Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)
1906-03-15 / 63. szám
s bácsi be fogja látni, hogy igen nagy bolondot cselekedett, amikor igy akart segíteni a haza, Sorsán. Azonban ebben az egy esetben késő a megbánás. Vincze bácsi, nyugodjék kémi békében! — Gyilkosság . ..szent házasság nevében. Lovag Bielakoskursky Pál 34 éves magánhivatalnokot, aki a Thallmeyer és Seitz Zrínyi utcai illatszer-kereskedőknek volt az üzletvezetője, ma éjjel 11 órakor a Hunyadi tér 7. számú ház II. emeletén lévő lakásán a felesége egy éles, hosszú konyhakéssel leszúrta, azután magát akarta elpusztítani, de ez nem sikerült. A férfi meghalt, az asszony könnyebb sérülésekkel a Rókus-kórházba került. Az eset részletei röviden a következők: Lovag Bielakoskursky Pál, aki egy elszegényedett lengyel főúri család sarja, ezelőtt tizenegy évvel huszonhárom éves korában elvette a nála tizenkét évvel idősebb V. Paulát feleségül. A házasság érdekből szövődött s nem is lehetett, de nem is volt boldog, bár az asszonynak egy fia is született. Napirenden voltak a házaspár között a féltékenységi jelenetek, melyek különösen az utóbbi időben fajultak el. A házi perpatvarokban mindig a fiatal, szép, erős férj győzött s ez a közel ötven éves asszonyt módfelett elkeserítette. Mindig azt hangoztatta, hogy nem jó vége lesz ennek. Sejtelme ma éjjel beteljesedett. A férj ma egy kissé szokatlanul későn tért haza Hunyadi-tér 7. szám IL emelet 23. számú lakásukra. Alig volt otthon, nagy civakodás keletkezett közte és felesége között. A férj közben vetkőzött és le is feküdt az ágyba. Az asszony egyszerre csak, egy hevesebb féltékenységi roham után hozzáugrott és egy élesre fent, hosszú konyhakést markolatig a hátába döfött. A férj felordított és le akart ugrani az ágyról, de a nő másodszor is szúrt feléje. A kés most a bal mellét érte s a szivét járta át a szerencsétlen embernek, aki halva zuhant az ágy lábához. A borzalmas jelenetnek szemtanuja volt a házaspár egyetlen gyermeke, az első gimnáziumba járó 10 éves Ödön, aki elrohant egyik rokonukat elhívni a Jósika utcából. "Ezalatt a nő fel akarta metszeni karjain és nyakán az ereket. A berohant házbeliek és a megérkezett rokon vérében fetrengve találták. Kijöttek nemsokára a mentők is, akik bevitték aztán a Rókus-kórházba. Állapota nem súlyos. A férjet a törvényszéki boncolóintézetbe szállították. A véres esemény színhelyén rögtön megjelentek dr. Bakonyi Károly soros vizsgálóbíró, Rostás rendőrfogalmazó, továbbá Lipták Gyula rendőrorvos és jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Az asszonyt később a Rókus-kórházban hallgatták ki. Azt mondja, nem bánja tettét. Megölte a férjét, mert az megcsalta őt. Csak azt sajnálja, hogy ő nem tudott meghalni. A kis tíz esztendős fiacskájukat most a nagybátyja vette magához. — Burzsoá-morál. Néhány hónap előtt írtunk Csudnay Emil joghallgatóról, egy nagyon gazdagözvegy asszony egyetlen fiáról. Nagy botrány révén emlegették a nevét. Arról volt szó, hogy szerelmes lett Dóri Margit színésznőbe és el akarta venni. Özvegy anyja és gazdag rokonsága azonban egyik gátat a másik után vetették akarata elé, mert Dóri Margit zsidó és hozzá még szivésznő is; „egy Csadnay" pedig az előkelőek társadalmi felfogása szerint ilyen nőt nem vehet el feleségül, bárhogyan szeresse is. Az előkelő társadalomnak van az ilyen állapotokra egy rég ismert módszere : a szanatórium. Megfogták tehát az „utolsó Csadnay"-t is és becsukták a Schwartzergyógyintézetbe. Két hónap múlva kiszabadult a fiatalember s mit tett volna egyebet: szaladt vissza szerelmese karjai közé. Gazdag mamája egy ideig kétségbe volt esve, de hallgatván a család barátja, egy rendőrtanácsos véleményére, elhatározta, hogy fiának nem ad többet egy huncut vasat sem a millióiból. A fiút urnak nevelte éppen az anyja, aki egy fillért sem adott aztán neki s csak természetes, hogy a fiatalembert ma a rendőrség csalás és váltóhamisítás miatt letartóztatta. Az „utolsó Csudnay" nem vehetett el egy zsidólányt, egy sokat emlegetett színésznőt, — de váltóhamisító, csaló, az lehet. Ih a buresoá-morál. A nevére féltékeny gazdag, nábobi család utolsó sarja, a roppant vagyonú özvegyasszony egyetlen fia, tehát meg fogja lakni a börtönöket. Jó boszuja volt ez a sorsnak. Most igazán sírhat a mama is, meg a falamia is. Az eset előzményei egyébként a következők: Csudnay Emil a minap megszorult pénz dolgában sétkor egynégyezer koronás váltót hamisított nagybátyja, Csepreghy István volt országgyűlési képviselő nevére. Úgy gondolkozott, hogy nem lesz baj belőle, mert a végső esetben ezt az adósságát mindenképpen ki fogják fizetni érte. Csudnay a váltót, amelyen Csepreghy mint elfogadó szerepelt, a minap elvitte Vincenti Lajos építési vállalkozóhoz és kérte, hogy szerezzen rá pénzt. Vincenti Engesser János ügynökhöz utasította, aki úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a váltót a Fleszinger és Kalupka budapesti cégnél leszámítoltatok A cég meg is csinálta az üzletet, a négyezer koronás váltó fejében egy háromezerhatszáz korona értékű automobilt akart adni Csudnaynak. Ma délelőtt kellett volna az árut és a pénzt átadni, a cég azonban tegnap este óvatosságból prezentálta a váltót ,az elfogadó gyanánt szereplő Csepreghynél, hogy meggyőződés szerezzen az aláírás valódiságáról. Csepreghy kijelentette, hogy ő a Váltót nem írta alá. Így került az ügy a rendőrségre, ahol kiderült a váltó hamis volta . Csadnayt, amikor ma délelőtt megjelent a cég Dohány utcai irodájában, hogy váltója ellenértékét megkapja, igen kellemetlen meglepetés érte : ott várt rá már két detektív, akik letartóztatták és nyomban bekísérték a főkapitányságra. Várjon mit csinál most a mamája és a falamia? — Hennig megkerült. Stettinből jelentik : Ma déltájban Jess rendőr a rendőrség épületétől nem messze le akart tartóztatni egy biciklitolvajt, aki éppen egy kerékpárt lopott. A tolvaj ellenszegült, revolvert rántott elő és a rendőrre lőtt, akit súlyosan megsebesített ugyan, de Jossnek még volt annyi ereje, hogy kirántotta kardját s több nagy vágást mért a tolvaj fejére. A közel levő üzletből látta a küzdelmet egy mészáros : odafutott és leteperte a lövöldöző megsebesült tolvajt, aztán másokkal együtt elvonszolta a rendőrségre. Amint az ügyeletes tisztviselő ki akarta hallgatni a foglyot, leborult a padlóra s alig lehetett lábra állítani. A rendőrbiztosnak ugy tetszett, hogy a tolvaj hasonlít a rablógyilkos Hennig Rudolfhoz, de az tagadta. Megmotozták és zsebében több hást találtak Hennig Rudolf nevére. Ekkor aztán bevallotta, hogy ő a keresve keresett rablógyilkos Hennig. A rendőrbiztos vasra verette, de egyúttal orvosi kezelés alá is vetette. A későbbi kihallgatáskor Hennig megtagadott minden feleletet. Jess rendőr sebe súlyos. A golyó száján hatolt be és bal arcán jött ki. Berlinből több rendőrbiztost küldtek Stettinbe, hogy átszállítsák a kézrekerült rablógyilkost. — A Pázmány-iroda „cáfol"1. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes szerkesztőség ! ANépszava" február 20i számában jelent meg .Az állomásfőnök és a püspök úr egylete című közlemény. Tájékozódást nyerendök a dolog felöl, felkértük a, erdélyi püspök önagyméltóságát, hogy hivatalból indítson vizsgálatot a dologiján. A vizsgálat eredményét a nálunk levő 910—906. sz. hivatalos levél kapcsán tudatta velünk, mellékelvén a vizsgálatról szóló 160—1900. sz. jegyzőkönyvet, melyből —tekintettel annak terjedelmes voltára — a következő kivonatot adjuk :Piskin az állomásfőnök az erdélyi püspök úrral semmiféle egyesületet sem alapított avégből, hogy a munkások egyéni szabadságát elnyomják. Nem Mailáth püspök, hanem néhai elődje, Bönhart püspük húsz évvel ezelőtt 90.000 koronás alapítványt tett avégből, hogy a Máv. munkások valláserkölcsi nevelése biztosittassék, ezért csupán azt kérte az akkori minisztertől, hogy a Máv. műhely Piskin hagyassék. — Az egyházi adót nem a plébános vetette ki, aki 1886 augusztus 10. óta plébános Piskin, hanem, azt a Máv. alkalmazottai ajánlották fel, a püspök elfogadta és a miniszter 1883 augusztus 8-án kelt 29.Gy... sz. leiratában levonatni elrendelte, de nem a plébános számára, hanem az egyház összes kiadásainak fedezésére. Nem felel meg a valóságnak a tudósító azon állítása, hogy a ..piskii vasúti munkások és Máv. alkalmazottak anélkül, hogy valaki befolyásolta volna őket, a legutóbbi egyházgyűlésen kikeltek a súlyos teher ellen, ami miatt a főesperes rendkívül kikelt. U. i. Négy agitátor bujtogatta, őket, névszerint: Makó József, Szathmáry Károly, Sümeghy János és Ungváry Antal. S e négy úr nemcsak az adóügy, hanem a plébános személye ellen is bujtogatta alkalmazottakat, mire ez utóbbi erélyesen titszott azon hang ellen, melyet az egyik alkalmazott használt. Midőn azonban felvilágosítást nyertek az ügyek állásáról, Mátiz elvtárs a többi nevében bocsánatot kért a főesperestől, amiről a felvett jegyzőkönyv 7-ik pontja tanúskodik. Kitűnik már ezekből is, mily módon akarta az illető tudósító becsapni a Népszava érdemes olvasóit". E kivonatolt jegyzőkönyvet azzal a kéréssel tesszük át a tek. Szerkesztőséghez, hogy az ideiktatott adatok alapján b. lapjuk egyik legközelebbi számában azt közölni s ezzel múltkori közleményük helytelen és valótlan állításait helyreigazítani szíveskedjenek. Tisztelettel: Az Orsz. Pázmány Egyesület Védőirodája. Utána jártunk a dolognak s az előbbi cikk beküldőjétől a cáfolatra vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk: Szorosan véve nincs Piskin olyan egylet, melynek bevallott célja a vasutasok egyéni szabadságának meggátlása lenne, azonban vanegylet, melynek címe: Oltár-Egyesület. Ennek tagsági díja évi 24 fillér és a kiszabott sok imádság. Aki imádkozni nem éra, a helyett imádkozik más, de akkor 4 koronát kell ezért fizetnie évente. Ez az egyesület az erdélyi püspök alapítványa az igaz, amit nem is akarunk tőle eltagadni. Abban az időben a polgárság ajánlotta fel az egy százalék egyházi adót, mert kevesen voltak a hivők, azóta azonban megötszöröződött a számuk s egyébiránt is mily indokolással szedik ezt a polgároktól felajánlott adót a vasúti munkásságtól is, amely ezt meg nem ajánlotta . Az sem igaz, hogy a vasúti munkásokat bárki fölbujtotta volnaaz egyházi gyűlésen való felszólalásra, mert egészen önmagától érlelődött meg elhatározásuk s csak az ügy elintézésével bíztak meg egyeseket. A plébános személye ellen az egyházgyűlésen felhozott panaszokat a fölszólalók bizonyítani tudják és készek is. A plébános úgyis mint gyűlési elnökhöz, úgyis mint paphoz és úriemberhez nem illően, gorombán és fenyegetően viselkedett. A bocsánatkérés meg nem történtnek veendő, mivel az illetőt senki sem bízta meg ezzel s bár azt vissza is utasították, a pap és jegyző elferdítve mégis jegyzőkönyvbe vették. Ezekből látható, hogy a Pázmány-iroda cáfolata mennyit ér. Ez azonban nem zavarja az urakat , írják továbbra is cáfolataikat rendületlenül ... — Méreg mint orvosság. A Petőfi-tér 1. számú ház kapujában ma délben összerogyott egy imásan öltözött, fiatal, szép asszony. A járókelők figyelmessé lettek a nyöszörgésre és hamarosan kihívták hozzá a mentőket, akik, megállapították, hogy a földön fetrengő nő megmérgezte magát. Kimosták a gyomrát és bevitték a Rókusba, ahol később eszméletére tért, de személyéről minden felvilágosítást megtagadott. A rendőrség azonban órák múlva megállapította, hogy a szerencsétlen nőt Neumann Károlynénak hívják s ezelőtt egy évvel hagyta el az urát, aki főpincér az Országház-kávéházban. Míg az ura nehéz munkában töltötte idejét, elszökött egy Wagner Lajos nevű többszörös csalóval Düsseldorfba, akit aztán ott csakhamar le is tartóztattak, mert már régóta keresték. A szegény megcsalatott asszony minderről semmit sem tudott. Mikor így egyedül maradt az idegenben, megszállta a megbánás, itt haza s kérte férjét, fogadja vissza. A férj ellenben szó nélkül beadta ellene a válókeresetet ,hűtlen elhagyás" címén. Az asszony erre óriási nyomorúsággal küzdve, hazavergődött valahogyan Budapestre és itt mint elárusítónő tengette életét. A sors azonban sehogysem kedvezett neki. Nem birta ki a nyomorúságot, sem férje megvetését és ezért szánta el magát a pusztulásra. Aligha marad életben. — A nyálbrigád a porondon. A központi egyetem épülete előtt ma délelőtt ismét tüntettek a tacskók. Ma, rektori szünet lévén, a kapuk zárva maradtak, de azért mintegy százan mégis összegyűltek az egyetem előtt és ugráltak. A szereplők közül a rendőrök Klandelsmann Károly joghallgatót és Grünwald Ferenc kereskedősegédet bekísérték a negyedik kerületi kapitányságra. Ott aztán Handelsmannt ötven korona, Grumvaldot tíz korona pénzbírságra ítélték. — Munkásvér. A déli vasút pályaudvarán tegnap a központi villamos telep előtt fölrobbant (?) egy akkumulátor. A robbanás következtében Klohic Mihály és Gaslik János szerelők súlyosan megsérültek. A sebesülteket lakásukra vitték. — Éljen a haza! Fritz Adolf kereskedősegéd tegnap a Rókus-kórház előtt öngyilkos szándékkal ecetsavat ivott. Most a Rókus-kórházban ápolják. A tizennyolc éves fiatalember azt mondja, hogy a nyomor elöl akart a halálba menekülni. Utolsó sóhaja valószínűleg az volt, mikor eszméletlenül esett össze, hogy: éljen a haza! NÉPSZAVA 1906 március 15.