Népszava, 1905. szeptember (33. évfolyam, 169–194. sz.)
1905-09-01 / 169. szám
10 hogy mikor, kik, hol vitatták meg ezt a kérdést. A választói jog kiterjesztése igenis föl van véve a párt törekvései közé. Ezt a koalíció is fölvette. Ezt meg is kell alkotni. De korlát nélkül, még a magyar írás-olvasás korlátja nélkül is: Isten meg fog menteni az ilyen reformtól. Ezért a nyilatkozatért, ezért a vallomásért nekünk nem szabad fukarkodnunk az elismeréssel. Hogy a leleplezést, a fogadatlan prókátoroskodást mivel fizetik majd meg elvbarátai, akikről az általános választói jog díszes mentését kíméletlenül lerángatta, arra nem illik kíváncsinak lennünk. A küzdő tábor gyarapszik. Országos mozgalmunk hatása alatt gyorsan folyik az általános választói jog híveinek és ellenségeinek elhelyezkedő folyamata. Még alig pár hete bizalmatlanul méregette akciónkat a polgári sajtó legnagyobb része s kicsinyelő meggúnyolódó nyilatkozatokban ugyancsak nem volt hiány, addig ma már egész sajtótábort hódított meg követelésünk részére elvtársaink lelkesült agitációja. Lapok, amelyek még az imént csak ingadoztak, a tömegmozgalom erejétől sarkalva, mellénk állanak. A legvilágosabban szemlélhető ez a fordulat azokban a városokban, meg községekben, ahol népgyűléseinket immár megtartottuk. A szinte túláradó lelkesedés, amivel állásfoglalásunkat a jogtalanok ezrei kísérik, a maga vonzóerejével ellenállhatatlanul ragadja magával a lapokat. Hacsak nem akarják elveszteni a kapcsolatot a közvéleménnyel, még ha kelletlenül is, de ki kell tűzniök az általános választói jogzászlaját. Budapesten a Független Magyarország agitál újabban erősen, szinte napról-napra a nép jogáért. Vidéken a Pécsi Napló, a Nagyvárad, a Temesvarer Volksblatt, a Délmagyarországi Közlöny, a Komáromi Lapok, a Vásárhelyi Reggeli Újság, a Bács-Bodrogher-Zeitung stb. Vissza nem lehet! A Magyar Szó-ban olvassuk a fenti címen a következőket: Ne gondolja senki, hogy a népet el lehet terelni akármerre. Senki se remélje, hogy valakinek a szép szakálla, vagy a haranghangja elaltatja a nép szenvedélyét, jóllakatja éhes gyomrát. Ahová eljutottunk, onnan most visszamenni nem lehet! Emlékezzenek csak a koalíció daliái, hogy mivel vívtak ők ki többséget január 20-án ? Az általános választói jog volt az ő legfőbb korteseszközük. Apponyi ezzel járta be az ország kétszáz és nemtudomhány kerületét. Sokszor Kossuthal együtt házalt vele, ígérték. Fogadalmakat tettek reá. Korteskedtek vele. Pozsonyban pláne azt mondották, hogy ezt az ideát már az anyatejjel szívták be. Szóval ők szoktatták a népet ahoz a gondolathoz, hogy az általános választói jog meglesz, hogy attól függ a haza üdve. Most pedig a kormány, a király kormánya, tehát maga a király ígérte meg népének a szavazatjog általánosítását. Készül a törvényjavaslat Megvan a király előleges szentesítése. Le van kötve az uralkodói és a végrehajtói hatalom e népjog ígérete mellé. Innen visszamenni nem lehet! Az általános választói jogot most már mindenki megígérte a népnek, aki Magyarországon ez időszerint politikát csinál. Az ígéret gyökeret fogott. Ezt a gyökeret a nemzet testéből többé kiszakítani nem lehet! Az aradi négylábú. Féktelenül mocskolódik, szemérmetlenül hazudik, valósággal őrjöng, ha az általános választói jogot csak említeni is hallja. Ez neki a piros posztó, amitől, hogy oktalan négylábú voltát igazolja, menten megvadul. Hogy egyben az aradi függetlenségi és 18-as pártnak hivatalos lapja, ez hozzátartozik természetrajzához. Pártja állítólag követeli az általános választói jogot, neki pedig, mint hamisítatlan négylábúnak, kötelessége saját pártjának programmját lerondítania. Az is a függetlenségiek vétke, hogy ilyen szedett-vedett riskák csatangolnak a zsurnalisztikában, ahelyett, hogy bekötnék a jámborokat az istállóba. Azt írja ez a Függetlenség című sajttakaró tegnapi számában, hogy szocialista gyűlés folyt le a minap Gyorokon, ahol Longa Miklós görögkeleti pap elnökölt és Wittem János nemzetiségi képviselő tartott beszédet az általános választói jogról. Arról szólt kemény, elítélő hangon b írja, hogy a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával pénzért vásárolták a szavazatokat, azzal biztatgatta tehát a jelenlevőket, hogy ha általános választói jog meglesz, akkor a vesztegetések megszűnnek. Beszédének ez a része nem tudta megnyerni a hallgatóság, megelégedését, amit igazoltak a szónok felé kiáltott szavak: — Én harminc koronát kaptam! Én húszat! Ha nem kapunk, nem is szavazunk! A közbekiáltók szavai, főleg ez utóbbiak nem tévesztették el a kívánt hatást. íme ilyen ügyefogyott butaságokat hord össze a Függetlenség négylábúja, hogy az általános választói jog ügyét diszkreditálja. És mennyire örül, hogy kedvére való érvekkel döngetik mozgalmunkat, milyen lelkendezve biggyeszti tudósítása farkára, hogy a közbeszólások nem tévesztették el a hatást. Ráadásul mennyire siet a mi nyakunkba varrni a gyűlést, amelyhez csak annyiban van közünk, hogy az általános választói jog érdekében folytatott munkáját elismeréssel honoráljuk, de egyébként mi közünk sem volt hozzá, mert az a nemzetiségiek gyűlése volt. Befejezésül pedig kár lenne arról megfeledkeznünk, hogy a gyűlésnek egyik feltétlenül szavahihető résztvevője azt írja ma nekünk, hogy „a tudósításnak a közbekiáltásokra vonatkozó része pimasz, alávaló hazugság.Ha a dolog így áll, kár volna istállóba küldeni azt a négylábút; egész jó helyt van ez a Függetlenség szerkesztőségében. Ennek a szerkesztőségnek egy másik négylábúja így kérődzik: Tegyük föl, hogy a szövetkezett ellenzék csakugyan olyan volna, amilyennek Bokányi, Kristóffy, Weltner, Groszmann, Goldner hirdetik. Nos, akkor a következő jelenet játszódott volna le, vagy játszódnék le ezután: Fejérváryhoz beállít — mondjuk például Apponyi. — Kegyelmes uram, megadjuk a módot a kibontakozásra. Kikapcsoljuk a magyar vezényszót, de ti is kapcsoljátok ki az általános szavazati jogot. (A nemzetköziek állítása szerint ugyanis mi félünk az általános szavazati jogtól.) És még valamit kérünk: a szociáldemokrata vezérek annyit sértegettek, rágalmaztak minket országszerte , keress módot, hogy ezeket valahogy — kitoloncoljad. Fejérváry: Az általános titkos szavazati jog nekem sem kell. Kristóffynak sem, a királynak sem. Ami pedig Bokányi és társait illeti: ha a magyar vezényszót kikapcsoljátok, ha meg nem obstruáljátok az újoncjutalékot, hát azokat a frátereket — na akarjátok kitoloncoljuk, ha akarjátok, becsukatjuk, ha akarjátok, karóba húzatjuk. Elhiszik ezt ezt a szociáldemokraták ? Ha nem hiszik, akkor politikai csecsemőknek tekintjük őket. Minek beszéljünk sokat? Nem akarunk politikai csecsemőszámba menni, hát inkább elhisszük. De, hogy abból a fenyegetéssel ránk erőszakolt hitből, hogy Apponyi olyan alávalóságokra képes, — mint aminőt ez a szerencsétlen oktondiról hirdet — miként fognak hímet varrni a függetlenségi politikára, arra már magunk is kíváncsiak vagyunk. Szolgabíró-garázdálkodás. A tyukagyu vidéki kisistenek agyába nem kerül már magától világosság. A tudatlanságnak, a részakaratnak, sőt a gonoszságnak olyan vastag hája fedi ezeket a koponyákat, hogy ide már csak holmi lékeléssel lehetne utat nyitni a népjog tiszteletének. Ma már ismét egész sor végzést küldenek be hozzánk vidéki elvtársaink. Végzéseket, amikkel a gyülekezés elemi jogától fosztják meg a munkásságot. Furfangoskodó, a kibúvásnak törvényes látszatát kereső egyikmásik, de a nagyobbik része olyan szemtelenül piszkolódó, a gálszécsi pedig olyan bitang módon hülye, hogy bosszankodunk azon a gondosságon, hogy olvasatlanul kanyarítják ezek a négy"lábu tollas állatok a nevüket a végzések alá s így megfosztanak bennünket a lehetőségtől, hogy nevüket kipellengérezzük. Kérvénye Kovács József és társai gálszécsi lakosoknak nyilvános szociális népgyűlés engedélyezése iránt. Határozat: Az 1903. évi augusztus hó 27-én megtartatni kért szociális népgyűlés megtartását nem engedélyezem s felhívom Gálszécs község elöljáróságát s a gálszécsi járás m. kir. járási csendőrőrs parancsnokát, miszerint az engedély ellenére esetleg megtartani szándékolt népgyűlést oszlassa fel s az abban esetleg résztvevő egyéneket, illetőleg vezérférfiakat amennyiben nem gálszécsi illetőségűek lennének, a járás területéről leendő kitiltásuk végett hivatalomnak adják át, illetve jelentsék fel. Indok: A kért szociális népgyűlés megtartása nem volt engedélyezhető, mivel alelírott hatóság a kérelmezőkben semmi garanciát nem lát arra nézve, hogy a személy- és vagyonbiztonság, továbbá a közrend érdekében szükségelt felelősséget magukra vállalhatnák, de nem volt engedélyezhető azért sem, mert nemhogy a felvidéken lakó köznép, de maguik a kérvényezők sem bírnak a műveltség azon fokával, hogyha bár talán akaratukon kívül is, a szocializmus elvének téves magyarázásával vagy a fennálló államrend vagy társadalmi rend ellen s akkor, midőn programnjukba a klerikalizmust is szóbeszéd tárgyává óhajtják tenni, ha nem is a vallás, de a papság ellen ne izgatnának. Gálszécs, 1905. évi augusztus hó23-án. Olvashatlan aláirás, szolgabíró. A szónokot jelentsék fel vagy adják át, hogy toloncolhassa. Hát eszénél van ez a bornírt fráter. Meg hogyan védi a klerikalizmust és hogyan veszi védő karjai alá a népbutító papokat. Megtalálja minden zsák a maga foltját. A papok is megtalálták a kedvükre mintázott szolgabírót. Teljék csak egymásban kedvük. A kisvárdai szolgabíró Angyal, akiről azt írják nekünk, hogy Angyal Bandinak szegrőlvégről rokona, azért nem engedi megtartani a népgyűlést, mert a téren, ahova a gyűlést kérték, két templom is van, ahol éppen az időtájban hívek ájtatoskodnak. Hát tőlünk ájtatoskodhatnak. Ha valakinek kedve telik a zsolozsmákban meg az imában, bátran vegye csak ki belőle a részét, hiszen tudott dolog, hogy az sem nem használ, sem nem árt. De azután az úristent ne is rángassa le senki a lábánál fogva, hogy a szolgabírói jogtiprás mocsarába vágja. Az ilyen ájtatos indokolásból nem kér még a hivő nép sem, az atyaúristennek meg egész bizonyosan nem telik benne kedve. Az újszerű megokolás mellett egészen elvész, hogy régi ismerőseinket látjuk viszont ,a népgyűlés világosan ki nem fejezett céljáéban, meg a „közrend és közbiztonság megháborításá--nak fenyegető veszedelmében. Pozsonyi elvtársaink három gyűlést jelentettek be, s mindhármat betiltotta Albel Gyula rendőrkapitány-helyettes. A végzés igy hangzik: „Pozsony szab. kir. város rendőrkapitányi hivatalából. 13527/905. Wittich Pál és társai pozsonyi lakosoknak bejelentése a f. é. augusztus hó 26-ik napjának esti 8 órakor Ország-út 69. szám alatt levő Apfel-féle korcsmába egybehívott népgyűlés megtartása tárgyában. Vh. Ezen népgyűlést tudomásul nem veszem és annak megtartását nem engedélyezem. Indokok: A népgyűlést, azért nem vehetem tudomásul és megtartását nem engedélyezhetem, mert a bejelentés szabályellenesen történt, amennyiben abban a napirendnek tárgya kitéve nincs és mert az oly helyiségbe hivatott egybe, mely a tűzrendészeti és személybiztonsági követelményeknek meg nem felel és egy népgyűlés megtartására alkalmatlan. Erről a bejelentőket Wittich Pál ker. betegsegélyző pénztári tisztviselő, pozsonyi lakos kezeihez azon figyelmeztetés mellett értesítem, hogy jelen véghatározatom ellen a kézbesítés napját követő 15 napon belül Pozsony szab. kir. város polgármesteréhez felebbezéssel élhetnek. Pozsony, 1905. augusztus 25-én. Albel Gyula, r.-kapitány-helyettes". Mind a három gyülésbetiltás szövege teljesen azonos, csupán a helyiség neve változik, amely Albel ur szerint veszélyes a közbiztonságra. Albel ur tehát nem nagyon erőltette meg az agyvelejét, valószínűleg azért, mert hasztalan erőltetné, butaságnál egyebet nem tudna kihozni. A tordai rendőrkapitányságnak az lehet az ambíciója, hogy Magyarország összes rendőrkapitányai között ő hozza a legbutább végzéseket s ámbár nagy a konkurrencia, ez maholnap sikerülni fog neki. A legutóbbi végzés így hangzik: Szakács Dénesnek Helyben. Az ön és még hasonló két társa azon bejelentésére, hogy folyó hó 27-én délután fél 3 órakor a Fő téren nyilvános népgyűlést szándékoznak tartani. Határozat: A népgyűlés megtartását tudomásul nem veszem s azt nem engedélyezem, mert, habár tiszteletben kívánom tartani a gyülekezési jogot s igen fontos és aktuális kérdésnek tartom az általános választói jogot s annak megvitatása most éppen nem volna érdektelen, mindazonáltal kérelmezőknél nem találok garanciát arra, hogy egy ilyen fontos kérdés megvitatására a komoly, higgadt elemét a polgárságnak, képesek volnának egybehívni; valamint nem találok arra sem garanciát, hogy az általuk NÉPSZAVA 1905. szeptember 1.