Népszava, 1905. február (33. évfolyam, 14–25. sz.)

1905-02-02 / 14. szám

4. oldal. NÉPSZAVA ,1905. február 4. védői ellen, s mindezekhez jön majd még a hadsereg java részének forrongása, a tiszteké úgy, mint a legénységé­s a kényuralom mindezeknek ellen nem áll­hat. Egyedü­li védői azok a tolvajok lesznek, akiknek megenégedi, hogy az államot kirabolják s akiknek elegendő okuk van arra, hogy féljenek a nép haragjától. (Vége következik.) Il Halál a czárra!" Budapest, február 1. Ez lett a jelszava pár nappal ezelőtt „Halál a czárra!" azoknak, akik még­­ csak ennyit kiáltottak: „Le a czárizmus­sal !" Az utóbbi napokban minden remény­sége eltűnt az­ orosz népnek arra, hogy a czár engedékeny lesz. Ma már czéllá vált az alkotmányos harczban: a vér, az auto­kratának és védőinek kiontott vére. A folytonos bombamerényletek, a lengyel munkások fegyverkezése, a kiadott jel­szavak mind arra vallanak, hogy a forra­dalmárok feladtak minden reményt a vér­telen forradalomra. A fehér czárt pedig XVI. Lajos sorsa fenyegeti. Gapon, — akit ünnepiesen körlevélben is kiátkozott és legonosztevőzött a szent szinódus, amely a vallásos érzés utolsó maradékát állítja szembe a forradalom­mal, — kiáltványt adott ki, amelyben fel­hívja a népet a czár meggyilkolására. A lángoló érzéssel megírt manifesztumnak — amely egyik legértékesebb dokumen­tuma lesz az orosz forradalom történeté­ig,-nek, — egyes részei igy hangzanak: .. . Az embertelen czár is a koronát meglopó és az orosz népet kirabló Hivatalnokai gyilkosaivá is lettek fegyvertelen test­őreinknek, nőknek és gyermekeknek. A czári ka­onák golyói, amelyek a narvai kapunál a czár árol képeit vivő munkásokat megölték, keresztüllőtték a czár arczképeit, de megölték egyúttal a mi k­iünket is a czárban. Bő­szüljük meg tehát magunkat testvéreim, ezen, a nép által elátkozott czár­on, az­­ e­gész czári kigyófajzaton, miniszterein és a szerencsét­en orosz f­~öld valamennyi rablóján. Küldjük őket a halálba WIV es ak­kor, amint ti.t ii?..ikc ¡' lehet. Mindenkit se­gítségül hivok, aki Vín­ális­­ segítségére akar lenni az orosz népnek abban, h­ogy ez szabadon élni és lélekzeni tudjon. Jöjjön !minden műveit ember, a diákság, minden forradal demokráczia, a forradalmi a néppel, az ellene van Testvérek, bajtársak, a­ munkásai ! Ne térjetek meg a szabadságotok ki feleségeitek és gyermek­­eket, valamint a fegyver van tudjátok. Dolgozzatok bombával, dinamittal! De az olyan magánlakásokat? és raktárakat, melyek­­ben élelmiszerek és is bántsátok ! A szegények] kíméljétek az ártatlanoka' Romboljátok le a ezért semmisítsétek meg a gyű­lö, Drága bajtársak, hősök ságtokat ! Bízzatok abban, hlogy csakhamar kivívjuk szabadságunkat és jogainkat. Biztosíték erre az ártatlanul kiontott vér. Ez az én végrendeletem, amely Oroszország minden leigázott, elnyomott lakóját fölhívja jogainak­ védelmére, írjátok le, nyomassátok ki és terjesztgetek el egész Orosz­országban. Ha bezárnak és reátok lőnek, akkor is folytassátok harczotokat a­ szabadságért. Gondol­jatok eskütökre, amelyet nekem tettetek! Harczol­jatok az alkotmányos nem.­úgy ül­érnek az általános és titkos és direkt választójog alapján való összehí­vásáért, hog­y az igy általunk megválasztott kép­viselők védői legyenek a tifeogaitoknak.J Éljön az orosz nép szabad­sága! Szent-Pétervár, január 22-jén, éjféli 12 órakor. ^ J Gapon­­yverek nincsenek, ne k,ne okozzatok bajt ! Építsetek barrikádokat! stélyokat és palotákat, rendőrséget !. . . ne veszítsétek el bátor­Bomba mindenfelé. Gapon szavát nagyon is megfogadták. Ma reggelre három na­gyobb bombamerénylet híre is érkezett. Moszkvában az ősi czári palota, a Kreml ellen követtek el dinamitmerényletet. A nép meg akarta ostromolni a Kremlt, ami­kor Szergiusz nagyherczeg családjához ment. A bomba ötven embert sebezett meg. Pétervárott Trepov főkormányzó laká­sába vetettek bombát, amely nagy pusz­títást vitt végbe, de Trepovnak — saj­nos — nem történt baja. — Ugyanitt meg­akadályoztak egy merényletet a czári család ellen. Még a külföldön sem kímélik a czáriz­mus képviselőit. Párisban egy tiltakozó gyűlés után — amelyről alább lesz szó — pokolgépet dobtak az orosz követséget őr­ző gárda közé. Négy ember megsebe­sült. Trubeckoj herczeg nagykövetségi attasé palotája alatt is találtak egy gon­dosan készített pokolgépet. A merényleteknél sokkal nagyobb jelen­tőségűek a forradalom ügyére a lengyel­országi események. Lengyelország lángban. A forradalmi moz­galom súlypontja most Orosz-Lengyel­országban van. Berlinben azt beszélte egy utas, aki tegnapelőtt érkezett oda Orosz-Lengyelországból, rendkívül komolynak mondja a helyzetet. A csapatok minden­ütt konszignálva vannak és folyton fegy­verben állnak. Velük szemben a munká­sok is fegyverkeznek puskával és dina­mittal. Ők a mozgalom gerincze. Hozzá­juk csatlakoznak az iskolázott emberek, a diákság és az alsó hivatalnokok serege. Megfeszített munkával dolgoznak a nők is, akik fegyverrel és szóval egy sorban küzdenek a férfiakkal. A katonaság itt sem „megbízható" teljesen, különösen a tartalékosok mozgolódnak. A zendülésre izgató felhívások ezrei szítják a mozgal­mat, amelynek vezetése a szoczialisták kezében van, akiknek hét bizottsága mű­ködik Orosz-Lengyelország főbb ipari vá­rosaiban. Az egyes városok forradalmi mozgalmának eseményei a következők: Varsóban általános a lázadás. Az összes munkások sztrájkban állanak. A sztrájk a múlt pénteken kezdődött egy papírgyár­ban és gyorsan harapózott el az összes gyárakban és műhelyekben. Mintegy 200.000 munkás áll sztrájkban. A forga­lom a városban teljesen megszűnt. Az összes vendéglők, kávéház­ak, boltok, gyá­rak és műhelyek zárva vannak. A betű­szedők azonnal csatlakoztak a sztrájkhoz. Péntek este már egy lap sem jelent meg, sem lengyel, sem orosz. Még a kormány hivatalos orgánumát, a Varsót, sem szed­ték ki. A gyári munkásokkal egyidejűleg az asztalosok és czipészek is megkezdték a sztrájkot. — A sztrájkolóknak első dolga volt — okulva a pétervári védtelen mun­kások halomralövítésén — felfegyverezni magukat. A varsói állami fegyvergyárak­ból több ezer puska a munkások kezébe került és hír szerint katonai hivatalno­koknak részük volt a fegyver kiszolgálta­tásában. Az összes magán-fegy­verr­aktá­rakat kifosztották s igy fegyverrel ele­gendőképpen el vannak látva. A közle­kedés majdnem teljesen megszűnt, mert a vasúti munkások egy része csatlakozott a sztrájkolókhoz s a helyükbe — magyar mintára — kirendelt katonák nem képesek őket pótolni. Szombaton nem közlekedett sem kocsi, sem szán és a központi vasutat maga a rendőrség beszélte rá a közlekedés megszüntetésére, nehogy a munkásokba központi vasút kocsijaiból barrikádot építse­nek. Azokat a hölgyeket, akik bérkocsin vagy magánfogaton mentek, felszólították, hogy szálljanak ki és menjenek gyalog. A hölgyek kénytelenek voltak a kocsikat elhagyni és visszaküldeni. A munkások Varsó környékén megkísérelték a vasúti síneket felszakítani. A vasúti sínekre pedig bombákat raktak és így a forgalmat meg­akasztani. A Prága külvárosba vezető hídon szintén beszüntették a forgalmat. A köz­úti munkások különben szintén sztrájkol­nak s az utczán dobálták le gyűlölt egyen­ruhájukat a sztrájkolók felszólítására. A gázvilágítás alig működik. Az élelmiszer igen megdrágult. A diákság jórésze szintén csatlakozott a mozgalomhoz. A műegyetemen gyűlést tartottak, amelyen a lengyel előadási nyel­v behozatalát és a gyülekezési szabad­ság kimondását követelték. Egy diákgyűlésen a czárizmus ellen határozatot fogadtak el, amely alkotmányozó gyűlés egybehívását köve­teli. A tudományegyetemen forradalmi proklamácziókkal ragasztották tele a czár arczképeit, vagy összevágták és zúzták őket. A tömeg­gyilkolás is megkezdődött már. A legutóbbi napokban ugyanoly események folytak itt le, mint január 22-én Péter­várott. A Vola munkás-városrészben hét­főn utczai harcz folyt munkások és katonák között. A munkások kitűnően voltak fel­fegyverkezve és legújabb rendszerű revol­verekkel és robbantó anyagokkal voltak ellátva. Amikor látták, hogy a katonák nyugodtan járkáló munkásokra vetették magukat, támadásra mentek át. A legelső áldozat az a tiszt volt, aki a kozák csapat élén lovagolt; egy revolverlövés leterítette. Erre a katonák sortüzet adtak, de a tömeg helyén maradt, mert tudta, hogy a kato­nák parancsot kaptak, hogy az első lövést vak töltéssel tegyék. Alig egy-két percz múlva újra többen lőttek a tömegből s most a katonák üres töltéssel adtak sor­tüzet. Húsz munkás terült el a földön, de a katonák közül is ugyanannyian estek el. A lengyel forradalmi szoczialista párt szám­talan proklamáczióban fölszólítja a lakos­ságot, hogy csatlakozzék a harc­olókhoz, mert a döntés órája közeledik. A megöl­tek és sebesültek számát körülbelül hat­százra becsülik. — Ugyaneznap a rendőr­ség nekitámadt a fentemlitett diákgyülés után tartott körmenetnek s többeket — közöttük egy ügyvédet s egy orvost — meggyilkoltak. Eközben történt a követ­kező borzalmas jelenet: Mikor a csendőrök a népet kaszabolták, egy ház erkélyéről egy fehérruhás nő szólott és lekiáltotta a csendőröknek: — Ne vétkezzetek Isten elleni Vagy pogányok vagytok? Erre a csendőr visszaszólt: — Hallgass ! ... Az asszony revolvert rántott elő s több­ször rálőtt a gyalázójára, de nem találta el. Mikor a csendőrök észrevették, hogy az asszony lövöldöz, sortüzet adtak az erkélyre. Az asszony több golyótól találva, holtan rogyott össze. A nép, ezt látva, dühösen rávetette ma­gát a csendőrökre és többet közülök a szó szoros értelmében darabokra szakgatott. Az ostromállapotot hétfőn itt is kimon­dották és a czár Trepovnak kollegáját, Fuller tábornokot, aki eddig Pétervár fő­rendőri minőségében hóhérkodott , fő­kormányzóvá nevezte ki. Az egyetemeket bezáratták, az utczákat katonasággal rak­ták meg, a hazafias diákságot ráuszították a nemzetközi elveket valló elvtársainkra: hiába, a zendülés nem csillapul. Sőt ellenkezőleg: csatlakoztak hozzá az u. n. legelőkelőbb körök is és a munkások vá­rosrészében utczai harcz folyik. A zavaros táviratok három nagyobb összecsapásról is szólnak vasárnap óta. Az egyik hétfőn történt. A sztrájkolók egy csoportját, amely az egyik külvárosból a város bel­sejébe akart vonulni, a katonaság feltar­tóztatta. A sztrájkolók nyomban meg­támadták a katonaságot, amely két sor­tüzet adott. A munkások kőzáporral és revolverlövésekkel feleltek. Nyolc­ mun­kást agyonlőttek, hetet megsebesítettek. Egy sebesült tisztet el is kellett szállítani a helyszínéről. Egyes katonalovak az összetűzés után lovas nélkül futkostak ide-oda: azt hiszik, hogy a kozákok, akik e lovakon ültek, a forradalmárokhoz csat­lakoztak.­­ Különben a munkások itt is barrikádokat építettek s igy a katonaság és a tömeg között minden pillanatban összeütközés támad. Tegnap véres össze­ütközés alkalmával a munkások lakta külvárosokban szavahihető tanuk szerint nyolcz embert, köztük egy csendőrtisztet megöltek. Harminczan súlyosan megsebe­sültek.­­ Egy harmadik összeütközés a Slodna-utczában, a pálya­udvar közelében, s a Brona-utczában volt. A munkások téglákkal és kövekkel dobáltak és lövöl­döztek. Nyolcz munkást agyonlőttek. Hír szerint 18 katona és rendőr is áldozatul esett. Egy tiszt és számos kozák súlyo­san megsebesült. A pályaudvaron, amely előtt katonaság volt, megjelentek a varsó­bécsi vasút műhelyeiből való munkások és a katonaság éppen abban az időben, amikor az utasok a vonat indulását vár­ták, több sortüzet adott a munkásokra. Ú­j szervezet, a szocziál­zoczializmus ! Aki nincs épnek­­ egész orosz birodalom abb vissza a munkához, m vívtátok. A magatok, •ek táplálására szüksége­[•«/ vegyé­k onnan, ahon­

Next