Népszava, 1905. április (33. évfolyam, 39–64. sz.)

1905-04-04 / 41. szám

10 világos műhelyek, tisztességes bánásmód úgy a munkaadók, mint az esetleges művezetők részéről. 8. E mozgalomból kifolyólag három hónapon belül senki el nem bocsátható. A czipőfelsőrészkészítő­-munkások fellépésének már meg is van az eredménye, amennyiben a hét­fői nap folyamán a következő munkaadók adták meg a követeléseket: Kánitz Adolf, Löwenthal Mihály, Gyöngy Sándor, Andrássi József, Grü­nwald M., Nyígri András, Germanusz Sándor, Szabó János, Ratzinger Ignácz, Freit Károly, Schmidt Jakab, Egri Jakab, Fleckenstein Jánosné, Klein Dávid, Menczel Alfréd, Kinzig Mór, Halblender Ferenc, Weizel Lajos, Ifj. Lencz Ferenc, Lencz Ferenc és Fiai, Zoltán és Társa, Lusztig Simon, Horváth János, Schön Testvérek, Mü­ller Adolf. A sztrájkolók összetartása példás és a legmesz­szebbmenő harcra vannak elhatározva jogos köve­teléseik kivívásáért. A munkaadók most minden lehetőt elkövetnek, hogy egy kis Krimmitschaut teremtsenek, ami ha bekövetkezik is, nem találná készületlenüe a sztrájkolókat. Sztrájkhelyiség VIII., Vig­ utca 18. sz., Poós-féle vendéglőben van. A cipőfelsőrészkészítők kerüljék Budapestet !­­ A cipőfelsőrészkészítők egyben figyelmeztetik a szervezett munkásságot, hogy egyes szélhámosok, számozatlan és bélyegzővel el nem látott gyűjtő­íveken a sztrájkolók részére gyűjtenek. A sztrájk­bizottság semmiféle gyűjtőíveket nem adott ki, aki tehát ilyenekkel rendelkezik, kellő elbánásban ré­szesítendő. A bádogos-munkások sztrájkja. A bádogos- és szerelő-munkások a mult év fo­lyamá® egy munkaszerződést kötöttek a munka­adókkal, amelyet azonban ezek sok esetben meg­szegtek. A munkások ezért sorban bojkott alá vet­ték az ilyen mesterek műhelyeit s már az általá­nos bádogos-sztrájk is küszöbön állott, amikor a munkaadók, előre látva vereségüket, alkudozni kezdtek. E célból kiküldtek egy kilenctagú bizott­ságot, amely a segédek munkarendvédő­ bizottságá­val tárgyalásokba bocsátkozott. Létre is jött kö­zöttük a megegyezés olyképpen, hogy a bérek át­lag 32%-at fölemeltetnek, a munkaidő 9 órában álla­pittatik meg s a mesterek kötelezik magukat, hogy csak szervezett munkásokat alkalmaznak. E megállapodásokat a mesterek közjegyzőileg is késznek nyilatkoztak hitelesíttetni, miután a munká­sok nem biztak puszta ígéretükben. Ezen egyez­ményt tárgyalta a tegnapi bádogos-gyűlés s a jelenvoltak többsége csak ugy lett volna hajlandó ez egyezményt elfogadni, ha az 14 nap múlva életbe lép s mert ezt nem látta biztosítottnak, a javaslatot elvetette.­­ A bádogosmunkások ma esti értekezletén, amelyen a bádogos- és szerelő­munkások kétharmada jelen volt, hozzájárult a szervező bizottság előterjesztéséhez, azon esetre, ha a munkaadóktól kellő garanciát kap a szerző­dés betartására s egyben kimondotta, hogy azon munkaadóknál, akik e hét folyamán a szerződést alá nem írják, nyomban megkezdi a sztrájkot. Általános esztergályos-sztrájk. Az esztergályos-munkások általános sztrájkra készülnek s követeléseiket már be is nyújtották az ipartestülethez, amelyek a következők: 1, 9 és fél órai munkaidő. 2. A darabszám-munka eltörlése. 3. Felszabadítástól számított három évig 16 kor., azontúl 18 kor. legkisebb hetibér. 4. A meglévő kereset 20 százalékkal emelendő. 5. Túlórázás meg­szüntetése. 6. Minden két segéd után egy tanonc tartható. 7. Szakegyleti munkaközvetítés és a bi­zalmi férfirendszer elismerése. 8. Május elseje mun­kásünnep. 9. Ezen mozgalomból kifolyólag három hónapon belül senki el nem bocsájtható. 10. Ezen szabályzat minden műhelyben látható helyen ki­függesztendő. A munkások bizottsága az ipartestülettől 14 na­pon belül kért választ. Ha az meg nem érkezik, vagy elutasító lesz, kimondják az általános sztrájkot. Újvidéken Adamovits Sándor borkereskedő üzletére a kádárok kimondották a bojkottot. Miskolcon Berecz és Polcz­ asztalosüzlet boj­kottálva van. Békéscsabán a kárpitosok több műhelyt boj­kottáltak. Lugoson a kaptafakészítők bérharcban állanak. Bécsben az összes asztalosokat és kárpitosokat kizárták a munkából. Sátoraljaújhelyen a szobafestő munkások bér­harcza győzelemmel véget ért. Eszékről jelenti a M. T. I., hogy az a remény, hogy a sztrájkoló kőművesek elejtik követelései­ket és ma munkába állanak, nem teljesült. Az építőmesterek most lépéseket tettek, idegen mun­kások behozatalára. A budapesti kőművesek munkarendje még mindig nem jutott dűlőre. A mesterek a békés megegyezés helyett úgy látszik a bojkottra vágya­koznak. Olyan béreket ajánlottak fel, amelyek nem közelítik meg a fővárosi drágaságot. Három évre szóló szerződést ajánlottak fel és pedig az első évben 42 fillér minimálisbért 46 fillér átlag­bérrel, a második esztendőben 9 és fél órás munka­időt és a minimális munkabérnek az előző évhez arányított óránként 2 fillérrel való emelését, a harmadik esztendőben ugyancsak 2 fillérrel emel­kedne óránként a minimális bér. A segédek gyűlése az ajánlatot nem fogadta el, mert a lakbérek és élelmiszerek árának óriási emelkedése és a felajánlott bérek közötti különb­ség lehetetlenné teszi a tisztességes módon való megélhetést. Arra utasította a bizottságot, hogy jobb feltételeket követeljenek a mesterektől s akkor hajlandók lesznek a békés megegyezésre. A mesterek azonban makacsok, nem akarnak en­gedni. Az építőmunkások ezzel szemben kényte­lenek a bojkottot folytatni. Miután a harcz folyik, építőmunkások kerüljék Budapestet. A fehér- és rabitz-munkások Ehien János munkáin sztrájkolnak. Ezek az épületek a követ­kező helyeken vannak: Király- és Rózsa-utca sarok, Csömöri- és Aréna-út sarok, Újvilág-u. — Kondor és Feledi-épület, Károly-körút 24. — Fe­hérsas-tér Budán, Joó Lajos épülete. Börze-épület, Tudor-utca. — Ehien-féle villa, Szent-Lőrincz. • Csongrádon bojkott alatt vannak: Mészáros Sándor építőmester, Pozsár József kőmivesmester, Kátai Pál ácsmester, Mészáros János, Szabó Imre, Csépe András, Bertus János kisiparosok és Mátrai Lajos téglagyára. Senki oda ne utazzon! Kispesten az építőmunkások győzelmével a bérmozgalom véget ért. Magyarkundán a Bohn-féle téglagyár még min­dig bojkott alatt áll. A többi mesterekkel létrejött a megegyezés. Mezős­erényben az építőmunkások bérharcban állanak. Mindenki kerülje Maasz Ádám gyomai- és bihar-nagybajomi, Maasz Márton kom­ádi, Piltz Jó­zsef kőrösladányi, Kriszt Mihály medgyes­egyházi munkáit és az összes mezőberényi mestereket. Sárváron a selyemgyár építkezésén a kőműve­sek sztrájkba léptek. Marosvásárhelyen az építőmunkások Soós Pál vállalkozó munkáira kimondották a bojkottot. To­vább dolgoznak mint a munkások ellenségei: Rác Ferenc, Domonkos és Dénes testvérek, akik ács­segédek, Szőnyi István és Császár Ferenc. Budapesten Kondor és Feledi építészek Kossuth Lajos­ utcai épületére kimondták a bojkottot. Hódmezővásárhelyen Krizslicz Péter, Koncz Pál, Szabó Mihály kőművesmesterek és Bekő Fe­renc ácsmester munkái bojkottálva vannak. Pakson a Hirsinger építőmester munkáira ki­mondott bojkott a munkások győzelmével tegnap véget ért. Győrben Schlichter építőmester munkáin kiütött a sztrájk. Debrecenben a budapesti Horváth-cég ácstele­pén a bojkott a munkások teljes győzelmével véget ért. Jászberényben sztrájkolnak az építőmun­kások. Pásztón az építőmunkások sztrájkja győzelem­mel végződött. Kőbányán a Wottova- és Reitschlager-féle ká­dárműhelyek bojkottálva vannak. Budapesten a Bergauer-féle paplanos­ műhely bojkottálva van. Szegeden az asztalos­munkások bérharcban ál­lanak. Győrben a Kohn-féle olajgyár bojkottálva van. Kádárok Győrbe ne utazzanak ! Jászberényben a Grünbaum-féle üzletben az asztalosok sztrájkba léptek. Általános sztrájk Kaposvárott. (A magyar távirati iroda jelentése.) A sztrájkmozgalom terjed. Ma ismét öt iparágnál jelentették ki a sztrájkot. Eddig sztrájkolnak : a kőmivesek, lakatosok, aszta­losok, kőfaragók, szobafestők, mázolók, szerelők, bognárok és kovácsok. A fiumei sütőmunkások bérharca győzelem­mel végződött. Sztrájk készül. Ácsok: Erzsébetfalva, Hatvan, Gyöngyös, Ungvár, Szatmár. Kőművesek: Szolnok, Makó, Marosvásárhely, Orosháza, Ercsi, Kassa, Nagybecskerek, Apatin, Nagykőrös, Nagyszalonta, Paks. — Famunkások: Cegléd, Újvidék, Nagyvárad, Temesvár, Kaposvár. — Bádogosok: Budapest (Plundrich, Pründl és Szepesi, Fort, Bondy és Társa), Győr. — Szabómunkások: Újpest, Gyula. — Kefe­gyári munkások: Nagyvárad. — Sűtőmunkások : Lugos. a KPSZAVA 1906. április 4. EGYLETI HÍREK. A kereskedelmi alkalmazottak szakegy­lete (Király­ u. 12) e hó 4-én, kedden este 9 óra­kor taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Egyleti ügyek. 2. A sajtó. A művelődési kör kedd esti felolvasása újabb értesítésig elmarad. A kassai kerületi betegsegélyző-pénz­tár közgyűlése. Kassáról jelenti a M. T. J., hogy a kassai kerületi betegsegélyző pénztár tegnap köz­gyűlést tartott, melyen elfogadták a múlt évi zár­számadásokat és Kiiz dr. indítványát, hogy a tag­díjakat emeljék fel, mert másként a pénztár fenn­állása nincs biztosítva. Klein Lipót elvtárs életkép­telennek látván a pénztárt, annak feloszlatását kívánja. Többek hozzászólása után elhatározták, hogy a díjakat nem emelik fel. Az elnök feleb­bezett a minisztériumhoz. Szerkesztői üzenetek. F. Á., Budapest. Az ön által sürgetett egye­sület már fennáll, ha nem is olyan formában, ami nő kívánatos volna. Címet és felvilágosítást adhatunk a szerkesztőségben. —­ Lajos dr., Páris. Várjuk az adatait minél előbb. N—t L—s, Budapest. Szívesen látjuk. Esetleg jön a küldeménye. Nagy Gábor, Budapest. Sajnálni kell azt a szerencsétlent és felvilágosítani; ha írnánk róla, csak rontanánk a dolgot. Szatmár, G. H. A Sz. N. okvetetlenkedései ne bántsák; önnek igaza van abban, hogy az állam nem etikai, hanem gazdasági alapokon nyugvó politikai szervezet. A lapocskának tehát az etikai szervezethez fűzött nyaktörő fejtegetései elesnek. S hogy a szoczialistáknak nem akar jogot adni ?! Ajaj, ha az tőle függne ! Csakhogy nem a vakon­dok látják ám el napsugárral a világot! Seholország 1. Utópista regény. 2 — Irta Morris William. — Ez a dátum lezárta ajkamat, mintha lakatot vertek volna rá, mert elértettem, hogy valami megmagyarázhatatlan történt és hogy egy vigyá­zatlan szó a keresztkérdések és ferde, visszatetsző feleletek tömkelegébe sodort volna. Megkísérel­tem tehát lehetőleg elfogulatlan arcot vágni és pillantásaimat közönyösen jártatni végig a parto­kon, a sok változás ellenére is, amit a hídig és azon túl, mondjuk a szappangyárig, észleltem. A folyótól némi távolban, mindkét parton, csi­nos, alacsony és nem igen nagy téglaházak "emelkedtek cseréptetőkkel, amelyek igen lakha­tóknak és kényelmeseknek látszottak és egészen azt a hatást keltették, mintha belsejükben nagyon vidám élet folynék. Terjedelmes kert terült el mellettük a folyó partjáig és üde kertek lehelték illatukat a fodros habokig; a fák mögött hatal­mas fák zöldeltek, többnyire platánok és egész Putney-ig olyan volt a folyó, mint egy tó, melyet virágzó erdőkbe borított partok vesznek körül, oly sűrűn állottak a fák. Önkénytelenül fel­kiáltok: — Mennyire örülök, hogy Barn Elms nincs be­építve ! Alig hagyták el azonban a szavak fogaim sö­vényét, elpirultam ostobaságom miatt és útitár­sam olyan félmosolylyal nézett rám, amelyet megértettem. Hogy zavarodottságomat elpalástoljam, igy szóltam: — Ingyen kérem, most a partra, szeretnék reggelizni. Bólintott, erős evezőcsapással megfordította a csónakot és egy pillanattal később ismét a hajó­állomáson voltunk. Kiugrott, én követtem és egy cseppet sem cso­dálkoztam, midőn megállt, mintha a kikerülhetet­len utójátékot várta volna, a­melylyel mindenki bevégezni szokta polgártársának tett szolgálatát. Kezemmel rögtön mellényzsebembe nyúltam és megkérdeztem: „Mennyi jár?" bár nem tudtam szabadulni attól a kényelmetlen érzéstől, hogy pénzemet talán egy gentleman-nek ajánlom fel. Meglepett arccal felelt: — Mennyi jár? Nem értem. Talán úgy érzi, mennyire jár az idő? Talán . . . Zavartan dadogtam. — Kérem, ne vegye kér­désemet rossz néven, nem akartam önt megsér­teni, de mennyivel tartozom? Amint látja, idegen vagyok és így az önök szokásait és pénzét nem ismerem. Ezzel egy csomó pénzt vettem ki zsebemből, amint az idegen államokban szokás. És ez alka­lommal észrevettem, hogy az ezüstpénz az öntött­vas-kályha színét vette föl. Még mindig meglepettnek látszott, de legke­vésbé sem sértődöttnek és a pénzt látható kí­váncsisággal szemlélte. Nos, gondoltam, mégis csak hajóslegény és megfontolja, hogy mennyit kérhet. Kérjen bár egy kissé sokat, ily remek fickótól nem veszem rossz néven. Nem is idegenkedném attól, hogy őt egy napon vezetőnek felfogadjam, miután olyan eszes ember. Ekkor új barátom megfontoltan így szólt: — Most tudom, mit gondol ön. Ön azt hiszi, hogy én szolgálatot tettem önnek és hogy ezért kötelessége nekem valamit adni és hogy ugyan­ezt nekem is meg kell tennem, ha szomszé­dom valami különös szolgálatot tesz nekem. Hal­lottam ilyesmiről, de — ne vegye rossz néven — előttünk ez nagyon terhes és aprólékosnak látszik. Amint látja, az átvivés és csónakázás hi­vatásom és bárkinek szolgálatjára állok, akinek szüksége van rám, hogy ezért megajándékoz­tassam magam, több mint különös volna. És ha már valaki ad nekem valamit, akkor a második és harmadik is meg akarja ezt tenni és nem fogja zokon venni, ha megmondom önnek, hogy nem is tudnám, hogy hová rakjam a barátság eme zálogait és a szeretet jeleit. És oly hangosan és vidáman nevetett, mintha különösen mulattató tréfának tartaná, hogy azt hiszik róla, hogy fizetést fogad el munkájáért. Azt kérdeztem magamtól, hogy ennek az em­bernek egészséges, virágzó külseje ellenére is, talán nincs egész rendben a feje és tekintve a mély

Next