Népszava, 1905. március (33. évfolyam, 26–38. sz.)

1905-03-18 / 33. szám

38. szám. Budapest, 1905. szombat, márczius 18. XXXIII. évfolyam: A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, petttörtöki és szombati kiad­ara: •c«siévre 14.«« K., '/• évre 7.20 K., '/•évra 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. •«IkuUrmc-Tel «»jott egy» évre 19.20 K., '/• évre 9.60 K.,­­/• évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra : •flll­érre 4.80 K.,'félévre 2.46 K., '/• évre .23 X. 1 hóra 40 t.­­Politikai lap: minden kedden, csü­törtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség 6» kiadóhivatal: VIII., Józ­s-körut 18. sz., ahov& mindennemű levelenének is egyéb küldemények Intézendők. EMS­ TKiLKrON-SZjtM S4-04, -fli BaerkeaatSvel értekezni lehet minden hétffln, aierdtB Aa siombaton eate 8—8-lg. A Népszava 1905. évi április hó elsejétől kezdve naponként fogja hirdetni a szoczializmus igéjét,napon­ként fog síkra szállani az elnyomott, ki­zsákmányolt, jogaitól megfosztott munkás­nép fölszabadításáért. A Népszava ezen megerősödése a szo­czializmus eddig elért haladásáról tesz tanúságot és egyúttal zálogát adja jövendő diadalainak. Tanúságot tesz az öntudatra ébredt munkálkodó nép teremtő erejéről és újabb alkotások eszközét- szolgáltatja Déki. A Népszava a munkásoké­t az ellenséges világ közepette teremtették meg maguknak, vívtak érte áldozatterhes csatá­kat és tették mind erősebbé, győzhetet­lenebbé a munkások. Ők teszik most napilappá is. Dicsőségteljes pályafutás a Népszaváé, mert történelmi eszmék fölfelé vezető útján halad; dicsőségteljes a munka, amely létrehozta, föntartotta és előbbre vitte. A társadalomból kitagadottak mun­kája ez — melyik proletár nem akarja ki­venni részét belőle ?!.. . Minden munkás álljon a Népszava zászlaja alá s küzdjön vele és érte, önmagáért, családjáért, az egész emberiségért — a szoczializmus végső nagy megvalósulásáért! Senki félre ne álljon most, de akik eddig is ott har­czoltak e lobogó alatt, kétszeres erővel szálljanak küzdelemre az elfogultság, a tudatlanság, a rosszakarat, a közönyösség táborában álló munkástestvérekkel s sze­rezzék meg őket a haladásért küzdők had­serege számára!­­ Előre, fel a nagy munkára, a Nép­szaváért Elvtársak! A forradalom havának, márcziusnak ünnepére, a világszabadság harczosainak !Petőfi Sándornak és Táncsics Mihálynak emlékére ez évi már­cuius hó 19-én, délután fél 2 órakor felvonta rendezünk Petőfi, szobrához, ahol emlékbeszéd kíséretében megkoszorúz­zuk a forradalom lantosának emlék­szobrát. Indulás pontban fél 2 órakor a Tisza Kálmán-térről, ahonnan a Kerepesi- úton, Kossuth Lajos­ utczán a Petőfi-térre vo­nulunk. Márcziusi jelvények és Márcziusi emléklapok már kaphatók a Népszava könyvkereske­désben és a bizalmi­ férfiaknál. A pártvezetőség. Jön! Tehát: jön. Mégis jön! Igenis jön és Jön Budapestre a király ... Egy hónappal ezelőtt is hire járt, hogy jön Budapestre alkirály. Akkortájt a dia­dalmas függetlenségi hazafiak világgá kürtölték, hogy fáklyásmenettel járulnak hódolni a legalkotmányosabb uralkodó színe elé. De hej, — sajna — a fáklyás­menet elmaradt. Mivelhogy a király nem jött Budapestre. Sőt egy álló hónapig nem jött Budapestre. Sőt egy álló hóna­pig kormányon tartott egy bukott minisz­tériumot. Sőt mindmai napig vonakodott a parlamenti többségből kormányt alakí­tani ... És most mégis eljön Budapestre. Hogy itt intézze el a válság sorsát. Mert az ezeresztendős Magyarország ezeresztendős alkotmányának és legalkotmányosabb uralkodójának idején — a király „intézi el" a parlament válságát. Még pedig mint tudva van — a legalkotmányosabban . .. Hát eddig van. De hát mi, szoczialis­ták, akik nem vagyunk oly nagyfokú lojalitással telítve, mint a függetlenségi kurucz forradalmárok, kíváncsian tessük: lesz-e vájjon fáklyásmenet a legalkotmá­nyosabb uralkodó tiszteletére ? Az egy hónappal ezelőtt tervezett nagy hódoló dísz-felvonulás meg fog-e történni most ? A márczius 15-iki hazafias ünneplés után ez kétségtelenül stílszerű volna, de még az alkalom is kétségtelenül meg van ma éppen úgy, mint egy hónappal ezelőtt. Akkor is amiatt készült örömünnepre a Kurucz-tábor, hogy jön a király Buda­pestre. Hát most — úgy látszik — csak­ugyan jön ... Semmi sem jellemzi jobban a magyar úgynevezett alkotmányosságot, mint ez a nagy királyvárás s mindaz, ami vele össze­függ. Egy hónappal ezelőtt: fáklyásmenet. De a király nem volt kíváncsi a nemzeti­színű fáklyákra. Azután utazgatások Bécsbe. Legelői Kossuth Ferencz utazott, nem ugyan fáklyával a kezében, de frakk­ban, amely színtiszta lojalitással volt bé­lelve. Azután hosszu-hosszu várakozás: a király óhajárai A parlament üléseinek felfüggesztése — ilyen időkben ! — a király óhajárai Szótalan eltűrése a parlamenti kisebbség, a bukott kormány uralmának — a király óhajára. És most visszafojtott lélekzettel való lesése az udvari vonat­nak, amely hozza a királyt — és további óhajait ... Már soks?­— megkérdeztük és most megismételjük kiváncsiaskodásunkat: hol az a hires magyar alkotmány ? Eddig úgy volt, hogy a szabadelvű párt elárulta, ki­játszotta, mivelhogy mindent Bécs akarata szerint cselekedett. A szabadelvű pártra hárítottak eddig a kuruczok minden fele­lősséget. De most ők az urak. Ők a par­lamenti többség, az alkotmány szerint őks az ország kormányzatának irányítói. És most mégis mindenben az történik, amit Bécs óhajt, csakúgy mint eddig: hát a kuruczok kezében is annyit ér a magyar alkotmány, mint a labanczok kezében? Szakasztott annyit. Mivelhogy magyar alkotmány nincs. A kuruczok éppen olyan kevéssé vehetik hasznát, mint a laban­czok. Az eddigi magyar alkotmány csak leplezett formája az abszolutizmusnak. Amikor a parlamenti többség a királylyal egyetért, akkor ez nem látszik. De rögtön észrevehető lesz —mint most is — amikor nem értenek egyet. A parlament tehetetlennek bizonyul s szorongva lesi, jön-e a király,a­mit mond a király, mit óhajt a király? Innen van, hogy a lapok — és éppen a legkuruczabb lapok — ujjnyi betűkkel hirdetik most, hogy jön a király. És elfojtva lesik, hoz-e magával egy kis engedményt az alkotmányosságnak is .... És ami a legszomorúbb és legfelháborí­tóbb: ezek a kuruczok még mindig nem akarják felismerni, hogy nekik mi a köteles­ségük. Nem akarják átlátni, hogy a mai helyzetben nem lehet más teendőjük, nincs és nem lehet fontosabb és sürgő­sebb munkájuk, amint az igazi alkot­mányosság megteremtése. Azt lesik, hogy jön-e a király és nem veszik észre — vagy nem akarják észre venni — hogy a nagy várakozásban, mind távolabb jutnak az alkotmányosságtól. Ne azt várják, hogy a király jöjjön és hozzon nekik alamizsna­ként valamelyes engedményeket, hanem ők induljanak útra az alkotmányért való küzdelembe. Vívják meg e küzdelmet, amelynek megvívását ország-világ előtt magukra vállalták s ha azután győznek — aminthogy ebben a küzdelemben győz­niük kell, mert velük volna az egész ország — akkor jelentsék hangosan és diadalmasan: jön — nem a király, hanem az igazi alkotmányossági A Népszava mai száma 8 oldal. A szoczializmus és a­­ köz­biztonság. Budapest, márczius 17. """"Aki mulatságos dolgot akar hallani, hallgasson ide. Olyan történetet mesélünk, amelyet a külföldön feltétlenül csak Orosz­országról hinnének el. Tehát: a vas- és fémmunkások szövet­sége Salgótarjánban két évvel ezelőtt he­

Next