Népszava, 1905. április (33. évfolyam, 39–64. sz.)
1905-04-01 / 39. szám
reformot életbe léptetik. Hogy hogyan képzelik a képviselők a reformot, arról egyelőre hallgattak. A szabadelvű pártkörben nagy feltűnést keltett Szentiványi Árpádnak a párt elnökéhez intézett levele. A levél így szól:Nagyméltóságú Elnök úr! Kegyelmes Uram ! Betegségem miatt a szabadelvűpárt tegnapi értekezletén részt nem vehettem, aminthogy a szabadelvűpárt tegnapi határozatával, különösen annak indokolásával egyet nem értek, a szabadelvűpárt kötelékéből elveim fentartása mellett kilépek. Midőn kilépésemnek tudomásul vételét kérem, kiváló tisztelettel maradok igaz tisztelő hive, Budapest, 1905. márczius 30-án. Szentiványi Árpád:" Arról, hogy Szentiványival hány képviselő hagyja ott a szabadelvű pártot, egyelőre nem hallatszik semmi. Megemlítjük itt, hogy ma este minisztertanács volt, amelyen a politikai helyzettel foglalkoztak. A „Pol. Ért." a következőket írja: A függetlenségi pártkörben legelső sorban az est főeseményével, Kossuth Ferenc vezércikkével foglalkoztak. A párt tagjai tartózkodó álláspontot foglalnak el és kerülnek minden nyilatkozatot, amenynyiben az illetékes fórum , a vezérlőbizottság holnapi ülésében úgyis foglalkozni fog a kibontakozásra irányuló új politikai helyzettel. * Rendkívül érdekes és jellemző dolgol beszélnek az ellenzék vezérférfiainak radikális, demokratikus politikai meggyőződéséről. Az ellenzéknek ezelőtt körülbelül három héttel tartott egyik ülésén Kane Ivor báró előadta, hogy végre-valahára mégis valamit kell tenni, mert különben a választók az ellenzéki képviselőket deréknek fogják tartani. Azt indítványozta, hogy az ellenzék készítsen törvényjavaslatokat a választói reformról, a gazdasági különválásról és a progresszív adózási rendszerről. Az értekezlet megszokott magyaros lelkesedéssel magáévá tette az indítványt.. Két nap múlva Kossuth Ferencz ezekről a dolgokról vezércikket írt egy estilapba és azt indítványozta, hogy a Választói reform és a gazdasági különválásról szóló törvényjavaslat kidolgozására küldjenek ki bizottságot, de a progresszív adózási rendszerről a cikkben nem emlékezett meg egy szóval sem. Mint később kitudódott, Kossuthot nemes érzékenység vezette: nem akarta a koalícióban helyet foglaló grófi és egyéb nagybirtokosokat megbántani. . . ,i»-' * ..... . • Ami még sehol se történt meg, annak az árnyéka már kisért Magyarországon: finanszírozni fogják a kormányt. Szinte azt lehetne mondani, hogy részvénytársasági alapon fogják megalakítani. Pénzkérdés az egész. A korona megkapja a pénzt s ennek ellenében megengedi, hogy a koalíció kormányt alakítson, holmi „nemzeti" programm alapján. És a függetlenségi párt vezére már állja az alkut. Kossuth Ferenc arról cikkezik, hogy a koalíciónak bizonyos követeléseket két esztendőre föl kell függeszteni s két esztendő multán tárgyalhatunk a milliók odaajándékozásáról. Ez a két esztendő csak azt jelenti, hogy nem ma fosztjuk ki a népet, de két év múlva annál bizonyosabban megteszszük ezt. Benne van a szemérmetlen ajánlat Kossuth Ferenc soraiban. Nem utasítja el a követeléseket, de nyugodt európai modorban felkínálja azok teljesítésére az áldozatokat. íme, mi lett az erőből, melyet a függetlenségi párt kapott a szavazópolgároktól. Pénz nélkül nem tud vele boldogulni. De ha ennek a pártnak az első lépése már ekkora pénzáldozatokkal jár, mi történik majd később ? Végül pedig hol a különbség a régi és az új többség között? Hiszen pénzzel kormányozni a régi többség is tudott. A kormányzásnak ez a módja éppen úgy szemben talál magával bennünket, mint hajdanra az a párt, melyet most Kossuthék akarnak felváltani a hatalom gyakorlásában. . . SZEMLE, Budapest, március 31 Finanszírozott kormány. A koalíczió négyszáz és néhány millióért akarja megvásárolni a maga számára a koronától a hatalomra jutást. A korona ugyanis az újabb katonai terhek költségének fedezésére ekkora összeget kér, mire a koalíczió nem azt feleli, hogy pénzünk nincs s nem is adunk, de a nép zsebére téve kezét, ezt válaszolja: Ennek a zsebnek a kifosztását csak úgy engedjük meg, ha cserébe megkapjuk a miniszteri tárczákat. Ezen az alapon tárgyal ma a koalíció a koronával. Rég leszoktattak bennünket arról a parlamenti pártok, hogy politikájukban erkölcsösséget keressünk. De az az alap, amelyen ma a kormányalakítás tárgyalásai folynak erkölcstelen és alkotmányellenes. Erkölcstelen, mert a mi egyesült pártok a nép pénzén akarják megvásárolni a maguk számára a hatalmat. És alkotmányellenes, mert a többségnek a maga erejéből kell kormányra jutni és hatalmat gyakorolni, de semmi esetre sem a nép pénzéből. A szavazó polgárok megadták az egyesült ellenzéknek az erőt, hogy alkotmányos úton szerezze meg a hatalmat s most ime kitudódik, hogy az egyesült többség ezzel az erővel nem tud boldogulni — éppen mert nincs alkotmányosságunk -, de ráadásul még a nép millióit kéri, hogy pénzzel Begitesce hatalomra jutását. NYÜSP SZAVA 1905. április 1. A tőke. Tudvalevő, hogy az orosz-japán háború előidézője nem a cár, sem az orosz nép háborús kedve volt, hanem egyedül a mindent hatalmában tartó tőke. Háborút csináltak a kapitalisták, mert a japán és kínai piacokra fájt a foguk. Most azonban úgy fordult a kocka, hogy a tőke érdekében inkább állana, hogy béke legyen. Az oroszoknak ugyanis újabb kölcsönökre volna szükségük. Az oroszok azonban már ebben a tekintetben nem éppen megbízhatók. Annyira nem, hogy az oroszoknál eddig elhelyezett pénzek sincsenek biztonságban. Ennélfogva a francia, angol és amerikai tőke kívánatosnak tartaná a békekötést. És amit a tőke akar, az meg is lesz. A cár háborús kedve itt sem igen számít. A kapitalisták zsákmányszomja idézte elő a háborút, ugyanez fogja a békét is megcsinálni, ha az időt elérkezettnek látja. És a hatalmas cárnak meg kell hajolni a pénz uralma előtt. Hát még mit?! Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága tegnap tartotta tavaszi közgyűlését. A közgyűlés a többi közt kimondotta, a nagymérvű kivándorlások korlátozása végett Dőry Pál alispán indítványára, hogy a törvényhatóság felír a kormányhoz, hogy egyelőre kormányhatósági intézkedéssel, később törvényhatóságilag nyújtson módot arra, hogy legalább a szerződtetett aratómunkások útlevél iránti kéményeik a szerződés lebonyolításáig elutasíthatók legyenek. A nagyobbrészt földbirtokosokból álló közgyűlés így akarja szolgálni a közérdeket. Ez a határozat még akkor is megbotránkoztató volna, ha a szerződésekben megállapított feltételek igazán a szabad megegyezés eredményei volnának. Így azonban, mikor tudvalevő, hogy a földmívelő munkások mindig kényszerhelyzetben kötik a szerződést, ez a határozat nem egyéb, mint egy potrohos testület butaságának erőszakossággal vegyített megnyilvánulása. Mindamellett okunk van föltenni, hogy úgy a kormányhatóság, mint a törvényhatóságok igen szívesen fogadják ezt a határozatot és ha nem valósíthatják meg talán, az bizonyára nem rajtuk múlik. Pedig már egyszer megtanulhatnák, hogy a kivándorlás nem ok, hanem következményi és ha a következményeket egyszerűen el akarják dugaszolni, anélkül, hogy azok forrását érintenék, akkor ezek igen könnyen okaivá Az első nemzeti vívmány. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből, hogy „a király intézkedett a magyarországi udvarnagyi hivatal létesítése iránt, mely a magyarországi udvarnagy alatt fog állani. Az uj hivatal, mely közbenső hatóság lesz, az első főudvarmesteri hivatal és a cs. és kir. várkapitányság, azaz a budapesti és gödöllői udvari kertészeti igazgatóság közt május 1-én léptetik életbe." Az ellenzék dühös ellenállása most bizonyosan csökkenni fog. Óriási eredmény ! A király engedett! Mi is lesz az az uj udvarnagyi hivatal? Közbenső hatóság a budapesti és gödöllői kertészeti igazgatóság között. Hirtelenében nem is tudjuk, hogy földrajzi vagy kertészgazdasági tekintetben fogjuk-e föl a dolgot, avagy az ügy tisztán botanikai jelentőségű-e. Mindegy, a tény megvan, hogy a király engedett. Most végre megvan. A budapesti és gödöllői kertészet közt új krumpli- vagy egyéb termesztést rendeznek be abban a reményben, hogy erre már a vad magyaroknak megalkuvásra mindig kész ellenzéke bizonyára lerakja a fegyvert. Állítsatok tehát szobrot a koalíciónak, ha mindjárt gipszből is, ha mindjárt akkorát is, mint egy kölyök-kutya, mert megérdemli. Megszületett annyi vajúdás után és oly sok bába között a rendkívül fontos nemzeti vivmány ! « A magyar udvarnagynak a funkcióját igy képzeljük el: A derék ur télen át citerál, alszik, tavasz kezdetén legyeket fogdos, mely működés közben erős telefon-csengetés zavarja meg: — Halló! Ki beszél? — A gazdád: Bécs. — Parancs! — Gödöllőn a cserjéket metszesse meg, a tarhonyát ültessék el, a teheneket fejjék meg. — Igenis. Az udvarnagynak eszébe jut és nyáron kiszáll Gödöllőre. — Halló! Ki van ott? — A kertészbojtár. — A tarhonyát metszétek meg, a teheneket ültessétek el és a cserjéket fejjétek meg. Ősszel ráparancsol a fűtőre: — Rakjátok meg a kályhákat. Bolondos időket élünk, még a király is Budára jöhet. Felölti prémes bundáját és mint egy eleven nemzeti vivmány a közbámulat sorfalai előtt végigsétál. lehetnek más következményeknek, melyektől majd megint a birtokosoknak fájdul meg, ha nem is a fejük, de majd a zsebük és még egyebük is. Budapest, március 31. A választói jog. Mint tudjuk, a belügyminisztériumban „anyagot gyűjtöttek" a választói jog reformjára vonatkozólag. A reform később világosabb alakot öltött s mint kiterjesztés jelentkezett. Mint most jelentik, a minisztériumban már nagymennyiségű adat áll rendelkezésre s most még csak valószínűleg azt nem tudják, hogy mit csináljanak vele. Annyi már bizonyos, hogy a kiterjesztésre nézve nem nagyon erőltetik meg magukat. Hogy a választói jog általánossá legyen, az eszükbe sem jut, hanem a gyalázatos cenzus némi szabályozásával törekszenek a dolgot elütni. A nagy hűhóval megindult adatgyűjtéstől eddig sem vártunk semmit, nem várunk attól a lázas munkától sem, melylyel most a belügyminisztériumban állítólag az adatokat feldolgozzák. Ellenben mi majd megtesszük a magunkét, hogy a választói jog reformálásáig minél több szabad szellemet préseljünk az urak korhadt koponyájába. Igen, ezt megtesszük, ha lehet szépen, ha másként nem lehet, akkor csúnyán. A fiköri mandittum Győr város több száz főnyi választója ma tartott értekezletén (dr. Németh Károly ügyvéd, takarékpénztári ügyészt jelölte képviselőjének partontöbeli programmal.