Népszava, 1905. április (33. évfolyam, 39–64. sz.)
1905-04-04 / 41. szám
10 világos műhelyek, tisztességes bánásmód úgy a munkaadók, mint az esetleges művezetők részéről. 8. E mozgalomból kifolyólag három hónapon belül senki el nem bocsátható. A czipőfelsőrészkészítő-munkások fellépésének már meg is van az eredménye, amennyiben a hétfői nap folyamán a következő munkaadók adták meg a követeléseket: Kánitz Adolf, Löwenthal Mihály, Gyöngy Sándor, Andrássi József, Grünwald M., Nyígri András, Germanusz Sándor, Szabó János, Ratzinger Ignácz, Freit Károly, Schmidt Jakab, Egri Jakab, Fleckenstein Jánosné, Klein Dávid, Menczel Alfréd, Kinzig Mór, Halblender Ferenc, Weizel Lajos, Ifj. Lencz Ferenc, Lencz Ferenc és Fiai, Zoltán és Társa, Lusztig Simon, Horváth János, Schön Testvérek, Müller Adolf. A sztrájkolók összetartása példás és a legmeszszebbmenő harcra vannak elhatározva jogos követeléseik kivívásáért. A munkaadók most minden lehetőt elkövetnek, hogy egy kis Krimmitschaut teremtsenek, ami ha bekövetkezik is, nem találná készületlenüe a sztrájkolókat. Sztrájkhelyiség VIII., Vig utca 18. sz., Poós-féle vendéglőben van. A cipőfelsőrészkészítők kerüljék Budapestet ! A cipőfelsőrészkészítők egyben figyelmeztetik a szervezett munkásságot, hogy egyes szélhámosok, számozatlan és bélyegzővel el nem látott gyűjtőíveken a sztrájkolók részére gyűjtenek. A sztrájkbizottság semmiféle gyűjtőíveket nem adott ki, aki tehát ilyenekkel rendelkezik, kellő elbánásban részesítendő. A bádogos-munkások sztrájkja. A bádogos- és szerelő-munkások a mult év folyamá® egy munkaszerződést kötöttek a munkaadókkal, amelyet azonban ezek sok esetben megszegtek. A munkások ezért sorban bojkott alá vették az ilyen mesterek műhelyeit s már az általános bádogos-sztrájk is küszöbön állott, amikor a munkaadók, előre látva vereségüket, alkudozni kezdtek. E célból kiküldtek egy kilenctagú bizottságot, amely a segédek munkarendvédő bizottságával tárgyalásokba bocsátkozott. Létre is jött közöttük a megegyezés olyképpen, hogy a bérek átlag 32%-at fölemeltetnek, a munkaidő 9 órában állapittatik meg s a mesterek kötelezik magukat, hogy csak szervezett munkásokat alkalmaznak. E megállapodásokat a mesterek közjegyzőileg is késznek nyilatkoztak hitelesíttetni, miután a munkások nem biztak puszta ígéretükben. Ezen egyezményt tárgyalta a tegnapi bádogos-gyűlés s a jelenvoltak többsége csak ugy lett volna hajlandó ez egyezményt elfogadni, ha az 14 nap múlva életbe lép s mert ezt nem látta biztosítottnak, a javaslatot elvetette. A bádogosmunkások ma esti értekezletén, amelyen a bádogos- és szerelőmunkások kétharmada jelen volt, hozzájárult a szervező bizottság előterjesztéséhez, azon esetre, ha a munkaadóktól kellő garanciát kap a szerződés betartására s egyben kimondotta, hogy azon munkaadóknál, akik e hét folyamán a szerződést alá nem írják, nyomban megkezdi a sztrájkot. Általános esztergályos-sztrájk. Az esztergályos-munkások általános sztrájkra készülnek s követeléseiket már be is nyújtották az ipartestülethez, amelyek a következők: 1, 9 és fél órai munkaidő. 2. A darabszám-munka eltörlése. 3. Felszabadítástól számított három évig 16 kor., azontúl 18 kor. legkisebb hetibér. 4. A meglévő kereset 20 százalékkal emelendő. 5. Túlórázás megszüntetése. 6. Minden két segéd után egy tanonc tartható. 7. Szakegyleti munkaközvetítés és a bizalmi férfirendszer elismerése. 8. Május elseje munkásünnep. 9. Ezen mozgalomból kifolyólag három hónapon belül senki el nem bocsájtható. 10. Ezen szabályzat minden műhelyben látható helyen kifüggesztendő. A munkások bizottsága az ipartestülettől 14 napon belül kért választ. Ha az meg nem érkezik, vagy elutasító lesz, kimondják az általános sztrájkot. Újvidéken Adamovits Sándor borkereskedő üzletére a kádárok kimondották a bojkottot. Miskolcon Berecz és Polcz asztalosüzlet bojkottálva van. Békéscsabán a kárpitosok több műhelyt bojkottáltak. Lugoson a kaptafakészítők bérharcban állanak. Bécsben az összes asztalosokat és kárpitosokat kizárták a munkából. Sátoraljaújhelyen a szobafestő munkások bérharcza győzelemmel véget ért. Eszékről jelenti a M. T. I., hogy az a remény, hogy a sztrájkoló kőművesek elejtik követeléseiket és ma munkába állanak, nem teljesült. Az építőmesterek most lépéseket tettek, idegen munkások behozatalára. A budapesti kőművesek munkarendje még mindig nem jutott dűlőre. A mesterek a békés megegyezés helyett úgy látszik a bojkottra vágyakoznak. Olyan béreket ajánlottak fel, amelyek nem közelítik meg a fővárosi drágaságot. Három évre szóló szerződést ajánlottak fel és pedig az első évben 42 fillér minimálisbért 46 fillér átlagbérrel, a második esztendőben 9 és fél órás munkaidőt és a minimális munkabérnek az előző évhez arányított óránként 2 fillérrel való emelését, a harmadik esztendőben ugyancsak 2 fillérrel emelkedne óránként a minimális bér. A segédek gyűlése az ajánlatot nem fogadta el, mert a lakbérek és élelmiszerek árának óriási emelkedése és a felajánlott bérek közötti különbség lehetetlenné teszi a tisztességes módon való megélhetést. Arra utasította a bizottságot, hogy jobb feltételeket követeljenek a mesterektől s akkor hajlandók lesznek a békés megegyezésre. A mesterek azonban makacsok, nem akarnak engedni. Az építőmunkások ezzel szemben kénytelenek a bojkottot folytatni. Miután a harcz folyik, építőmunkások kerüljék Budapestet. A fehér- és rabitz-munkások Ehien János munkáin sztrájkolnak. Ezek az épületek a következő helyeken vannak: Király- és Rózsa-utca sarok, Csömöri- és Aréna-út sarok, Újvilág-u. — Kondor és Feledi-épület, Károly-körút 24. — Fehérsas-tér Budán, Joó Lajos épülete. Börze-épület, Tudor-utca. — Ehien-féle villa, Szent-Lőrincz. • Csongrádon bojkott alatt vannak: Mészáros Sándor építőmester, Pozsár József kőmivesmester, Kátai Pál ácsmester, Mészáros János, Szabó Imre, Csépe András, Bertus János kisiparosok és Mátrai Lajos téglagyára. Senki oda ne utazzon! Kispesten az építőmunkások győzelmével a bérmozgalom véget ért. Magyarkundán a Bohn-féle téglagyár még mindig bojkott alatt áll. A többi mesterekkel létrejött a megegyezés. Mezőserényben az építőmunkások bérharcban állanak. Mindenki kerülje Maasz Ádám gyomai- és bihar-nagybajomi, Maasz Márton komádi, Piltz József kőrösladányi, Kriszt Mihály medgyesegyházi munkáit és az összes mezőberényi mestereket. Sárváron a selyemgyár építkezésén a kőművesek sztrájkba léptek. Marosvásárhelyen az építőmunkások Soós Pál vállalkozó munkáira kimondották a bojkottot. Tovább dolgoznak mint a munkások ellenségei: Rác Ferenc, Domonkos és Dénes testvérek, akik ácssegédek, Szőnyi István és Császár Ferenc. Budapesten Kondor és Feledi építészek Kossuth Lajos utcai épületére kimondták a bojkottot. Hódmezővásárhelyen Krizslicz Péter, Koncz Pál, Szabó Mihály kőművesmesterek és Bekő Ferenc ácsmester munkái bojkottálva vannak. Pakson a Hirsinger építőmester munkáira kimondott bojkott a munkások győzelmével tegnap véget ért. Győrben Schlichter építőmester munkáin kiütött a sztrájk. Debrecenben a budapesti Horváth-cég ácstelepén a bojkott a munkások teljes győzelmével véget ért. Jászberényben sztrájkolnak az építőmunkások. Pásztón az építőmunkások sztrájkja győzelemmel végződött. Kőbányán a Wottova- és Reitschlager-féle kádárműhelyek bojkottálva vannak. Budapesten a Bergauer-féle paplanos műhely bojkottálva van. Szegeden az asztalosmunkások bérharcban állanak. Győrben a Kohn-féle olajgyár bojkottálva van. Kádárok Győrbe ne utazzanak ! Jászberényben a Grünbaum-féle üzletben az asztalosok sztrájkba léptek. Általános sztrájk Kaposvárott. (A magyar távirati iroda jelentése.) A sztrájkmozgalom terjed. Ma ismét öt iparágnál jelentették ki a sztrájkot. Eddig sztrájkolnak : a kőmivesek, lakatosok, asztalosok, kőfaragók, szobafestők, mázolók, szerelők, bognárok és kovácsok. A fiumei sütőmunkások bérharca győzelemmel végződött. Sztrájk készül. Ácsok: Erzsébetfalva, Hatvan, Gyöngyös, Ungvár, Szatmár. Kőművesek: Szolnok, Makó, Marosvásárhely, Orosháza, Ercsi, Kassa, Nagybecskerek, Apatin, Nagykőrös, Nagyszalonta, Paks. — Famunkások: Cegléd, Újvidék, Nagyvárad, Temesvár, Kaposvár. — Bádogosok: Budapest (Plundrich, Pründl és Szepesi, Fort, Bondy és Társa), Győr. — Szabómunkások: Újpest, Gyula. — Kefegyári munkások: Nagyvárad. — Sűtőmunkások : Lugos. a KPSZAVA 1906. április 4. EGYLETI HÍREK. A kereskedelmi alkalmazottak szakegylete (Király u. 12) e hó 4-én, kedden este 9 órakor taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Egyleti ügyek. 2. A sajtó. A művelődési kör kedd esti felolvasása újabb értesítésig elmarad. A kassai kerületi betegsegélyző-pénztár közgyűlése. Kassáról jelenti a M. T. J., hogy a kassai kerületi betegsegélyző pénztár tegnap közgyűlést tartott, melyen elfogadták a múlt évi zárszámadásokat és Kiiz dr. indítványát, hogy a tagdíjakat emeljék fel, mert másként a pénztár fennállása nincs biztosítva. Klein Lipót elvtárs életképtelennek látván a pénztárt, annak feloszlatását kívánja. Többek hozzászólása után elhatározták, hogy a díjakat nem emelik fel. Az elnök felebbezett a minisztériumhoz. Szerkesztői üzenetek. F. Á., Budapest. Az ön által sürgetett egyesület már fennáll, ha nem is olyan formában, ami nő kívánatos volna. Címet és felvilágosítást adhatunk a szerkesztőségben. — Lajos dr., Páris. Várjuk az adatait minél előbb. N—t L—s, Budapest. Szívesen látjuk. Esetleg jön a küldeménye. Nagy Gábor, Budapest. Sajnálni kell azt a szerencsétlent és felvilágosítani; ha írnánk róla, csak rontanánk a dolgot. Szatmár, G. H. A Sz. N. okvetetlenkedései ne bántsák; önnek igaza van abban, hogy az állam nem etikai, hanem gazdasági alapokon nyugvó politikai szervezet. A lapocskának tehát az etikai szervezethez fűzött nyaktörő fejtegetései elesnek. S hogy a szoczialistáknak nem akar jogot adni ?! Ajaj, ha az tőle függne ! Csakhogy nem a vakondok látják ám el napsugárral a világot! Seholország 1. Utópista regény. 2 — Irta Morris William. — Ez a dátum lezárta ajkamat, mintha lakatot vertek volna rá, mert elértettem, hogy valami megmagyarázhatatlan történt és hogy egy vigyázatlan szó a keresztkérdések és ferde, visszatetsző feleletek tömkelegébe sodort volna. Megkíséreltem tehát lehetőleg elfogulatlan arcot vágni és pillantásaimat közönyösen jártatni végig a partokon, a sok változás ellenére is, amit a hídig és azon túl, mondjuk a szappangyárig, észleltem. A folyótól némi távolban, mindkét parton, csinos, alacsony és nem igen nagy téglaházak "emelkedtek cseréptetőkkel, amelyek igen lakhatóknak és kényelmeseknek látszottak és egészen azt a hatást keltették, mintha belsejükben nagyon vidám élet folynék. Terjedelmes kert terült el mellettük a folyó partjáig és üde kertek lehelték illatukat a fodros habokig; a fák mögött hatalmas fák zöldeltek, többnyire platánok és egész Putney-ig olyan volt a folyó, mint egy tó, melyet virágzó erdőkbe borított partok vesznek körül, oly sűrűn állottak a fák. Önkénytelenül felkiáltok: — Mennyire örülök, hogy Barn Elms nincs beépítve ! Alig hagyták el azonban a szavak fogaim sövényét, elpirultam ostobaságom miatt és útitársam olyan félmosolylyal nézett rám, amelyet megértettem. Hogy zavarodottságomat elpalástoljam, igy szóltam: — Ingyen kérem, most a partra, szeretnék reggelizni. Bólintott, erős evezőcsapással megfordította a csónakot és egy pillanattal később ismét a hajóállomáson voltunk. Kiugrott, én követtem és egy cseppet sem csodálkoztam, midőn megállt, mintha a kikerülhetetlen utójátékot várta volna, amelylyel mindenki bevégezni szokta polgártársának tett szolgálatát. Kezemmel rögtön mellényzsebembe nyúltam és megkérdeztem: „Mennyi jár?" bár nem tudtam szabadulni attól a kényelmetlen érzéstől, hogy pénzemet talán egy gentleman-nek ajánlom fel. Meglepett arccal felelt: — Mennyi jár? Nem értem. Talán úgy érzi, mennyire jár az idő? Talán . . . Zavartan dadogtam. — Kérem, ne vegye kérdésemet rossz néven, nem akartam önt megsérteni, de mennyivel tartozom? Amint látja, idegen vagyok és így az önök szokásait és pénzét nem ismerem. Ezzel egy csomó pénzt vettem ki zsebemből, amint az idegen államokban szokás. És ez alkalommal észrevettem, hogy az ezüstpénz az öntöttvas-kályha színét vette föl. Még mindig meglepettnek látszott, de legkevésbé sem sértődöttnek és a pénzt látható kíváncsisággal szemlélte. Nos, gondoltam, mégis csak hajóslegény és megfontolja, hogy mennyit kérhet. Kérjen bár egy kissé sokat, ily remek fickótól nem veszem rossz néven. Nem is idegenkedném attól, hogy őt egy napon vezetőnek felfogadjam, miután olyan eszes ember. Ekkor új barátom megfontoltan így szólt: — Most tudom, mit gondol ön. Ön azt hiszi, hogy én szolgálatot tettem önnek és hogy ezért kötelessége nekem valamit adni és hogy ugyanezt nekem is meg kell tennem, ha szomszédom valami különös szolgálatot tesz nekem. Hallottam ilyesmiről, de — ne vegye rossz néven — előttünk ez nagyon terhes és aprólékosnak látszik. Amint látja, az átvivés és csónakázás hivatásom és bárkinek szolgálatjára állok, akinek szüksége van rám, hogy ezért megajándékoztassam magam, több mint különös volna. És ha már valaki ad nekem valamit, akkor a második és harmadik is meg akarja ezt tenni és nem fogja zokon venni, ha megmondom önnek, hogy nem is tudnám, hogy hová rakjam a barátság eme zálogait és a szeretet jeleit. És oly hangosan és vidáman nevetett, mintha különösen mulattató tréfának tartaná, hogy azt hiszik róla, hogy fizetést fogad el munkájáért. Azt kérdeztem magamtól, hogy ennek az embernek egészséges, virágzó külseje ellenére is, talán nincs egész rendben a feje és tekintve a mély