Népszava, 1906. február (34. évfolyam, 27–50. sz.)
1906-02-01 / 27. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 • I egy hóra . . 1.60 » VolksBummeral együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A Népszava mai száma 12 oldal. inket ugyan be nem csale! "ism, " A koalíció leszerel. Bevonul a Burgba, kivüit hagyva az összes elveket, melyeknek alapján a választópolgárság többségre juttatta. A nemzet becsapása teljes és tökéletes lesz. Csodák már ma nem történnek még a politikában sem, tehát nem szabad arra számítani, hogy a király így fog szólni a nemzethez : „íme, itt vannak a komédiások, akiknek a szavára a falnak mentél, szegény magyar nemzet! íme, itt vannak leálcázva, levetkőztetve a politikai svihákok, akik neked egerföldet ígértek és akiknek nem volt más céljuk, mint a húsosfazék megkaparintása, íme, látod ezeket a notórius szédelgőket a maguk nyomorúságos, levetkőztetett állapotában és most a szemed láttára kirúgom őket az előszobámból. Megcsaltak téged, meg fognak csalni engemet is, ha a zsebjük érdeke úgy kívánja. Te megismerted őket, én kirúgom őket!" Ilyen csoda nem fog történni. A királynak szüksége van hűséges lakájokra, akik szolgálatkészen szállítják neki a temérdek újoncot, a megszámlálatlan milliókat hadi célokra, a képviselőházi klozárt és a megyei autonómia letörését. Ezek a lakások pedig készek ellenvetés nélkül szállítani mindezt és ezen kívül minden egyebet, amit tőlük Bécs kiván. Ezek a lakájok vért fognak izzadni a nagy igyekezettől, csakhogy feledtessék kuruckodó múltjukat és kedvében járhassanak gazdájuknak. Ezek a lakájok, mikor kuruc bőrben jártak, eladtak mindent, ami a „nemzet" szemében nagy és szent volt, nagy áldozatokra méltó, nagy szenvedésekre érdemes volt; ezek, most, midőn nyilvánosan vedlenek és belebújnak a kipróbált lakáskörbe, készségesebb és engedelmesebb szolgái lesznek az abszolút bécsi akaratnak, mint bármelyik megelőző kormány és kormányzati rendszer. Persze csak addig, míg nem jön megint egy nap, melyen üzletileg hasznosabbnak fogják látni a kurucbőr felöltését. Ez hát rendben van. A koalíció megkapja a húsosfazekat, a becsapott nemzet pedig szihatja a fogát és szitkozódhatik és fog is szitkozódni; egyelőre gyéren és csendesen, később majd sűrűn és hangosan. A megcsontosodott mamelukok csatlakozni fognak a hatalom új birtokosaihoz. A főispánok, a szolgabirák és a jegyzők az uj gazdák kegyes elnézésével és utólagos jóváhagyásával fogják a népet nyúzni és ennek fejében az uj gazdák aklába fogják terelni a megvásárolható és megfélemlíthető szavazó barmokat. Fog menni minden, mint a karikacsapás. Csak egy dolog nem megy majd: az öntudatos munkásság becsapása. Hohó, tisztelt ezerholdasok, honvigécek és ezerholdasok moslékján élősködő him pellérek! Hohó, tisztelt koalíciós banda, minket ugyan nem fogtok becsapni! A népet ugyan ki nem fogjátok nullázni. Ti leszerelhettek, a felültetett nemzet gutaütést kaphat az elfojtott dühtől, de a nép le nem szerel, a nép nem fog a ti kedvetekért az éhségtől meggebedni, vagy utolsó szálig Amerikába vándorolni! Holló urak, az öntudatra ébredt nép élni akar, ebben az országban akar élni, emberhez illő módon akar élni. És mert ez az akarata, jogokat követel magának. Jogokat, hogy hazát és kenyeret szerezhessen magának. Ez a nép akarata. Becsaphatjátok a hülyéket, akik becsüljte, embereknek hittek benneteket. Sülyedhettek az elvtagadás és árulás fertőjébe olyan mélyre, hogy a népmegvetés csak undorodva tekinthessen le utánatok a szenny-örvénybe. Bolonddá tehetitek Bécset és Pestet, megcsalhatjátok az úristent, a honhazát és a nemzetet, de minket le nem ráztok a nyakatokról! A nép a nyakatokra fog ülni és ellenállhatatlan erővel fogja tőletek követelni legelemibb jogát: az általános, egyenlő és titkos választói jogot. És a nép minden áldozatra kész tömege elöl nem lesz kitéréstek. Ha nem adjátok meg, amit a nép követel, akkor nem fogjátok élvezni árulástok gyümölcseit. Ha pedig megadjátok, a törvényhozásban szóhoz jutó nép darabonként fogja tőletek visszacsikarni, amit a nemzettől, a néptől gyalázatos módon elraboltatok, amit a hatalom tudásbéréért elárultatok. Azért kell nekünk a választói jog, hogy a törvényhozás csarnokában többé ne garázdálkodhassanak korlátlanul a hozzátok hasonló kufárok. Igenis, ti ellenetek, a ti osztályuralmatok ellen, az általatok képviselt rendszer ellen akarunk bevonulni a parlamentbe. Igenis, a ti letöréstek a mi végső célunk. Igenis, ez így van és mégis tőletek követeljük jogainkat, mégis tőletek fogjuk kierőszakolni, ami a népet megilleti! Mosolyogtok ? Biztok a feketesárga és német vezényszavas hadsereg szuronyaiban, miután a feketesárga rajkszkingszminiszterrel már megkötöttétek a barátságot? Mosolyogtok és ízt hiszitek, hogy nyugodtan fogjátok megemészteni a rablott zsákmányt, mert most már ti fogtok rendelkezni a csendőrséggel, az osztálybírósággal, a tömlöcökkel! ? Ne mosolyogjatok urak, mert a torkotokra talál forrni az a nevetés.Ne bizakodjatok el, mert nem ismeritek a jogfosztott nép elszántságát és erejét. Ne higyjétek, hogy a nagy vásár után nyugodt lesz az emésztéstek! Mert nincs a közös ármádiának annyi szuronya, nincs ennek az országnak annyi szolgálatkész osztálybírósága, amely belénk fojthatná a követelő szót, nem lesz annyi börtönötök, hogy eltemethetné az igazságot és a jogot, melyért a nép immár oly régóta küzd és vérzik és nincs akkora hatalma senkinek a világon, amely elég volna a mi jogos harcunk megbénítására. A becsapott nemzet átkozni fog benneteket, mi harcra hívunk benneteket. Elő azzal az általános választói joggal, különben még csak ezután jön az igazi tánc! A leszerelés tehát meglesz, sőt már megvan. A polgárság e miatt dühönghet, mert ő a sokszorosan megcsalt fél. Mi az egész dolgot azzal az érzelemmel nézzük, amellyel a csatára kész sereg az ütközet előtti eseményeket szemléli. Hiszen nem történt egyéb, mint aminek a bekövetkeztét mi már háromnegyed évvel ezelőtt megjósoltuk. A leszerelés maga minket hidegen hagy. Hiszen mi állandóan követeltük, hogy a koalíció egyelőre kapcsolja ki a magyar vezényszót követeléseinek sorából, mert úgy sem bírja kivívni és vállaljon kormányt az általános választói jog és az önálló vámterület megvalósítása céljából. Azonban ilyen leszerelésre mi nem gondoltunk és ilyen leszerelésre még mi sem tartottuk képesnek a koalíciót. A magyar vezényszó el van árulva, sírjon érte a nemzet, az a nemzet, amely még ezelőtt hat héttel ennél fontosabb, becsesebb, szentebb követelést nem ismert; mi ebbe belenyugszunk, mert kezdettől fogva nem tartottuk sietősnek. De el van temetve az önálló vámterület is és ezt már nemcsak a rutul becsapott iparos és kereskedő polgárság fogja siratni, hanem meg fogják sínyleni amunkások milliói is. A népnek ezt az elprédált kincsét az öntudatos munkásság számon fogja kérni a koalíciótól és ennek a számonkérésnek olyan lesz a hangja, hogy menydörgésként fog végig zúgni ezen a megcsalt, szerencsétlen országon. Ez a számonkérés olyan erélyes lesz, hogy bele fog abba bukni sok fényes karrier, amely a népcsalás gyalázatából