tetése, a szakegylet feloszlatása, a mun­kások szervezetének teljes megbontása. Kormánygaranczia kellett nekik minden­képpen, anélkül, hogy maguk tudták volna miféle kormánygarancziát kérnek. Azaz, hogy tudták: a szakegyletet föloszlatását! De ezt ilyen nyiltan nem merték köve­telni s azt a kormány igy nem merte megcselekedni. S most kormánygaranczia nélkül, a szakegylet feloszlatása, a sztráj­kok megszűnése nélkül, minden-minden eredmény nélkül visszavonták a kizárást! Az építőmunkások szervezete pedig ma erősebb, mint valaha! Az építőmunkások hétfőn azzal a tudat­tal állanak munkához, hogy olyan harcz van mögöttük, amelyet nem ők idéztek föl, de amelyben becsülettel megállották helyüket. Abból, amit addig kivívtak ma­guknak, nem engedtek egy parányit sem s­ a szervezet mellett, mely erőssé tette őket, hűen kitartottak. A magyar mun­kásság büszkén nézte ezt a küzdelemet s most, hogy befejeződött, remélhetőleg ta­nulni is fog belőle. Csak egy a tanulság, melyet a krimmitcsauisták ezen csúfos vereségéből meríthet, de ez fölér minden egyébbel: a szervezettség — hatalom! Az a munkásság, mely czértudatosan, tervsze­rűen építi föl és erősíti meg a maga szer­vezeteit, az legyőzhetetlen! Mikor derék testvéreinket, az építőmun­kásokat köszöntjük küzdelmük befejezté­vel, nem tehetjük ezt melegebb szóval, mintha rájuk mutatva, egész Magyar­ország proletárságának oda kiáltjuk: — Be a szervezetekbe, munkások! A Népszava a mai szám 10 oldal. Munkásvédelmi törekvések, Budapest, szeptember 30. Bázelben most tartják a munkásvédelmi kongresszust. A tanácskozás nemzetközi jelleggel bír, mert minden országból vesz­nek benne részt, sőt még a kormányok küldöttei is ott vannak. Tagadhatatlan, hogy már rég elérkezett a munkások megvédelmezésének ideje. A munkában, vagy azon kívül, a társadalmi életben annyiféle veszedelem fenyegeti, melyek mind munkás voltával vannak kap­csolatban, hogy bizony magára hagyatva, a legtöbbször nem is képes menekülni. Ha tehát azok az urak, kik most össze­gyülekeztek, komolyan fogják fel hivatá­sukat, csak dicséretet érdemelnek már pusztán a jó szándékért is. Elvégre nálunk

Next