Népszava, 1905. augusztus (33. évfolyam, 142–168. sz.)

1905-08-01 / 132. (142.) szám

1905. augusztus 6. NÉPSZAVA Dr. Goldner elvtárs intézett néhány szót az elvtársakhoz, mire a tömeg a Marseil­laise éneklésével szétoszlott. A tüntető felvonulás. Rekkenő melegség jellemezte az elmúlt vasár­napot. Nem jó idő ez a tömegre, még rosszabb talán mint az eső, de az öntudatos szociáldemo­krata munkásoknak a poklok tü­ze is kevés, ha arról van szó, hogy megmutassák, hogy élnek és élni is akarnak. Két órára délután meg is teltek hát szépen a Múzeum-kert mögötti csendes utcák elvtársaink ezernyi­ ezer tömegével. Budapest e „legelőkelőbb" negyedének palotái,­­ itt laknak a latifundu­mos főurak — meg-megremegtek a közöttük hömpölygő embertömeg morajlására s szigorúan lezárt vasredős ablakaikkal olybá tűntek fel, mint a nép fájdalmas emlékeinek hatalmas ko­porsói. Előttük hullámzott az öntudatos mun­­kásság hatalmas tömege s az emberek szemei­ben ott csillogott a jövőben bizó hitnek a fé­nyessége s ajkaikon ott morajlott az elnyomot­tak ama veszedelmes, sikongó melódiája, amely­nek hangjainál forrongó időkben a szeleknek szórták az ilyen gőgös, büszke márványpaloták pozdorjává zúzott faragott köveit.. » Gyorsan gyülemlett a nép. Nem jöttek fárad­tan, nem jöttek ellankadva, pedig egy heti ke­mény, elgyötrő munka nehezedett a vállaikra. Tudta ott mindenki, hogy az ő jogaikról esik ma szó s ez a mai nap is egy lépéssel előbbre viszi mindnyájukat a rabszolgasorból a boldogu­lás, a szabadság országa felé s az az egy lépés megéri azt a néhány ezer­­lépést, amelyet a Múzeumtól a Tatterszálig kell leróniok. Süthetett tehát a nap, ahogy csak akart, onthatta a me­legét; szemükbe mosolyoghatott a jámbor, el­vámolt eszű utcai járókelő — mert ilyen is akad — ahogy neki tetszett: az öntudatos mun­kásság nem néz félre az útból, amely a felsza­baduláshoz viszi. Három órára megmozdult a nép és lassú me­nésben kikanyarodott a Múzeum-körútra. Mikor a tömeg egészen benn járt a Kerepesi-úton, vé­gig lehetett tekinteni. Emberek, öntudatos em­berek mentek itt az úton, abban az óriási tö­megben, akiket nem kellett rendben tartani semmiféle rendezkedésnek. Szépen, ünnepiesen haladtak. Néha hallatszott egy-egy jelszó, ami a hangulatot, az elkeseredést jellemezte, néha pedig a munkás-marseillaise hangjai verték fel az utca csendjét. Künn a Tatterszál hatalmas csarnokában és a körülötte lévő térségen telepedtek le addig azok, akik vagy az időbeli szükség, vagy a meleg miatt nem vettek részt a menetben. Legalább háromszor annyi volt itt az ember, mint a ha­talmas menetben, úgy, hogy mikor beterelődött mindenki az óriási faalkotmány árnyékába, nem volt a helynek egy kis zugocskája sem, ahol ne szorongtak volna az emberek. Ennyi em­ber soha nem volt még itt egy csoportban. A gyűlés. A népgyűlést Kardos elvtárs nyitotta meg, aki elnökké dr. Goldner Adolf elvtársat, jegy­zővé Garbai Sándor elvtársat ajánlotta, amit egyhangú lelkesedéssel elfogadtak. A gyűlés le­folyása rendkívül impozáns volt. Lelkesedés, tetszés, éljenzés, taps orkánszerű viharzással zú­gott fel gyakran a negyvenezernyi ember feje felett, mikor Bokányi elvtárs hatalmas beszédét elmondotta. Szavai gyújtottak, érvelései meg­győztek mindenkit. A felolvasott határozati ja­vaslatot, mely a nép hatalmas ütése a koalíció­nak nevezett stréber politikai szövetkezetre, olyan óriási éljenriadallal fogadták, hogy per­cekig szót nem lehet érteni. Gyönyörű volt ez a nap és nagy tanulság a népnek! Goldner elvtárs megnyitván a népgyűlést, köszöni a személye iránt nyilvánuló bizalmat és kijelenti, hogy a mai népgyűlés egyetlen tárgya az általános titkos választói jog. Ezután így folytatta: Tisztelt elvtársak! Mint minden alkalomkor, valahányszor csak jogot akartunk és ennek érdekében a tettek mezejére léptünk, most is ránkzúdult a becsmérlések és rágalmak szenyes-piszkos árja. De amint a módfelett erős érdeklődés ime mutatja, ez a szenyes áradat nem zárhatja el a munkásságnak az igazság felé vezető útját. Ami minket illet, nem hederü­­ü­nk az alattomos rágalmakra, de haladunk a megkezdett úton. Ez az út az általános, titkos választói jog kivívásához vezet. Bokányi elvtárs beszédét és az elfogadott határozati javaslatot föntebb közöljük. A gyűlés folyamán a következő üdvözlő táv­iratok érkeztek. Üdvözletét küldi a hatai szerb földmivelők elnyo­mott, tábora és állást foglal önökkel a kitűzött célért, az általános választási jogért. Magunkévá tesszük a Vasárnap délután tartandó gyűlés határozatát. Éljen az általános titkos választási jog! Éljen a szociál­demokrácia, Elvtársnők és Elvtársak! Mi, az idegenbe kény­szerített munkások, üdvözletünket küldjük az otthon küzdő öntudatos munkásságnak. Elragadtatva attól a rendkívüli önfeláldozástól, mellyel a magyaror­szági öntudatos szociáldemokrata munkásság, szem­ben a koalíció elvmegtagadó és népámító ígéretei­vel az általános és titkos választói jogért küzd. Bízzunk az elmaradhatatlan győzelemben. Tartsatok ki a küzdelemben, a biztos győzelem reményében. Éljen az általános titkos választói jog! Éljen a magyarországi szociáldemokrata párt! Elvtársi üd­vözlettel a berlini magyar elvtársak. Az általános választói jog érdekében folyó döntő csata kezdetén üdvözöljük és biztosítjuk ki­tartó fegyverbarát­ságunkról. A pozsonyi szociáld­emokraták nevében : Kalmár, Wittith. Üdvözölünk ! Kitartással előre. A harcban vele­tek vagyunk! Éljen az általános titkos választói jog. A szolnoki szociáldemokrata pártszervezet. Elvtársak! Nagyvárad munkásai veletek vannak az alkotmányért folyó küzdelemben. Előre a meg­kezdett úton. Éljen az általános titkos válasz­tási jog. Veletek érzünk. Sikert kívánunk. Az apatini szervezett munkások. Elvtársak! Üdvülünk küzdelmetekben bennete­ket. Szabadságunk, jogaink kivívásáért együtt küzdünk. A komáromi vas- és fémmunkások. Elvtársak! Harcotok legyőzhetetlen. Igazságos harcotok győzni fog. Egyek vagyunk küzdelme­tekben és együtt fogunk győzni. Csak előre. Komáromi szakák szervezete. Elvtársak! Veletek küzdünk, veletek akarunk győzni is. Éljen az általános titkos választói jog. Le a népjogok bitorlóival. Famunkások, Komárom. Munkástestvérek ! A társadalom rabszolgái! Ráz­zátok föl álmaikból a jogtalan nyomorgó munka hadseregét, hogy együtt rázhassuk le magunkról a rabbilincset, hogy együtt kiálthassuk. Ki harcba Száll, hadd vesszen ő. Szabad lesz a jövő! Éljen az általános titkos Választói jog! Komáromi építőmunkások. Siker koronázza küzdelmes munkátokat. Mi is veletek érzünk. Szentendrei szanatóriumban levő elvtársak. Munkástetvérek­,Küzdelmetekbenegyek Vagyunk. Veletek érzünk. Áldozzuk életünket és vérünket jogainkért veletek együtt. Igazságos utunk célt ne tévesszen. Csak előre. A komáromi szociáldemokrata párt szervezete. Eleget óbégattak már a nemzet bohócsapkás mesterdalnokai, az osztályparlament kóklerei. Rata, rajta hazátlan bitangok, hazát szerezni az általános választói jog kiküzdésével. Csak még egy rúgást, az utolsót.,Veletek vagyunk. Büszkék leszünk munkátokra. Éljen az általános egyenlő titkos választói jog. Bécsi magyar szocialisták. SZEMLE. Budapest, július 31. 1905 szeptember 15. Lehet, hogy ez a nap a magyar történe­lemben lesz akkora fontosságú, mint 1848 március 15. Lehet, hogy ez a nap lesz a modern Magyarország születésének napja. Lehet, hogy ezen a napon ünnepelheti a magyarországi munkásmozgalom első, olyan diadalát, amelynek eredményei az egész országra áldást hozók lesznek. Lehet, de nem bizonyos. Mert a dolog a koalíción fordul majd meg. Annak a törvényjavaslatnak sorsa, amelyet Kristóffy belügyminiszter az álta­lános választói jog irányában szeptember 15-én, az országgyűlés megnyitásakor a Ház elé fog terjeszteni, a koalíción áll. Azon a koalíción, amely többségét az álta­lános és titkos választás hangoztatásának Az izgatók ellen. Az izgatók ellen ... Ez volt a címe an­nak a hírnek, amelyben a koalíciós sajtó Pest vármegye alispánjának legutóbbi kozák­rendeletét hírül adta. A rendelet kiadója nem kis ember. Ugyanaz a Behiczky Lajos, aki vármegyéjét a pasz­szív ellentállás hazafiias útjára terelte, aki éveken keresztül főbajnoka volt a pest­megyei ellenzéknek, akinek ma is himnu­szokat zeng a koalíciós sajtó a jogvédelem terén szerzett érdemei elismeréséül. Pest vármegye alispánja kijelenti ebben a rendeletben, hogy „a sztrájkok mindenkor idegen izgatók eljárásának az eredményei" s ebből a kissé idejétmúlta bölcseségből kiindulva a kakastollas vérebeket ráuszítja a „gyanús idegenekre" és tolonckocsit ren­del ki, ha „a legkisebb gyanús esetet ta­pasztalják." A hivatalbéli betyárizmusnak ez az előharcosa akkor uszítja rá a vér­ebeit az „izgatók"-ra sztrájkra izgatás ti­ntén, a­­ikor már maguk az agráriusok is rájöttek arra, hogy a sztrájkot bér­emeléssel lehet elintézni. A kozákrendszer­nek ez a dokumentuma ma éppen ak­kor merészelt a napvilágra kerülni, amikor benne vagyunk a nemzeti jogokért folyó küzdelem hevében. A rendelet kiáltó bizonyítéka annak, hogy Ma­gyarországon néhány főpandúr kezében vannak a közjogok s bár az alkalom igen kedvező lett volna a dolog megtárgyalására és megtámadására a „jogvédő" sajtó ré­széről , a koalíció lapjai egy szó, de egyet­len szó kommentár nélkül hozzák az öröm­hírt. Mert hogy ez nekik örömhír, annak bizo­nyítéka a cím, amely egyszersmint kommen­tár, méltatás és a­ helyeslés. A tolonckocsi, a csendőrkozákok ráuszítása bármely járó­kelőre, a közbiztonság hivatalos veszélyez­tetése, Magyarország ilyen alászállítása az orosz közjogi színvonalra — az mind semmi. Hiszen csak az izgatók ellen, a mezőgazda­sági éhbérek érdekében történik, hiszen csak a hazátlan bitangokat teszi meg kósza ebnek, amelyet minden pandúr odahajszol­hat, ahová nekik tetszik. Csak munkásjogok elrablásáról van szó, tehát a koalíciós sajtó, a nemzeti jogok sajtója helyesel. Ha kell még valakinek argumentum arra, hogy a hazafiias küzde­lem hősei éppen olyan despoták, éppen annyira megvetendők és legyűrni valók, mint azok, akik ellen most szélmalomharcot folytatnak, az megtalálhatja ebben a két szóban, amely­ben benne van a 48-asok régi, népellenes politikájának egész alávalósága: az izgatók ellen . .. li köszönheti. Azon a koalíción, amelynek politikai becsülete e törvényjavaslat meg­szavazásával vagy leszavazásával áll vagy bukik. És mert a parlamenti többség be­csülete van hozzá kötve, igen könnyen meglehet, hogy obstruálnak ellene. A szó­szegés és perffdia annyira hozzánőtt már ehhez a párthoz, hogy csak azért fogja lehetetlenné tenni a saját követelését tar­talmazó javaslatnak még a tárgyalását is, hogy saját becsületében gázoljon. Egyéb oka úgy sincs rá, mint a szószegés és népcsalás megrögzött szokása. A koalíció vezérei között Apponyi volt az, aki legtöbbet emlegette a becsületes parlamenti reformot, a jogtalanok jogosítá­sát. Ő emlegette legtöbbször és legtovább. Legtevékenyebb agitátorává szegődött ebben az országban — a választások előtt. És alig egy pár hónappal azután, hogy 80­—100 agitációs beszédet pár hét alatt elmondotta, úgy beszél az általános válasz­tói jogról, mintha dögvész elhárításáról volna szó. „Az ellenzéket nem találja ké­születlenül a javaslat" . . . „Meg lesz a válaszunk reá" . . . Jó lesz azt a választ megfontolni, uraim! Jó lesz egy kicsit gondolkodni felette, mert létkérdés önökre nézve. Létkérdés uraim, mert ez az ország már fejlődött odáig, hogy egy morál insanityben szenvedő pártot nem tűr meg az élén.

Next