Népszava, 1905. augusztus (33. évfolyam, 142–168. sz.)

1905-08-01 / 132. (142.) szám

XXXIH. évfolyam. / ^ ii i Budapest, 1905. augusztus 1., kedd. 104. (132.) szám > AVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre 4.80 kor. fél évre . . 9.60 » I egy hóra . . 1.60 » Volksstimmeval együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. £ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi-út 32, (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár-utoa 1. az. (Telefon-szám 82—61.) A nép akarata. Mig a mai koalíciós többség kisebbség volt, folyton azzal támadt reánk, hogy miért töle követeljük az általános titkos választói jog megalkotását, miért nem a kormánytól'} Ma pedig azzal a hazugsággal akar hangulatot kelteni ellenlink, hogy a kormánytól akarjuk e jog megvalósítását és nem töle! Az igazság pedig az, hogy a múltban is, a jelenben is Ja koalíciótól követeltük és követeljük az általános választói jog meg­valósítását, mert a múltban is rajta múlott, de különösen a mai pillanatban tisztára és egyedül ö rajta múlik, hogy megvalósul-e vagy sem. Ha eddig el lehetett homályosítani ezt a ránk nézve mindig tiszta helyzetet, amely kezdettől fogva adott irányt politikai ma­gunktartásának: ma már nem lehet. A belügyminiszter nyilatkozata nyilván­valóvá tette, hogy a király és a mai kor­mány is hajlandó az általános titkos vá­lasztói jogot azonnal megvalósítani. Sőt: eddig meg nem cáfolt, tehát ugy látszik igaz hírek szerint, a belügyminiszter a kép­viselőház első ülésén be fogja nyújtani az erről szóló törvényjavaslatot. Tehát egyrész­ről nemcsak az engedékenység van meg e reform megalkotására, hanem az alkotásra váló komoly akarat is. Nagyot fordult ezzel a politikai helyzet. Ezelőtt azért kellett ostoroznunk a koalí­ciót, mert nem akarta kicsikarni az általá­nos választói jogot. Ma pedig azért kell ostoroznunk, mert meg akarja akadályozni megvalósulását! Igen: meg akarja akadályozni! A koalí­ciós lapok nem örömujjongva fogadják a törvényjavaslat beterjesztésének hirét, ha­nem ellenségesen. Apponyi, a nagy nemzeti hős, aki magáról számtalanszor hirdette már, hogy ö az általános választói jog hive, aki Pozsonyban felháborodott azon, hogy le akarták szögezni: kijelentette, hogy majd ez ellen a fogás ellen is tud tenni a koalíció ! Ellene, — értsük meg: — ellene. Fogásnak nevezi az általános választói jog­ról szóló azt a törvényjavaslatot, amelyet áhítozva vár az ország népe s amelyet ö maga is hirdetett! És nem azt jelenti ki, hogy haladéktalanul meg fogja szavazni ezt a törvénytervezetet, hanem — fenyegetödzik ellene ! Értjük. Ez a szemérmetlen, alávaló játék telje­sen méltó és következetes folytatása az eddiginek. Hirdetni az általános választói jogot, becsapni vele a népet: igen. De meg­valósítani: nem ! És közben meggyanúsítani, megrágalmazni bennünket, akik szikla­szilárdan kitartunk a nép e legelemibb és legszentebb jogának követelése mellett — ez a szent „hazafias" politika! Most torkuk szakadtából ordítják a ko­alíciós lapok valamennyien, hogy a koalíció is követeli az általános választói jogot: minek me­gyünk hát az alkotmányellenes kormányhoz érte! Ebben az orditozásban kettős a hazug­ság. Először is mi nem a kormánytól, ha­nem — még most vasárnapi határozatunk­ban is — határozottan a koalíciótól, mint parlamenti többségtől és mint erre szavá­val lekötött pártszövetkezettől követeljük az általános választói jog megalkotását. Másod­szor pedig hazugság az is, hogy a koalíció meg akarja valósítani e reformot. Hazug­ság ! Vagy azt hiszik az urak, hogy mi elfelejtettük azt a kérvényi bizottsági ülést, amelyen a függetlenségi párti többség lesza­vazta a saját párthívet és kimondotta, hogy nem kell neki az általános választói jog ?! Azt hiszik, elfelejtettük, hogy micsoda tojás­táncot járt e kérdés körül már számtalan­szor a főfővezér, Kossuth Ferenc?! Azt hiszik, elfelejtettük Bartha Miklós szemér­metlenül nyilt közbekiáltását, hogy szamárság az általános választói jog ? ! .. Nem felejtettük el. Nem bizony! A nyilvános csalások, hami­sítások ideje pedig lejárt. Ma tiszta a hely­zet. Ma már nem beszélni kell az általános választói jog mellett, hanem tenni. Ne fe­csegjenek mellette az urak, hanem valósítsák meg. Vagy ők mint kormány, vagy ők mint parlamenti többség. Vagy nyújtsák be a ja­vaslatot ők, vagy szavazzák meg a mai kor­mány benyújtandó javaslatát. De valósítsák meg! Ha nem teszik, akkor minden szép és hangzatos beszéd ellenére is alávaló, ocs­mány árulást követnek el a népen! hü vagyunk, — ez a mai helyzet. Vagy lesz a koalició becsületes — vagy becstelenül gaz lesz. Ha megvalósítja az álta­lános választói jogot ö maga, vagy sfegiti megvalósítani a mai kormánynak : ugy lehet becsületes. Vagy megakadályozza létrejöt­tét: igy lesz becstelen. De ha igy lesz, ha becstelenségétől már pirulni sem fog arcán a bőr: a nép tiz körmével fogja leszedni e bőrt róla, azt ígérjük! Vagy — vagy! Harmadik eset nincs. A nép készen áll mindkettőre. — a vasárnapi hatalmas gyűlés megmutatta, hogy készen áll. A yálasztói jog meg lesz minden fer­dítés, csalás, népámitás, hazugság, rágalom ellenére, — meg lesz, mert vele van az igazság, a jog ereje, mert vele van a nép tántoríthatatlan, legyőzhetetlen akarata! * A nép akarata. Vasárnap délután megnyilatkozott Budapest népének akarata. Negyvenezer munkásember hallgatta és tapsolta helyeselve, lelkesedve Bokányi Dezső elvtárs következő beszédét: Munkások, elvtársak! Az a szívélyes és testvéri üdvözlés, mely­ben önök engem, mint pártunk álláspontja, nak előadóját részesítenek, már eleve is fölmentenek az alól, hogy szót vesztegessek a rágalmakra, melyekkel ellenfeleink, külö­nösön az utóbbi napokban, bennünket illet­nek (Le a rágalmazókkal!); egyben bizo­nyítékát látom annak, hogy önök a nép ügye, az általános választói jog mellett lel­kesedve, egy akarattal kitartanak, küzde­nek és küzdeni fognak. (Éljenzés.) — „Önöket a nemzet ítélőszéke elé vi­szem; önöket eltiporja a nemzet" — e sza­vakkal oszlatta fel Tisza István gróf a kép­viselőházat. A nemzet alatt azokat a kivált­ságosakat értette, akiknek van választási joguk, s igy az alkotmány sáncain belül vannak. Megindult a választás. Az ellenzéki pártok szövetségre léptek egymással, s mint szövetség (koalició) vonultak a kiváltságo­sak választási küzdelmébe. Ott azonban a jogtalanok hangulatától korbácsolva, az ál­talános választási jog behozatalának ígér­getésével nyerték ki a mandátumot. Csakis ennek köszönhették, hogy győztek. Nem a nemzet, hanem a jogokért lelkesedő jogtalan nép ereje buktatta meg Tiszát! (Ügy van !) Mikor a nagyra növekedett ellenzék be­vonult a parlamentbe, vártuk, hogy nyíltan, őszintén szint vall az általános választói jog kérdésében, bjeváltja ígéreteit. De mit láttunk és láthatunk? Az általános válasz­tási jog úgyszólván lekerült a napi­rendről és á katonai került a homlok­térbe, dacára annak, hogy a választás ten­gelye nem a kommandó, hanem a választói jog volt. — Megkezdődött a kisebbség és többség játéka. Az ellenzék a kormányra tolta a felelősséget, a kormány az ellen­zékre. A 48 és 67 valóságos kalamajkát járt. (Derültség.) A nagy zűrzavarban Tisza elvonul a politikai színpadról, eljött he­lyette Fejérváry, ki a kisérő királyi kéz­iratban a belső ügyekben és gazdasági kérdésekben szabad kezet kapott — de magyar kommandó nélkül. Vagyis ha az ellenzéki koalició akarja, a belügyekben és gazdasági reformokban szabad utja a ki­bontakozásnak. Ez az adott helyzet. Már most az a kérdés, hogy a három dolog közül, és pedig a magyar kommandó, az önálló vámterület és az általános válasz­tási jog közül melyik eszköz a leghatható­sabb a kibontakozásra és legfontosabb az országra. (Éljen az általános választási jog! Percekig tartó éljenzés.) A Népszava mai száma 12 oldaL •

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék