Népszava, 1905. november (33. évfolyam, 221–246. sz.)

1905-11-01 / 221. szám

1905. november 1. NÉPSZAVA hogy a koalíció, mily bőkezűen ajánlotta fel a milliókat a hadsereg céljaira, pedig a koalíció nem a nemzeti hősök áldozat­készségéből, hanem a nép verejtékéből akarja ezeket előteremteni. Mindezek után igazán csak a vezérlő­bizottságtól telhetik ki akkora szemérmet­lenség, hogy még szemfényvesztéssel s több esélével h­anda-bandázik, holott az ő létezése, eddigi működése, taktikázása, al­kudozása, minden szava és minden lehellete nem volt egyéb, mint szédelgés, még­pedig a legközönségesebb, a leghitványabb faj­tából. Kijelentettük már, hogy a kormány pro­grammjával nem azonosítjuk magunkat, sőt több pontja ellen küzdeni fogunk. De meg­becsüljük a kormány intencióit, amelyeket megvilágít az általános és titkos választói jog megvalósítása. Aki népjogokat hoz, az nem lehet a népnek ellensége; aki megtagadja ezen jogokat, nem lehet a nép barátja. Aki az alkotmány sáncait megnyitja a nép legszélesebb rétegei előtt, az igazi alkotmányosságra törekszik. Aki az alkotmányos jogokból is monopóliumot csinál, az bérence az abszolút császári aka­ratnak, amelynek ellenállni nem tud, nem is akar, amellyel azonban megalkudni kész minden áron. És jegyezzük meg: a mai nap a világ­történelemben lángbetűkkel lesz bevésve, mert a leghatalmasabb, a legkegyetlenebb és a legszívtelenebb autokrácia dű­lt porba. Az orosz zsarnoki kényuralom megdőlt, a népjogokért folyt véres harcok fényes diadallal végződtek: orosz testvéreink fel­szabadultak a cárizmus gyilkos rabláncaiból. A cár kénytelen volt engedni az ellenáll­hatlanul kitört népakaratnak, s alkotmányt adott a népnek. És ugyanezen a napon a magyar forra­dalmárok ismételten azt határozták, hogy az országot ellenállásra hívják fel a népjogok ellen. Ezzel a határozattal — hisszük — meg­pecsételték sorsukat. Budapest, október 31. A horvát országgyűlés egybeh­ivása. Zág­rábból jelenti tudósítónk, hogy a király leiratot intézett a bánhoz, amelyben a horvát országgyű­lést november 10-ikére újra egybehívja. A leirat október 22-ikéről van keltezve és Pejacsevich gróf horvát bánon kivül Kovacsevics horvát mi­niszter is ellenjegyezte. — Jöjjön fel! Fel is jött. A kabát, a köpönyeges embernek szánt jó, meleg, prémes kabát elkelt. Elvitte a zsidó. Samu bebújt az ágyba és nyugodtan aludt. Délben a kollegája rázta fel. Ott állt előtte hideg kezekkel, vörös arccal. Samu össze­csapta a kezét, mikor meglátta: — Te vagy! Barátom, bocsáss meg nekem! Felkelt, a kezét szorongatta. — Becsaptalak. Megfeledkeztem arról, hogy a takarítóném tegnap elvitte a kabátot. Azt hit­tem, hogy még a szekrényben van. Lásd, mily szórakozott vagyok. Bocsáss meg, pajtás, de nem tehetek róla, írást adhatok . . . A köpönyeges szomorú lett, de azért elka­cagta magát: — Írást? Abba takaródzzam? Egyébként is csak tréfa volt az egész! Samu zavarba jöhetett volna, de nem jött. — Mennyire sajnállak! Fázol, ugy­e ? Csinálj teát. Gyújts be! Akarsz egy kis pálinkát? Ma együtt ebédelünk. Én fizetem. — Nem érek rá. Kőbányán gyilkosság történt, oda zavartak. Szervusz! Kiment a szobából. Az utcán összecsavarta magán a köpönyeget. — Egy jólelkű, tisztességes ember van az egész világon, ez pedig Samu. Mennyire sajná­lom, hogy ilyen zavarba hoztam azzal a kabát­tal. Persze, most szégyenli. Ugyan, hogyan üssem helyre a dolgot? Ezen töprengett egész Kőbányáig, miközben Samu jóízűen tovább aludt. Mikor a köpönyeges kiment a szobából, érzett ugyan valami lelkiismeret­furdalást, de azzal nyugtatta meg magát, hogy senkinek sem homályosította el a karrierjét egy viseltes télikabáttal. SZEMLE. Budapest, október 31. Majd­ Kossuth Ferenc ezt mondja: mi megcsi­náljuk az általános választói jogot — majd, ha hatalomra jutunk s a magyar vezényszó diadalt aratott. Ma azonban megakadályoz­zuk, hogy más megcsinálja. Tisza István ezt mondja: mi megcsinál­juk az általános választói jogot — majd, ha korlátlan lesz az uralmunk s végképpen lehetetlenné tettük az obstrukciót. Ma azon­ban megakadályozzuk, hogy más megcsi­nálja. Kossuth Ferenc igy bölcselkedik: mi ba­rátjai vagyunk a népjogoknak, de letörjük, hazaárulónak nyilvánítjuk, lakájnak címez­zük a népjogok híveit, mert az általános választói joggal meg akarják erősíteni a 67-es kiegyezést, a császári abszolutizmust, lehetetlenné akarják­ vele tenni a nemzeti jogok érvényesülését. Nem adjuk el magun­kat, nem adjuk oda a nép jogaiért a nem­zet szabad fejlődését! Tisza István így érvel: mi barátjai va­gyunk a népnek, de letörjük, rebellisnek, illojális királysértőnek nyilvánítjuk. Zoltán­nak címezzük a népjogok híveit, mert az általános választói joggal meg akarják erősíteni a 48-asokat, a magyar forradal­mat, tönkre akarják tenni vele a szent 67-et. Nem engedjük veszedelembe dönteni a hazát, nem adjuk oda a nép jogaiért a nemzet békés fejlődését! Kossuth mondja: nem szabad választói jogot adni a népnek, mert tönkremegy a 48 és vele a nemzet! Tisza rikoltja: nem szabad választói jogot adni a népnek, mert tönkremegy a 67 és vele a nemzet!­­ Hogy tehát az általános választói joggal tönkre ne tegye a 67 a 48-at, kibékül Kossuth Tiszával. Hogy tehát az általános választói joggal tönkre ne tegye a 48 a 67-et, kibékül Tisza Kossuthtal. És nem lesz általános választói jog, hogy a 48 és 67 az idők végtelenségéig mara­kodhassék egymással, de tönkre ne tegye egymást. És nem lesznek népjogok, hogy legesleg­ifjabb Tisza István gróf és a nagy Kossuth dédunokájának kis fia afelett vitatkozhas­sanak, hogy a nemzetnek szabadon vagy békésen kell-e fejlődnie. Csakhogy a dédunokákkal szemben már nehezen lesz olyan türelmes birka a nép, mint ma. Elvégre is vagyunk mi is olyan hevesvérű nép, mint az orosz, általános választói jogot. Hogy a pokolba ne akarná! Hiszen még a Kossuth Lajos fia, a magyar szabadság előharcosa sem mond­hatja áperte a ködmönszagú negyven­nyolcas szemébe, hogy dolgozz paraszt, a törvénycsinálás az urak dolga, onnét neked coki a magyar szabadság szent nevében ! Igenis, Kossuth Ferenc úr és vele a pártja akarja az általános választói jo­got — mint végcélt! Csak ma nem engedi behozni, mert veszedelmes, mert császári po­litika volna, mert szocialista is jutna be a parlamentbe, mert előbb az obstrukciót kell diadalra juttatni, mert előbb nemzetiszínű gatyamadzag kell a magyar baka derekára, mert­­ kell még több ok? Szóval Kossuth Ferenc és pártja akarja az általános vá­lasztói jogot, mint kortesjelszót, de kitekeri a nyakát annak, aki meg akarja valósítani. Óh, ez a végcél! A végcél. Oh az a végcél! Tisza István gróf akarja az általános választói jogot. Tessék elhinni, ő maga mondta hétfőn este a liberális értekezleten. Egy dzsentimen szavában pedig nem sza­bad kételkedni. Tisza István gróf tehát akarja az általános választói jogot. Hogy a pokolba ne akarná! Hiszen áperte csak nem mondhatja a szemébe a komisz pa­rasztnak, hogy fizess, dolgozz, azután dögölj meg a magyar nemzet békés fejlődésének szent nevében ! A sorsodról majd én határozok meg a kollegáim. Igenis, Tisza István és vele a pártja akarja az általános válasz­tói jogot — „mint végcélt'-'. Csak ma nem engedi behozni, mert veszedelmes, mert kalandorpolitika volna, mert szocialista is jutna be a parlamentbe, mert előbb az ob­strukciót kell letörni, mert a nemzetnek ár­tana, mert — kell még több ok? Szóval Tisza István és pártja akarja az általános választói jogot, mint kortesjelszót, de meg­valósítása ellen minden erejét megfeszíti. Oh ez a végcél ! Tessék csak visszaemlékezni! A nyár ele­jén Kossuth Ferenc úr is akarta az általános választói jogot. Ő maga mondta a függet­lenségi pártértekezleten. Az ö dzsentimen szavában pedig szintén nem szabad kétel­kedni. Kossuth Ferenc úr tehát akarja az Az alkotmányválság­. Harc az általános választói jogért. (Saját tudósítónktól.) Budapest, október 31. Tisza Istvánnak az általános választói jog ellen intézett támadását hálás jóindulattal fogadja ma valamennyi koalíciós lap. A „Budapesti Hírlap" kötelességévé teszi, hogy lépjen be a koalícióba, a „Pesti Hírlap" a csodálat hangján tömjénez államférfiúi ké­pességeinek, az ,,Alkotmány" „tisztelettel ismeri el nagy koncepcióját, fényes érvelé­sét, megsemmisítő erejű polémiáját". „A szabadelvű párt s annak vezére ellen vívott harcok keserűségei — írja tovább — nem gátolhatnak minket a fentiek kimon­dásában ; a mai beszéd és határozat a köz­véleményt azzal a vigasztaló tudattal tölt­hetik el, hogy amidőn az országot a gyű­lölet és a korrupció a végromlásba akarja taszítani: minden oldalon kezet fognak a hazafiak a fenyegetett nemzet megmen­tésére." A szabadelvűek sorában megdöbbenést keltett, hogy éppen a legszélsőbb reakciós részről fogadták osztatlan elismeréssel a támadást. Máris sokan igazat adtak Kris­tóffynak, hogy a szabad­el­vű p­árt tegnapi határozata következéseként elvesztette jogát, hogy a szabadelvű irányzat pártjaként sze­repeljen, mert konzervatív irányzata nyil­vánvaló. A vezérlő­bizottság határozata ma látott napvilágot. Ezzel a szánalmas nyilatkozat­tal, amely panaszkodik, hogy a kormány kisajátította a koalíció programmját s mégis egy füst alatt megvesztegetési kísérletnek minősíti a kormány­programmot, lapunk más helyén foglalkozunk. A vezérlő-bizottság ülése. A szövetkezeti ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. Kossuth Ferenc betegsége miatt a bizottság tagjai az elnök la­kásán gyűltek össze. A tanácskozás három és fél óra hosszat tartott. A bizottság elsőbben a passzív rezisztenciáról és a vármegyei ellentállással kapcsolatban a fő­ispánok installációjáról tanácskozott s határozatot is hozott, melyet azonban egyelőre titokban tartanak. De mivel Pestvármegye éppen az említett dol­gokban való egyöntetű eljárás céljából a megyé­ket tanácskozásra hívta össze, a vezérlő­ bizott­ság megbízta Gi­lner Gyulát, mint a pestvár­megyei hatvanötös bizottság alelnökét, hogy a vármegyék képviselőinek értekezletén közölje a vezérlő­bizottság megállapodásait. Azután a kormányprogramm került szóba. Kossuth Ferenc elnök terjesztett elő egy javas­latot, a­melyben a bizottság a programmról véleményt mond és vele szemközt állást foglal. A javaslatot némi módosítással elfogadták. Válasz a kormán­yprogrammra. A szövetkezeti pártok vezérlő­ bizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményéről azt, hogy a Fejérváry báró által felolvasott kormánypro­grammot komolyan venné. A magyar nemzet 13

Next