Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)

1906-03-15 / 63. szám

s bácsi be fogja látni, hogy igen nagy bolondot cselekedett­­, amikor igy akart segíteni a haza, Sorsán. Azonban ebben az egy­ esetben késő a meg­bánás. Vincze bácsi, nyugodjék kémi békében! — Gyilkosság . ..szent házasság­ ne­vében. Lovag Bielakoskursky Pál 34 éves magánhivatalnokot, aki a Thallmeyer és Seitz Zrínyi­ utcai illatszer-kereskedőknek volt az üzlet­vezetője, ma éjjel 11 órakor a Hunyadi­ tér 7. számú ház II. emeletén lévő laká­sán a felesége egy éles, hosszú konyha­késsel leszúrta, azután magát akarta elpusz­títani, de ez nem sikerült. A férfi meghalt, az asszony könnyebb sérülésekkel a Rókus-kórházba került. Az eset részletei röviden a következők: Lovag Bielakoskursky Pál, aki egy elszegényedett lengyel főúri család sarja, ezelőtt tizenegy évvel huszonhárom éves korában elvette a nála tizen­két évvel idősebb V. Paulát feleségül. A házas­ság érdekből szövődött s nem is lehetett, de nem is volt boldog, bár az asszonynak egy fia is született. Napirenden voltak a házaspár között a féltékenységi jelenetek, melyek különö­sen az utóbbi időben fajultak el. A házi perpatvarokban mindig a fiatal, szép, erős férj győzött s ez a közel ötven éves asszonyt módfelett elkeserítette. Mindig azt hangoztatta, hogy nem jó vége lesz ennek. Sejtelme ma éjjel beteljesedett. A férj ma egy kissé szokatlanul későn tért haza Hunyadi-tér 7. szám IL emelet 23. számú laká­sukra. Alig volt otthon, nagy civakodás keletke­zett közte és felesége között. A férj közben vet­kőzött és le is feküdt az ágyba. Az asszony egyszerre csak, egy hevesebb féltékenységi roham után hozzáugrott és egy élesre fent, hosszú konyhakést markolatig a hátába döfött. A férj felordított és le akart ugrani az ágyról, de a nő másodszor is szúrt feléje. A kés most a bal mellét érte s a szivét járta át a szerencsétlen embernek, aki halva zuhant az ágy lábához. A borzalmas jelenetnek szem­tanuja volt a házaspár egyetlen gyermeke, az első gimnáziumba járó 10 éves Ödön, aki el­rohant egyik rokonukat elhívni a Jósika­ utcából. "Ezalatt a nő f­el akarta metszeni­ karjain és nyakán az ereket. A berohant házbeliek és a megérkezett rokon vérében fet­rengve találták. Kijöttek nemsokára a mentők is, akik bevitték aztán a Rókus-kórházba. Állapota nem súlyos. A férjet a tör­vényszéki boncoló­intézetbe szállították. A véres esemény színhelyén rögtön megjelentek dr. Ba­konyi Károly soros vizsgálóbíró, Rostás rendőr­fogalmazó, továbbá Lipták Gyula rendőrorvos és jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Az asszonyt később a Rókus-kórházban hallgatták ki. Azt mondja, nem bánja tettét. Megölte a férjét, mert az megcsalta őt. Csak azt sajnálja, hogy ő nem tudott meghalni. A kis tíz esztendős fiacskájukat most a nagybátyja vette magához. — Bu­rzsoá-morál. Néhány hónap előtt írtunk Csudnay Emil joghallgatóról, egy nagyon gazdag­özvegy asszony egyetlen fiáról. Nagy botrány ré­vén emlegették a nevét. Arról volt szó, hogy sze­relmes lett Dóri Margit színésznőbe és el akarta venni. Özvegy anyja és gazdag rokonsága azon­ban egyik gátat a másik után vetették akarata elé, mert Dóri Margit zsidó és hozzá még szi­vésznő is; „egy Csadnay" pedig az előkelőek tár­sadalmi felfogása szerint ilyen nőt nem vehet el feleségül, bárhogyan szeresse is. Az előkelő tár­sadalomnak van az ilyen állapotokra egy rég is­mert módszere : a szanatórium. Megfogták tehát az „utolsó Csadnay"-t is és becsukták a Schwartzer­gyógyintézetbe. Két hónap múlva kiszabadult a fiatalember s mit tett volna egyebet: szaladt vissza szerelmese karjai közé. Gazdag mamája egy ideig kétségbe volt esve, de hallgatván a család barátja, egy rendőrtanácsos véleményére, elhatározta, hogy fiának nem ad töb­bet egy huncut vasat sem a millióiból. A fiút urnak nevelte éppen az anyja, aki egy fillért sem­ adott aztán neki s csak természetes, hogy a fiatal­embert ma a rendőrség csalás és váltóhamisítás miatt letartóztatta. Az „utolsó Csudnay" nem vehetett el egy zsidólányt, egy sokat emlegetett színésznőt, — de váltóhamisító, csaló, az­ lehet. Ih a buresoá-morál. A nevére féltékeny gazdag, nábobi család utolsó sarja, a roppant vagyonú özvegyasszony egyetlen fia, tehát meg fogja lakni a börtönöket. Jó boszuja volt ez a sorsnak. Most igazán sírhat a mama is, meg a falamia is. Az eset előzményei egyébként a következők: C­sudnay Emil a minap megszorult pénz dolgá­ban s­­­étkor egy­­négyezer koronás váltót hamisított nagybátyja, Csepreghy István volt országgyűlési képviselő nevére. Úgy gondolkozott, hogy nem lesz baj belőle, mert a végső esetben ezt az adósságát mindenképpen ki fogják fizetni érte. Csudnay a váltót, amelyen Csepreghy mint el­fogadó szerepelt, a minap elvitte Vincenti Lajos építési vállalkozóhoz és kérte, hogy szerezzen rá pénzt. Vincenti Engesser János ügynökhöz utasította, aki úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a váltót a Fleszinger és Kalupka budapesti cégnél leszámítoltatok A cég meg is csinálta az üzletet, a négyezer koronás váltó fejében egy háromezer­hatszáz korona értékű automobilt akart adni­ Csud­naynak. Ma délelőtt kellett volna az árut és a pénzt átadni, a cég azonban tegnap este óvatos­ságból prezentálta a váltót ,az elfogadó gyanánt szereplő Csepreghynél, hogy meggyőződés szerez­zen az aláírás valódiságáról. Csepreghy kijelen­tette, hogy ő a Váltót nem írta alá. Így került az ügy a rendőrségre, ahol kiderült a váltó hamis volta . Csadnayt, amikor ma délelőtt megjelent a cég Dohány­ utcai irodájában, hogy váltója ellen­értékét megkapja, igen kellemetlen meglepetés érte : ott várt rá már két detektív, akik letartóz­tatták és nyomban bekísérték a főkapitányságra. Várjon mit csinál most a mamája és a falamia? — Hennig megkerült. Stettinből jelentik : Ma déltájban Jess rendőr a rendőrség épületé­től nem messze le akart tartóztatni egy bicikli­tolvajt, aki éppen egy kerékpárt lopott. A tol­vaj ellenszegült, revolvert rántott elő és a rend­őrre lőtt, akit súlyosan megsebesített ugyan, de Jossnek még volt annyi ereje, hogy kirántotta kard­ját s több nagy vágást mért a tolvaj fejére. A közel levő üzletből látta a küzdelmet egy mé­száros : odafutott és leteperte a lövöldöző meg­sebesült tolvajt, aztán másokkal együtt elvon­szolta a rendőrségre. Amint az ügyeletes tiszt­viselő ki akarta hallgatni a foglyot, leborult a padlóra s alig lehetett lábra állítani. A rendőr­biztosnak ugy tetszett, hogy a tolvaj hasonlít a rabló­gyilkos Hennig Rudolfhoz, de az tagadta. Meg­motozták és zsebében több h­ást találtak Hennig Rudolf nevére. Ekkor aztán bevallotta, hogy ő a keresve keresett rablógyilkos Hennig. A rendőr­biztos vasra verette, de egyúttal orvosi kezelés alá is vetette. A későbbi kihallgatáskor Hennig meg­tagadott minden feleletet. Jess rendőr sebe súlyos. A golyó száján hatolt be és bal arcán jött ki. Berlinből több rendőrbiztost küldtek Stettinbe, hogy átszállítsák a kézrekerült rablógyilkost. — A Pázmány-iroda „cáfol"1. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes szerkesztőség ! A­­Népszava" február 20i számában jelent meg .Az állomásfőnök és a püs­pök úr egylete­ című közlemény. Tájékozódást nye­rendök a dolog felöl, felkértük a­, erdélyi püspök önagyméltóságát, hogy hivatalból indítson vizs­gálatot a dologiján. A vizsgálat eredményét a nálunk levő 910—906. sz. hivatalos levél kapcsán tudatta velünk, mellékelvén a vizsgálatról szóló 160—1900. sz. jegyzőkönyvet, melyből —tekintet­tel annak terjedelmes voltára — a következő ki­vonatot adjuk :­­Piskin az állomásfőnök az erdélyi püspök úrral semmiféle egyesületet sem alapított avégből, hogy a munkások egyéni szabadságát el­nyomják. Nem Mailáth püspök, hanem néhai elődje, Bönhart pü­spük húsz évvel ezelőtt 90.000 koronás alapítványt tett avégből, hogy a Máv. munkások valláserkölcsi nevelése biztosittas­sék, ezért csupán azt kérte az akkori minisztertől, hogy a Máv. műhely Piskin hagyassék. — Az egy­házi adót­ nem a plébános vetette ki, aki 1886 augusztus 10. óta plébános Piskin, hanem, azt a Máv. alkalmazottai ajánlották fel, a püspök elfo­gadta és a miniszter 1883 augusztus 8-án kelt 29.Gy... sz. leiratában levonatni elrendelte, de nem a plébános számára, hanem az egyház összes ki­adásainak fedezésére.­­ Nem felel meg a valóság­nak a tudósító azon állítása, hogy a ..piskii vasúti munkások és Máv. alkalmazottak anélkül, hogy valaki befolyásolta volna őket, a legutóbbi egyházgyűlésen kikeltek a súlyos teher ellen, ami miatt a főesperes rendkívül kikelt.­ U. i. Négy agitátor bujtogatta, őket, névszerint: Makó József, Szathmáry Károly, Sümeghy János és Ungváry Antal. S e négy úr nemcsak az adóügy, hanem a plébános személye ellen is bujtogatta alkalmazottakat, mire ez utóbbi erélyesen tit­szott azon hang ellen, me­lyet az egyik alkalmazott használt. Midőn azon­ban felvilágosítást nyertek az ügyek állásáról, Mátiz elvtárs a többi nevében bocsánatot kért a főesperestől, amiről a felvett jegyzőkönyv 7-ik pontja tanúskodik. Kitűnik már ezekből is, mily módon akarta az illető tudósító becsapni a Nép­szava érdemes olvasóit". E kivonatolt jegyzőkönyvet azzal a kéréssel tesszük át a tek. Szerkesztőséghez, hogy az ide­iktatott adatok alapján b. lapjuk egyik legköze­lebbi számában azt közölni s ezzel múltkori köz­leményük helytelen és valótlan állításait helyre­igazítani szíveskedjenek. Tisztelettel: Az Orsz. Pázmány­ Egyesület Védőirodája. Utána jártunk a dolognak s az előbbi cikk be­küldőjétől a cáfolatra vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk: Szorosan véve nincs Piskin olyan egylet, melynek bevallott célja a vasutasok egyéni szabadságának meggátlása lenne, azonban van­­egylet, melynek címe: Oltár-Egyesület. Ennek tagsági díja évi 24 fillér és a kiszabott sok imád­ság. Aki imádkozni nem ér­­a, a helyett imádkozik más, de akkor 4 koronát kell ezért fizetnie évente. Ez az egyesület az erdélyi püspök alapítványa az igaz, amit nem is akarunk tőle eltagadni. Abban az időben a polgárság ajánlotta fel az egy száza­lék egyházi adót, mert kevesen voltak a hivők, azóta azonban megötszöröződött a számuk s egyébiránt is mily indokolással szedik ezt a polgároktól fel­ajánlott adót a vasúti munkásságtól is, amely ezt meg nem ajánlotta . Az sem igaz, hogy a vasúti munkásokat bárki fölbujtotta volna­­az egyházi gyűlésen való felszólalásra, m­ert egészen önma­gától érlelődött meg elhatározásuk s csak az ügy elintézésével bíztak meg egyeseket. A plébános személye ellen az egyházgyűlésen felhozott pana­szokat a fölszólalók bizonyítani tudják és készek is. A plébános úgyis mint gyűlési elnökhöz, úgyis mint paphoz és úriemberhez nem illően, gorombán és fenyegetően viselkedett. A bocsánatkérés meg nem történtnek veendő, mivel az illetőt senki sem bízta meg ezzel s bár azt vissza is utasították, a pap és jegyző elferdítve mégis jegyzőkönyvbe vették. Ezekből látható, hogy a Pázmány-iroda cáfolata mennyit ér. Ez azonban nem zavarja az urakat , írják továbbra is cáfolataikat rendületlenül ... — Méreg mint orvosság. A Petőfi-tér 1. számú ház kapujában ma délben összerogyott egy imásan öltözött, fiatal, szép asszon­y. A járó­kelők figyelmessé lettek a nyöszörgésre és hama­rosan kihívták hozzá a mentőket, akik, megálla­pították, hogy a földön fetrengő nő megmérgezte magát. Kimosták a gyomrát és bevitték a Rókusba, ahol később eszméletére tért, de személyéről minden felvilágosítást megtagadott. A rendőrség azon­ban órák múlva megállapította, hogy a szeren­csétlen nőt Neumann Károlynénak hívják s ez­előtt egy évvel hagyta el az urát, aki főpincér az Országház-kávéházban. Míg az ura nehéz munkában töltötte idejét, elszökött egy Wagner Lajos nevű többszörös csalóval Düsseldorfba, akit aztán ott csakhamar le is tartóztattak, mert már régóta keresték. A szegény megcsalatott asszony mind­erről semmit sem tudott. Mikor így egyedül maradt az idegenben, megszállta a megbánás, itt haza s kérte férjét, fogadja vissza. A férj ellenben szó nélkül beadta ellene a váló­keresetet ,hűtlen elhagyás" címén. Az asszony erre óriási nyomorúsággal küzdve, hazavergődött valahogyan Budapestre és itt mint elárusítónő tengette életét. A sors azonban sehogysem ked­vezett neki. Nem birta ki a nyomorúságot, sem férje megvetését és ezért szánta el magát a pusz­tulásra. Aligha marad életben. — A nyálbrigád a porondon. A központi egyetem épülete előtt ma délelőtt ismét tüntettek a tacskók. Ma, rektori szünet lévén, a kapuk zárva maradtak, de azért mintegy százan mégis össze­gyűltek az egyetem előtt és ugráltak. A szereplők közül a rendőrök Klandelsmann Károly joghallga­tót és Grünwald Ferenc kereskedősegédet bekísér­ték a negyedik kerületi kapitányságra. Ott aztán Handelsmannt ötven korona, Gru­mvaldot tíz korona pénzbírságra ítélték. — Munkásvér. A déli vasút pályaud­varán tegnap a központi villamos telep előtt fölrobbant (?) egy akkumulátor. A rob­banás következtében Klohic Mihály és Gaslik János szerelők súlyosan megsérültek. A sebesülteket lakásukra vitték. — Éljen a haza! Fritz Adolf kereskedősegéd tegnap a Rókus-kórház előtt öngyilkos szándék­kal ecetsavat ivott. Most a Rókus-kórházban ápolják. A tizennyolc éves fiatalember azt mondja, hogy a nyomor elöl akart a halálba menekülni. Utolsó sóhaja valószínűleg az volt, mikor eszmé­letlenül esett össze, hogy: éljen a haza! NÉPSZAVA 1906 március 15.

Next