Népszava, 1905. július (33. évfolyam, 116–141. sz.)

1905-07-16 / 129. szám

1905. július 13. NÉPSZAVA nem soká hősködhetett, mert Mayer elvtárs védője Dr. Beck folytonos keresztkérdéseivel úgy sarokba szorítja az össze-vissza hazudozó államügyész urat, hogy végre a védőnek azon kérdésére, hogy nem-e játszott életében soha hazárdjátékot, igy felel­t : Megtagadok minden válaszadást-A védő: Akkor kérnem kell a bíróságot, hogy a tanúhoz hivatalból intézze ezt a kérdést, mert itt az alapperben ítélkező bíróság tagjainak bemuta­tásáról van szó. Ezek az urak odahaza nagyban játszanak hazárdjátékot s ha egy szerencsétlen ördög hasonló dolog miatt eléjük kerül, a legna­gyobb lelki nyugalommal vádlatt tesznek ellene, sőt el is ítélik. . . . — Az elnök. Tehát in teszem f­el a kérdést. — Én pedig megtagadom rá a feleletet — fe­lelt az ügyész. , — Ez nekem elég, kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy a tanú megtagadta, a feleletet­­a hozzá inté­zett kérdésre, szólt körbe a vérrel. — Én a feleletet nem tagadtam meg, tiltakozott az ügyész, de elvből nem felelek. Kíváncsi va­gyok, kinek mi köze ahoz, hogy mint államügyész szoktam-e kártyázni vagy nem? — Ehez igen is sok közünk van — mert ön fő­őre az oldenburgi igazságszolgáltatásnak. De ön elvből nem felel. (Derültség.) Ez után több magas állású egyén őszintén be­vallja, hogy ők valamennyien Buhstrat miniszter úrral mindig és szokványosan hazárdjátékokat játszanak. Barth Steward tanú elmondja, hogy egy Salziger nevű kaszinó-pincér panaszkodott neki, hogy Rudstrat folyton pumpolja , hogy már nagyon sokkal tartozik neki. A tárgyalás folyik. SZAKMOZGALOM. A pincérek ügye, írják nekünk: A „Buda­pesti Pincérek Szakegyesületé"-nek a múlt évben történt erőszakos feloszlatása után általános volt az az óhaj a szakegyesület volt tagjai részéről, h­ogy a szakegylet volt vezetői a „Mope­ben fejtsenek ki olyan agitációt, amelynek révén vezető szerephez juthatnának, s így az országos egyesületet szocialista szervezetté alakíthassák át. Ez az idő elérkezett május 23-án, a „Mope" köz­gyűlése idején. A jövendő vezetőség úgy a szak­lap, valamint gyűlések által minden előkészületet megtett, hogy a pincér elvtársak, akik többségben vannak az egyesületben, a szociáldemokrata jelöl­teket támogassák. Ámde mi történt ?! A hallatlanul erőszakoskodó igazgatóság által terrorizált elvtársak is a hivata­los jelöltekre szavaztak s ezáltal a szocialista ve­zetőség létrejöttét meghiúsították éppen azok, akik három éven át ellene voltak a régi vezetőség működésének és egész irányának. A kibukás ténye, amely bennünket sújtott, nem érint bántóan minket, de fáj nekünk az, hogy egy egész esztendő fáradságos küzdelmekkel és áldo­zatokkal járó előkészítő­ munkálatai vesztek ez­által kárba, holott ezen idő alatt más irányban üdvösebb munkát végezhettünk volna. Hogy elv­társaink gyenge lábon álló elvhűsége egy csekély fenyegetés által megingott s hogy a rágalmak iránti fogékonyságuk mily kárt tett, annak tuda­tára majd csak ezután fognak ébredni. Mert hiszen mit tettek? Újból a saját nyakunkra ültették a copfos, maradi, csupán egyéni hiúságból egyletes­dit játszó és a munkaadókkal karöltve sétáló ve­zetőséget. Ellenben kibuktatták azokat, akik ed­dig is a tőlük telhető legnagyobb önfeláldozással harcoltak a pincérség jobb jövőjéért és akik ez­után is az osztályharc álláspontján a kizsákmá­nyoló és jogfosztó munkaadó-osztály érdekével szemben a pincért mint munkást egy erős szerve­zet kebelében meg akarták védelmezni. A kibuk­tatott jelöltek programmja ez volt: 1. Szükségesnek látjuk és minden lehetőt elkö­vetünk, hogy Budapest pincérei részére hetenkint egy 24 órás szabadnapot biztosítsunk. 2. Odatörekszünk, hogy az ügynöki rendszert úgy a kávéházi, mint az éttermi részen teljesen megtörjük és a munkát keresőket díjtalanul munká­hoz juttassuk. 3. Kimondjuk, hogy állást foglalunk a túlmérték­ben alkalmazott munkaidővel szemben és törek­szünk, hogy a jelenlegi magas munkaidő redukál­tassák. 4. A felmondási időre nézve a most alkalmazott három napi felmondási idő helyett, az ipartörvény­nek idevonatkozó rendelkezéseit erélyesen szor­galmazzuk. 5. Szervezeti alapon indított országos pincér­mozgalom útján arra igyekszünk, hogy szakmánk, mint szakképzett iparág elismertessék. 6. Az egyesület tagjait jogi tanáccsal ellássuk és a munkaviszonyból eredő sérelmek esetén vé­delemben részesítsük. (A jelenlegi alapszabályok ezt nem biztosítják.) 7. A pincérek megélhetésének biztosítására a munkabérnek oly jelentékeny felemelését követel­jük, amely a borravaló nélkülözését lehetővé teszi. 8. A munkanélkü­l levő és így kisegítésre szorult pincérek napidiját egységesen megállapítani s az itt elérhető minimumot kivivni főtörekvésünket fogja képezni. 1. Szükségesnek látjuk még a következőket: a) az önművelődésre nézve, esti felolvasások és társadalomtudományi előadások rendezését, könyv­tár felállítását; b) az egyesület képviseletét a szak­tanácsban s minden fővárosi tagunknak a szociál­demokrata párthoz való tartozását; c) az önhibá­jukon kivül munkanélkülivé lett tagtársaknak anyagi segélyezését (a jelenlegi alapsz­­bályok ezt sem biztosítják); d­­) ellentállási pénztár felállítá­sát ; e) az egyesületnek szakszervezeti alapra való helyezését; f) állandó szervező-bizottság létesí­tését. Ezen programmnak a gyakorlati életben való megvalósítására a vezetőség magát kötelezi és e programmhoz mérten az alapszabályokat mó­dosítja. Im, ezeket akarták a „Jippeu-ban megvalósítani és ezek által akarták a fővárosi pincéreket az or­szágos egyletbe bevezetni. Ez a programm azon­ban a főpincérek és a munkaadók hajcsáraiból ala­kult igazgatósági klikknek nem tetszett s keresz­tülvitték annak elbukását. Ezen felsorolt programm megvalósítására most már más eszköz nem áll rendelkezésre, mint egy új szakegyesület felállítása, amely szakegyesület alapszabályai már hónapok óta a belügyminisz­tériumnál fekszenek. Most tehát a pincéreknek minden erejükkel ezen új egyesület felállítására kell törekedniük. De addig sem szabad tétlenek­nek lenniök, míg az alapszabályokat jóváhagyják, hanem egy szervező­bizottsággal az élükön, az előkészítő munkálatokat már­is meg kell kez­deniök. Hogy minél alaposabb munkát végezhessenek azok, akik az új szakegyesületnek hívei akarnak lenni, ezt levél útján, pontos cím (üzlet és lakás) megjelölésével, jelentsék be Farkas János elvtárs­nak (Szondy­ utca 51. sz., földsz. 21. sz.). TŐKÉ ESM­UIKA. A gázgyári munkások egyez­sége. A budapesti gázgyárak munkásai körülbelül hét hónap előtt fogtak hozzá a szervezkedéshez s ezen aránylag nagyon rövid idő alatt olyan utat tettek meg a különféle vívmányok terén, hogy büszkeséggel tekinthetnek vissza. Ez az út tanúságot tesz a szervezettség s az összetartás minden gátat elsöprő erejéről. Mikor a munká­sok szervezetbe tömörültek, meg kellett küzdeniök első­sorban a gázgyárak igazgatóságával, amely természetesen ellenszenvvel fogadta a munkások első lépését a fölvilágosodottság felé; másod­sorban munkástársaikkal is, akik évek óta nyögve a nehéz munka igáját, úgyszólván bele­törődtek sorsukba s még remélni sem merték he­lyzetük megjavulását. A munkások többségének lelkesedése azonban leküzdötte a felmerült ne­hézségeket s rákényszerítette az igazgatóságot a szervezkedés jogának elismerésére. Mikor ezt elérték, első törekvésük az volt, hogy megkíséreljék a munkabérek emelésével s a gázgyárakban uralkodó tarthatatlan viszonyok megszüntetésével sorsuk megjavítását. A lefolyt hét hónap alatt egy pillanatig sem szűnt meg a harc, amely végre is meghozta az óhajtott ered­ményt — a mai napon megkötött egyezménybe foglalt vívmányok alakjában. A mai napon aláírott egyezmény körül előző­leg hosszabb viták fejlődtek, mert voltak mun­kások, akik nem voltak megelégedve azokkal az engedményekkel, miket a munkások megbízottjai az igazgatóságtól ki tudtak csikarni. A munkásmegbízottak tehát, hogy a munkások állásfoglalása teljesen érvényesülhessen, titkosan leszavaztatták őket arra, hogy kívánják-e a békét az egyezmény elfogadásával, vagy pedig sztrájkba akarnak-e állani. A titkos szavazás eredményé­nek konstatálása a munkás-megbízottak s az igazgatóság megbízottjainak közös értekezletén történt, amiről a következő jegyzőkönyv szá­mol be: Jegyzőkönyv mely felvétetett Budapest-józsefvárosi légszesz­gyár (VIII. ker., Tisza Kálmán­ tér 20.) föld­szinti pénztár­szobájában. Jelen voltak a társaság képviseletében: Ber­nauer Izidor, Boltz Keresztély és Schödl Li­pót helyettes-igazgatók; a munkások képvi­seletében : Bokányi Dezső, Teszársz Károly, Schmidt Lipót; a józsefvárosi telepről: Kálmán István, Petőcz Illés, Gerbanecz Márton; a fe­rencvárosi I. telepről: Zsoldos Imre, Schier­ling József, Fax Mihály; ferencvárosi I. te­lepről : Simon József, Szabó Mihály, Majsai Pál; a budai telepről: Gü­ttler Ignác. A megbízottak felbontják a szavazólapokat tartalmazó borítékokat, Bokányi Dezső ellen­őrzés céljából, mindnyájuk jelenlétében meg­olvassa a szavazólapokat. Teszársz Károly, mint a szövetség elnöke konstatálja a követ­kező eredményt: Leadatott összesen 763 sza­vazat, mely közül három szavazat érvénytelen­nek nyilváníttatik, az érvényes 760 szavazat a következőképpen oszlik meg és pedig: a béke a sztrájk mellett mellett Ferenczváros I. ..... 168 9 Ferenczváros II 160 2 Budai telep ....... 65 — Józsefváros .... . . . 210 146 Összesen 777 663 157 A bizalmi férfiak annak konstatálása után, hogy minden szabályszerűen folyt le, kijelen­tik, hogy az eredményt tudomásul veszik és a békét, valamint a szerződés aláírását a közakarat kifejezésének nyilvánítják. Kmf. Schmidt Lipót Teszársz Károly Bokányi Dezső jkv. vezető: Kálmán István Majsai Pál Simon József Gerbavecz Márton Szabó Mihály Zsoldos Imre Petőcz Illés Schierling József Gü­rtler Ignác Fax Mihály Schödl Bernauer Az elfogadott szerződés szerint a gázgyári munkások volt és újonnan megállapított bérei a következők: Régi bérek Ú­j bérek Emelkedés korona Ngo Napszámosok 2. 2.30 2.40—2.90 kb. 20 Tűzházi munkások 3. 4.20 4.20—5.05 „ 30 Kocsihúza, retorta­töltők, esőtisztí­tók és a kazán­fűtők s gépészek segédmunkásai — 3.40—4.80 •— Szakmunkások — 2.60—5.00 3.50—6.20 „ 30 A tűzházból az udvarra kikerülő munkások 2.20 3.— „ 30 A vasárnapi fel­váltáskor a 18 órai munkaszak­ért járt— -- -- 18 órai bér 21 órai bér „ — Vasár- „és ünnep­napon a munka­idő volt 8 óra 7 óra „ — A rend. napi munka 10 óra 9'/, óra „ — A munkabérek emelkedésén kivül a munkások ezentúl korpótlékban is részeszesülnek, ami eddig nem volt. A korpótlék a következő: Napszámosoknak: 5 év után 10 fillér, 10 év után 20 fillér. Tűzh­ázi munkásoknak : 3 év után 5% 5 „ „ 10% 10 „ „ 15% 20 „ ,, 20»/o 25 „ „­ 25% Az egyezmény ezeken kívül a következő fon­tosabb pontokat tartalmazza : 1. Túlórázásnál, valamint rendkívüli munkáknál 25 százalék pótbér fizettetik. 2. A munkások ellenőrzésére a számlatábla-rendszer állapíttatik meg. 3.­ A gyárakban — ott, ahol még nincse­nek —­a munkások részére lehetőség szerint meg­felelő fürdőhelyiségek és ruhaszekrények állíttat­nak fel. 4. Hivatkozással ezen megállapodás 1. pontjára, önmagától értetik, hogy ezen egyezmény a már jobb fizetésben részesülő munkások kerese­tét nem érinti és az eddig szerzett jogokat (kár­pótlék) nem csorbíthatja. 5. A több napra való sétálásra küldés elnevezés alatt eddig is szokásban volt büntetés megszüntettetik. 6. Ezen megállapodás aláírásakor, a légszeszgyárak szolgálatában álló munkások közül a mozgalomból kifolyólag senki el nem bocsátható, amennyiben az illető munkás az engedelmességet feljebbvalói irányában meg nem tagadja és ellenszegülő botrá­nyos magaviseletet nem tanúsít és a gyári rend­szabályt meg nem sérti. 7. A munkásviszonyból eredhető vitás kérdések elintézésére, amennyiben ezek a gyári rendszabály szerint rendezhetők nem volnának, a munkások által évről-évre saját körük­ből megválasztandó bizottság, az igazgatósággal egyetértőleg van hivatva. 8. A három évi tartam lejárata előtt egy hónappal ezen egyezmény köl­csönösen felmondható, míg ha meg nem történnék, az további egy évi érvénnyel bír. Tekintettel, hogy a Magyarországi vas- és fém­munkások központi szövetsége ezen egyezmény 9

Next