Népszava, 1905. július (33. évfolyam, 116–141. sz.)
1905-07-16 / 129. szám
1905. július 13. NÉPSZAVA nem soká hősködhetett, mert Mayer elvtárs védője Dr. Beck folytonos keresztkérdéseivel úgy sarokba szorítja az össze-vissza hazudozó államügyész urat, hogy végre a védőnek azon kérdésére, hogy nem-e játszott életében soha hazárdjátékot, igy felelt : Megtagadok minden válaszadást-A védő: Akkor kérnem kell a bíróságot, hogy a tanúhoz hivatalból intézze ezt a kérdést, mert itt az alapperben ítélkező bíróság tagjainak bemutatásáról van szó. Ezek az urak odahaza nagyban játszanak hazárdjátékot s ha egy szerencsétlen ördög hasonló dolog miatt eléjük kerül, a legnagyobb lelki nyugalommal vádlatt tesznek ellene, sőt el is ítélik. . . . — Az elnök. Tehát in teszem fel a kérdést. — Én pedig megtagadom rá a feleletet — felelt az ügyész. , — Ez nekem elég, kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy a tanú megtagadta, a feleleteta hozzá intézett kérdésre, szólt körbe a vérrel. — Én a feleletet nem tagadtam meg, tiltakozott az ügyész, de elvből nem felelek. Kíváncsi vagyok, kinek mi köze ahoz, hogy mint államügyész szoktam-e kártyázni vagy nem? — Ehez igen is sok közünk van — mert ön főőre az oldenburgi igazságszolgáltatásnak. De ön elvből nem felel. (Derültség.) Ez után több magas állású egyén őszintén bevallja, hogy ők valamennyien Buhstrat miniszter úrral mindig és szokványosan hazárdjátékokat játszanak. Barth Steward tanú elmondja, hogy egy Salziger nevű kaszinó-pincér panaszkodott neki, hogy Rudstrat folyton pumpolja , hogy már nagyon sokkal tartozik neki. A tárgyalás folyik. SZAKMOZGALOM. A pincérek ügye, írják nekünk: A „Budapesti Pincérek Szakegyesületé"-nek a múlt évben történt erőszakos feloszlatása után általános volt az az óhaj a szakegyesület volt tagjai részéről, hogy a szakegylet volt vezetői a „Mopeben fejtsenek ki olyan agitációt, amelynek révén vezető szerephez juthatnának, s így az országos egyesületet szocialista szervezetté alakíthassák át. Ez az idő elérkezett május 23-án, a „Mope" közgyűlése idején. A jövendő vezetőség úgy a szaklap, valamint gyűlések által minden előkészületet megtett, hogy a pincér elvtársak, akik többségben vannak az egyesületben, a szociáldemokrata jelölteket támogassák. Ámde mi történt ?! A hallatlanul erőszakoskodó igazgatóság által terrorizált elvtársak is a hivatalos jelöltekre szavaztak s ezáltal a szocialista vezetőség létrejöttét meghiúsították éppen azok, akik három éven át ellene voltak a régi vezetőség működésének és egész irányának. A kibukás ténye, amely bennünket sújtott, nem érint bántóan minket, de fáj nekünk az, hogy egy egész esztendő fáradságos küzdelmekkel és áldozatokkal járó előkészítő munkálatai vesztek ezáltal kárba, holott ezen idő alatt más irányban üdvösebb munkát végezhettünk volna. Hogy elvtársaink gyenge lábon álló elvhűsége egy csekély fenyegetés által megingott s hogy a rágalmak iránti fogékonyságuk mily kárt tett, annak tudatára majd csak ezután fognak ébredni. Mert hiszen mit tettek? Újból a saját nyakunkra ültették a copfos, maradi, csupán egyéni hiúságból egyletesdit játszó és a munkaadókkal karöltve sétáló vezetőséget. Ellenben kibuktatták azokat, akik eddig is a tőlük telhető legnagyobb önfeláldozással harcoltak a pincérség jobb jövőjéért és akik ezután is az osztályharc álláspontján a kizsákmányoló és jogfosztó munkaadó-osztály érdekével szemben a pincért mint munkást egy erős szervezet kebelében meg akarták védelmezni. A kibuktatott jelöltek programmja ez volt: 1. Szükségesnek látjuk és minden lehetőt elkövetünk, hogy Budapest pincérei részére hetenkint egy 24 órás szabadnapot biztosítsunk. 2. Odatörekszünk, hogy az ügynöki rendszert úgy a kávéházi, mint az éttermi részen teljesen megtörjük és a munkát keresőket díjtalanul munkához juttassuk. 3. Kimondjuk, hogy állást foglalunk a túlmértékben alkalmazott munkaidővel szemben és törekszünk, hogy a jelenlegi magas munkaidő redukáltassák. 4. A felmondási időre nézve a most alkalmazott három napi felmondási idő helyett, az ipartörvénynek idevonatkozó rendelkezéseit erélyesen szorgalmazzuk. 5. Szervezeti alapon indított országos pincérmozgalom útján arra igyekszünk, hogy szakmánk, mint szakképzett iparág elismertessék. 6. Az egyesület tagjait jogi tanáccsal ellássuk és a munkaviszonyból eredő sérelmek esetén védelemben részesítsük. (A jelenlegi alapszabályok ezt nem biztosítják.) 7. A pincérek megélhetésének biztosítására a munkabérnek oly jelentékeny felemelését követeljük, amely a borravaló nélkülözését lehetővé teszi. 8. A munkanélkül levő és így kisegítésre szorult pincérek napidiját egységesen megállapítani s az itt elérhető minimumot kivivni főtörekvésünket fogja képezni. 1. Szükségesnek látjuk még a következőket: a) az önművelődésre nézve, esti felolvasások és társadalomtudományi előadások rendezését, könyvtár felállítását; b) az egyesület képviseletét a szaktanácsban s minden fővárosi tagunknak a szociáldemokrata párthoz való tartozását; c) az önhibájukon kivül munkanélkülivé lett tagtársaknak anyagi segélyezését (a jelenlegi alapszbályok ezt sem biztosítják); d) ellentállási pénztár felállítását ; e) az egyesületnek szakszervezeti alapra való helyezését; f) állandó szervező-bizottság létesítését. Ezen programmnak a gyakorlati életben való megvalósítására a vezetőség magát kötelezi és e programmhoz mérten az alapszabályokat módosítja. Im, ezeket akarták a „Jippeu-ban megvalósítani és ezek által akarták a fővárosi pincéreket az országos egyletbe bevezetni. Ez a programm azonban a főpincérek és a munkaadók hajcsáraiból alakult igazgatósági klikknek nem tetszett s keresztülvitték annak elbukását. Ezen felsorolt programm megvalósítására most már más eszköz nem áll rendelkezésre, mint egy új szakegyesület felállítása, amely szakegyesület alapszabályai már hónapok óta a belügyminisztériumnál fekszenek. Most tehát a pincéreknek minden erejükkel ezen új egyesület felállítására kell törekedniük. De addig sem szabad tétleneknek lenniök, míg az alapszabályokat jóváhagyják, hanem egy szervezőbizottsággal az élükön, az előkészítő munkálatokat máris meg kell kezdeniök. Hogy minél alaposabb munkát végezhessenek azok, akik az új szakegyesületnek hívei akarnak lenni, ezt levél útján, pontos cím (üzlet és lakás) megjelölésével, jelentsék be Farkas János elvtársnak (Szondy utca 51. sz., földsz. 21. sz.). TŐKÉ ESMUIKA. A gázgyári munkások egyezsége. A budapesti gázgyárak munkásai körülbelül hét hónap előtt fogtak hozzá a szervezkedéshez s ezen aránylag nagyon rövid idő alatt olyan utat tettek meg a különféle vívmányok terén, hogy büszkeséggel tekinthetnek vissza. Ez az út tanúságot tesz a szervezettség s az összetartás minden gátat elsöprő erejéről. Mikor a munkások szervezetbe tömörültek, meg kellett küzdeniök elsősorban a gázgyárak igazgatóságával, amely természetesen ellenszenvvel fogadta a munkások első lépését a fölvilágosodottság felé; másodsorban munkástársaikkal is, akik évek óta nyögve a nehéz munka igáját, úgyszólván beletörődtek sorsukba s még remélni sem merték helyzetük megjavulását. A munkások többségének lelkesedése azonban leküzdötte a felmerült nehézségeket s rákényszerítette az igazgatóságot a szervezkedés jogának elismerésére. Mikor ezt elérték, első törekvésük az volt, hogy megkíséreljék a munkabérek emelésével s a gázgyárakban uralkodó tarthatatlan viszonyok megszüntetésével sorsuk megjavítását. A lefolyt hét hónap alatt egy pillanatig sem szűnt meg a harc, amely végre is meghozta az óhajtott eredményt — a mai napon megkötött egyezménybe foglalt vívmányok alakjában. A mai napon aláírott egyezmény körül előzőleg hosszabb viták fejlődtek, mert voltak munkások, akik nem voltak megelégedve azokkal az engedményekkel, miket a munkások megbízottjai az igazgatóságtól ki tudtak csikarni. A munkásmegbízottak tehát, hogy a munkások állásfoglalása teljesen érvényesülhessen, titkosan leszavaztatták őket arra, hogy kívánják-e a békét az egyezmény elfogadásával, vagy pedig sztrájkba akarnak-e állani. A titkos szavazás eredményének konstatálása a munkás-megbízottak s az igazgatóság megbízottjainak közös értekezletén történt, amiről a következő jegyzőkönyv számol be: Jegyzőkönyv mely felvétetett Budapest-józsefvárosi légszeszgyár (VIII. ker., Tisza Kálmán tér 20.) földszinti pénztárszobájában. Jelen voltak a társaság képviseletében: Bernauer Izidor, Boltz Keresztély és Schödl Lipót helyettes-igazgatók; a munkások képviseletében : Bokányi Dezső, Teszársz Károly, Schmidt Lipót; a józsefvárosi telepről: Kálmán István, Petőcz Illés, Gerbanecz Márton; a ferencvárosi I. telepről: Zsoldos Imre, Schierling József, Fax Mihály; ferencvárosi I. telepről : Simon József, Szabó Mihály, Majsai Pál; a budai telepről: Güttler Ignác. A megbízottak felbontják a szavazólapokat tartalmazó borítékokat, Bokányi Dezső ellenőrzés céljából, mindnyájuk jelenlétében megolvassa a szavazólapokat. Teszársz Károly, mint a szövetség elnöke konstatálja a következő eredményt: Leadatott összesen 763 szavazat, mely közül három szavazat érvénytelennek nyilváníttatik, az érvényes 760 szavazat a következőképpen oszlik meg és pedig: a béke a sztrájk mellett mellett Ferenczváros I. ..... 168 9 Ferenczváros II 160 2 Budai telep ....... 65 — Józsefváros .... . . . 210 146 Összesen 777 663 157 A bizalmi férfiak annak konstatálása után, hogy minden szabályszerűen folyt le, kijelentik, hogy az eredményt tudomásul veszik és a békét, valamint a szerződés aláírását a közakarat kifejezésének nyilvánítják. Kmf. Schmidt Lipót Teszársz Károly Bokányi Dezső jkv. vezető: Kálmán István Majsai Pál Simon József Gerbavecz Márton Szabó Mihály Zsoldos Imre Petőcz Illés Schierling József Gürtler Ignác Fax Mihály Schödl Bernauer Az elfogadott szerződés szerint a gázgyári munkások volt és újonnan megállapított bérei a következők: Régi bérek Új bérek Emelkedés korona Ngo Napszámosok 2. 2.30 2.40—2.90 kb. 20 Tűzházi munkások 3. 4.20 4.20—5.05 „ 30 Kocsihúza, retortatöltők, esőtisztítók és a kazánfűtők s gépészek segédmunkásai — 3.40—4.80 •— Szakmunkások — 2.60—5.00 3.50—6.20 „ 30 A tűzházból az udvarra kikerülő munkások 2.20 3.— „ 30 A vasárnapi felváltáskor a 18 órai munkaszakért járt— -- -- 18 órai bér 21 órai bér „ — Vasár- „és ünnepnapon a munkaidő volt 8 óra 7 óra „ — A rend. napi munka 10 óra 9'/, óra „ — A munkabérek emelkedésén kivül a munkások ezentúl korpótlékban is részeszesülnek, ami eddig nem volt. A korpótlék a következő: Napszámosoknak: 5 év után 10 fillér, 10 év után 20 fillér. Tűzházi munkásoknak : 3 év után 5% 5 „ „ 10% 10 „ „ 15% 20 „ ,, 20»/o 25 „ „ 25% Az egyezmény ezeken kívül a következő fontosabb pontokat tartalmazza : 1. Túlórázásnál, valamint rendkívüli munkáknál 25 százalék pótbér fizettetik. 2. A munkások ellenőrzésére a számlatábla-rendszer állapíttatik meg. 3. A gyárakban — ott, ahol még nincsenek —a munkások részére lehetőség szerint megfelelő fürdőhelyiségek és ruhaszekrények állíttatnak fel. 4. Hivatkozással ezen megállapodás 1. pontjára, önmagától értetik, hogy ezen egyezmény a már jobb fizetésben részesülő munkások keresetét nem érinti és az eddig szerzett jogokat (kárpótlék) nem csorbíthatja. 5. A több napra való sétálásra küldés elnevezés alatt eddig is szokásban volt büntetés megszüntettetik. 6. Ezen megállapodás aláírásakor, a légszeszgyárak szolgálatában álló munkások közül a mozgalomból kifolyólag senki el nem bocsátható, amennyiben az illető munkás az engedelmességet feljebbvalói irányában meg nem tagadja és ellenszegülő botrányos magaviseletet nem tanúsít és a gyári rendszabályt meg nem sérti. 7. A munkásviszonyból eredhető vitás kérdések elintézésére, amennyiben ezek a gyári rendszabály szerint rendezhetők nem volnának, a munkások által évről-évre saját körükből megválasztandó bizottság, az igazgatósággal egyetértőleg van hivatva. 8. A három évi tartam lejárata előtt egy hónappal ezen egyezmény kölcsönösen felmondható, míg ha meg nem történnék, az további egy évi érvénnyel bír. Tekintettel, hogy a Magyarországi vas- és fémmunkások központi szövetsége ezen egyezmény 9