Népszava, 1906. február (34. évfolyam, 27–50. sz.)

1906-02-01 / 27. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 • I egy hóra . . 1.60 » VolksBu­mmeral együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár­ utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A Népszava mai száma 12 oldal. ­­ inket ugyan be nem csa­le! "ism, " A koalíció leszerel. Bevonul a Burgba, kivüit hagyva az összes elveket, melyeknek alapján a választó­polgárság többségre juttatta. A nemzet becsapása teljes és töké­letes lesz. Csodák már ma nem történnek még a politikában sem, tehát nem szabad arra szá­mítani, hogy a király így fog szólni a nem­zethez : „íme, itt vannak a komédiások, akiknek a szavára a falnak mentél, szegény magyar nemzet! íme, itt vannak leálcázva, levetkőz­tetve a politikai svihákok, akik neked eger­földet ígértek és akiknek nem volt más céljuk, mint a húsosfazék megkaparintása, íme, látod ezeket a notórius szédelgőket a maguk nyomorúságos, levetkőztetett állapo­tában és most a szemed láttára kirúgom őket az előszobámból. Megcsaltak téged, meg fognak csalni engemet is, ha a zseb­jük érdeke úgy kívánja. Te megismerted őket, én kirúgom őket!" Ilyen csoda nem fog történni. A király­nak szüksége van hűséges lakájokra, akik szolgálatkészen szállítják neki a temérdek újoncot, a megszámlálatlan milliókat hadi célokra, a képviselőházi klozárt és a megyei autonómia letörését. Ezek a lakások pedig készek ellenvetés nélkül szállítani mindezt és ezen kívül minden egyebet, amit tőlük Bécs kiván. Ezek a lakájok vért fognak izzadni a nagy igyekezettől, csakhogy fe­ledtessék kuruckodó múltjukat és kedvében járhassanak gazdájuknak. Ezek a lakájok, mikor kuruc­ bőrben jártak, eladtak min­dent, ami a „nemzet" szemében nagy és szent volt, nagy áldozatokra méltó, nagy szenvedésekre érdemes volt; ezek, most, midőn nyilvánosan vedlenek és belebújnak a kipróbált lakáskörbe, készségesebb és engedelmesebb szolgái lesznek az abszolút bécsi akaratnak, mint bármelyik megelőző kormány és kormányzati rendszer. Persze csak addig, míg nem jön megint egy nap, melyen üzletileg hasznosabbnak fogják látni a kurucbőr felöltését. Ez hát rendben van. A koalíció megkapja a húsosfazekat, a becsapott nemzet pedig szihatja a fogát és szitkozódhatik és fog is szitkozódni; egyelőre gyéren és csendesen, később majd sűrűn és hangosan. A meg­csontosodott mamelukok csatlakozni fognak a hatalom új birtokosaihoz. A főispánok, a szolgabirák és a jegyzők az uj gazdák kegyes elnézésével és utólagos jóváhagyá­sával fogják a népet nyúzni és ennek fejé­ben az uj gazdák aklába fogják terelni a megvásárolható és megfélemlíthető szavazó barmokat. Fog menni minden, mint a karikacsapás. Csak egy dolog nem megy majd: az ön­tudatos munkásság becsapása. Hohó, tisztelt ezerholdasok, honvigécek és ezerholdasok moslékján élősködő him­ pellérek! Hohó, tisztelt koalíciós banda, minket ugyan nem fogtok becsapni! A népet ugyan ki nem fogjátok nullázni. Ti leszerelhettek, a felültetett nemzet gutaütést kaphat az elfojtott dühtől, de a nép le nem szerel, a nép nem fog a ti kedvetekért az éhségtől meggebedni, vagy utolsó szálig Amerikába vándorolni! Holló urak, az öntudatra éb­redt nép élni akar, ebben az országban akar élni, emberhez illő módon akar élni. És mert ez az akarata, jogokat követel ma­gának. Jogokat, hogy hazát és kenyeret szerezhessen magának. Ez a nép akarata. Becsaphatjátok a hü­lyéket, akik becsüljte, emb­ereknek hittek benneteket. Sülyedhettek az elvtagadás és árulás fertőjébe olyan mélyre, hogy a nép­megvetés csak undorodva tekinthessen le utánatok a szenny-örvénybe. Bolonddá te­hetitek Bécset és Pestet, megcsalhatjátok az úristent, a honhazát és a nemzetet, de minket le nem ráztok a nyakatokról! A nép a nyakatokra fog ülni és ellenállhatat­lan erővel fogja tőletek követelni legele­mibb jogát: az általános, egyenlő és titkos választói jogot. És a nép minden áldozatra kész tömege elöl nem lesz kitéréstek. Ha nem adjátok meg, amit a nép követel, akkor nem fog­játok élvezni árulástok gyümölcseit. Ha pedig megadjátok, a törvényhozásban szó­hoz jutó nép darabonként fogja tő­letek visszacsikarni, amit a nemzettől, a néptől gyalázatos módon elraboltatok, amit a hatalom tudásbéréért elárultatok. Azért kell nekünk a választói jog, hogy a törvényhozás csarnokában többé ne garáz­dálkodhassanak korlátlanul a hozzátok ha­sonló kufárok. Igenis, ti ellenetek, a ti osztályuralmatok ellen, az általatok képvi­selt rendszer ellen akarunk bevonulni a parlamentbe. Igenis, a ti letöréstek a mi végső célunk. Igenis, ez így van és mégis tőletek követeljük jogainkat, mégis tőletek fogjuk kierőszakolni, ami a népet megilleti! Mosolyogtok ? Biztok a feketesárga és német vezényszavas hadsereg szuronyaiban, miután a feketesárga rajkszkingszminiszter­rel már megkötöttétek a barátságot? Mo­solyogtok és í­zt hiszitek, hogy nyugodtan fogjátok megemészteni a rablott zsákmányt, mert most már ti fogtok rendelkezni a csendőrséggel, az osztálybírósággal, a töm­löcökkel! ? Ne mosolyogjatok urak, mert a torkotokra talál forrni az a nevetés.Ne bizakod­jatok el, mert nem ismeritek a jogfosztott nép elszántságát és erejét. Ne h­igyjétek, hogy a nagy vásár után nyugodt lesz az emész­téstek! Mert nincs a közös ármádiának annyi szuronya, nincs ennek az országnak annyi szolgálatkész osztálybírósága, amely belénk fojthatná a követelő szót, nem lesz annyi börtönötök, hogy eltemethetné az igazságot és a jogot, melyért a nép immár oly régóta küzd és vérzik és nincs akkora hatalma senkinek a világon, amely elég volna a mi jogos harcunk megbénítására. A becsapott nemzet átkozni fog benne­teket, mi harcra hívunk benneteket. Elő azzal az általános választói joggal, külön­ben még csak ezután jön az igazi tánc! A leszerelés tehát meglesz, sőt már meg­van. A polgárság e miatt dühönghet, mert ő a sokszorosan megcsalt fél. Mi az egész dolgot azzal az érzelemmel nézzük, amellyel a csatára kész sereg az ütközet előtti ese­ményeket szemléli. Hiszen nem történt egyéb, mint aminek a bekövetkeztét mi már háromnegyed évvel ezelőtt megjósoltuk. A leszerelés maga minket hidegen hagy. Hiszen mi állandóan követeltük, hogy a koalíció egyelőre kapcsolja ki a magyar vezényszót követeléseinek sorából, mert úgy sem bírja kivívni és vállaljon kormányt az általános választói jog és az önálló vámterület megvalósítása céljából. Azonban ilyen leszerelésre mi nem gon­doltunk és ilyen leszerelésre még mi sem tartottuk képesnek a koalíciót. A magyar vezényszó el van árulva, sírjon érte a nem­zet, az a nemzet, amely még ezelőtt hat héttel ennél fontosabb, becsesebb, szentebb követelést nem ismert; mi ebbe belenyug­szunk, mert kezdettől fogva nem tartottuk sietősnek. De el van temetve az önálló vámterület is és ezt már nemcsak a rutul becsapott iparos és kereskedő polgárság fogja siratni, hanem meg fogják sínyleni a­­munkások milliói is. A népnek ezt az elprédált kincsét az öntudatos munkásság számon fogja kérni a koalíciótól és ennek a számonkérésnek olyan lesz a hangja, hogy menydörgésként fog végig zúgni ezen a megcsalt, szeren­csétlen országon. Ez a számonkérés olyan erélyes lesz, hogy bele fog abba bukni sok fé­nyes karrier, amely a népcsalás gyalázatából

Next