Népszava, 1905. április (33. évfolyam, 39–64. sz.)

1905-04-01 / 39. szám

reformot életbe léptetik. Hogy hogyan kép­zelik a képviselők a reformot, arról egy­előre hallgattak. A szabadelvű pártkörben nagy feltűnést keltett Szentiványi Árpádnak a párt elnö­kéhez intézett levele. A levél így szól:­­Nagyméltóságú Elnök úr! Kegyelmes Uram ! Betegségem miatt a szabadelvűpárt tegnapi érte­kezletén részt nem vehettem, aminthogy a szabad­elvűpárt tegnapi határozatával, különösen annak indokolásával egyet nem értek, a szabadelvűpárt kötelékéből elveim fentartása mellett kilépek. Midőn kilépésemnek tudomásul vételét kérem, ki­váló tisztelettel maradok igaz tisztelő hive, Buda­pest, 1905. márczius 30-án. Szentiványi Árpád:" Arról, hogy Szentiványival hány képvi­selő hagyja ott a szabadelvű pártot, egy­előre nem hallatszik semmi. Megemlítjük itt, hogy ma este minisztertanács volt, ame­lyen a politikai helyzettel foglalkoztak. A „Pol. Ért." a következőket írja: A függetlenségi pártkörben legelső sor­ban az est főeseményével, Kossuth Fe­renc vezércikkével foglalkoztak. A párt tagjai tartózkodó álláspontot foglalnak el és kerülnek minden nyilatkozatot, ameny­nyiben az illetékes fórum , a vezérlő­bizott­ság holnapi ülésében úgyis foglalkozni fog a kibontakozásra irányuló új politikai helyzettel. * Rendkívül érdekes és jellemző dolgol be­szélnek az ellenzék vezérférfiainak radi­kális, demokratikus politikai meggyőződé­séről. Az ellenzéknek ezelőtt körülbelül három héttel tartott egyik ülésén Kane Ivor báró előadta, hogy végre-valahára mégis valamit kell tenni, mert különben a választók az ellenzéki képviselőket deréknek fogják tar­tani. Azt indítványozta, hogy az ellenzék készítsen törvényjavaslatokat a választói re­formról, a gazdasági különválásról és a pro­gresszív adózási rendszerről. Az értekezlet megszokott magyaros lelkesedéssel magáévá tette az indítványt.. Két nap múlva Kossuth Ferencz ezekről a dolgokról vezércikket írt egy estilapba és azt indítványozta, hogy a Választói reform és a gazdasági különválás­ról szóló törvényjavaslat kidolgozására küld­jenek ki bizottságot, de a progresszív adó­zási rendszerről a cikkben nem emlékezett meg egy szóval sem. Mint később kitudódott, Kos­suthot nemes érzékenység vezette: nem akarta a koalícióban helyet foglaló grófi és egyéb nagybirtokosokat megbántani. . . ,i»-' * ..... . •­­ Ami még sehol se történt meg, annak az árnyéka már kisért Magyarországon: finan­szírozni fogják a kormányt. Szinte azt le­hetne mondani, hogy részvénytársasági ala­pon fogják megalakítani. Pénzkérdés az egész. A korona megkapja a pénzt s ennek ellenében megengedi, hogy a koalíció kor­mányt alakítson, holmi „nemzeti" programm alapján. És a függetlenségi párt vezére már állja az alkut. Kossuth Ferenc arról cikke­zik, hogy a koalíciónak bizonyos követelé­seket két esztendőre föl kell függeszteni s két esztendő multán tárgyalhatunk a milliók odaajándékozásáról. Ez a két esztendő csak azt jelenti, hogy nem ma fosztjuk ki a né­pet, de két év múlva annál bizonyosabban megteszszük ezt. Benne van a szemérmetlen ajánlat Kossuth Ferenc soraiban. Nem uta­sítja el a követeléseket, de nyugodt európai modorban felkínálja azok teljesítésére az ál­dozatokat. íme, mi lett az erőből, melyet a függet­lenségi párt kapott a szavazó­polgároktól. Pénz nélkül nem tud vele boldogulni. De ha ennek a pártnak az első lépése már ekkora pénzáldozatokkal jár, mi történik majd később ? Végül pedig hol a különbség a régi és az új többség között? Hiszen pénzzel kormányozni a régi többség is tu­dott. A kormányzásnak ez a módja éppen úgy szemben talál magával bennünket, mint hajdanra az a párt, melyet most Kossuthék akarnak felváltani a hatalom gyakorlásában. . . SZEMLE, Budapest, március 31 Finanszírozott kormány. A koalíczió négyszáz és néhány millióért akarja megvásárolni a maga számára a koronától a hatalomra jutást. A korona ugyanis az újabb katonai terhek költségé­nek fedezésére ekkora összeget kér, mire a koalíczió nem azt feleli, hogy pénzünk nincs s nem is adunk, de a nép zsebére téve kezét, ezt válaszolja: Ennek a zseb­nek a kifosztását csak úgy engedjük meg, ha cserébe megkapjuk a miniszteri tárczá­kat. Ezen az alapon tárgyal ma a koalíció a koronával. Rég leszoktattak bennünket arról a par­lamenti pártok, hogy politikájukban erköl­csösséget keressünk. De az az alap, amelyen ma a kormány­alakítás tárgyalásai folynak erkölcstelen és alkotmányellenes. Erkölcs­telen, mert a mi egyesült pártok a nép pénzén akarják megvásárolni a maguk számára a hatalmat. És alkotmányellenes, mert a több­ségnek a maga erejéből kell kormányra jutni és hatalmat gyakorolni, de semmi esetre sem a nép pénzéből. A szavazó pol­gárok megadták az egyesült ellenzéknek az erőt, hogy alkotmányos úton szerezze meg a hatalmat s most ime kitudódik, hogy az egyesült többség ezzel az erővel nem tud boldogulni — éppen mert nincs alkotmá­nyosságunk -,­ de ráadásul még a nép millióit kéri, hogy pénzzel B­egitesc­e hatalomra jutását. NYÜSP SZAVA 1905. április 1. A tőke. Tudvalevő, hogy az orosz-japán háború előidézője nem a cár, sem az orosz nép háborús kedve volt, hanem egyedül a min­dent hatalmában tartó tőke. Háborút csi­náltak a kapitalisták, mert a japán és kínai piacokra fájt a foguk. Most azonban úgy fordult a kocka, hogy a tőke érdeké­ben inkább állana, hogy béke legyen. Az oroszoknak ugyanis újabb kölcsönökre volna szükségük. Az oroszok azonban már ebben a tekintetben nem éppen meg­bízhatók. Annyira nem, hogy az oroszoknál eddig elhelyezett pénzek sincsenek bizton­ságban. Ennélfogva a francia, angol és amerikai tőke kívánatosnak tartaná a béke­kötést. És amit a tőke akar, az meg is lesz. A cár háborús kedve itt sem igen számít. A kapitalisták zsákmányszomja idézte elő a háborút, ugyanez fogja a bé­két is megcsinálni, ha az időt elérkezett­nek látja. És a hatalmas cárnak meg kell hajolni a pénz uralma előtt. Hát még mit?! Tolna vármegye törvényhatósági bizott­sága tegnap tartotta tavaszi közgyűlését. A közgyűlés a többi közt kimondotta, a nagy­mérvű kivándorlások korlátozása végett Dőry Pál alispán indítványára, hogy a tör­vényhatóság felír a kormányhoz, hogy egy­előre kormányhatósági intézkedéssel, később törvényhatóságilag nyújtson módot arra, hogy legalább a szerződtetett aratómunkások útlevél iránti kéményeik a szerződés lebonyolításáig elutasíthatók legyenek. A nagyobbrészt földbirtokosokból álló közgyűlés így akarja szolgálni a közérde­ket. Ez a határozat még akkor is megbot­ránkoztató volna, ha a szerződésekben meg­állapított feltételek igazán a szabad meg­egyezés eredményei volnának. Így azonban, mikor tudvalevő, hogy a földmívelő mun­kások mindig kényszerhelyzetben kötik a szerződést, ez a határozat nem egyéb, mint egy potrohos testület butaságának erősza­kossággal vegyített megnyilvánulása. Mindamellett okunk van föltenni, hogy úgy a kormányhatóság, mint a törvényható­ságok igen szívesen fogadják ezt a határo­zatot és ha nem valósíthatják meg talán, az bizonyára nem rajtuk múlik. Pedig már egyszer megtanulhatnák, hogy a kivándor­lás nem ok, hanem következményi és ha a következményeket egyszerűen el akarják dugaszolni, anélkül, hogy azok forrását érintenék, akkor ezek igen könnyen okaivá Az első nemzeti vívmány. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből, hogy „a király intézkedett a magyarországi udvarnagyi hivatal létesítése iránt, mely a magyarországi udvarnagy alatt fog állani. Az uj hivatal, mely közbenső hatóság lesz, az első főudvarmesteri hivatal és a cs. és kir. várkapitányság, azaz a budapesti és gödöllői udvari kertészeti igazgatóság közt május 1-én léptetik életbe." Az ellenzék dühös ellenállása most bizo­nyosan csökkenni fog. Óriási eredmény ! A király engedett! Mi is lesz az az uj udvar­nagyi hivatal? Közbenső hatóság a buda­pesti és gödöllői kertészeti igazgatóság kö­zött. Hirtelenében nem is tudjuk, hogy föld­rajzi vagy kertészgazdasági tekintetben fog­juk-e föl a dolgot, avagy az ügy tisztán botanikai jelentőségű-e. Mindegy, a tény megvan, hogy a király engedett. Most végre megvan. A budapesti és gödöllői kertészet közt új krumpli- vagy egyéb termesztést rendeznek be abban a reményben, hogy erre már a vad magyaroknak megalkuvásra mindig kész ellenzéke bizonyára lerakja a fegyvert. Állítsatok tehát szobrot a koalíciónak, ha mindjárt gipszből is, ha mindjárt akkorát is, mint egy kölyök-kutya, mert megérdemli. Megszületett annyi vajúdás után és oly sok bába között a rendkívül fontos nemzeti vivmány ! « A magyar udvarnagynak a funkcióját igy kép­zeljük el: A derék ur télen át citerál, alszik, tavasz kezdetén legyeket fogdos, mely működés közben erős telefon-csengetés zavarja meg: — Halló! Ki beszél? — A gazdád: Bécs. — Parancs! — Gödöllőn a cserjéket metszesse meg, a tar­honyát ültessék el, a teheneket fejjék meg. — Igenis. Az udvarnagynak eszébe jut és nyáron kiszáll Gödöllőre. — Halló! Ki van ott? — A kertészbojtár. — A tarhonyát m­etszétek meg, a teheneket ültessétek el és a cserjéket fejjétek meg. Ősszel ráparancsol a fűtőre: — Rakjátok meg a kályhákat. Bolondos idő­ket élünk, még a király is Budára jöhet. Felölti prémes bundáját és mint egy eleven nemzeti vivmány a közbámulat sorfalai előtt végigsétál. lehetnek más következményeknek, melyek­től majd megint a birtokosoknak fájdul meg, ha nem is a fejük, de majd a­­­ zse­bük és még egyebük is. Budapest, március 31. A választói jog. Mint tudjuk, a belügy­minisztériumban „anyagot gyűjtöttek" a vá­lasztói jog reformjára vonatkozólag. A reform később világosabb alakot öltött s mint kiter­jesztés jelentkezett. Mint most jelentik, a mi­nisztériumban már nagymennyiségű adat áll rendelkezésre s most még csak valószínűleg azt nem tudják, hogy mit csináljanak vele. Annyi már bizonyos, hogy a kiterjesztésre nézve nem nagyon erőltetik meg magukat. Hogy a választói jog általánossá legyen, az eszükbe sem jut, hanem a gyalázatos cen­zus némi szabályozásával törekszenek a dol­got elütni. A nagy hűhóval megindult adatgyűjtéstől eddig sem vártunk semmit, nem várunk attól a lázas munkától sem, melylyel most a bel­ü­gym­inisztériumban állítólag az adatokat feldolgozzák. Ellenben mi majd megtesszük a magunkét, hogy a választói jog reformá­lásáig minél több szabad szellemet présel­jünk az urak korhadt koponyájába. Igen, ezt megtesszük, ha lehet szépen, ha más­ként nem lehet, akkor csúnyán. A fik­öri m­­andittum­ Győr város több száz főnyi választója ma tartott értekezletén (dr. Németh Károly ügyvéd, takarékpénztári ügyészt jelölte képviselőjének partontöb­eli programmal.

Next