Népszava, 1906. január (34. évfolyam, 1–26. sz.)
1906-01-02 / 1. szám
XXXIV. évfolyam. Budapest, 1906. január 2., kedd. 1. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 8.600 egy hóra . . 1.60 » VolkEstimmer.il együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Jígár utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A politikai újév. A politikai válság teljes tanácstalanságát aligha tükrözhette vissza bármi is világosabban, mint az az egész sor beszéd, ami ma az egyes pártvezéreknél elhangzott. "Üres szavak pelyvája az egész, amiből a legszorgosabb kutatás sem válogathat ki pozitívumot adó vagy csak sejtető magot is. Csupa szétmálló általánosság, vezércikkszerű panasz és fenyegetődzés, csikóbőrös hazafiaskodás vagy a tehetetlenség nyílt beismerése valamennyi nyilatkozat. Az újévi nyilatkozatok programmszerű kijelentések jellegét hordták magukon ezelőtt. Ünnepies formában számoltak be ilyenkor egy-egy esztendő politikai terméséről s szabták meg az utakat, amelyen az új évben haladni készek. Egy-egy ouverture volt valamennyi, amelyben benne voltak a színre kerülő opera vezető motívumai. Ma a szavak árja csupán palástul szolgált, hogy a maga meztelenségében ne álljon a világ előtt, hogy nincsen semmi mondanivalójuk a múltról s hogy gondosan eltakarja, hogy nem mernek egy szót sem szólani a jövőről. A múltról jobb is, ha nem esik szó. A tehetetlenségnek az a vígjátéka, amit a magyar képviselőház a múlt évben eljátszott, csak azért nem kacagtató, mert a politikai válságot nyomon követő gazdasági pangás egyben a munkásosztály sok nyomorúságának volt forrása. A jövőről tudatosan hallgatnak a pártok. Ott a kérdéseknek nagy tömege követeli kibúvót nem engedő határozottsággal a megoldást. A jogfosztott nép politikai megváltásának dolga, a gazdasági és szociálpolitikai reformoknak sürgető szüksége hangosan dörömböl a kapukon s azt mármár betörni készül. Tanácstalanul állanak valamennyien ez áramlattal szemben s mert nem tudják mi az, ami még megmenthető, inkább hallgatnak s a jó sorsra bízzák magukat. A legdrágábbat azonban: osztályparlamentjüket s szülőanyját, a mai választói rendszert nem menthetik meg. Annak ütött a halálos órája s ha önként nem pusztul el az élők sorából, majd a szervezett munkásság döntő rohama figyelmezteti, hogy napjai immár leteltek. A választói jog kérdéséről egyetlen üdvözlő beszéd keretében sem esett szó. A pusztulásra várt rendszer főképviselői ugyan miért is zengenék a halálos gyógyítószer dicséretét. Annál áradozóbb vágyakozással emlegette valamennyi a békét. Nem azt a békét, amit a parlament az ország népével kötne, aminek előföltétele a nép jogának az elismerése, az általános választói jog törvénybe iktatása , hanem azt a békét, amit a koronával kötnének, amelynek oltárára áldozati báránynak szívesen föláldoznák az ország jogfosztott millióinak követeléseit. • A jogfosztott milliók jogos követelésének kielégítése nélkül azonban nincsen békekötés. Felépíthető vulkánokra a béke Potemkinfalva, de ezt a jogaikból kitagadottak forrongása egy szempillantás alatt rombadönti és elhamvasztja. A békéhez más úton, mint az általános választói jog útján nem juthat el sem a korona, sem a képviselőház többsége. Ha az újévi üdvözlőbeszédeket nem hatotta át ez a megismerés, az lehet baj azoknak, akik a békét keresik magáért a békéért, de nem baj a munkásságnak, amely a békét csak jogai győzelme árán fogadja el, s tudja, hogy a harcnak diadalmas befejezéséhez megvan a szükséges ereje is. A kormány. A kormány tagjai a haladópárt néhány tagjának kíséretében keresték fel Fejérváry Géza miniszterelnököt. Lányi igazságügy miniszter üdvözölte, valamennyiük atyai jóbarátjának mondotta, akitől megtanulták, hogyan kell nehéz viszonyok között a kötelességet szigorúan teljesíteni, hogyan kell válságos helyzetben a hazát igazán szeretni és szolgálni. Fejérváry válaszában többek között a következőket mondotta: A nemzet szabad akarata a múlt évi választások alkalmával a szövetkezett ellenzéket juttatta többségre. Amiből a velünk szemben olyan sokszor hangoztatott parlamentarizmusnak szelleme szerint mélhatlanul annak kellett következnie, hogy az akkori kormány hagyja el helyét, de egyúttal és egyidejűleg azt a helyet az uj többség férfiai foglalják el. Azonban nem így történt. Az akkori kormány ugyan elhagyta helyét, de az uj többség nem lépett helyére. Hogy a helyzet így alakult, annak külső oka az volt, hogy a törvényhozás két főtényezője közt, a király és az országgyűlés közt fontos kérdésekben nem jöhetett létre egyetértés. Proletár szellemek. La Bruyère. — A Népszava, eredeti tárcája. — Jean de la Bruyere*) Dourdonban, 1639-ben született. A francia királyi udvarban élt mint nevelő, 1096-ban halt meg. Szüleiről, származásáról nincsenek megbízható adataink. Valószínű, hogy a politikailag jogtalan és gazdaságilag a legvégsőbb nyomoruságig kiszipolyozott parasztság mélységeiből emelkedett a későbbi fényes sorba. 1687-ben jelent meg műve. ..A jellemek". E cím alatt páratlan emberismerettel és éleslátással rajzolta meg azokat az embereket, kik a forradalom előtt Franciaországban legtipikusabban képviselték koruk visszásságait és azokat a szokásokat és helyzeteket, melyek hozzájárultak a régi rendszer" összeomlásához. A returner, a nyomorult paraszt vére csörgedez azokban a fejezetekben, melyek az emberi nyomorról, a társadalmi egyenlőtlenségről regélnek. Bár rajzait még nem érintette a modern, osztálytudatos munkásmozgalom szelleme, bár száz évvel a forradalom előtt egy romlott udvar blazírt levegőjében születtek meg e rajzok, mégis a közeledő özönvíz moraja dübörög egyes részeikben és Milét vigasztalan ecsetje mellett megcsillan Meunier öntudatos büszkeségtől vezetett vésője is. A következőkben néhány szemelvényt közlünk művének „A vagyon" című fejezetéből. * Vannak piszkos szennyel és ocsmánysággal * Olvasd Zsán de la Brujér, telitett lelkek, kik rajonganak az érdekért és a nyereségért, mint a tiszta lelkűek a dicsőségért és az erényért. Egyetlen vágynak élnek: nyerni és nem veszíteni. Tíz dénárral fukarkodnak, egyre adósaikkal foglalkoznak és a pénz kamatozása vagy értékcsökkenése nyugtalanítja szívüket. Szinte elsülyedve beletemetkeznek a szerződések, kötvények és pergamentek halmazába. Ezek az emberek sem szülők, sem barátok, sem polgárok, sem keresztények, ezek talán nem is emberek, ezeknek pénzük van. Szétszórva a mezőkön félénk állatok láthatók, hímek és nőstények, ki feketén és napsütött sápadtsággal, meg nem szűnő állhatatossággal meggörnyedve öntözik és túrják a földet. Ezeknek a lényeknek szótagokba hajló hangjuk van és mikor felegyenesednek, arcukon emberi vonások láthatók. Tényleg — emberek. Éjjel nádviskókba térnek és fekete kenyérrel, vizzel és gyökerekkel táplálkoznak. Megóvják a többi embereket attól, hogy vetni és az élet fentartásához szükséges eszközöket előteremteni és begyűjteni kényszerüljenek és igy illő, hogy nekik is jusson abból a kenyérből, melynek csiráit elvetették. * Giton telt arca üde és húsos, tekintete elszánt és szúrós, vállai szélesek, gyomra fölött domborodik a has, járása biztos és elhatározott. Öntudattal beszél, megismételteti azt, ami mulattatja és amit elmondanak neki, csak mérsékelten érdekli. Hatalmas zsebkendőjét kiteríti és nagy lármával fújja az orrát. Messzire köp és hangosan prüsszent. Éjjel alszik, nappal alszik és mindig mélységesen hortyogva. Az asztalnál és a sétatéren több helyet foglal el, mint a többiek. Ha társaival sétál, középen jár, ha megáll mindenki megáll, ha megindul, megindul a többi is, mindenki hozzá alkalmazkodik. Félbeszakítja, megakasztja azt, aki beszél, őt nem szakítja félbe senki és addig hallgatják, ameddig beszélni tetszik neki; nézetét osztják, híreszteléseit elhiszik. Ila karosszékbe ül, szinte elmerül a párnák között és egyik okát a másikon nyugtatja. Homlokát össiséfilycölva, sapkáját szemeire húzza, hogy senkit se lásson,majd büszkén és merészen fölfedi homlokát. Örvendező, nevető, türelmetlen, elfogult, dühös, szemtelen, politizáló a kor eseményeiben titkolódzó és tehetségesnek és szellemesnek képzeli magát. Gazdag. Phédon szemei mélyen fekvők, lapos arca sovány, teste összeaszott. Keveset alszik és álma nyugtalan; szórakozott, álmodozó és bár szellemes, arckifejezése bárgyú emberre vall. Elfelejti elbeszélni azt, amit tud és az eseményeket, melyek tudomására jutottak; ha megteszi, nem sikerül; fél, hogy leköpi azokat, kikkel beszél, röviden beszél és szárazon, alig lehet érteni szavát. Neki nem tapsol senki, ő mindenkinek tapsol; mosolyog, ha mások beszélnek, osztja a nézetüket; fut, repül, hogy apró szolgálatokat tehessen nekik; kegykereső, hízelgő, szolgálatra kész. Saját ügyeiben titkolódzik, néha hazudik. Járása gyöngéd és hangtalan, alig meri érinteni a földet ; szemeit földre szegezi és nincsen bátorsága az arramenőkre feltekinteni. Beszélgetése nem csődíti össze az embereket, csendesen a beszélő háta mögé kerül és lopva hallgatódzik; ha ránéznek, eloson. Alig foglal el egy kis helyet — és azt sem tartja meg; vállát összehúzva jár, szemére húzza sapkáját, hogy ne lássák, beletemetkezik köpenyegébe és nincs az az emberekkel A Népszava mai száma 3 oldal