Népszava, 1905. augusztus (33. évfolyam, 142–168. sz.)
1905-08-01 / 132. (142.) szám
1905. augusztus 6. NÉPSZAVA Dr. Goldner elvtárs intézett néhány szót az elvtársakhoz, mire a tömeg a Marseillaise éneklésével szétoszlott. A tüntető felvonulás. Rekkenő melegség jellemezte az elmúlt vasárnapot. Nem jó idő ez a tömegre, még rosszabb talán mint az eső, de az öntudatos szociáldemokrata munkásoknak a poklok tüze is kevés, ha arról van szó, hogy megmutassák, hogy élnek és élni is akarnak. Két órára délután meg is teltek hát szépen a Múzeum-kert mögötti csendes utcák elvtársaink ezernyi ezer tömegével. Budapest e „legelőkelőbb" negyedének palotái, itt laknak a latifundumos főurak — meg-megremegtek a közöttük hömpölygő embertömeg morajlására s szigorúan lezárt vasredős ablakaikkal olybá tűntek fel, mint a nép fájdalmas emlékeinek hatalmas koporsói. Előttük hullámzott az öntudatos munkásság hatalmas tömege s az emberek szemeiben ott csillogott a jövőben bizó hitnek a fényessége s ajkaikon ott morajlott az elnyomottak ama veszedelmes, sikongó melódiája, amelynek hangjainál forrongó időkben a szeleknek szórták az ilyen gőgös, büszke márványpaloták pozdorjává zúzott faragott köveit.. » Gyorsan gyülemlett a nép. Nem jöttek fáradtan, nem jöttek ellankadva, pedig egy heti kemény, elgyötrő munka nehezedett a vállaikra. Tudta ott mindenki, hogy az ő jogaikról esik ma szó s ez a mai nap is egy lépéssel előbbre viszi mindnyájukat a rabszolgasorból a boldogulás, a szabadság országa felé s az az egy lépés megéri azt a néhány ezerlépést, amelyet a Múzeumtól a Tatterszálig kell leróniok. Süthetett tehát a nap, ahogy csak akart, onthatta a melegét; szemükbe mosolyoghatott a jámbor, elvámolt eszű utcai járókelő — mert ilyen is akad — ahogy neki tetszett: az öntudatos munkásság nem néz félre az útból, amely a felszabaduláshoz viszi. Három órára megmozdult a nép és lassú menésben kikanyarodott a Múzeum-körútra. Mikor a tömeg egészen benn járt a Kerepesi-úton, végig lehetett tekinteni. Emberek, öntudatos emberek mentek itt az úton, abban az óriási tömegben, akiket nem kellett rendben tartani semmiféle rendezkedésnek. Szépen, ünnepiesen haladtak. Néha hallatszott egy-egy jelszó, ami a hangulatot, az elkeseredést jellemezte, néha pedig a munkás-marseillaise hangjai verték fel az utca csendjét. Künn a Tatterszál hatalmas csarnokában és a körülötte lévő térségen telepedtek le addig azok, akik vagy az időbeli szükség, vagy a meleg miatt nem vettek részt a menetben. Legalább háromszor annyi volt itt az ember, mint a hatalmas menetben, úgy, hogy mikor beterelődött mindenki az óriási faalkotmány árnyékába, nem volt a helynek egy kis zugocskája sem, ahol ne szorongtak volna az emberek. Ennyi ember soha nem volt még itt egy csoportban. A gyűlés. A népgyűlést Kardos elvtárs nyitotta meg, aki elnökké dr. Goldner Adolf elvtársat, jegyzővé Garbai Sándor elvtársat ajánlotta, amit egyhangú lelkesedéssel elfogadtak. A gyűlés lefolyása rendkívül impozáns volt. Lelkesedés, tetszés, éljenzés, taps orkánszerű viharzással zúgott fel gyakran a negyvenezernyi ember feje felett, mikor Bokányi elvtárs hatalmas beszédét elmondotta. Szavai gyújtottak, érvelései meggyőztek mindenkit. A felolvasott határozati javaslatot, mely a nép hatalmas ütése a koalíciónak nevezett stréber politikai szövetkezetre, olyan óriási éljenriadallal fogadták, hogy percekig szót nem lehet érteni. Gyönyörű volt ez a nap és nagy tanulság a népnek! Goldner elvtárs megnyitván a népgyűlést, köszöni a személye iránt nyilvánuló bizalmat és kijelenti, hogy a mai népgyűlés egyetlen tárgya az általános titkos választói jog. Ezután így folytatta: Tisztelt elvtársak! Mint minden alkalomkor, valahányszor csak jogot akartunk és ennek érdekében a tettek mezejére léptünk, most is ránkzúdult a becsmérlések és rágalmak szenyes-piszkos árja. De amint a módfelett erős érdeklődés ime mutatja, ez a szenyes áradat nem zárhatja el a munkásságnak az igazság felé vezető útját. Ami minket illet, nem hederüünk az alattomos rágalmakra, de haladunk a megkezdett úton. Ez az út az általános, titkos választói jog kivívásához vezet. Bokányi elvtárs beszédét és az elfogadott határozati javaslatot föntebb közöljük. A gyűlés folyamán a következő üdvözlő táviratok érkeztek. Üdvözletét küldi a hatai szerb földmivelők elnyomott, tábora és állást foglal önökkel a kitűzött célért, az általános választási jogért. Magunkévá tesszük a Vasárnap délután tartandó gyűlés határozatát. Éljen az általános titkos választási jog! Éljen a szociáldemokrácia, Elvtársnők és Elvtársak! Mi, az idegenbe kényszerített munkások, üdvözletünket küldjük az otthon küzdő öntudatos munkásságnak. Elragadtatva attól a rendkívüli önfeláldozástól, mellyel a magyarországi öntudatos szociáldemokrata munkásság, szemben a koalíció elvmegtagadó és népámító ígéreteivel az általános és titkos választói jogért küzd. Bízzunk az elmaradhatatlan győzelemben. Tartsatok ki a küzdelemben, a biztos győzelem reményében. Éljen az általános titkos választói jog! Éljen a magyarországi szociáldemokrata párt! Elvtársi üdvözlettel a berlini magyar elvtársak. Az általános választói jog érdekében folyó döntő csata kezdetén üdvözöljük és biztosítjuk kitartó fegyverbarátságunkról. A pozsonyi szociáldemokraták nevében : Kalmár, Wittith. Üdvözölünk ! Kitartással előre. A harcban veletek vagyunk! Éljen az általános titkos választói jog. A szolnoki szociáldemokrata pártszervezet. Elvtársak! Nagyvárad munkásai veletek vannak az alkotmányért folyó küzdelemben. Előre a megkezdett úton. Éljen az általános titkos választási jog. Veletek érzünk. Sikert kívánunk. Az apatini szervezett munkások. Elvtársak! Üdvülünk küzdelmetekben benneteket. Szabadságunk, jogaink kivívásáért együtt küzdünk. A komáromi vas- és fémmunkások. Elvtársak! Harcotok legyőzhetetlen. Igazságos harcotok győzni fog. Egyek vagyunk küzdelmetekben és együtt fogunk győzni. Csak előre. Komáromi szakák szervezete. Elvtársak! Veletek küzdünk, veletek akarunk győzni is. Éljen az általános titkos választói jog. Le a népjogok bitorlóival. Famunkások, Komárom. Munkástestvérek ! A társadalom rabszolgái! Rázzátok föl álmaikból a jogtalan nyomorgó munka hadseregét, hogy együtt rázhassuk le magunkról a rabbilincset, hogy együtt kiálthassuk. Ki harcba Száll, hadd vesszen ő. Szabad lesz a jövő! Éljen az általános titkos Választói jog! Komáromi építőmunkások. Siker koronázza küzdelmes munkátokat. Mi is veletek érzünk. Szentendrei szanatóriumban levő elvtársak. Munkástetvérek,Küzdelmetekbenegyek Vagyunk. Veletek érzünk. Áldozzuk életünket és vérünket jogainkért veletek együtt. Igazságos utunk célt ne tévesszen. Csak előre. A komáromi szociáldemokrata párt szervezete. Eleget óbégattak már a nemzet bohócsapkás mesterdalnokai, az osztályparlament kóklerei. Rata, rajta hazátlan bitangok, hazát szerezni az általános választói jog kiküzdésével. Csak még egy rúgást, az utolsót.,Veletek vagyunk. Büszkék leszünk munkátokra. Éljen az általános egyenlő titkos választói jog. Bécsi magyar szocialisták. SZEMLE. Budapest, július 31. 1905 szeptember 15. Lehet, hogy ez a nap a magyar történelemben lesz akkora fontosságú, mint 1848 március 15. Lehet, hogy ez a nap lesz a modern Magyarország születésének napja. Lehet, hogy ezen a napon ünnepelheti a magyarországi munkásmozgalom első, olyan diadalát, amelynek eredményei az egész országra áldást hozók lesznek. Lehet, de nem bizonyos. Mert a dolog a koalíción fordul majd meg. Annak a törvényjavaslatnak sorsa, amelyet Kristóffy belügyminiszter az általános választói jog irányában szeptember 15-én, az országgyűlés megnyitásakor a Ház elé fog terjeszteni, a koalíción áll. Azon a koalíción, amely többségét az általános és titkos választás hangoztatásának Az izgatók ellen. Az izgatók ellen ... Ez volt a címe annak a hírnek, amelyben a koalíciós sajtó Pest vármegye alispánjának legutóbbi kozákrendeletét hírül adta. A rendelet kiadója nem kis ember. Ugyanaz a Behiczky Lajos, aki vármegyéjét a paszszív ellentállás hazafiias útjára terelte, aki éveken keresztül főbajnoka volt a pestmegyei ellenzéknek, akinek ma is himnuszokat zeng a koalíciós sajtó a jogvédelem terén szerzett érdemei elismeréséül. Pest vármegye alispánja kijelenti ebben a rendeletben, hogy „a sztrájkok mindenkor idegen izgatók eljárásának az eredményei" s ebből a kissé idejétmúlta bölcseségből kiindulva a kakastollas vérebeket ráuszítja a „gyanús idegenekre" és tolonckocsit rendel ki, ha „a legkisebb gyanús esetet tapasztalják." A hivatalbéli betyárizmusnak ez az előharcosa akkor uszítja rá a vérebeit az „izgatók"-ra sztrájkra izgatás tintén, aikor már maguk az agráriusok is rájöttek arra, hogy a sztrájkot béremeléssel lehet elintézni. A kozákrendszernek ez a dokumentuma ma éppen akkor merészelt a napvilágra kerülni, amikor benne vagyunk a nemzeti jogokért folyó küzdelem hevében. A rendelet kiáltó bizonyítéka annak, hogy Magyarországon néhány főpandúr kezében vannak a közjogok s bár az alkalom igen kedvező lett volna a dolog megtárgyalására és megtámadására a „jogvédő" sajtó részéről , a koalíció lapjai egy szó, de egyetlen szó kommentár nélkül hozzák az örömhírt. Mert hogy ez nekik örömhír, annak bizonyítéka a cím, amely egyszersmint kommentár, méltatás és a helyeslés. A tolonckocsi, a csendőrkozákok ráuszítása bármely járókelőre, a közbiztonság hivatalos veszélyeztetése, Magyarország ilyen alászállítása az orosz közjogi színvonalra — az mind semmi. Hiszen csak az izgatók ellen, a mezőgazdasági éhbérek érdekében történik, hiszen csak a hazátlan bitangokat teszi meg kósza ebnek, amelyet minden pandúr odahajszolhat, ahová nekik tetszik. Csak munkásjogok elrablásáról van szó, tehát a koalíciós sajtó, a nemzeti jogok sajtója helyesel. Ha kell még valakinek argumentum arra, hogy a hazafiias küzdelem hősei éppen olyan despoták, éppen annyira megvetendők és legyűrni valók, mint azok, akik ellen most szélmalomharcot folytatnak, az megtalálhatja ebben a két szóban, amelyben benne van a 48-asok régi, népellenes politikájának egész alávalósága: az izgatók ellen . .. li köszönheti. Azon a koalíción, amelynek politikai becsülete e törvényjavaslat megszavazásával vagy leszavazásával áll vagy bukik. És mert a parlamenti többség becsülete van hozzá kötve, igen könnyen meglehet, hogy obstruálnak ellene. A szószegés és perffdia annyira hozzánőtt már ehhez a párthoz, hogy csak azért fogja lehetetlenné tenni a saját követelését tartalmazó javaslatnak még a tárgyalását is, hogy saját becsületében gázoljon. Egyéb oka úgy sincs rá, mint a szószegés és népcsalás megrögzött szokása. A koalíció vezérei között Apponyi volt az, aki legtöbbet emlegette a becsületes parlamenti reformot, a jogtalanok jogosítását. Ő emlegette legtöbbször és legtovább. Legtevékenyebb agitátorává szegődött ebben az országban — a választások előtt. És alig egy pár hónappal azután, hogy 80—100 agitációs beszédet pár hét alatt elmondotta, úgy beszél az általános választói jogról, mintha dögvész elhárításáról volna szó. „Az ellenzéket nem találja készületlenül a javaslat" . . . „Meg lesz a válaszunk reá" . . . Jó lesz azt a választ megfontolni, uraim! Jó lesz egy kicsit gondolkodni felette, mert létkérdés önökre nézve. Létkérdés uraim, mert ez az ország már fejlődött odáig, hogy egy morál insanityben szenvedő pártot nem tűr meg az élén.