Népszava, 1905. január (33. évfolyam, 1–13. sz.)

1905-01-03 / 1. szám

190",­ január 3 NÉPSZAVA Jogegyenlőség E« ezentúl senki ne latadja, hogy van Magy­arorszégon jogegyenlőség. Mer­im­«2 tmrént: Tisza IntvAn kiadta füzetben a maga beszédeit, amelyek termé~­etB*ett egytől egyig mind az obstruk­zió ellen Waryazvak. Ezzel a főzött»-p­etry kis bal­eset történt. Elfelejteték kinyo­matni rá, hogy melyik nyomdában kényít. Ez pedig a megvár sajtótörvény értelmében vulyos bűn, amely bün­t­ést érdemel. Tudta ezt Szinte a város valamely szoczialistaüldö­zékben jártas rendőre és rzövideren lefog­lalta Tisza István füzet­ét Hát nincs jog* egyenlőség Magyarországon ? Ha szoczia­lista füzet lett volna, akkor is csak lefog­lalták volna, ugy­e. Tehát ezentúl sen­ki se bántsa a magyar jogegyenlőséget, »mely ime ily fényeden nyilvánult mi­gl De van ríngj»ron/.Agim sflj'Ószabadság is. Mert alig hogy Tisza füzetét l»'foglalák — vissza is adták rögtön. Minthogy úgy találták, hogy nem is olyan nagy hiba, ha nincs rajta a nyomda czime, ha ennek ellenében — Tisza István neve áll rajta szerzőként. Hit nincs jogegyenlőség Ma­gyarországon ? A mérnökök és a sztrájkok. Az usz­itók azzal a kéréssel fordultak a Magyar Mérnök- és Építészegylethez, ho­gy a sztrájkot, bojkottot és mun­kazárl­atokat tekintsék vis maiornak. Miután az egylet­nek számos vállalkozó a tagja, természetes, hogy az indítvány lelk«» visszhangra talált. Azonban akadt olyan fe­lszólalás is, amely felülemelkedett a" revuh­ázó és brutális vállalkozó szempontok­on és valóban mo­dern szocziálpolitikai felismerés nézőpont­jából bírálta a kérdést. A fölzólaló Vágó József építész volt, akin­k ige­n érdekes és sok szempontból értékes fe­lszólalását v is,pitotrvokása nyomán alábbiakban közöljük: .Nevet*«*«* az a­­llítás, hogy az építési a tőkét képviseli. Az építési munkát, ki szellemi munkájáért megszabott a elég szerény dijazást kap. Igaz, hogy bizalmasa az építtetőnek, ki rábízza vagyoni védelmét, de nam a munkái, hanem a kaprai vállalkozó tőke ellenében. OrM ft hazug­­.Alit, hogy a sztrájk tBnkrtUtti az ipar. Elvégre a vállalkozók zsebe és az ipar két különálló dolog, a ha egy napon valam­ennyi vállalkozó tönkre is menne, az ipar épp ugy meg­maradna, mert az ipar azon munkások ezrei, kik az ipartrikktkit kitt­tik. A gazdasági termelés folya­mában a munkás a közerdeket, a vállalkozó csak a mnodatréeket képviseli. Csak egy példát vegyünk Milyen volt ezelőtt 50 évvel Budapest, alig jókora mecssvárva. Azóta sok vállalkozó gazdagodott meg, de mit hagytak a köznek ? Semmit. De azok a munkások, akik téglák millióit egymásra rakták, akik a deszkákat összerótták, ezek a reggeltől-ettig nehéz munkában görnyedők — uraim le a kalap­pal — ezek a közérdeket szolgálták: 800.000 em­bernek adtak kényelmet fedelet­­ a kopasz mezőkre ide varázsolók a mi bötzkeségü­nket, ezt a fővárost. Az építésznek, mint a tőkétől független, produktív munka emberének felelend a munkát pártjára M­aiUanra. De a munkátok sokkal okosabbak, nemhogy a mi jóindulatunkra vártak volna. Maguk akarják sorsukat intézni. Mert a felemlített „szabad egyezkedés” tartal­matlan, hazug, liberális frázis. A múmiát munka­nép­inak ulje,m ki van­zolgáltatta A vállalkozó­nak nem kell dolgoznia, tőkéjét beteszi a bankba,­­ él a kamatokból. A munkát tőkéjét, két kezét a fejét nem viheti a bankba, neki dolgozni kell mindenáron, különben éhen haln­a az éhség .Még­­ulyoa bilincs ahhoz, hogy elhatározásában ne legyen teljesen szabad. A munkások felismerték a helyzetben rejlő ve­szélyt, összeforrtak, sze­vezkedtek s most már ők is hatalom a lékével szemben­­ jogaik kivivásánál legh­athatósabb fegyverük a ultráik. Ezt a fegyvert kitó­l kiragalmadt nem tzolad de urm­ú tri't. Csodálatos az a korlátoltság it, melylyal a vál­lalkozó urak a U.ztesztg­elen versenyt it ittttóba hozták. Folyton ankéntcek, bankettaznek ellene, a nem akarják látni, hogy itt a munkátok at ő átkutak­ sitrijkjaikkal legtöbb szolgálatot "»«r^ Mert rra, mi­tor az építési any­agoknak. »««fának, kérek fának, vasnak majdnam olyan m­agataro­zott értéke van, mint az aranynak, ma a rll't!*!' n'. erecég különbözeteit a munkátok mun­kájából húzott táp szabja meg. Aki olcaAbb muik*-okat tart­­ jobba­n najaznlja Akw, olcsóbban válalhat. Ezeket pártolni nem lehet az ipar érdeke. Aki azor az alapon vállal ok­nap, nogy fi majd a legolcsóbb munkásokat alkalm­aza s azoknak is lenyúzza a bérét, hát azt csak hadd tegyék tönkre a sztrájkok. Ne­m nagy kár értük, hulljon a tér gvse, így vá ik a uti*jk a közii d. krt ».imotditi ytziti, eiletrftvr attól a naer gaida*di­­halat­tól, mely a nvnk tntp­lo­ éléntk /oxnatot tmtlktdr­tiben nyililnul. Knl­in kell még foglalkozni a­­munkaztrlattal*, melyet vis­ maiornak tekinteni pedig éppen absur­dum. A válla­kozó uraknak roaszul megy a gseft, bec­ukják a boltot­­ azt mondják, hogy ez viz­major. Hivatkoznak az Stzi kőmű­ves-munkatárlatra­­-aztudomásu dolog, hogy a vállalkozók néhány izgató­tanácsára szeptember 3-án beszüntették a munkát, munkásaikat elbocsát­ották abban a re­gényben, hogy egy-két nap alatt majd megihéz­nek s visszabonyorulják magukat a munkába. Több mint négy hétig parlagon hevert a nemzet kincse, a m­mkA-kezek­ n­emzetére pihentek. Sztráj­koltak a timesterek s a magyar ipart elfelejtettek a tönkremenéstől védeni. Máskor, ha egy nyavalyás sztrájktörő dolgozni akar, a dolgozni akaró vé­delme czintén a vallalkozók e­s3 hivá-árs megje­l­etik a Medöt$ig é* katonmrig ét trúttakkal "túr­ják a munkások •1U'-HUtdl wg/ói­. Akkor a mun­kások ezrei akartak do­gozni é* tti kUcm tiereit a dolgozni akaróié trffit.'Igéri. M azzal indokolják e zárlatot, hogy a munkátok telhetetlenek. Ez igaz, hisz köztud­omásu dolog, hogy minden kőmű­ves gunmi itdliiou m­eegy a muutaba és g­as/f ki­zte­n­ben r-kis ri­ggeltől estig a falat. A közvetlen okul azt hozzák fel, hogy a munkások tudatosan görbén falaztak. Jó. De e görbének lóláb forn­ája van. Olyas ez a kijelentés, mint a miniszterelnök november 18 iki tette, amelyre akkor momentán határozta el n­ahát de már zse­bében volt a kiányi kéthai. A vállalkozók is csak a görbe falak láttára ha­tározták el a zár­lato­­­ts de mikor már egy évvel előbb készültek rá s közös m­egállapodással már akkor becsempészték szerz­ődéneikbe a munkatársai eshetőségét. Ezzel a kis csalafinta-így ül­ügyen nagyobb anyagi károktól megszaba­du­­­ak, de a nagy mu­lasztást sok helyütt behozni nem lehetett s a korai tél beállta miatt sok épület nem juthatott tető alá, ami az épü­leténe­k egy évi bérveszte­sége­ t jelent. H'bí ro­­­k akkor a li­t/el/ tökii kisVittle it az épít­tetik rr dr ke­it szivén hordozó épité­t urak ? Örömmel lehet konstatálni, hogy a vállalkozók­nak a munkások ellen tervezett merénylete a leg­sárosabb kudarczczal végződött. A kisművesek négy hét után is C­sak nem akartak ebenhalni s a munkaadók végre it inttahivták ők­et dolgozni s •jtób­ a bérÜk ie­rmelkedett, tervezetük pedig óriási mértékben erősbö­dött. Olyasféle jámbor kívánságok is hangzottak, hogy óvakoljana a jó kakáiban tele Oassal való az oczia­liatáskodástól. Természetes, hogy erre a 100 esz­tendőval elmaradt, gyermekesen naiv óhajra fe­­lni ms már, mikor a szoci­alisták táborából mi­niszterek, óriási parlamenti táborok kerülnek ki, unlaur a szueziana eszme szolgálatába sze­gen­yek a világ legkiválóbb elméi ma már erre felelni s­em lehet. Legfeljebb azt lehetne mondani, amit egy Tetzártz nwti munkát sz egykori belügyminiszter Pereseinek mondott : Na, ha még f­l az egy jó kabátom ia irigyli, itt van ! S odadobta neki. Nem tuati a le­tzd­ai , hogy kartárs­i irigylik az ő munkát két kazétól, hogy rendet kabátban jár. Az e­len pedig, hogy valaki munka­társai és az igazság védelmére szót emel, senkinek sem lehet kifogása, sőt ezért még a naocziális m áskodát dicsé­rett sea illati meg. Tooben uiv­­ia..csak a belügyminiszter rendele­teteire, a legújabb sztrájktörvényre stb., melyek közül itt csak az a legutóbbi rendelet lehet érté­ket, mely a sztrájkot fokonnak, törvényesnek is­meri el. Nyugati államok ezen már rég túl van­nak Csak a napokban hangzott a legreakezioná­liusabb helyről, a trónról egy kijelentés : az olasz király a sztrájkot nem csak jogosnak, törvényés­nak, de közérdekűnek mondja. Csak egy pillantás a térképre a láthatjuk hogy Magyarország ótan Budapest, január 1. T'ftv a politikában. Az évfordulót a politikai pártok vezetői nyilatkozatok raeg­téte­lére használták fel. Az el­hngzott be­s­zédek nem mondottak semmi újat. Frázist frizisra csépeltek a meghatott uruk és a polgári emberek áhitattal lesték a fontos politikai enuncz­ácziókat. A szab­adelvű­párt hű tábora, főispánokkal és jelöltekkel megszaporodva küldötte el a depu­ncziót Tiszához. Olyanok, akik az üdvözlésen jelen voltak, tapasztalták, hogy csak olyan k­épviselők jöttek el, kiknek kerületét Ti­za biztosí­­tta. A többiek nem tartották érdemesnek a szeretett miniszterelnököt üdvözölni. T­iza elmondotta azt, amit már annyiszor hallatott: a parlamentarizmus megmentését, a többség akaratának győzel­mét stb. Az ellenzéki pártoknál a hangulat nem volt külömb. Szólamok hangzottak el a nagy harczról, amelyet a hazafiság nevében kell megvívni. A jövő pártalaku­lásokra fontos csupán Appon­yi beszéde volt, aki kijelentette, hogy csak akkor lép pártjával a füegetle­nségi "pánba, ha csak­ugyan ex-lexben türténnének meg a válasz­tások. Megjegyzendő, hogy a nyilatkozat a KZokott Apponyi-féle titokzatos szibilla­modorban tör­ént s igy nem valami meg­bízható. A 67-e­s alapon álló politikus, aki­­min­­den nemzeti haladást ezen az alapon ak­art kiépiteni, a 48-as táborban: ez méltó betetőzése Apponyi politikai pályafutásá­nak Báhff­y óvatosabb volt. ö h­ve marad a 67 es­a­­pnak, mely a kormánykér­es­­et­nek elsői föltétele. Polónyi komi­szkodá­sával más h­elyütt foglalkozunk. A többi párt vezetőinek nyilatkozata a szokott nivón állott. Fontos egyik sem volt. Megyfibisut/oiffri toyvóla HMtd* volt deczember­­ 21-án Pápán. Az ellenzék túlnyomó többséggel került ki a harczból. Beválasztottak egy elvársun­kat is, Halán, Mihályt. államoktól még vagy 50 esztendővel keletre­vni. De a Mérnök- és Éi­itész-ígylet, mi­ly esropa kép­zett cn.­ cri'«'. áll, ai­ly gyakorts szeret ké­­ktsdlni európai naiivonalával, nem mehet vissza Orosz­országba a egy jogos, törvényes sőt közérdekü törekvés ellen akadályokat gördíteni nem lehet, a­ziért a mesének kérése elu­sítandó." KÜLFÖLD. Ausztria. A kormányválság hoerber távozott a miniszter­elnöki zékból, amalyat el kel­ett hagynia mert Misztriában békét és rendet, a thull­atiségek­­har­monitáját, mi t­eremti.ni nem tudu. Helyébe lépett Gau­th­ báró, a volt miniszterelnök öt kultuszminiszter, Li éppenséggel nem alkalmat arra, hogy az osztrák politika e akadt szekerét a ká..­ut k­i ki­­urelje. Annak idején, mikor Dautsch Badeni után miniszterelnök lett, visszavonta az utóbbi által kiadott nyelvrendeleteket, ha egyéb intézkedései a nemzetiségi hevezet máig jobb­an elmérgez­e­tték. Lehetséges, hogy ez a körülmény emelte most Otu­tchot, ki egyébként is az udvsó kegyeltjének látszik, a miniszterelnöki székbe. Koerner diplomat­kus tárgyalásai, kompromittz­u­mukra hajlandó politikája kudarc­ot vallatt, tehát nincs kizárva, hogy oly emberre akarják bízni a rend helyreállítását, ki Koerber politikájával ellen­tétes álláspontot foglal el. Tehet, hogy Qauttch, ki feltá­r, gyorsasággal járta be a karrier útját, az erőszak­ embere lett. Talán letöri a tá­­nd­ obekrukcriót,­­ de ekkor a csehek fognak ujjon­gtni és a lárma éleiről kezdődik Talán refl­ie­t­tekkel fog kormányozni — akkor szemben ta­rtja magát a liberális burzsoázia képviselőivel. Egyszó­val, Gautsch kellemetlen időpontban vállalkozik a kormány vezetésére. Lehet, hogy működésében erős támaayokra fog találni, mert politikai körük­ben azt beszélik, hogy Glutteh miniszterelnöksége erős klerikális színezetet fog adni az új kormány­nak. Már­padig úgynevezett ,mértékadó" körökben most a zenkalizmus: tromf. Belgium. Szakszervezeti kongresszus A brüsszeli­­Mirton du peupli­ ben nagy nemzeti kongresszust tartot­tak e h6­­-6Aa a szoczialista szakegyletek, melyen több olyan szervezet­et vett rési a kik régebben távol tartották magukat minden politikai mozga­lomtól. A kongrestruton, melyen az antwerpeni gyémántcsiszolók és brüsszeli könyvkötők és könyvnyomdászok jelentették be csatlakozásukat Val­dervelde, Hector Denis, Anseile, Bertrand kép­viselő elvtársak megjelentek. A kongresszus man­den pontja a lehető legfontosabb ügyekkel foglal­kozott: nemzeti sztrájkkal az ő felállításával, m­unka­nélküli segélyalap­ja a axaktervitástal. Sz­antalao 3. oldal

Next