Népszava, 1905. szeptember (33. évfolyam, 169–194. sz.)

1905-09-01 / 169. szám

10 hogy m­ikor, kik, hol vitatták meg ezt a kérdést. A választói jog kiterjesztése igenis föl van véve a párt törekvései közé. Ezt a koalíció is föl­vette. Ezt meg is kell alkotni. De korlát nélkül, még a magyar írás-olvasás korlátja nélkül is: Isten meg fog menteni az ilyen reformtól. Ezért a nyilatkozatért, ezért a vallomásért nekünk nem szabad fukarkodnunk az elis­meréssel. Hogy a leleplezést, a fogadatlan prókátoroskodást mivel fizetik majd meg elvbarátai, akikről az általános választói jog díszes mentését kíméletlenül lerángatta, arra nem illik kíváncsinak lennünk. A küzdő tábor gyarapszik. Országos mozgalmunk hatása alatt gyorsan folyik az általános választói jog híveinek és el­lenségeinek elhelyezkedő folyamata. Még alig pár hete bizalmatlanul méregette akciónkat a polgári sajtó legnagyobb része s kicsinyelő meg­gúnyo­lódó nyilatkozatokban ugyancsak nem volt hiány, addig ma már egész sajtótábort hódított meg kö­vetelésünk részére elvtársaink lelkesült agitációja. Lapok, amelyek még az imént csak ingadoztak, a tömegmozgalom erejétől sarkalva, mellénk ál­lanak. A legvilágosabban szemlélhető ez a for­dulat azokban a városokban, meg községekben, ahol népgyűléseinket immár megtartottuk. A szinte túláradó lelkesedés, amivel állásfoglalásun­kat a jogtalanok ezrei kísérik, a maga vonzó­erejével ellenállhatatlanul ragadja magával a la­pokat. Hacsak nem akarják elveszteni a kapcso­latot a közvéleménnyel, még ha kelletlenül is, de ki kell tűzniök az általános választói jog­zászlaját. Budapesten a Fü­ggetlen Magyarország agitál újabban erősen, szinte napról-napra a nép jogá­ért. Vidéken a Pécsi Napló, a Nagyvárad, a Temesvarer Volksblatt, a Délmagyarországi Közlöny, a Komáromi Lapok, a Vásárhelyi Reggeli Újság, a Bács-Bodrogher-Zeitung stb. Vissza nem lehet! A Magyar Szó­-ban olvassuk a fenti címen a következőket: Ne gondolja senki, hogy a népet el lehet terelni akármerre. Senki se remélje, hogy valakinek a szép szakálla, vagy a haranghangja elaltatja a nép szenvedélyét, jóllakatja éhes gyomrát. Ahová el­jutottunk, onnan most visszamenni nem lehet! Emlékezzenek csak a koalíció daliái, hogy mi­vel vívtak ők ki többséget január 20-án ? Az ál­talános választói jog volt az ő legfőbb kortes­eszközük. Apponyi ezzel járta be az ország kétszáz és nemtudom­hány kerületét. Sokszor Kossuthal együtt házalt vele, ígérték. Fogadal­makat tettek reá. Korteskedtek vele. Pozsonyban pláne azt mondották, hogy ezt az ideát már az anyatejjel szívták be. Szóval ők szoktatták a né­pet ahoz a gondolathoz, hogy az általános vá­lasztói jog meglesz, h­ogy attól függ a haza üdve. Most pedig a kormány, a király kormánya, tehát maga a király ígérte meg népének a szavazatjog általánosítását. Készül a törvényjavaslat Megvan a király előleges szentesítése. Le van kötve az uralkodói és a végrehajtói hatalom e népjog ígé­rete mellé. Innen visszamenni nem lehet! Az általános vá­lasztói jogot most már mindenki megígérte a népnek, aki Magyarországon ez időszerint politikát csinál. Az ígéret gyökeret fogott. Ezt a gyökeret a nemzet testéből többé kiszakítani nem lehet! Az aradi négylábú. Féktelenül mocskolódik, szemérmetlenül hazu­dik, valósággal őrjöng, ha az általános választói jogot csak említeni is hallja. Ez neki a piros posztó, amitől, hogy oktalan négylábú voltát igazolja, menten megvadul. Hogy egyben az aradi függetlenségi és 18-as pártnak hivatalos lapja, ez hozzátartozik természetrajzához. Pártja állítólag követeli az általános választói jogot, neki pedig, mint hamisítatlan négylábúnak, köte­lessége saját pártjának programmját lerondítania. Az is a függetlenségiek vétke, hogy ilyen sze­dett-vedett riskák csatangolnak a zsurnalisztiká­ban, ahelyett, hogy bekötnék a jámborokat az istállóba. Azt írja ez a Függetlenség című­ sajttakaró tegnapi számában, hogy szocialista gyűlés folyt le a minap Gyorokon, ahol Longa Miklós görög­keleti pap elnökölt és Wittem János nemzeti­ségi képviselő tartott beszédet az általános vá­lasztói jogról. Arról szólt kemény, elítélő hangon b írja,­­ hogy a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával pénzért vásárolták a szavazatokat, azzal biztat­gatta tehát a jelenlevőket, hogy ha általános vá­lasztói jog meglesz, akkor a vesztegetések meg­szűnnek. Beszédének ez a része nem tudta megnyerni a hallgatóság, megelégedését, amit igazoltak a szónok felé kiáltott szavak: — Én harminc koronát kaptam! Én húszat! Ha nem kapunk, nem is szavazunk! A közbekiáltók szavai, főleg ez utóbbiak nem tévesztették el a kívánt hatást. íme ilyen ügyefogyott butaságokat hord össze a Függetlenség négylábúja, hogy az általános választói jog ügyét diszkreditálja. És mennyire örül, hogy kedvére való érvekkel döngetik moz­galmunkat, milyen lelkendezve biggyeszti tudó­sítása farkára, hogy a közbeszólások nem tévesz­tették el a hatást. Ráadásul mennyire siet a mi nyakunkba varrni a gyűlést, amelyhez csak annyiban van közünk, hogy az általános választói jog érdekében folytatott munkáját elismeréssel honoráljuk, de egyébként mi közünk sem volt hozzá, mert az a nemzetiségiek gyűlése volt. Be­fejezésül pedig kár lenne arról megfeledkeznünk, hogy a gyűlésnek egyik feltétlenül szavahihető résztvevője azt írja ma nekünk, hogy „a tudó­sításnak a közbekiáltásokra vonatkozó része pimasz, alávaló hazugság.­Ha a dolog így áll, kár volna istállóba küldeni azt a négylábút; egész jó helyt van ez a Függet­lenség szerkesztőségében. Ennek a szerkesztőségnek egy másik négy­lábúja így kérődzik: Tegyük f­öl, hogy a szövetkezett ellenzék csak­ugyan olyan volna, amilyennek Bokányi, Kristóffy, Weltner, Groszmann, Goldner hirdetik. Nos, akkor a következő jelenet játszódott volna le, vagy ját­szódnék le ezután: Fejérváryhoz beállít — mondjuk például Ap­ponyi. — Kegyelmes uram, megadjuk a módot a ki­bontakozásra. Kikapcsoljuk a magyar vezényszót, de ti is kapcsoljátok ki az általános szavazati jo­got. (A nemzetköziek állítása szerint ugyanis mi félünk az általános szavazati jogtól.) És még vala­mit kérünk: a szociáldemokrata vezérek annyit sértegettek, rágalmaztak minket országszerte , ke­ress módot, hogy ezeket valahogy — kitoloncoljad. Fejérváry: Az általános titkos szavazati jog ne­kem sem kell. Kristóffynak sem, a királynak sem. Ami pedig Bokányi és társait illeti: ha a magyar vezényszót kikapcsoljátok, ha meg nem obstruál­játok az újoncjutalékot, hát azokat a frátereket — n­a akarjátok kitoloncoljuk, ha akarjátok, be­csukatjuk, ha akarjátok, karóba húzatjuk. Elhiszik ezt ezt a­ szociáldemokraták ? Ha nem hiszik, akkor politikai csecsemőknek tekintjük őket. Minek beszéljünk sokat? Nem akarunk politi­kai csecsemőszámba menni, hát inkább elhisszük. De, hogy abból a fenyegetéssel ránk erőszakolt hitből, hogy Apponyi olyan alávalóságokra ké­pes, — mint aminőt ez a szerencsétlen oktondi­ról hirdet — miként fognak hímet varrni a füg­getlenségi politikára, arra már magunk is kíván­csiak vagyunk. Szolgabíró-garázdálkodás. A tyukagyu vidéki kisistenek agyába nem ke­rül már magától világosság. A tudatlanságnak, a részakaratnak, sőt a gonoszságnak olyan vas­tag hája fedi ezeket a koponyákat, hogy ide már csak holmi lékeléssel lehetne utat nyitni a népjog tiszteletének. Ma már ismét egész sor végzést küldenek be hozzánk vidéki elvtársaink. Végzéseket, amikkel a gyülekezés elemi jogától fosztják meg a munkásságot. Furfangoskodó, a kibúvásnak törvényes látszatát kereső egyik­másik, de a nagyobbik része olyan szemtelenül piszkolódó, a gálszécsi pedig olyan bitang módon hülye, hogy bosszankodunk azon a gondossá­gon, hogy olvasatlanul kanyarítják ezek a négy"­lábu tollas állatok a nevüket a végzések alá s így megfosztanak bennünket a lehetőségtől, hogy nevüket kipellengérezzük. Kérvénye Kovács József és társai gálszécsi lako­soknak nyilvános szociális népgyűlés engedélyezése iránt. Határozat: Az 1903. évi augusztus hó 27-én megtartatni kért szociális népgyűlés megtartását nem engedé­lyezem s felhívom Gálszécs község elöljáróságát s a gálszécsi járás m. kir. járási csendő­rőrs pa­rancsnokát, miszerint az engedély ellenére esetleg megtartani szándékolt népgyűlést oszlassa fel s az abban esetleg résztvevő egyéneket, illetőleg vezérférfiakat amenny­iben nem gálszécsi illetőségűek lennének, a járás területéről leendő kitiltásuk végett hivatalomnak adják át, illetve jelentsék fel. Indok: A kért szociális népgyűlés megtartása nem volt engedélyezhető, mivel alelírott hatóság a kérelme­zőkben semmi garanciát nem lát arra nézve, hogy a személy- és vagyonbiztonság, továbbá a közrend érdekében szükségelt felelősséget magukra vállal­hatnák, de nem volt engedélyezhető azért sem, mert nemhogy a felvidéken lakó köznép, de ma­guik a kérvényezők sem bírnak a műveltség azon fokával, hogyha bár talán akaratukon kívül is, a szocializmus elvének téves magyarázásával vagy a fennálló államrend vagy társadalmi rend ellen s akkor, midőn program­njukba a klerikalizmust is szóbeszéd tárgyává óhajtják tenni, ha nem is a vallás, de a papság ellen ne izgatnának. Gálszécs, 1905. évi augusztus hó­­23-án. Olvashatlan aláirás, szolgabíró. A szónokot jelentsék fel vagy adják át, hogy toloncolhassa. Hát eszénél van ez a bornírt fráter. Meg hogyan védi a klerikalizmust és hogyan veszi védő karjai alá a népbutító papokat. Meg­találja minden zsák a maga foltját. A papok is megtalálták a kedvükre mintázott szolgabírót. Teljék csak egymásban kedvük. A kisvárdai szolgabíró Angyal, akiről azt írják nekünk, hogy Angyal Bandinak szegről­végről rokona, azért nem engedi megtartani a népgyűlést, mert a téren, ahova a gyűlést kérték, két templom is van, ahol éppen az időtájban hívek ájtatoskodnak. Hát tőlünk ájtatoskodhat­nak. Ha valakinek kedve telik a zsolozsmákban meg az imában, bátran vegye csak ki belőle a részét, hiszen tudott dolog, hogy az sem nem­ használ, sem nem árt. De azután az úristent ne is rángassa le senki a lábánál fogva, hogy a szolgabírói jogtiprás mocsarába vágja. Az ilyen ájtatos indokolásból nem kér még a hivő nép sem, az atyaúristennek meg egész bizonyosan nem telik benne kedve. Az újszerű megokolás mellett egészen elvész, hogy régi ismerőseinket látjuk viszont ,a nép­gyűlés világosan ki nem fejezett céljáéban, meg a „közrend és közbiztonság megháborításá--nak fenyegető veszedelmében. Pozsonyi elvtársaink három gyűlést jelentet­tek be, s mindhármat betiltotta Albel Gyula rendőrkapitány-helyettes. A végzés igy hangzik: „Pozsony szab. kir. város rendőrkapitányi hivatalából. 13527/905. Wittich Pál és társai pozsonyi lakosoknak beje­lentése a f. é. augusztus hó 26-ik napjának esti 8 órakor Ország-út 69. szám alatt levő Apfel-féle korcsmába egybehívott népgyűlés megtartása tár­gyában. Vh. Ezen népgyűlést tudomásul nem veszem és an­nak megtartását nem engedélyezem. Indokok: A népgyűlést, azért nem vehetem tudomásul és megtartását nem engedélyezhetem, mert a bejelen­tés szabályellenesen történt, amennyiben abban a napirendnek tárgya kitéve nincs és mert az oly helyiségbe hivatott egybe, mely a tűzrendésze­ti és személybiztonsági követelményeknek meg nem felel és egy népgyűlés megtartására alkalmatlan. Erről a bejelentőket Wittich Pál ker. beteg­segélyző pénztári tisztviselő, pozsonyi lakos kezei­hez azon figyelmeztetés mellett értesítem, hogy jelen véghatározatom ellen a kézbesítés napját követő 15 napon belül Pozsony szab. kir. város polgármesteréhez felebbezéssel élhetnek. Pozsony, 1905. augusztus 25-én. Albel Gyula, r.-kapitány-helyettes". Mind a három gyülésbetiltás szövege teljesen azonos, csupán a helyiség neve változik, amely Albel ur szerint veszélyes a közbiztonságra. Albel ur tehát nem nagyon erőltette meg az agyvelejét, valószínűleg azért, mert hasztalan erőltetné, buta­ságnál egyebet nem tudna kihozni. A tordai rendőrkapitányságnak az lehet az ambíciója, hogy Magyarország összes rendőrka­pitányai között ő hozza a legbutább végzéseket s ámbár nagy a konkurrencia, ez maholnap si­kerülni fog neki. A legutóbbi végzés így hangzik: Szakács Dénesnek Helyben. Az ön és még hasonló két társa azon bejelen­tésére, hogy folyó hó 27-én délután fél 3 órakor a Fő­ téren nyilvános népgyűlést szándékoznak tartani. Határozat: A népgyűlés megtartását tudomásul nem veszem s azt nem engedélyezem, mert, habár tiszteletben kívánom tartani a gyülekezési jogot s igen fontos és aktuális kérdésnek tartom az általános választói jogot s annak megvitatása most éppen nem volna érdektelen, mindazonáltal kérelmezőknél nem talá­lok garanciát arra, hogy egy ilyen fontos kérdés megvitatására a komoly, higgadt elemét a polgár­ságnak, képesek volnának egybehívni; valamint nem találok arra sem garanciát, hogy az általuk NÉPSZAVA 1905. szeptember 1.

Next